Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

1975. nov. 2., vasárnap

ESZAK-MAGYAkORSZAG 3

Interjú dr. Kádár Lászlóval, az Állami Fejlesztési Bank igazgatójával

A beruházások alakulását, azok eredményeit csakúgy, mint az előrehaladást gátló körülményeket, a lakosság és a vezetés megkülönböztetett figyelemmel kíséri. A megkülönböztetett figyelem alapja annak a hagyománynak, hogy az egyes beruházásokról adott tájékoztatásokon túl, időnként összefoglaló jelleggel is képet próbálunk erről adni olvasóinknak. Ennek érdekében kerestük fel dr. Kádár Lászlói, az Állami Fejlesztési Bank igazgatóját, hogy az elmúlt tíz hónap fontosabb eredményeit és tapasztalatait összegezze olvasóink számára.

— Az Állami Fejlesztési Bank egyben beruházási információs központ is. Első kérdésünk, hogy a megye szocialista szektorában az év eddig eltelt időszakában milyen beruházások valósultak meg, és éves szinten milyen ■beruházások teljesítésére lehet számítani?

— Az év első tíz hónapjában — mondja dr. Kádár László — a megye szocialista szektorában több mint tízmilliárd forint értékű beruházás valósult meg. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, a növekedés á népgazdasági szintűnél valamivel magasabb. Éves szinten mintegy 13—14 milliárd forintos beruházási teljesítésre lehet számítani.

A IV. ötéves terv időszakára kitűzött feladatokkal • összhangban, a beruházási programok több mint a felét az úgynevezett központi döntésű beruházások teszik, ki. Ezekben az idén körülbelül íi milliárd forint értékű teljesítés várható, amely összeg az előző év teljesítését 16— 18 százalékkal haladja meg, a tervidőszak első évének, az 1971. évi teljesítésnek pedig több mint a háromszorosa. Ez az összehasonlítás érzékelteti a megoldandó beruházások nagyságát, jelentőségét.

— Melyek voltak az 1975. évi beruházás legjellemzőbb vonásai?

— A feladatokat, mint korábban is, a nagyberuházások megvalósításának üteme határozta meg. Az ez évi feladatoknak különös jelentőséget az adóit, hogy több beruházás a befejezési állapotba került, ez a közreműködőktől a korábbinál összehangoltabb munkát, a rendelkezésre, álló kivitelezői kapacitás nagyobb koncentrációját igényelte. Lényegében befejeződött a TVK olefinmű, az LKM nemesacélhengermű, a Sajószentpéteri Üveggyár fejlesztése, valamint megépült a szovjet— magyar földgázvezeték első szakasza.

— Ezekben a létesítményekben már üzemszerű termelés folyik, illetve a gázvezetéken folyamatos a gáz- szállítás. A próbaüzemelés tart a hejőcsabai új cementgyárban és a Szerencsi Csokoládégyárban. E beruházások üzembe helyezése ez év negyedik negyedében várható.

— Miként hatnak a befejező beruházások a megye gazdasági arculatára?

— Ezek a beruházások jelentős nagyságrendet képviselnek. Egy részük rekonstrukciós jellegű, más beruházások telepítését viszont az ágazati jelleg, és az üzemelés során a már meglevő létesítményekkel való kapcsolatuk határozta meg. A változás annyiban van, hogy amíg a korábbi tervidőszakokban a megye iparában főként a bányászat és a kohászat játszotta a főszerepet, a IV. ötéves terv alapján megvalósult beruházások révén az iparon belül a vegyipar jut döntő szóhoz. Az előkészítés alatt álló, illetve megkezdett nagyberuházások jellege alapján a jövőben az energetikai ágazat előretörésére lehet számítahi.

— Hogyan lehet összefoglalni a IV. ötéves tervidőszakban a beruházási tevékenység jellemzőit?

— A most záruló középtávú tervidőszakban a megye szocialista szektorában összesen 51—52 milliárd forint értékű beruházás teljesíté-e várható, amelyből a központi döntésű beruházásokra mintegy 27 milliárd forint jut. Ilyen nagy összegű beruházás a megyében egy tervidőszakban sem valósult meg.

— A IV. ötéves tervidőszakban folyó beruházási tevékenység hatásának legjellemzőbb vonásai: a terme'ő- szektor, azon belül is elsősorban az ipar fokozott fejlesztése, a hatékonyabb termelés feltételeit biztosító nagyméretű kapacitások kiépítése. Előtérbe kerültek a központi fejlesztési programok megvalósulását és a szocialista nemzetközi együttműködés elmélyítését szolgáló létesítmények. Az iparon belül a mehézipari kapacitások fejlesztése a korábbi időszakokhoz mérten is felgyorsul l~

A nagyberuházások által létrehozott, vagy a tervidőszakban csak megkezdett üzemele méreteinek nagysága és technológiájuk korszerűsítése nemzetközi mércével mérve is kielégítő.

— Hátráltatták-e negativ tényezők a kedvező kép kialakítását?

— Ilyen tényezők is voltak. Az egész tervidőszak folyamán lehetett tapasztalni kapacitáshiányt, szállítási késedelmet, amelyek az ütemszerü megvalósítást akadályozták. Kedvezőtlen jelenség. hog^ az üzembe helyezést követően hosszú időt vesz igénybe a tervezett termelés mennyiségének elérése, elhúzódik a termelés felfutása. Az ilyen jellegű késedelmekből eredő termelés- kiesés értéke az idén meghaladja az 1 milliárd forintot. Több esetben tapasztalható a beruházók olyan törekvése, hogy a beruházás megvalósítása alatt bekövetkezett lemaradást a próbaüzem idejének lerövidítésével akarják csökkenteni.

— A beruházások megvalósításában részt vevők együttműködési készsége az idén is sokat fejlődött, javult. Ebben még mindig nagy tartalékok rejlenek. Az együttműködés eredményességét a szervezettség színvonalának növelésével és az érdekek közös vonásainak erősítésével, előtérbe állításával is lehet és szükséges fokozni.

— A megyei képviselőcsoport október 28-án tartott ülésén tekintette át a negyedik öteves tervidőszak eredményeit és az ötödik ötéves terv időszakában várható beruházási feladatokat. A képviselőcsoportnak ezekről a kérdésekről a megyei tanács elnöke és ön adtak tájékoztatást. Az előzetes információk birtokában az új középtávú tervidőszakban milyen volumenű beruházási teljesítés várható, és milyen

jelentősebb új beruházások | megvalósítására lehet számítani?

— Valóban előzetes, és ma

még több vonatkozásban1 csak közelítő módon végez-! hető számítások szerint az 1976—1980. években 30—40 százalékkal magasabb beruházási teljesítésre lehet számítani Borsod-Abaúj-Zemp- lón megyében. A már ismert, vagy megvalósítás alatt álló beruházásokon kívül 1976- ban kezdődik ,a Tiszai Vegyi- komb i ná t poli p ropilén gyár

nagyberuházás, amely az olefinműben keletkezeit propilén továbbfeldolgozását szolgálja.

— A népgazdasági tervjavaslat egyértelműen számol a Testvériség gázvezeték III. szakasz nagyberuházással is, továbbá a Tiszai Kőolajfino- mitó Vállalat tartályparkjának bővítésével.

— A Lenin Kohászati Művek acélgyártó kapacitásának növelésére vonatkozóan, az Állami Tervbizottság már határozatot hozott. A konvertere« és az elektroacél- gyártási eljáráson alapuló fejlesztés sorrendiségében még nem 'született döntés. t

— A nagyberuházásokon kívül jelentős összegeket, fordítanak a vasúthálózat és a különböző vezetékrendszerek fejlesztésére, bővítésére is. A tanácsi, a vállalati, szövetkezeti beruházási tevékenység szintén számottevően bővül. Az építőipar, a sör-, a hűtő- ipar, a cukor-, a műanyag- feldolgozás, a papírgyártó kapacitások korszerűsí lésében is jelentős feladatok várnak megoldásra. A szóban forgó célok egy részét a központi intencióknak megfelelően, a bankok állami támogatással és hitelnyújtással is segítik — fejezi be az interjút dr. Kádár László.

Csorba Barnabás

A December 4. Drótműveikben Erdődi György, Kovács László és Gorondi István új hőkezelő kemencét tervezett, amelyben cgytonnás dróttekercseket is tudnak hőkezelni. A képen: a csévekihúzó berendezés.

Október 31-én, pénteken ülést, tartott a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Szállítási Bizottság. A megbeszélést dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-titkára vezette. A jelenlevők elsőként a megyei tanács ipari osztályának hatáskörébe tartozó vállalatok fuvareszköz- ellátottságának helyzetét vitatták meg, majd ezt követően a posta hírközlési hálózatának fejlesztéséről hangzott el beszámoló, amelyben kiemelten foglalkoztak a telefonhálózat helyzetével is.

Ötvenhárom lakásfenntartó szövetkezet működik Bor. sód megyében. A szövetkezeti lakások száma eléri a 12 ezrei, és ebből Miskolcon van 8 ezer. Sok gondot jelent a kis taglétszámú szövetkezetekben a házak karbantartása. Mi legyen a megoldás? Ilyen, és hasonló kérdések kerülnek szóba november 4-én a lakásszövetkezetek megyei választmányának ülésén. A szövetkezeti vezetőkből álló közösség ezen a napon választ soraiból elnököt, aki a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságával karöltve, négy éven át irányítja majd a testület munkáját.

Tudvalevő, hogy a lakás- szövetkezetek maguk vállalták a házaik üzemeltetését és az épületek tervszerű felújítását. Mindezt egyedüli

pénzforrásból, a lakástulajdonosok által befizetett üzemeltetési és felújítási hozzájárulásból. Ebből mindenre nem futja. A havi közüzemi díjak felemésztik a pénzt, különösén a legújabb házaknál. Tovább már nem lehet terhelni a lakástulajdonosok pénztárcáját. Egy megoldás kínálkozik: a szövetkezetek egyesülése városrészenként, és vidéken: egy település — egy szövetkezet.

A lakástulajdonosok joggal elvárják, hogy akár egy épületbeázás, vagy egy lép- csőházablak becsináltatása, égj' vízcsap javítása, ne hetek, hónapok múltán készüljön el. De jelenleg erre nincs megoldás. Miskolcon például a Győri kapuban a Vegyesipari Vállalat üvegező részlege már erre az évre nem is vállal üvegezés: munkát. A lakásszövetkezeteknek tehát maguknak kell megtalálniuk a megoldást. Mindehhez persze pénz kell. S épületek kellenek városrészenként, amelyekben jól felszerelt műhelyeket lehet kialakítani, s megfelelő szakmunkásokra is szükség van. A lakóházak pincéiben, a garázsokban kialakított műhelyek ugyanis adottságuknál fogva nem lehetnek korszerűek.

A lakásszövetkezetek a. tanácsoktól remélnek segítséget, hogy a műhelyekbe* szükséges épületgondjaikat megoldják. Hosszú távon » több milliárd forintos közös vagyon megóvása, karbantartása nem lehet csak szövetkezeti feladat. Megfelelő műhelyek hiányában csak a feszültség nő a szövetkezeti tagság és az igazgatóságok között. Alapjaiban kell teliét új feltételeket teremteni, elsősorban az egyesülésekhez és ebből következően a karbantartás megszervezéséhez. Ez közös gondunk.

(takács)

ami

Aki először vagy másodszor jár itt,, a martinsoron, mindig vár valami különlegeset, valami rendkívülit. Aztán aki harmadszor, sőt ezután is végigmegy a poros, jövő-menő emberektől nyüzsgő területen, már semmi különöset nem fedez fel. Hacsak nem az önmagában, önmagának állított mérce emelkedését; a mércéét, amely az itt dolgozó, látszólag jövőmenő embereket, és a munkát méri...

A kohászkalapon levő kék szemüveg mindkét üvege erősen foltos, repedezett. A vas a vétkes. Az izzó vas, ami nincs tekintettel a védőfelszerelésére. az üveg simaságára, vagy éppen az óvatlanul hagyott, takaratlan. börfelu- letre. Olykor, ha nem vigyáz aki vele bánik — megkeserítik Nyoma egész életén végigkíséri. Persze, nem sokan vannak ilyenek.

Ahogy Sereg Jóska bácsi, a négyes kemence olvasztóra elmondta, itt csak azok maradnak meg, akik tudnak bánni a vassal. A vassal, ami naponta megizzasztja az embert, de végső soron a kényé, rét adja.

— Huszonhét .évesen kerültem ide a Lenin Kohászati Művek acélmű gyáregységéhez. No, nem egyből a kemencékhez, hanem le a hulladéktérre. Összesen hét kemence volt akkor, de nem volt még berakódaru, meg olyan gépesítés, mint mostanában. Lapáttal dolgoztuk ki akkoriban a műszakok nagy részét, aztán nem volt olyan, hogy nem csinálom, elfáradtam ... csináltunk mi mindent, hiszen teljesítményben mérték a munkát.

Amíg az öreg beszél, a többiek a kemencét figyelik. Valamennyien fiatalok. Ötvenöt évével Jóska bácsi a „rangidős” közöttük. No, meg azzal a csaknem harmincéves szakmai tapasztalattal, amit csakis itt, a pódiumon szerezhet meg az ember.

— Most, így egy hónappal a nyugdíj előtt sokszor elgondolkodik az ember, mit is tett, mit is végzett életében, munkájában? Amikor én ide kerültem, pontosabban azokban az években, amikor olvasztárrá formálódtam, úgy éreztem, megtalálom a számításomat. De ezért tenni is kellett valamit. A különböző szakmai fogásokat figyelni, tanulni a régi mesterek mozdulatait, és — gyakorolni. Sokat, nagyon sokat gyakorolni. Nem megy ez másként. A kemencéhez 1952- ben mentem föl először, mint beugró olvasztár. Aztán rá egy évre tettek ide a négyesre. ahol most is vagyok. A három műszak alatt körülbelül tíz, egyenként 40— 45 tonnás öntést végzünk.

Amikor megkérdezem, hogy szereti-e a szakmáját, nemmel válaszol. Pár percre rá azt mondja, nincs még egy olyan szakma, amit szí- vesébben csinálna, miüt ezt.

— Ki érti ezt? — kérdezi szinte önmagától. — Ha nyugdíjas leszek, — megfogadtam —, messzire elkerülöm a gyár környékét is. Aztán — néz a többiekre — ha újra kezdeném is, idejönnék.

A váitóműszakot megszokta. Hogy Hejöszalontáról jár be évek óta — az ember ezt is megszokja. Ünnepnap, vasárnap — amikor a szabadnap úgy esik.

— Itt a Lenin Kohászati Művek acélműjében, pontosabban a martinsoron, nem panaszkodhatnak azok. akik szeretnek dolgozni. Megbecsülik őket erkölcsileg és anyagilag is. Nekem néha ötezerre is kijön a fizetésem. Igaz, nem bírom már úgy a munkát mint egykor, de hát már csak egy hónap ... Hogy utána mit csinálok?... A porta körül mindig van mit tenni. Aztán ott a szőlő, ott vannak az unokák.

(Az öreg néha elhallgat. Ki tudja • mire gondol ilyenkor? A kohászkalap karimája fölött a repedezett kék szemüveg visszaveri a kemenceajtó mögül kiáramló izzást.)

— Aztán már utánpótlásról is gondoskodtak. Itt van ez a fiú, a Budai Elek — mutat ki a műszerház előtt menő fiatalemberre.

— Valamikor esztergályos volt, most itt dolgozik. Sajnos, kevés itt: a fiatal, az olvaü fiatal mint ő ... Mert becsülni kell ezt a szakmát, és azt csali úgy lehet, ha szereti is az ember.

Pusztafalvi Tivadar

(