Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 4

1975, nov. 2„ vasárnap

Diploma

Csak nem akarnak elülni azok az oktalanul felszított kedélyhullámzások, amelyek a néhány hete zárult Riporter kerestetik című televíziós vetélkedő győzteseinek foglalkozása, illetve diplomája körül verődtek. Ismeretes, hogy a képernyőn is szóba került, de újságok hasábjain, magánbeszélgetésekben és egyéb helyeken is vitatéma volt, vajon helyes-e, ha mérnöki diplomával vesznek részt fiatalemberek olyan pályaválasztási vetélkedőn, amelynek megnyerése eleve elválasztja őket diplomájuk szerinti szakmájuktól, hivatásuktól. mssmmrmmi.

Az egyes szerkesztőségekbe még mindig érkeznek levelek, s egy ilyet tartok most is a kezemben. Arról ír benne a levélíró többek között, hogy: „csak azzal nem ériek egyel, hogy műszaki egyetemet végzett fiatalok most azon drukkolnak, hogy beváljanak riporternek. Na, nem azért mondom, mintha egy riporter nem igényelné a magas iiskolázottságot. A furcsa az egész dologban az, hogy a Televízió adásaiban, ha. munkaerő-gondokról, szakmaszeretetről, vándormadárkodásról, beiskolázásról, pályaválasztásról stb., étb., netán az egyetemi felvételekről van szó, olyan lel- kifröccsök hangzanak el, hogy én, mint átlagember clszégyellcm magam. Milyen találó és megható riportok készülnek arról, hogy nem akarnak a fiatalok lakatosnak, öntőnek, kovácsnak, stb-nek menni, hogy milyen szükség van jól képzelt műszaki szakemberekre, stb ... Én tudomásul kell, hogy vegyek bizonyos dolgokat, ami másnak ne m kötelező ..

A továbbiakban példákat sorol fel a levélíró, lánczenész- szé lett fogorvosról, aki később el is hagyta az országot, orvosról, aki füttyművész, vagy operaénekes lett és ázzál fejezte be gondolatmenetét, hogy a Riporter kerestetik sorozat felinge- relle, mert „kicsit furcsa lesz hallani az egyébként szimpatikus, volt műszakiak esetleges bírálatait, kommentárjait, munkaeröproblémák- ról, szakmai hűségről, egyebekről.” Sajnos, következtetéseiben a végletekig megy el, mert a fellelhető műszaki és technológiai hiányosságokat és a helyenkénti gypnge orvosi ellátást is az ilyesfajta pályaelhagyások következményeként említi. (Saját foglalkozásáról sajnos nem ír.)

E hosszan idézett hozzászólás, vagy véleménynyilvánítás csalt egy a sok közül, és azért emeltük ki, mert színié tömör összegezésben kínálja mindazokat a káros következtetéseket, amelyek áz egyébként igen nemes célú televíziós adássorozattal kapcsolatban még napjainkban is közszájon forognak. ■BMMWW '

Lapunkban az elmúlt évek során igen sokszor emeltünk szót annak érdekében, hogy a főiskolákon, egyetemeken diplomát szerzett, magas képzettségű állampolgárok diplomájuknak megfelelő yvun- katerülelen dolgozzanak. Elmentünk néhány évvel korábban olyan következtetésig és javaslatig is, hogy aki csak azért szerzett valamilyen diplomát, mert éppen arra a karra vették fel, s esze ágában sincs tudását hasznosítani, azzal szemben bizonyos anyagi retorziókat is alkalmazzanak, ha már azt a diplomást, aki őmiatta nem jutott be az egyetemre, hirtelen pótolni nem is lehet. Ugyanis minden pályát elhagyó diplomás kettős veszteség: elveszíti a szakma azt, aki elhagyja a pályát, és azt, aki be sem jutott az egyetemre, mert hiszen a másik elfoglalta a helyét.

Természetesen nem lehet merev általánosító szabályokat felállítani e kérdésben .sem. Természetszerűen kárhoztatnunk kell azokat, akik úgy hagyják el diplomájuk szerinti pályájukat, hogy képzettségüknek soha semmi

és hivatási,

i

hasznát nem latja a köz, de azt is figyelembe kell venni, hogy vannak ritka, értékes kivételek. (Divatos dolog a kiváló színművészt, Latino- vits Zoltánt emlegetni, aki építészmérnök, vagy féltestvérét, Bujlor Istvánt, aki közgazdász. Feltehetően

mindketten értékesebb tagjai a társadalomnak színművészi pályájukon, mint eredeti foglalkozásukban lettek volna. És Németh László is orvos volt, csakúgy mint Illés Endre. Nem tudni, milyen orvosok lettek volna, íróknak kiválóak. És lehetne sorolni nagyon sok példát.) A levélíró által említett füttyművész gyakorló orvos napjainkban is, hogy szabad idejében művészpályán is mozog, nem .lehet káros. Károsak viszont azok a jelenségek, amikor mérnöki diplomával maszek kisiparosi engedélyt kér valaki, amikor közgazdász diplomával tra- íikos, vagy zöldségkereskedő, és sajnos a tánczenész pálya is sok olyan embert mutathat fel, akinek magas fokú képesítése más pályára szól, itteni ténykedése annak hasznát nem látja. (És nem lehet mindig a már említett Latinovits és Bujlor példájára hivatkozni, a művészpályáknál sem.)

mmmwmi

Visszatérve a Riporter ke- restetikre, az augusztus elsejei elődöntőn, tehát a nyilvános adások kezdetén ösz- széírtam, hogy a 840 megszámlálhatatlan hivatású és foglalkozású jelöltből kamera elé kerüli 12, foglalkozás szerint miként oszlik meg.

1 me: újságírógyakornok egy, egyetemista egy, frissen érettségizett, tehát még foglalkozás nélküli diák egy, múzeumigazgató egy, közgazdász egy, technikus egy, mérnök hat. Ez összesen 12. Tagadhatatlan, hogy viszonylag sok közöttük a mérnök. De ha merevek akarunk lenni, akkor tulajdonképpen csak az újságírógyakornok és a frissen érettségizett kislány jöhetett volna számításba, mert a többi már valahol elkötelezte magát, már szerzett képesítést, tehát neveltetése a köznek pénzébe került.

Nem szükségtelen azonban azt is tudni és itt is feljegyezni, hogy sem a Televíziónál, sem. az írott sajtónál nincsen kifejezetten a riporteri pályára történő képzés, és e hivatás adottságainál fogva nem is lehet. Ide mindenkinek valamilyen más diplomával megerősített pálya elhagyása után lehet kerülni, a kevés kivételnek, aki érettségivel kezdi, munka mellett kell valamilyen, nem riporteri diplomát szerezni. S így lesznek tanári, könyvtárosi, mérnöki, technikusi, közgazdászi és lei tudná még felsorolni, hány féle képesítésű riporterek, akik ugyan nem mérnökként, vagy közgazdászként dolgoznak, de mint riporterek kitünően hasznosíthatják és többségben hasznosítják is diplomával igazolt tudásukat, a gyakorlati riporteri munkában. Csak példaként említjük a képzőművészeti adások kitűnő riporterét, aki művészettörténész, de lehetne sorolni igen hosszan, hogy a legjobb riporterek közül ki, miként hasznosítja nem riporteri diplomáját, vagy egyéb képesítését.

Bizonyára így lesz ez a most sikeresen szerepelt riporterjelöltek esetében is, legyen diplomájuk építész- mérnöki, gépészmérnöki, vagy egyéb. Nem áruló módon hagyták el pályájukat, hanem szélesebb körben fogják hasznosítani szaktudása- | kát. És ez talán megnyugtat- 1 ja a füstölgőket, s azt a le- j vélírót is, aki eleve ellensé- i gesen fogja fogadni a mű- | szaki képesítésű ifjú riportereket a képernyőn. Mert a i riporteri hivatáshoz többek : között olyan szakmai felkészültség is kell, amit adott esetben egy más ;pálya diplomája hitelesít.

Benedek Miklós

A kölcsönösség jegyében

Szovjet

fesztiválja

Évről évre visszatérő, tar- tajünas ünnepségsorozatunk a szovjet filmek fesztiválja. Az idei sorozat is — a hagyományoknak megfelelően — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójához kapcsolódik.

Borsodban hét új szovjet film kerül az ünnephez kapcsolódva bemutatásra, de ezeken kívül több korábbi filmet is felújítanak. A megnyitó díszünnepséget a miskolci Béke moziban tartják (november 5-én este hat órai kezdettel. Ünnepi beszédet Beme László, a megyei párt- bizottság titkára mond, majd utána bemutatják a tavaly elhunyt kiváló szovjet írórendező-filmszínész, Vaszi 1 i j Sulisin Vörös kányafa című filmdrámáját. E filmet a továbbiakban Miskolcon hat, vidéken ugyancsak hat moziban láthatja a közönség. Bemutatják még A hazáért harcoltak, az Elfeleiteit mesék völgye, az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban című filmeket az első héten, majd folyamatosain a fesztivál további filmjei kerülnek mozi vászonra.

: Cédula

i a bejáratnál

i A Miskolci Galériában októ1 ber 23-a óta látható a Muni

i kácsy Mihály húsz festményét ! bemutató tárlat. A várako- i zásnak megfelelően igen nagy i a látogatottsága. Igen sokan J keresik fel azok köréből is, ' akik egyébként ritkán láto- ! gatnak képzőművészeti kiálli- I tásokat. A Miskolci Képtárat | sajnálatosan kevesen ismerik, i nemrégen irtunk is róla, mi- i ért nehéz megtalálni. Sokan , tévesztik össze a Kossuth ut- * ca 13, .sz. alatti képtárat a , szomszédos Déryné utca 5. i szám alatt található Miskolci j Galériával. Bizonyára sokan i keresték ott a Munkácsy-tár- J latot, s ez késztette a Galé- i ria vezetőit arra, hogy a be- ! járati ajtajukra kis cédulát 1 tegyenek annak közlésére: a | Munkáesy-kiállítás nem itt, i hanem a Képtárban iáiha- [ ló. Kollegiális gesztus, de ki- i egészítendő valami olyan uta- j lássál, hogy azért ide is néz- i zen be a kedves érdeklődő, 1 mert most a Varga Miklós j szobrász- és Nagy Gy. Margit 1 textilművész házaspár tárla- | tát láthatja a kapun tUI. A i Képtár meg talán valaha ki- [ tesz egy cédulát rekompenzá- i cióként, „látogassa a Mis- | kolci Galériát isi” szöveggel.

(hm)

A társadalmi érdeklődés középpontjába került a magyar oktatásügy. Az 1972- ben megjelent oktatáspolitikai párthatározat meggyorsította azokat az „akciókat” is,- amelyek közelebb viszik az iskolát az élethez, feloldják az oktatási intézmények zártságát, a nevelési feladatok megoldásába bevonják — az eddigieknél lényegesen jobban — a család mellett az üzentek munká6'kotlefcti- váit is.

Az egy iskola — egy üzem mozgalom eddigi eredményeit, gyakorlati, konkrét hasznosságát részleteiben nehéz lenne felsorolni. Borsodban kétségtelenül sikeres ez a mozgalom, sőt megyénkben már szocialista brigád—őrs kapcsolatokról is szólhatunk. Az üzemek patronáló szerepéről szólva helytelen lenne a segítséget pusztán csak anyagi támogatásra korlátozni. Mert bár igaz, hogy az anyagi támogatás eredményei mu tátik óznak meg leg-, kézenfekvőbben — nem egy esetben szaktantermek, szemléltetőeszközök, elkészült óvodaudvarok jelentik ezt a patronálást — nem hagyható figyelmen kívül a nevelésben nyújtott segítség sem.

A munkára, a szocialista gondolkodásra nevelésben szinte kimeríthetetlen lehetőséget nyújt az egy iskola — (egy üzem mozgalom. Nemcsak arról van itt szó, hogy az üzemlátogatások során a tanulók képet kaphatnak az üzemi kollektívákról, a különböző szakmákról és pályáikról, hogy megtanulhatják tisztelni az elvégzett munkát, hanem arról is, hogy a tanulók maguk is részt vehetnek benne. E mozgalmon belül ugyanis előbbre lehet lépni a régóta vajúdó, annyiszor sürgetett nyári diákfoglalkoztatások - ban is. Sőt, e mozgalom kínál jó lehetőséget ahhoz is, hogy a tanulóifjúság még aktívabban kivegye részét a közhasznú társadalmi munkából.

Az egy iskola — egy üzem mozgalom nevelési lehetőségeit emelik ki a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Oktatási Minisztérium közösen kidolgozott és elfogadott irányelvei is. A mozgalom továbbfejlesztésének lehetőségei azonban nemcsak az üzemek részéről adottak. A mozgalom a kölcsönösség jegyében született meg, s a kölcsönösség jegyében fejlődhet tovább. Az iskola — sajátos eszközeivel — az eddigieknél jobban kiveheti részét az üzemi, vállalati és lennel őszövetkezeti koJlekti - vák kulturális, művelődési 1 ehetőségednek gyarapításából. A közös színház-, mozi- és múzeumlátogatások, író— olvasó találkozók gazdag lehetőséget teremtenek mindkét fél részére. De különösen sokat tehetnek az iskolák az üzemi oktatási feladatok megoldásáért. A felnőttoktatás, a szakoktatás, a szakmai továbbképzés megszervezése és biztosítása a kapcsolatok egyik súlyponti kérdése. Ismert tény, hogy napjainkban a felnőttoktatás új reneszánszát éli, s a munkahelyek ilyen jellegű gondjainak megoldásában a tantestületeikre óriási feladatok hárulnak.

Napjainkban az iskola már nem az egyedüli intézmény, amelyre az oktato-ne- velő munka felelőssége hárul. Az ifjúság nevelése az egész társadalom ügye. A t á rsadalmi fel elösség vá 11 a 1 ás egyik konkrét formáját éppen az egy iskola —• egy üzem mozgalom adja. Nem véletlenül. A felnövekvő ifjúság adja a munkahelyek, az üzemek szakem berükül- pótlását. S hogy milyen lesz ez a munkástiatalság, azért az üzemeknek is tenniük kell Nem kényszerű kapcsolatok ezek — a közösen elvégzendő munka, a közös cél adja alapjait. Az a felelősség, amely mindannyiunk vállára nehezedik: az .ifjúságért. S a felelősség sem egyoldalú. Az ifjúságnak is felelősséget kell vállalnia, hiszen nemcsak előnyeit élvezi a gondoskodásnak — a mindinkább ki- terebólyesedö mozgalomnak —, hanem neki magának is részt kell vállalnia a társadalmi haladásért vívott küzdelemből. (cs. a.)

Mindent a gyerekekért...

A gyerekek majd csak december 3-án költöznek be Miskolc jubileumi óvodájába, a gyermekintézmény vezetőjének, Bujdos János Hónak viszont már bokrosak a teendői. Az építők az utolsó simításokat végzik — a beépített bútorokat illesztik helyükre, a TANÉRT-től pedig már folyamatosan meg is érkeztek a berendezések, a kis asztalok, székek, szekrénykék, fekvőhelyek. Az óvoda vezetőnője 600 ezer forintot kapott felszerelésekre, berendezésekre, játékokra. Négy csoport — 100 kisgyerek — számára kell megvásárolnia a nem kevés ősz- szegből a szükséges dolgokat. A kinevezés utáni első napok a, töprengéssel tellek el. Mire lesz, szükség, mi az ami mindenképpen kell majd, s mi az, amire jó lenne, ha futna az összegből. Kalkulált, osztott, szorzott, böngészte az óvodai felszerelésekhez irányt szabó oktatási minisztériumi kiadványt...

— Pedig ez már a második olyan óvoda lesz, amelyet én indítok be. Igaz, amikor Sárospatakon kaptam ugyanilyen feladatot, csak 200 ezer forinttal gazdálkodhattam. Most már nyűgöd- tabb vagyok, azt hiszem, mindenük meglesz a gyerekeknek és az óvónőknek is.

A város üzemei, intézményei, szocialista brigádjai fogtak össze, hogy megszülessen ez az óvoda. .A terveken, a tanácsi erőfeszítéseken túl... Jelképes is, hogy avatására a város felszabadulásának jubileumári kerítenek sort. De talán ez ösztökélte a MÁV Vontatási Főnökség November 7. szocialista brigádját, hogy már most felajánlják segítségüket. A csoportszobák berendezésénél segédkeznek, virágtartókat készítenek, s azt is megígérték: gondjuk lesz az udvarra is. Mi több, egy másik szocialista brigáddal is megbeszélik, patronálják ők is a Reményi utcai óvoda majdani kis lakóit;

Bujdos Jánosnénak tehát már vannak segítőtársai is. És nemcsak az óvónők, akik

november 1-től már az új munkahelyükön tevékenykednek. Gyerekek nélkül — a gyerekekért. Mert nemcsak az óvoda belső épületét kell alkalmassá tenni a kis óvodások fogadására, addig egységbe is kell kovácsolódnia az óvónői közösségnek.

— Azt hiszem, szerencsés ember vagyok. Amikor meghirdették az állásokat, sokan jelentkeztek. Fiatal, tetlre- kész óvónők kezdik meg majd itt a munkát, olyanok, akik nemcsak szeretik a gyerekeket, hanem felkészültségük is alapos. S erre szükség van, hiszen a Hoffmann utcai óvoda mellett ;ni leszünk a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola másik gyakorló intézménye. Ám, ami igaz, az igaz, a technikai személyzet még nem teljes, dadusunk még mindig nincs elég.

Amikor a még készülő óvoda vezetőjét: arról kérdeztem, hogy miképpen rangsorolta feladatait, első helyen a tárgyi feltételek, második helyen a személyi feltételek biztosítását jelölte meg. Harmadiknak említette a kapcsolatok kiépítését.

— Nemcsak arra gondoltam, hogy a lobbi gyermekintézménnyel, az óvónői szakközépiskolával és a szocialista brigádokkal kel] jo együttműködést kialakítanunk. Arra is, ami csak ezután következhet be. hogy a szülőkkel kell egy nyelvet beszélnünk a nevelésben. Óvónői pályáin során akkor éreztem a legboldogabbnak magam, ha a gyerek érdekében sikerült a szülőket is jobb belátásra bírnom. Ezérl az óvodáért, majdani kis lakóiért egy város mozdult meg. Nekünk hivatástudatból kell mindent megtennünk a gyerekekért.

★

A jubileumi óvodán . rrfár az utolsó simításokat végzik. Az épület ajtaján november közepén kifüggesztik a hirdetést: mikor lehet jelentkezni. A város felszabadulásának évfordulóján beköltöznek a gyerekek. Elfoglalják, ami az övék, ami értük, ami nekik készült.

(csutorái)