Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-26 / 251. szám

ESZAK-MAGYAROR5ZÄG 4 1975. okt. 25,, szombat Budapesti jelentkezéseink Egy művész, meg egy Szakmunkásképzés középiskolákban Budapest két különböző pontjául találkozhatunk nap­jainkban Miskolc és Borsod kulturális képviseletével, sző­kébb pátriánkat reprezen­táló rendezvénnyel. Csabai Kálmán a Mednyánszky- teremben Csabai Kálmán miskolci festőművész tárlata a fő­városi Mednyánszky-terem- ben látható október 16-tól. Bár a kiállítás még e hó 30- ig tart nyitva, már valóban csak esztétikai élvezetet szolgál, a képeket megven­ni nem lehet. S bár a Kép­csarnok szalonjaiban szo­katlan, már a nyitás, percé­ben sem lehetett. A délután öt órakor nyíló kiállítás mind a harminc festményét ugyanis már a hivatalos nyitást megelőzően megvá­sárolták, minden darabra odakerült az ezt jelző cé­dulácska, holott a vásárlási szándék megközelítőleg sem ült még el. Joggal mondta a megnyitóban dr. Végvári Lajos művészettörténész, hogy „kiállítás — már kereske­delmi érdek nélkül”. Csabai Kálmán már főis­kolás korában Miskolchoz kötődött, az akkori miskolci főiskolai művésztelepen töl­tötte nyarait, majd a har­mincas évek vége felé ide telepedett. Azóta — erről talán már nem is kell olva­sóinkat tájékoztatni, hiszen közismert — itt él, s tanár­ként, közéleti társadalmi munkásként, nem utolsósor­ban alkotó művészként egy­be] orrott a várossal, elvá­laszthatatlan attól. Mindez csak azért említendő fel új kiállítása kapcsán, mert mű­vészi munkásságának egyik állandó témája a közvetlen környezet, a bükki táj szép­sége, a bükki hangulatok megjelenítése, s ez a Med- nyánszky-teremben bemuta­tott képein is tükröződik. A nagybányai iskola foly­tatójának tartják sokan, „a valóság esztétikumát keresi és arra tanít, hogy a min­dennapi látványokban a szépség soha el nem apadó népszerűségét” — olvasható róla a katalógusban dr. Vég­vári Lajos megállapítása. (A népszerűséget meg a harminc „Megvásároltak” táblácska igazolja.) A harminc kép csupa élet­igenlés, a természeti táj és az ember alkotta környezet szépségeinek, harmóniájának meglátása és láttatása. Lírai megfogalmazású tájak, ut­cák, faluszélek, domboldalak. ( Néhány havas táj mellett a zöld, az élő környezet do­minál. Csendéletei jó szín- hatásúak. Az ember mind­össze egy képen — Patak- parton — főszereplői a töb­bin csak egyik alkotóeleme a kompozíciónak, de mégis, mindegyik művén érződik,' hogy őrá, az emberré kell koncentrálnunk. Például a Beszélgetők című kép falusi kerítés mellett, kazlak szom­szédságában látható alakjai, vagy a Hazafelé magányo­san hazatérő parasztasszo­nya, Az Esteledik szekeres parasztja mind — a maguk szűkszavú jelzettségében is — a kompozíció meghatározó motívumaivá magasodnak, csakúgy mint a Vasárnap délután templomos öreg né­nikéi és más emberalakok. E képek nem akarják fi­gyelmünket a társadalom, a világ nagy kérdéseire, for- pontjaira irányítani, hanem az embert körülvevő való­ság szépségeit kívánják fel­mutatni, — a többszörös át­tételű jelképrendszerek mel­lőzésével — azokra igent mondani, s ezt az igenlést érthető. módon színekbe, ár­nyalatokba, lírai telítettségű képekbe fogalmazni. Ritka nagy siker Csabai Kálmán budapesti kiállítása, még hu a bemutatott mű­vek értékszintjében kisebb egyenetlenség is akad. Szí­vesen adunk hírt e sikerről. Hangony menti napok Csepelen A fővárosi XXI. kerület — Csepel — egy nekünk tá­volinak tűnő részén, a Ki­rályerdő területén, a Kala- már József utca 230. alatt található a Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház. Ebben a roppant célszerű el­rendezésű, hatalmas épület­komplexusban, ahol könyv­tár és mozi is tál,álható, most Borsod egyik tájegysé­ge hívja fel magára a fi­gyelmet. Az impozáns elő­térben tablók sorakoznak: Az ózdi járás 30 éve című kiállítás tény képösszeál Írá­sokban ad számot megyénk e tájáról, negyvenhat közsé­géről. A fotók és aláírásaik mellett, több egyéb doku­mentum — üzemi makett, helytörténeti kiadványok so­ra, sokféle* tárgyi emlék, gyártmány, népi szőttes, ke­rámia, több tájékoztató gra­fikon, stb. — ismerteti meg a csepelieket a Hangony mentén található települések­kel. Nem hiányzik — ter­mészetesen — a tornatermek létesítésében elért, országos figyelmet érdemlő eredmény, érzékeltetése sem. A kiállítás október 20-tól 30-ig látható. Megnyitása igen bensőséges és ünnepé­lyes volt. Ott voltak a cse­peli kerület vezetői Ribánsz- ki Róberttel, az MSZMP XXI. kerületi Bizottságának első titkárával az élen. Ott voltak az ózdi járás párt­ós tanácsi vezetői közül töb­ben, Soós Ottó, az Ózdi já­rási Pártbizottság első titká­ra vezetésével, továbbá a megyei pártbizottság és ta­nács képviselői, valamint nagy száriiban a csepeli ér­deklődők, akik* nagy figye­lemmel hallgatták dr. Vo- dila Barna, az Ózdi járási Hivatal elnöke megnyitóját, a járásról adott tömör, átfo­gó tájékoztatóját. Az első nap programjá­ban szerepelt az Igó István vezette nekézsenyi citeraze- nekar hangversenye. A fel­nőttekből és úttörőkből álló vegyes kar, citerára, furulyára, köcsögdudára és énekhangra hangszerelt népdalfeldolgozá­sai megérdemelten arattak hosszú lapsokat kiváltó si­kert, s az újrázás, a ráadás valóban közkívánatra szüle­tett. Az első napot több bor­sodi témájú kisfilm vetítése zárta. Másnap Nemesik Pál tartott előadást a kerületi népfrontklubban az Ózd vi­déki munkásdalokról. Ma, szombaton a putnoki és cse­peli középiskolás diákok ta­lálkozója szerepel a prog­ramban, valamint a doma- házi pávakör bemutatkozása a Radnóti Miklós Művelődési Házban. A programot a Bor- sodnádasdi Lemezgyár fiatal öptöinek, az I. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóinak, valamint az egri tanárképző főiskola csepeli tagozata hallgatóinak 29-i, csillagtelepi találkozója zár­ja. A csepeli népfrontelnök­ség és á XXI. kerületi Ta­nácsi Közművelődési Intéz­mények Igazgatósága ha­zánknak már több tájegysé­gét mutatta be hasonló ke­retek között. Most a Han­gony menti napok kereté­ben az ódi járás kapott fi­gyelmet érdemig kéovisele- ■tet. Benedek Miklós A népgazdaság gyors üte­mű fejlődése, szerkezetének korszerűsítése a szakmai kép­zés területén is új igényeket támaszt. Ezek az igények hívták életre 1965-ben az új típusú szakközépiskolákat, és tették szükségessé — 1973- ban — a szakközépiskolák képzési céljainak módosítá­sát. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelete értelmé­ben a szakközépiskolák: „el­mélyítik és bővítik az álta­lános iskolában szerzett is­mereteket, tovább fejlesztik a tanulók .műveltségét, szo­cialista világnézeti, erkölcsi és esztétikai nevelését; szak- képesítést — a magasabb elméleti képzettséget kívánó ipari, valamint élelmiszer­es fagazdasági szakmákban képesítést — nyújtanak; elő­készítenek -— elsősorban a szakközépiskola jellegének megfelelő — felsőfokú to­vábbtanulásra”. A nevelés-oktatás céljának meghatározása keret jelle­gű. Az első és utolsó pont­ban megfogalmazott célok — kis megszorítással — egybe­esnek a gimnáziumok céljai­val. A szakképesítés terüle­tére szóló feladatokból vi­szont sokan — joggal — hiá­nyolják annak meghatározá­sát, hogy az adott szakterü­leten mire is képesítenek a szakközépiskolák. A szakközépiskolák előd­jei — a technikumok — technikusi képesítést adtak, a szakközépiskolák — két- három év sikeres szakmai gyakorlat után — a techni­kusi képesítés megszerzésé­nek lehetőségét biztosítják. A szakközépiskolai érettségi | a végzett szaknak, vagy ágazatnak megfelelő terüle­ten középfokú, illetve szak­mai képzettséget igénylő munkakörök betöltését teszi lehetővé. A közeli jövőben várható valamennyi szakközépiskola képzési céljának pontosabb EnnraBBaHBanwanai meghatározása. Ezt készíti elő az az intézkedés, hogy egyes szakközépiskolákban lehetőség nyílott — az érett­ségi vizsgával együtt — szakmunkás-képesítés meg­szerzésére. Az Oktatási Mi­nisztérium engedélyével az 1974—75. évi tanév végén két szakközépiskolában szervez­tük meg ezt .az új vizsgáz­tatási 'formát. A két szak- középiskola 9 osztályának 206 érettségiző tanulója je­lentkezett szakmunkásvizsgá­ra is. Az egyik szakközépis­kola valamennyi érettségiző tanulója (160 fő) tett az érettségivel együtt szakmun­kásvizsgát. Közülük 65 ta­nuló egyetemi felvételre is jelentkezett egyben, s közös érettségi-írásbeli' (felvételi) dolgozatot írt, igen jó ered­ménnyel: a tanulók közel fele jeles, vagy jó érdemje- gyü dolgozatot írt, mindösz- sze két főé volt elégtelen. Tehát mind az általános mű­veltség növelésében, mind a továbbtanulásra felkészítés­ben eredményes a szakkö­zépiskola. Az érettségivel együtt tett szakmunkásvizsga viszont le­hetőséget. teremt magas el­méleti felkészültségű, müveit szakmunkás-utánpótlás ne­velésére az elméletigényes szakmákban is. Egy év tapasztalataiból nem lenne helyes messze­menő következtetéseket le­vonni, viszont az elkövetke­ző évek munkájához szüksé­ges a tapasztalatok összegzé­se. Általánosítható tapasztalat, hogy a műszaki tárgyakból imponálóan magas volt a tanulók elméleti felkészültsé­ge, tudása. De gyakorlati, szakmai tudásukon — az erős közepes színvonal éllenére — mégis érződött, hogy a magas színvonalú szakmai elmélet és a szakmunkáskép­zés gyakorlati követelméríyei között még nincs teljes össz­hang. Különösen a gyakor­lati területen íélszegség, bi­zonytalankodás tapasztalható, ezért javítani kell a tanulók manuális készségét, a szak­mai, gyakorlati képzés mód­szereit. Mind a tanműhelyek­ben végzett munka megter­vezésében és irányításában, /mind a nyári termelési gya­korlatok során jelentős kor­rekciókra nyílik lehetőség és van szükség. Ezeket az elismerő és egy­ben feladatokat adó észre­vételeket, javaslatokat az ipart, termelést képviselő, a szakmunkásképzést jól isme­rő gyakorlati szakemberek véleményeiből összegetük. Meggyőződésünk, hogy a szakmunkásvizsgákra felké­szítő szakközépiskolák veze­tői és nevelő testületéi hasz­nosítani fogják munkájuk­ban ezeket a tapasztalato­kat. Erre jó lehetőséget ad az a szélesedő kapcsolat- rendszer, amely a szakközép- iskoláink és szakmunkáskép­ző intézeteink között kiala­kult. E kapcsolatok hozzájá­rulnak ahhoz is, hogy ez a tartalmában bővülő új vizs­garendszer is segítse a kor­szerű é§ magas színvonalú szakmai és általános mű­veltséggel rendelkező szak- munlcásfiatalok nevelését. Az érintett szakközépisko­lákkal és a szakmunkásvizs­gát tett fiatalok munkáltatói­val közösen szükséges figye- ' lemmel kísérni, hogyan áll­nak helyt ezek a fiatalok a termelésben, a társadalmi életben, a gyakorlati mun­kában. Az így szerzett ta­pasztalatok segíteni fogják azt, hogy a szakközépisko­lákban végzett munkát — a magas színvonalú elméleti képzettség megtartásával — jobban a gyakorlati szak­munkásképzés céljaihoz is igazítsuk. Bujdos János, a Megyei Tanács V. B. művelődési osztály vezetője Honismereti munka Putnokon öu 'en gimnazista vesz részt Putnokon a honisme­reti szakkör munkájában. Mint Egerszegi Sándorné, a szakkör vezetője tájékoztat, több mint egy éve gyűjtik és pályázatok formájában fel­dolgozzák a járás helytörté­neti és néprajzi anyagát. Gyűjtésük meghaladja a két­ezer gépelt oldalt. Az elmúlt tanévben két ezüst, egy bronz érmet nyertek a sáros­pataki diáknapokon és há­rom pályázatot a Megyei Múzeumi Igazgatóság jutal­mazott a közelmúltban. Ma és holnap Egerszeginé tanárnő vezetésével Buda­pestre utazik a honismereti gyűjtők ifjú csoportja, hogy megnézze az inka és egyip­tomi kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumban, vala­mint a Budavári Palotában a Magyar Nemzeti Galéria új kiállításait és, a néprajzi kiállítást. A kétnapos út költségeit a diákok társa­dalmi munkával teremtették elő. A szakkör sokrétű és ered­ményekben gazdag munkát végzett eddig is, terveik is igen érdekesek, figyelmet érdemlőéit. Bizonyára hal­lunk még eredményeikről. Bolgár küldöttség. Bulgária Népművelési Mi­nisztériumának hattagú de­legációja. érkezett háromna­pos látogatásra Borsodba. A testvéri ország küldöttséget csütörtökön tájékoztatták a. megye kulturális életéről és a szakközépiskolai képzés helyi eredményeiről. A ven­dégek pénteken a kazincbar­cikai középfokú oktatási in­tézményeket látogatták meg, ma pedig a miskolci 2-es számú Szakközépiskolával is­merkednek. Comenius és Rákóczi i eszméi jegyében Szlovák—magyar neveléstörténeti konferencia A comeniusi eszmék je­gyében címmel közös szlo­vák—magyar neveléstörténeti konferenciát rendez a Ma­gyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutató csoportja és neveléstörténeti albizott­sága, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Sárospataki Ta­nítóképző Intézet, — vala­mint a kassai P. J. Safarik Egyetem eperjesi bölcsészet­tudományi kara, a Szlovák Tudományos Akadémia pe­dagógiai bizottsága, s a Ke­let-Szlovákiai Nemzeti Bi­zottság. A tudományos kon­ferencia tegnap, október 24- én kezdődött Eperjesen. Ezen az ülésszakon közreműködött Ködöböcz József, a Sárospa­taki Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese, aki A gya­korlati kiképzés fejlődéstör­ténete a sárospataki tanító­képzőben címmel tartott elő­adást. A szlovákiai ülésszak ma, szombaton fejeződik be. Október 27—28-án Sáros­patakon folytatja munkáját a konferencia. Hétfőn dél­előtt kilenc órakor a Sáros­pataki Tanítóképző Intézet dísztermében Jan Gátló, a szervező bizottság szlovák tagozatának elnökhelyettese, és Károly István, a pataki tanítóképző igazgatója nyit­ja meg a tudományos ta­nácskozás magyarországi ülésszakát. Itt az első napon hangzik el Földes Éva. elő­adása II. Rákóczi Ferenc művelődéspolitikájáról, külö­nös tekintettel oktatáspoliti­kájára. Loránlffy Zsuzsanna iogarasi román iskolájáról Náhlik Zoltán tart előadást. Tóth Lajos értekezése pedig Tessedik Sámuel és a ma­gyar jakobinus mozgalom vezetőinek a kapcsolatával foglalkozik. E kapcsolat zempléni vonatkozása szá­munkra különösen, érdekes, mert új megvilágításba he­lyezi Kazinczy Ferenc és Tessedik Sámuel eszmei ro-, konságát. A pataki másnapi prog­ramból igen érdekesnek ígér­kezik Vág Ottó előadása a Kisdednevelők j Országos Egyesületének • történetéről, valamint Felkai László ér­tekezése a század végi isko­lai és iskolán kívüli műve­lődésről. A közelmúlt neve­léstörténetéhez szolgáltat ada­lékokat Benő Kálmán elő­adása, az Iskolai rendszerű felnőttoktatás fejlődésének tendenciáiról hazánkban 1948—1953 között. A tanács­kozás zárszavát Andrej Gu­ru a egyetemi tanár, az eper­jesi böjcsészetttudományi kar dékánja és Zibolen Endre, a Felsőoktatási Pedagógiai Ku­Levéltár Sátoraljaújhelyen Kazinczy Ferenc neve nélkül tató Központ mondja. igazgatója J-Uröm szétnézni mostaná­ig ) ban Sátoraljaújhelyen az eredeti szépségében helyreállított hajdani vár- megyeházán. A városi tanács székel benne, s különféle hi­vatali helyiségek vannak a kétszázéves, tömör barokk épületben. Az első emeleti bal szárny túlnyomó része azonban különleges célt szol­gál — talán a vármegyehá­za megépítése óta. Ugyanis ennek a traktusnak a termei évszázados, ódon illatú okle­velekkel, elbarnult jegyző­könyvekkel, iratokkal van­nak tele. Bejáratánál jobbra szerény táblácska: Borsod- Abaúj-Zemplén megyei fiók- leuóltár. Olvastán eltűnődik a láto­gató: hm ... fióklevéltár Semmi kétség, bizonyára így hivatalos az elnevezés, hi­szen a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Levéltár alá tar­tozik, annak tehát valóban — fióklevéltára. Értelmi töp­rengésünk ellen azonban tüstént berzenkedni liczd va­lami. érzelmi motívum. Kép­zeletünkben ugyanis felbuk­kan a széphalmi „szent öreg” szikár alakja, amint, gyalog­szerrel rójja a négy kilomé­ternyi. utal Sátoraljaújhely­re, hogy idejében megkezd­hesse munkáját Zemplén vármegye levéltárában. Dél­ben megmelegíti a szerény elemózsiát, ha pedig havat hord a fagyos kassai szél, haza sem. megy, a levéltár öreg kanapéján tölti az éj­szakát. Nagy szegénységében —, mert vagyonát odaáldozta az irodalom oltárára, amikor a saját és a felesége birtok- részéért folyó szakadatlan pereskedésben még a köny­veit és a fiatal kora óla összevásárolt, 1081 darabból álló, páratlan értékű mel­szetgyűjt'eményét is kényte­len volt megvételre felaján­lani egykori alma materé­nek, a pataki kollégiumnak, — szűkös anyagi helyzeté­ben 1820-tól haláláig, tehát csaknem 11 évig napi tíz ga­rasért járt be Üjhelyre, és úgy rendbe hozta Zemplén levéltárát, hogy azóta sem volt hozzáfogható híres cs pedáns levéltárosa a várme­gyének. Nem egyszerű „fióklevél­tár” elnevezésre érdemes te­hát a hajdani zempléni le­véltár, hanem a benne talál­ható gazdag anyagon kívül — Kazinczy révén — külön irodalmi „kegyhely” is, ahol ma is ugyanazok a bútorok, szekrények láthatók és ugyanabban a gondos elren­dezésben, ahogyan a hazai polgárosodás irodalmi úttö­rője, Zemplén nagy literá- tor-levéltárosa másfél szá­zaddal ezelőtt eltervezte. • Hogy ezt így érezték, nem is olyan régen a hazai levél­tárak hierarchiájának élen­járói is, bizonyítja, hogy egy ideig „Kazinczy Ferenc Le­véltár” volt a neve az új­helyi intézménynek. Ügy érezzük, nem kellett volna Kazinczy Jnevét letörölni a tábláról. Mégha az egységes rendezési elv alapján az or­szágban a kisebb levéltá­raknak fióklevéltár lelt is a neve. Kazinczy egykori le­véltára kivételes elbírálást érdemeli, volna. Félreértés ne essék: nem a. fióklevéltárrá „degradálás" miatt szólunk, hanem Kazinczy nevének el­hagyását kifogásoljuk. Már csak azért is, mert Sátoral­jaújhely dicséretes módon mindent elkövet, hogy Ka- • zinczy emlékét szeretettel ápolja és szellemét minden- ~kor ébren tartsa. Hegyi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom