Észak-Magyarország, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

a ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975. okt. 22., szerda (Folytatás az 1. oldalról) Szovjet tanácsi küldöttség Budapesten I tetteken t sor! gek fogadására N. Sz. Paio- licsev külkereskedelmi mi­niszter, V. D. Sasin olajipa­ri miniszter, N. A. Scsokolov belügyminiszter, A. I. Sokin elektronikai ipari miniszter, Sz. A. Szkacskov, a külgaz­dasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke, N. N. Hogyionov külügyminiszter­helyettes. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete és Ra- pai Gyula, a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagy­követe. Megjelentek a repülő­téren a moszkvai magyar nagykövetség, a külkereske­delmi kirendeltség és a ma­gyar KGST-képviselet veze­tő munkatársai. A magyar kormányfő tisz­teletére a Vnukovói kor- mányrepülőteret szovjet és piros-fehér-zöld lobogókkal díszítették, s a várócsarnok homlokzatára „Üdvözöljük Lázár György elvtársat” szö­veggel magyar és orosz nyel­vű feliratokat helyeztek eL A repülőtér betonján felso­rakozott a moszkvai helyőr­ség díszszázada, s ott volt a moszkvai üzemek és in­tézmények képviselőinek egy népes csoportja is, akik kis magyar és szovjet zász­lókat lengetve, „barátság’* felkiáltásokkal üdvözölték a Budapestről érkezett vendé­geket. A magyar kormány külön- repülőgépéből kilépő Lázár György miniszterelnököt el­sőként szovjet kollégája, Alekszej Koszigin üdvözöl­te, majd a többi vendéglá­tókkal és a magyar diplo­matákkal fogott kezet. A moszkvai helyőrség ka­tonazenekara előbb a ma­gyar, majd a szovjet him­nuszt játszotta. Lázár György ezután Alekszej Koszigin ol­dalán ellépett a tiszteletére felsorakozott díszszázad sor­fala előtt. A fogadás ünne­pélyes ceremóniája azzal fe­jeződött be, hogy Lázár György és Alekszej Koszigin fogadta a díszszázad dísz- menetben végrehajtott tisz­telgését. A Vnukovói repülőtérről Lázár György, valamint a kíséretében levő magyar személyiségek fehérsisakos motoros rendőrök diszkísé- retében hajtattak a város­ba, a magyar kormányfő­nek a Lenin-hegyen kijelölt szálláshelyére. A repülőtér­ről a városközpont felé ve­zető utakat, valamint a Le­nin sugárutat ugyancsak ma­Hadd álljon itt — jellem­zőként — a beszélgetés kez­detén elhangzó, apró méltat­lankodás. Dr. Zádor Jenő, a megyei tanács titkársága szervezési és jogi osztályá­nak vezetője amiatt méltat­lankodik, hogy az utóbbi na­pokban kissé megromlott az egészségi állapota, márpedig nem szeretne hiányozni a munkahelyéről, lévén, hogy betegség miatt eddig még soha nem hiányzott egy na­pot sem, pedig igen hosszú időről van szó, mivel ő is azok közé tartozik, akik a tanács megalakulása óta dol­goznak az apparátusban. Ré­szese volt a kezdeti idők ne­héz és egyben szép felada­tainak, például a földosztás­nak, maid a tagosításnak. Az ötvenes évek elején szó szerint éjjel-nappal dol­goztak — akkor a mezőgaz­dasági osztályon —, ahol éj­jeli ügyeletet is tartottak. Később a megyei döntőbi­zottság vezetői tisztének el­látására kapott megbízatást, ahol a vállalatok közötti jog­vitákat intézték. Havonta 450—500 ügyet, 30 napon be­lüli tárgyalással, döntéssel! Később a megyei tanács tit­gyar és szovjet zászlókkal díszítették fel erre az alka­lomra. Kedden délután a moszk­vai Kremlben a Szovjetunió Minisztertanácsának üléster­mében tárgyalásokra került sor Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottsága tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és Lá­zár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a magyar kormány elnöke között. Az ülésterembe lépő ma­gyar kormányfőt ismét Ko­szigin üdvözölte elsőként, s már a hivatalos eszmecsere első perceiben tolmácsolta i Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának és Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökének üdvözletét. Koszi­gin hangoztatta, hogy hasz­nos eszmecserére, eredmé­nyes, gyors munkára számít, mivel a felek előre kijelölt és egyeztetett munkaterv alapján látnak munkához. A magyar kormányfő tolmá­csolta Kádár János, az MSZMP KB első titkára, és Losonczí Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke üdvözletét a szovjet vezetőknek, majd kö­szönetét mondott a szovjet kormány meghívásáért és a szívélyes fogadtatásért. A megbeszélések további részében a testvéri barátság, a teljes és kölcsönös meg­értés légkörében a két or­szág közötti együttműködés megszilárdításának és elmé­lyítésének számos kérdését vitatták meg, különös te­kintettel az időszerű gazda­sági problémákra, a IV. öt­éves terv és a szovjet IX. ötéves terv végrehajtásával összefüggő feladatokra. A két kormányfő egyetértett ab­ban, hogy a szocialista in­tegráció országaink gazdasá­gi erősödéséhez megbízható és ígéretes alapot jelent. A tárp-alópartnerek kife­jezésre juttatták azt a meg­győződésüket, hogy a nép- gazdasági tervek koordiná­lásának jelentősége egyre nagyobb lesz, a tervkoordi­náció a magyar—szovjet együttműködés nagy fontos­ságú szilárdító tényezőjévé válik. A termelés szakosítása és kooperációja az ipar és a mezőgazdaság egész sor ágazatában számottevő elő­nyöket hoz mindkét népnek.! Koszigin és Lázár György,) valamint a két tárgyalókül­döttség tagjai időszerű nem­zetközi kérdéseket is meg­vitattak. csosa, majd a szervezési és jogi osztály vezetője. Sokan ismerik, sokan ott látják a különböző tanácskozásokon, sokan olvassák nevét írásos jelentéseken, az osztálynak és személy szerint neki sok mindenhez köze van a taná­cson. Persze különösebb látvá­nyosság nélkül, mondhatnék a külső szemlélők szemében észrevétlenül. Minden érde­kelt természetesnek tartja ugyanis, hogy például egy tanácsülés, egy végrehajtó bizottsági ülés a meghatáro­zott időben, rendben, az elő­írásoknak megfelelően tár­gyalhat. Azt is, hogy a tes­tületek elé kerülő írásos anyagok megfelelőek. Talán éppen az jelzi leginkább az osztály, az osztályvezető ala­pos munkáját, hogy a rcnde- letek, a törvények, a tudni­valók sokasága mindig nap­rakész állapotban van. En­nek az osztálynak a feladata többek között a tisztségvise­lők munkájának segítése, a testületi ülések előkészítése, szervezése, az írásos anya­gok törvényességi vizsgálata, a vb-titkár elé kerülő ügyek Dr. Papp Lajos államtit­kárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének meghívására szovjet tanácsi küldöttség érkezett hazánk­ba. A küldöttséget Dmitrij Nyikolajcvics Nyikitin, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége tanácsi osz­tályának vezetője vezeti. A küldöttség tagjai az Orosz Szocialista Szövetségi Szov­jet Köztársaság, illetve az Kedden délben hazaérke­zett a magyar országgyűlés küldöttsége, amely Apró An­talnak, az országgyűlés el­nökének vezetésével egyhe­tes hivatalos látogatást telt Japánban. A delegációt a A Nehézipari Minisztéri­umban kedden megkezdte 47. ülésszakát a KGST vegy­ipari állandó bizottsága. A tanácskozáson Havasi Fe­renc, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszön­tötte az ülésszakon részt ve­vő küldöttségeket, továbbá a KGSTP-titkárság az INTER­A Vöröskereszt szervezetek és az általános-, valamint középiskolák kapcsolatáról, a vöröskeresztes munkának az oktatásban betöltött szerepé­ről tanácskoztak tegnap dél­előtt Miskolcon, a SZMT tanácstermében. A megbe­szélésen megjelentek a járá­sok és városok főorvosai, if­júsági felelősei, az úttörő el­nökségek képviselői, a vö­röskeresztes titkárok és az egyes iskolák vöröskeresates tanárelnökei. A tanácskozást Krasznai Gábornó, a Megyei Vörös- kereszt titkára nyitotta meg, majd Sajó László, a megyei vezetőség tagja, ifjúsági fe­dőn lésre valói előkészítése, más osztályok által készített jelentések felülvizsgálata. Ugyancsak a munkához tar­tozik a tanácsi bizottságok működésénpk vizsgálata, va­lamint azoknak a jelensé­geknek, tényezőknek felku­tatása, kiküszöbölése, kikü- szöböltetése, melyek a taná­csi . munkát, a különböző ügyek intézését ilyen, vagy olyan okok miatt nehezítik, hátráltatják. Ez utóbbiakból már az is nyilvánvaló: a feladatok nagy része nem végezhető el a hivatali szobából, az író­asztal mellől. Egészséges, élő kapcsolatnak kell lennie a különböző helyszínekkel, ép­pen a mindennapos gondok, feladatok, tennivalók alapos megismerése végett. Dr. Zá­dor Jenő szabad idejének nagy része társadalmi mun­ka révén ugyancsak kötődik ezekhez a feladatokhoz. A köza 1 kai mazotlak szakszer­vezete megyei bizottságának is tagja, ebben a minőségé­ben éppen a tanácsi munka­helyi demokrácia mibenlé­tét. formáiét, módját vizs­gálja. természetesen az előbb­re lépás érdekében. Másik Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége tanácsi osztá­lyainak vezetői. A küldött­ség egy hétig tartózkodik hazánkban, ez idő alatt részt vesz a tanácsok megalakulá­sának 25. évfordulója alkal­mából rendezendő parlamenti központi ünnepségen és Iá-; togatást tesz a fővárosi ta-, nácsnál, valamint Borsod- Abaúj-Zemplén megyében. Ferihegyi repülőtéren Péter János, az országgyűlés al- elnöke, s az országgyűlés tisztikarának több tagja fo­gadta. Ott volt Fiji Tokura Japán Budapesten akredi- tált nagykövete is. CH1M és az INTERCHIM- VOLOKNO nemzetközi szer­vezet képviselőit. Az ülés­szakon áttekintik a KGST XXIX. ülésszakán hozott ha­tározatok teljesítésében vég­zett eddigi munkát, az 1976— 1980 közötti időszakra vo­natkozó vegyipari és papír- cellulózipari műszaki tudo­mányos együttműködés le­hetőségeit lelős tartott előadást Hang­súlyozta az általános iskolás korú gyermekek egészség- ügyi nevelésének szükséges­ségét s utalt arra, hogy eb­ben a munkában milyen nagy szerepe van az úttörő életnek. Az előadás után a meghívott vendégek felszóla­lásaira került sor, amelyek során a járások és városok szakemberei beszámoltak ta­pasztalataikról s javaslatokat tettek a mozgalom hatékony- sagánk növelésére. A tanács­kozás Mártó Mihálynak, a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Központja osztályvezető­jének összefoglalójával ért véget. társadalmi elfoglaltsága ugyancsak kötődik munkájá­hoz: a tanácsakadémia kihe­lyezett tagozatának egyik előadója. Előadás, tanítás, huszon­ötödik évforduló... Valami módon összetartoznak bi­zony ezek a fogalmak. A kezdeti idők, a tiszta érte­lemben veit hőskor óta év­tizedek teltek már el, ame­lyekre napjainkból már kel­lő távolságról lehet vissza­tekinteni. Sok-sok nehéz munkára, sok-sok sikerrel megoldott feladatra, össze­gyűlt persze a tapasztalatok sokasága, felmérhetetlen gaz­dagsága is. melyeket át lehet adni a fiatalabbaknak, a mostani pályakezdőknek. Megyénkben több százan dolgoznak azok közül, akik úttörői voltak a tanácsi munkának. A megyei taná­cson ugyancsak sokan dol­goznak közülük. Úttörői vol­tak, most pedig kiteljesítői, formálói, alakítói, hogy a le­hető legjobb legyen ez a munkavégzés. Tudásukkal se­gítik a fiatalabbakat, átad­ják tapasztalataikat. Jó lenne, ha még valamit át tudnának adni: a munka­bírásukat. De erről nem szólt az osztályvezető sem. Csak kicsit méltatlankodott a meg­fázás miatt, Restellné, ha betegsége miatt hiányozna a munkahelyéről. Priska Tibor Megyénkben szervezeti választások. A bi­zalmiak, az alapszervezeti vezetőségek megválasztásátó 1 a megye legfelsőbb szakszer­vezeti szervének, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának megválasztásáig több száz fórumon, választási gyűlésen és küldöttértekezleten sok ezren mondták el vélemé­nyüket megyénk szervezett munkásai az elmúlt négy esztendő eredményeiről, gondjairól. A beszámolók és hozzászólások hűségesen tük­rözték az elmúlt évek mun­káját. Mindenekelőtt az őszinte­ség, a feszélyezetlen, nyílt szókimondás, a bátor hangú bírálat és a jövőbe mutató javaslatok jellemezték a szakszervezeti választásokat a legalsóbb egységektől a legmagasabb testületekig. Azt hiszem, elsősorban eb­ből fakadt ez, hogy nemcsak a tisztségviselők újjáválasz- tása, felfrissítése történt meg, hanem nyugodt lelkiis­merettel elmondhatjuk, hogy az egész szakszervezeti moz­galom szervezeti megújulása is megtörtént. A választási gyűlések, értekezletek igazi vitafórumokká váltak. Me­gyénk szervezett munkásai vitatkoztak a mán és a jö­vőn. Vasasok, kohászolt, bá­nyászok, vasutasok, kereske­dők, közalkalmazottak mond­ták el szenvedélyesen véle­ményüket, észrevételüket és tapasztalataikat. Ha a hibákról, a mulasz­tásokról, a hanyagságokról be­széltek — mert ezekről is sok szó esett — nem más­nak, nem a szomszédnak cí­mezték a bírálatot, hanem elsősorban önmaguknak, sa­ját környezetüknek. Nem, a szomszéd portáját kritizál­ták, nem más szemében ke­resték a szálkát, hanem sa­ját gondjaikat, bajaikat, ne­hézségeiket és mulasztásai­kat tárták a tanácskozó tes­tületek elé. Talán ez a leg­nagyobb biztosíték rá, hogy ki is javítják és megszün­tetik az előrehaladást gátló körülményeket és elhárítják az akadályokat. Egy vasgyári munkás így fogalmazta meg véleményét: „Rossz hallgatni, amikor csak úgy, nagy általánosság­ban, a hibát elkövető illeté­kesekről beszélünk. Amikor a vakvilágba címezzük a mondanivalónkat, személyte­lenül aligha jut célba. Nem szabad ezt tenni, mert véle­ményünk ilyen burkolt kife­jezéssel sohasem jut el a címzetthez. Ha a főmérnök, vagy a művezető a hibás va­lamelyik mulasztásért, ne­kik kell megmondani, őket kell elmarasztalni. Mert té­vedésüket, rossz munkájukat csak így tudják kijavítani. Ha csak illetékest emlege­tünk, aligha akad olyan em­ber, aki ezt magára veszi. Ha viszont mi hibázunk, munkások, azt is el kell is­merni és nem mások mun­kájában, nem a vezetésben kell a hibát keresni. A selej­tes öntvényekért, a rosszul, pontatlanul esztergált mun­kadarabokért, hibásan össze­szerelt alkatrészekért vajon ki a hibás? A főkönyvelő? Vagy az igazgató? Aligha hi­szem.” Ahol így közelítik meg a gondokat, ahol ilyen őszin­tén. önkritikusan tárják fel a hibákat, ott nem vitás, ha­mar megtalálják a megoldás módját is. Sokan tették szóvá az aka­dozó anyagellátást, ami ront­ja a munkások hangulatát és hóvégi fárasztó hajrába kényszeríti őket. Ezért vi­szont nem a kétkezi munkás, néni a martinász, nem az esztergályos, nem a fonónő a felelős és a hibás. Ebben az, esetben a vezetők követ- kezetlen, szervezetlen mun­kájában kell a hibát keresni és az elmarasztalást, a bírá­latot is a vezetőkhöz kell cí­mezni. Nincs . rosszabb egy munkás számára — mondta egy felszólaló —, mint az, amikor napokat, heteket teng-leng az üzemben, mert; anyaghiány miatt nem i tud dolgozni. Lehangoló látvány és érzés ez. A tétlenségre ítélt munkás őrlődik, töp­reng, bántja a lelkiismeret, mert érzi és tudja, hogy a kényszerpihenő igen jelentős anyagi károkat okoz, aminek nemcsak a népgazdaság kö­zös kasszája, hanem a saját, személyi jövedelme is előbb- utóbb kárát vallja. A válási ások vezérfonalként vonult végig az a megértés, jó szándékú tenniakarás, ami gazdasági életünk jelenlegi helyzete és gondjai iránt megnyilvánult. A munkások optimistán, telt- rckész segílőszándékkal szól­tak ezekről a gondokról. Erőteljesen hangsúlyozták a szakszervezetek termelést se­gítő tevékenységét. És na­gyon helyesen kiemelték azt, hogy a termelő tevékenység nem öncélú feladata a szak- szervezetnek, mert az u dolgozók szebb, boldogabb életének kialakítására, meg­teremtésére irányul. Mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy amit te­szünk, azt mind önmagun­kért, családunkért, jobb jö- vőnkért tesszük — hangsú­lyozta egy ózdi munkás. A jó munka eredménye a mi életünk javulását szolgálja, de azt is látni kell, hogy a , rossz, hanyag munka ugyancsak a mi életszínvo­nalunk emelését gátolja. Elgondolkodtató szavak ezek különösen akkor, ami­kor kérges kezű, nehéz fizi­kai munkát végző emberek­től halljuk. A magyar ember világ életében híres volt szorgalmáról, munkaszerete­téről, munkabírásáról és ál­dozatvállalásáról. Így van ez most is, hiszen mindenütt ez csendült ki a mostani vá­lasztások vitáiból, felszóla­lásaiból. A gondokról is ag­gódva, segítő szándékkal be­széltek. Ä jövőben jobban oda kellene figyelni ezekre a megnyilvánulásokra és erőt meríteni belőlük. Az értekezletek szüneteiben, sem lanyhult a vélemény- csere, a vitakedv. Csopor­tokba verődve elemezték az elhangzottakat és meg.iégy- zesőket fűztek hozzá. Első­sorban az foglalkoztatta a részvevőket, hogy mindazt amit hallottak, hogyan lehet, ne hasznosítani saját üze­mükben. saját munkaterüle­tükön. Ezek a tanácskozások tapasztalatcserének is meg­feleltek. Aztán sokszor lehetett hal­lani ilyen megjegyzéseket: „Az volt a jó. amit papír nélkül mondott. Az volt az igazi, amikor a saját üze­mükről beszélt” és így to­vább. A választások lezajlot­tak. Sok ezer és ezer javas­latot, véleményt most össze­geznek, hogy a későbbiek során azokat gyümölcsözően felhasználhassák, De addig is, míg ez megtörténik, a letteken a sor. egy percet sem késle­kedni, az idő sürget, a fel­adatok nagyok. 15« kizárólag rajtunk múlik, hogy a sok­sok értékes megjegyzés, ja­vaslat hogyan valósul meg, a mindennapi munka során. Már most munkához kell látni, hogy u következő vá­lasztásokon a felvetett gon­dokról, problémákról és je­lenlegi hibákról már múlt­időben beszélhessünk. XV. u Huszonöt év a tanács szolgálatában Látványosság nélkül kórságának vezető jogtana­Ipré Untai hazaérkezett i " ——— Isi tart a KGST vegyipari bizottsága Vöröskeresztes tanácskozás Nem lehet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom