Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

1975. aug. 20., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 ent az emberért Az edelényi Alkotmány Tsz negyedszázada------------------------------------------------------------------------------------, A lkotmányunk napján, augusztus 20-án kettős ün- i , népet ülnek az edelényi Alkotmány Tsz-ben: negyed- J 1 századdal ezelőtt, 1950. augusztus 20-án alakította meg i [ egy tuealnyi dolgozó parasztosakul, 60 holdnyi lerülc- [ • ten a nagyközség közös gazdaságát. i Az alapítók közül sajnos már csak nagyon kevesen lehetnek ott az Alkotmány Tsz negyedszázados jubileu­mán. De azok, akik a paraszt­ság. a falu új éleiének út­törői közül megérték ezt az évfordulót a legügyesebb, a legfelkészültebb ünnepi szó­noknál is hitelesebbet, a fej­lődés legsokatmondóbb szá­mainál is többet mondhatnak most el. Mert a szónok meg­emlékezik, ők emlékeznek. Az ünnepi beszéd tényeket sorol, ők álmaik megvalósulását sorolhatnák. Álmokét, ame­lyek akkor merésznek tűn­tek. de sorra valóra váltak. Az ünnepi megemlékezés bizonyára felsorolja, hogy az az aprócska, 60 holdas kis „mag" 5640 hektáros, hét és fél száz tagot számláló, évi százmillió forintos értéket termelő, már nemcsak Ede- lén.v, hanem az ide tartozó egykori Borsod és Finke köz­ségek. valamint Balajt, Dá­niák, Szendrölád, Ládbesenyó s Abod határát is egyesítő, nyolc település paraszti dol­gozóit egyetlen erős, nagy családba tömörítő gazdasággá fejlődött. És tudom, az sem marad ki, hogy az egy tsz-tagra ju­tó évi jövedelem itt már eléri a 27 ezer forintot. Szó lesz a növekvő termésátlagokról, a meliorációról, a múltban tö­vist termő domboldalak most dús füvet termő gyeptelepí­téseiről, és jogos büszkeség­gel említhetik, hogy az utóbbi három esztendőben háromszor nyerték el a Ki­váló Szövetkezet címet. * Kell ennél több, a meg­tett negyedszázad fejlődésé­ről sokatmondóbb az ünnepi megemlékezéshez? Azt. hogy ennél többet is tudok, a tsz-elnökének, a cselédgyerekböl lett agrár- szakembernek, Hartman Bá­lintnak, a kommunista vezető tanácsának köszönhetem. — Beszélj az emberekkel — ajánlotta —... Az öre­gekkel, az alapítókkal... Az első esztendők után csatla­kozókkal ... És kérdezz meg néhányat a 130 fiatal kö­zül ... Kérdezd őket apró örömeikről. Arról, hogy a munkalehetőségen, a biztos kereseten felül kaptak e va­lami mást is a mi közössé­günktől? * És hadd tegyem hozzá e beszélgetéseknek csak a lénye­gét. dióhéjba foglalt néhány töredékét az Alkotmány Tsz negyedszázadáról szóló meg­emlékezéshez. — Nekünk öregeknek, nyugdíjasoknak az jelenti a legtöbbet, hogy megbecsülnek. Sosem érezzük magunkat te­hernek, eltartottnak. Ha ké­rünk, mindig kapunk olyan munkát, amivel még megbir­kózunk. Nagy részünk kap havi 100 forintos nyugdíjki­egészítést. Nem segélyt, ki­egészítést. A háztájit szinte csak jelképes összegért a gé­pek művelik. — Hogy szép ez a ház? Hát megdolgoztunk a rávaló- ért... Igen, itt a tez-ben ... És tudja, jólesett, hogy maga a tsz is belesegített. Nemcsak fuvarral, ötezer forint vissza nem térítendő segéllyel is __ D e a 30 éven aluli építke­zők még jobban járnak. Ök tízezer forint ilyen segélyt kapnak. — Nekem csak hat elemim volt amikor beléptem a tsz-be. Szégyelltem a gyere­kek előtt, no meg szakmun­kás sem lehettem, az pedig tíz százalékkal több fizetést jelent. Aztán a vezetőség, a nőbizottság meg a kulturális bizottság megszervezte, hogy tovább tanulhassunk, öreg fejjel 26-an ültünk be az is­kolapadba, s 19-en már el is végeztük a nyolcadikat. — Én itt a tsz-ben lettem állattenyésztő és tejfeldolgozó szakmunkás. Most ismét szer­vezik a házi szakmunkáskép­zést. A szikszói iskolának lesz itt kihelyezett osztálya. Vagy harmincán tanulhatnak to­vább. — Van egy saját autóbu­szunk. Ez hétközben szinte menetrend szerint szállítja a tagságot a'távolabbi munka­helyekre. Vasárnaponként pedig egy-egy fordulót tesz a mezőkövesdi Zsóri-fürdőbe. Egy nyáron 150-en üdülhet­nek ott egy-egy hetet a bérelt üdülőnkben... A nászutasok­nak meg a debreceni tsz- üdülőben biztosítanak helyet. A gyerekeinket is évek óta a 1sz üdiilteti. Most voltak oda nyolcvanan, tíz napig Bala- tonvilágoson. — Nem gond itt már a fő­zés sem ... Saját üzemi kony­hája van a tsz-ünknek. Olt van, a tsz-klub, meg a KISZ- lclub mellett. — Hogy érdemes-e jól dol­gozni, meg mellette még ta­nulni is? Hát kérdezze csak meg Arnóczki Imrét, a fiatal gépészszakmunkást! A veze­tőség most intézte el. hogy felvették a gödöllői egyetem­re, gépészmérnöki előkészí­tőre. — Kilenc szocialista bri­gádunk van. Az elmúlt év­ben néhány milliót érő vál­lalást teljesítettünk. De higy- je el, ezt csak úgy tudtuk el­érni, hogy valahogy másként érzünk egymást iránt. Most legutóbb, a Martos Flóra­brigád gyűlésén nem is szól­tunk a termelésrcl. Azt sorol­tuk, hogy mit tudunk segí­teni az általunk pártfogolt öregeknek. Kerteket kapál­tunk be, fát vágtunk, volt ahol kimostunk, takarítot­tunk. És most elhatároztuk, hogy társadalmi munkával egy játszóteret építünk. Per­sze a bányában dolgozó fér­jeinket is befogjuk ebbe a munkába. — Csak ide jöttem a tsz, orvosi rendelőjébe. Hetenként kétszer rendel a saját üzem­orvosunk. Ö tartja télen a nők akadémiájának legtöbb előadását is. * És hosszan sorolhatnám még mindazt, ami többet mond a számoknál, amit — nevéhez is méltóan — az Alkotmány Tsz-ben tesznek az itt élő, az itt dolgozó em­berért. Pozsonyi Sándor Interjú ár. Ksvács Jterttal, a Leninvárosi Tanács elnökével A Leninvárosi Tanács a IV. ötéves terv utolsó esztende­jére 25!> millió forint értékű városfejlesztési tervet irány­zott elő. Teljesítése — ismer­ve a beruházás egyes terüle­tein jelentkező feszültsége­ket — nem kis feladatot je­lent a beruházó és a kivite­lezők számára. — Hol tartanak a be­ruházások m cgvalósítá­sában ? — kérdeztük <fr. Kovács Al­bérlet, a Leninvárosi Tanács elnökét. — Mint. mindenütt, így nálunk is a lakásigények ki­elégítése jelenti a legnagyobb gondot — mondta a tanács­elnök. — Pillanatnyilag 1800 igénylő vár arra, hogy mi­előbb lakáshoz jusson. Szá­muk egyre nő. Így érthető, hogy megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a lakás­építésre. Az idén 240 lakás megépítését tervezzük. Ebből célcsoportos beruházásként 165 lakásnak kell elkészülnie. Ezen a területen nincs is kü­lönösebb fennakadás. Száz­húsz lakásnak a műszaki át­adása már megtörtént, ezek­be rövidesen beköltözhetnek a tulajdonosok. A többi la­kás összeszerelését most végzik a kivitelezők, de ez év végére ezeket is átadjuk. Beszámolhatok arról is; hogy még ebben az évben felsza­badul egy, eddig munkás- szállásnak használt 60 la­kásos épület, ezt ugyancsak szétosztjuk az igénylők kö­zött. Így, végeredményben 300 család lakásigényét tud­juk 1975-ben kielégíteni. — Hogyan készülnek a jövő évi lakásépítési program teljesítésére? — Azon vagyunk, hogy a lakásépítés ezután is töretle­nül folytatódjék. Ezért, már most hozzáfogunk a műsza­ki-technikai feltételek meg­teremtéséhez. Így például, megkezdődött a beépítésre kijelölt terület előközműve- sítése és már folynak 150 la­kás alapozási munkái. — Melyek a legfonto­sabb beruházási felada­tok az cv hátralevő ré­szében? — A közelmúltban a Bor­sod megyei Beruházási Vál­lalattal közösen megvizsgál­tuk, hol tartunk a fejlesztési elképzelések teljesítésében, összesen húsz létesítmény építésének helyzetét tekintet­tük át. Ezután megállapod­tunk abban, hogy az egyes beruházásokat milyen sor­rendben kell megvalósítani. Azt talán felesleges külön hangsúlyozni, hogy a lakás­építési program teljesítése az első . helyen szerepel. De legalább ennyire fontos, hogy az épülő újabb 16 tantermes általános iskola tantermi ré­sze szeptember elejére elké­szüljön. Kiemelt beruházási feladatnak tekintjük továbbá a 24 munkahelyes rendclő­Felállítási helyükre szállítják a nagy nyomású, gömb alakú gáztartályok előre gyártott idomait a PVC—XII. területén. Fotó: Gallyas Béla I ÜSZŐMÉ Sárospaíalíon Augusztus 2l-én, csütörtö­kön reggel új helyiségek­ben, új, sárospataki székházá­nak tanácstermében tartja meg ülését a Tokaj-hegyal- jai Termelő- és Szakszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek elnöksége. A TESZÖV új székhazának ünnepélyes átadásakor az elnökség a terület mezőgaz­daságának egyik legégetőbb, legsürgősebb megoldásra vá­ró kérdéséről tanácskozik. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzetét részletesen elemző, a fejlesztési lehetőségeiket összegező, e gazdaságok szá­mára prespektívát mutató je­lentést vitatják meg. A te­rületi szövetség szakemberei ezzel a felmérésükkel, a rész­letesen kidolgozott tájegysé­gi fejlesztési terveikkel a szerencsi és a sátoraljaújhe­lyi járásban levő szövetke­zetek kétharmadának nyújta­nak segítséget. intézet, valamint a 2 ezer adagos önkiszolgáló étterem építését is. Ami az orvosi rendelő építését illeti, nem vagyunk elégedettek a beru­házás ütemével. Az építési jellegű munkáknak csak mintegy hatvan százalékát végezték el a kivitelezők. Eb­ben közrejátszik az is, hogy az egészségház építése hagyo­mányos technológiával tör­ténik, amely rendkívül mun­kaigényes. ' — Milyen elképzelések szerepelnek még a ta­nács fejlesztési tervében? ' — Szerettük volna, ha még az idén elkészül a GELKA új épülete — a meglevőt ugyanis már régen kinőtte a város —, ezenkívül tervbe vettük a gyors tisztító szalon építését is. Eddig sajnos nem találtunk egyetlen vál­lalatot sem, amely hajlandó lenne a két létesítmény megépítésére. Végre előre léptünk a 200 személyes kö­zépiskolai kollégium ügyében . is, hosszú huzavona után megkezdődött az épület ki­vitelezése. Egyetlen szépség­hibája van ennek a beruhá­zásnak; rendkívül lassan ha­lad a munka. U U Jegyzet A létbiztonságról A nyugat-európai és a tengerentúli lapok fordításait böngészem. Ezúttal elsősorban az álláshirdetéseket ol­vasgatom. Némely újság hirdetési terjedelmének több mint felét ez a rovat teszi ki. Megdöbbentő kép tárul az ember elé. A hirdetések szinte teljes egészében a munka, a megélhetés után sóvárgó és futkosó munkások, értelmiségiek álláskereséséből áll, ezen belül is túlnyomó többsége a fia­tal, 20—30 év körüliekéből. A létbizonytalanság, a kiszolgál­tatottság, a munkanélküliség a hirdetések szövegét is szána­lomra keltövé, megalázóvá, könyörgővé teszi. A Washing­tonban élő 21 éves Bobby Bernhard így könyörög munkáért egy hirdetésben: „Az iskola befejezése óta hiába keresek munkát, hat kistestvérem van és szüléimét is segíteni kel­lene. Körüljártam már gyárakat, üzleteket, kórházakat, kér­vényeket írtaim, de senki sem válaszolt. Szánjon meg hát végre valaki.” Minden hirdetés egy sors, egy tragédia, egy életrajz. Az utóbbi időszakban egy új formával gyarapodtak az ál­lást kereső hirdetések, a csoporthirdetésekkel. Kisebb-na- gyobb munkás-, alkalmazotti és értelmiségi kollektívák kö­zösen hirdetnek és keresnek munkát. „Egyetlen foglalkozá­sunk az utóbbi időben, hogy reggel 8-tól hivatalzárásig a munkaközvetítő irodákat járjuk és ott órákhosszat sorban állunk. De szinte reménytelen a helyzetünk.” — nyilatkozta egy vasgyári csoport, Amerikában jelenleg a munkaerő mintegy 10 százaléka, tehát 9—10 millió ember munkanélküli. Nem jobb a helyzet Angliában sem. Itt viszont a munkanélküliek 30 százalékát a 25 évnél fiatalabbak teszik ki. Most. az idei iskolai év be­fejezése után például több mint százezer végzős diák került a munkanélküliek listájára. Angliában a második világhábo­rú óta soha nem volt ennyire nehéz az elhelyezkedés, mint most. Japánban a nyár elején egyidejűleg 250 ezer munkást küldtek el, és ezen kívül több százezren fél napot, vagy heti néhány órát dolgozhatnak csak. Ahogy a lapok írják: a mo­dern kapitalista társadalom kapzsisága, az emberek soisa iránti közömbössége, rablótörvénye mélységes válságot idéz elő, ami elsősorban az elhelyezkedni, dolgozni akaró fiata­lokat sújtja és az idősebb, munkában megfáradt, „újításra képtelen” munkásgenerációt. Ezek a tények és riasztó gondok ismeretlenek a szocialista társadalmi viszonyaink között. A felszabadulás után felnö­vekvő generáció számára még a fogalom is idegen, hiszen mindezekkel csak tanulmányaik során, a könyvekből ismer­kedhettek meg. Az idősebb nemzedék viszont még jól ismeri a hárommillió koldus országának keserveit, amikor kitán­torgott Amerikába másfél millió emberünk. Néha tehát nem árt emlékezni, visszanézni a múltba, és nem árt kitekinteni a nagyvilágba s^m! Nem akarom erőltetni az összehasonlí­tást a kapitalizmus és a mi szocialista társadalmunk között, de egy-két gondolat mégis ide kívánkozik. A szóban forgó/lapok álláshirdetései után elolvasni, át­böngészni a mi lapjainkét — oázist, biztonságot, nyugalmat jelent. Nézzünk csak körül szűkebb pátriánkban. Borsod me­gyében. Az Észak-Magyarország egyik számában például 43 vállalat és intézmény keresett munkaerőt 117 szakmában, több mint félezer munkahelyre. Az egyik vasárnapi szá­munkban 31 vállalat előnyös álláskínálata jelent, meg. És ezek a munkaajánlatok, munkalehetőségek oly széles skálán mozognak, hogy a társadalom szinte minden rétegét érintik, és minden jelentős foglalkozási ágazatban munkalehetőséget kínálnak. Hogy ez mennyire igv van. nézzünk egy-két konk­rét példát. Egy textil- és ruházati vállalat érettségizett tia- talokat keres. Egy nagyüzemünk kovácsoknak, villanyszere­lőknek, esztergályosoknak, darusoknak, rakodóknak, gépko­csivezetőknek, közgazdasági egyetemet, főiskolát és szakkö­zépiskolát végzettelvnek kínál azonnali, jó kereseti elhelyez­kedést. És ugyanez a vállalat segédmunkások 'számára to­vábbképző szaktanfolyamot szervez. F olytathatnám tovább, oldalakon keresztül a hirdetések szövegeit, de azt hiszem, erre mindenkinek módja van. És hogy miért nem beszélek az állást, a munkát keresők hirdetéseiről? Egyszerűen azért, mert ilyen nincs, vagy csak elvétve akad. a nagyon különleges egyedi szak­mákban. Nálunk nem keresni keil a munkát, hanem becsü­letesen elvégezni! Nem kell munkahely után futkosni, ami­kor azok között válogatni lehet, Társadalmunk emberségét, humanitását, felsőbbrendűségét ez határozza meg: a létbiz­tonság! Néha talán túlzottan is természetesnek tűnik ez számunkra. Nem ártana ezért ezen többször elgondolkodni. És több becsületet adni a munkának, ennek a nagy lehető­ségnek, amely társadalmunk alapjaiból fakad. IV. ív

Next

/
Oldalképek
Tartalom