Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-20 / 195. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1975. fiiig. 2Ö., szerda Homo politicus Néhány hete újra megjelentek a képernyőn a leendő, egyelőre egymással versengő rí porter jelöltek, hogy félországnyi nyilvánosság előtt bizonyítsák felkészültségüket. pályaérettségüket, rátermettségüket, illetve a mindezekre való hajlamot. Nem kész riporterek versengenek egymással, a Magyar Televízió Riporter kerestetik című. negyedízben megrendezett — és eddig mindig nagy érdeklődéssel fogadott — utánpótlás-biztosító játékában, hanem olyan fiatal emberek, akiknek emberi tartásában, szellemi felkészültségében, közéleti érdeklődésében benne rejlik a riporteri tehetség, csak ki kell azt bontani belőle. Ehhez pe~ d'g értő kezek is kellenek, mint Michelangelónak, hogy az alaktalan márványtömbből, a benne rejlő szoboralakot kiemelhesse. Érdemes megjegyezni és örömmel regisztrálni, hogy e versengő, jó szellemi felkészültségű, közéleti érdeklődésű fiafalok között milyen nagy a nők aránya. Jóval a verseny kezdete előtt, még valamikor májusban, vagy júniusban ismert tv-riporterek arról beszéltek a kamerák előtt, mi is kell hozzá, hogy valakiből riporter, jó riporter lehessen, mik e hivatás gyakorlóinak legfőbb ismertetőjegyei. A soi$ egyéb kívánalom között élhangzott egy gondolat, ami — bár nem egészen új, — nagyon is figyelmet érdemel. Azt mondta valamelyik résztvevő, hogy homo politicus kell erre a pályára. Azaz: politizáló emberekre, közéleti érdeklődésű fiatalokra van szükség. A riporteri pályám mindenképpen. De akkor is, ha létszámotok, vagy esetleg kevésbé sikeres szereplés után visszatérnek korábbi foglalkozásukhoz. Bármi is volt és lesz szakmájuk- foglalkozásuk. hivatásuk, homo politicusként kell élniök, közéleti érdeklődésük nem lanyhulhat, el nem múlhat. Aligha férhet vita ahhoz a követelményhez. > hogy a riporterek, újságírók, a közvélemény irányítói, befolyásolni közéleti érdeklődésű emberek legyenek, erre nem is kell most szót vesztegetni. Nem ennyire egyértelmű viszont a közvéleményben a kevésbé közéleti pályákon tevékenykedő, vagy azokra készülő fiatalok homo politicus vonásainak . szükségessége. Legyen jó szakember, értse a szakmáiét, mondják sokan, a közéleti érdeklődést hagyja meg a’ hivatásos mozgalmi vezetőknek, funkcionáriusoknak. Nem ritkaság az olyan fiatal ember, aki szakmai munkáját kiválóan, úgyahogy, vagy csak éppen megfelelően — elvégzi, de a közéleti információk leperegnek róla. korábbi, iskolában szerzett ismeretei „elmúlnak”, mint a gyermekbetegségek. A KISZ munkája iránti érdeklődésük kimerül a disco-műsoroknál, meg egyéb olyan szórakoztató rendezvényeknél, amelyekre az ifjúsági mozgalom ráütötte hitelesítő pecsétjét. De már megáll kíváncsiságuk, ha szóba kerül a mozgalom teljes neve, s abban a kommunista jelző. Nem ritka az az érettségizett fiatal, akinek például a kommunista mozgalom és ellenállás) már- tírjainak neve nem mond semmit, mert amikor az iskolában az ifjú, vagy idősebb kommunista hősről tanultak. bizonyára hiányzott, vagy nem figyelt oda, a felelést megúszta, tovább nem érdekelte. Vagy lehet, hogy egyszerűen tanult róla, de éppúgy elfelejtette, mint sok egyebet. Fiatalabb kortáreaipk között- igen nagy számban vannak, — s szeretnénk hinni, ők vannak többségben —, akik nemcsak a jó bulik kedvéért mennek el vasat gyűjteni, árvíz esetén menteni, nyáron meg építeni. Nemcsak azért, hogy minősítésükben mind több pozitívum sorakozzék, ha majd egyetemre, vagy főiskolára jelentkeznek, hanem mert értik is, tudják, hogy munkájukra és demonstrációjukra egyaránt szükség van, hogy a vasgyűjtés, az árvíz- védelem, a nyári építőtábor nem elsősorban véleményezési. minősítési tényező, hanem gyakorlati munkatett. egyben politikai cselekvés. Akik így éreznek, s így mennek táborba, felajánlások teljesítésére, közelebb vannak a homo politicus eszményhez. Akik a közélethez közelálló ismeretanyagot nemcsak a másnapi íeleltetós miatt tanulják meg, hanem azzal eggyé válnak, akik érdeklődnek a társadalom múltjai jelene és jövője iránt — messze a kötelező iskolai anyagot meghaladó szinten —, s ezt őszinte, emberi érdeklődéssel elkötelezettséggel teszik, közéleti töltésű emberekké lehetnek, s bizonyára lesznek. De közelükben és sokszor közöttük ott vannak az érdekemberkék, a „bulizók", a sündörgők, akik otthoni és egyéb környezeti behatásra a közéletet, a társadalom gondjait úgy kezelik, mint az unalmas tantárgyi tételeket. Akiket nem érdeket, kik a társadalom helyi vezetői, akiknek nem jelent semmit hőseink neve, nem vonzza őket napjaink kevéssé látványos, de nem kevésbé értő és értékes emberéltet váró forradalmi tetteinek sora. Homo politicus ifjúságunk mellett jelen van még — sajnálatosan nagy számban — a homo apoliticus is. Hogy az ő számuk csökkenjen, mind többen váljanak közülük közéleti érdeklődésű emberekké, mindnyájunk feladata. Mert nemcsak a Riporter kerestetik vetélkedőben kell, hogy követelmény legyen a homo politicus magatartás, hanem új társadalmunk minden hivatásában, foglalkozási rétegében. Legyen az újságírás, vagy esztergálás, gépírás, vagy ötvösművészet, tanítás, vagy tanulás. És legyen az ember fiatalabb, vagy idősebb. A homo politicus nincs korhoz kötve ... Benedek Miklós *T DEMJÉN ISTVÁN Apám Átvágták a szelet szavai, cici vágódtak belém, barázdák sora élesedik földhöz ütött sovány fején. Törtek fogai kemény kenyérbe, négyfelé kellett harapnia, hatvan ével gyűjtött össze háborútól gyűrt vallóira. Szorítja mellébe-dugott igazságát — el kell tartani a halálig! — s tesz hozzá hetenként hetet minden napja munkává válik. Hitéhez hitet énekelek igazságaihoz igazat: milliós értéknek gyűlik a munka, örökségemnek marad. Pataky János munkája Film a diósgyőri kohászatról Fűm készül a Lenin Kohászati Művek gazdasági, társadalmi, sport- és kulturális tevékenységéről. A film forgatókönyvét Popper Imre írta, . aki a filmszakmában már 40 éve dolgozik, s 1970-ben a nehézüzemi filmekről készített alkotásaiért SZOT-díjat és MAFILM aranygyűrű kitüntetést kapott. A film operatőre Hildebrandt István, Balázs Béia- díjas operatőr, aki a Liszt Ferenc életéről készült filmet forgatta és sok fesztiváldíj tulajdonosa. A színes, körülbelül egyórás film kétrészes lesz. Bemutatja a diósgyőri kohászat fontosabb munkafolyamatait. A bogácsi fürdőben ó népművész MÉZÉT TAMÁS szívesebben nyilatkozik faragó- késével, mint élőszóval. Vésett, (karcolt remekeinek sora beszél tehetségéről. Az évei számát teliintve még igencsak fiatalember, művészi teljesítményével szokatlanul gyors iramban zárkózott fel a mai magyar népművészet élmezőnyébe. Két ízben nyerte el az ifjú Népművész címet, s harmincadik életévét átlépve nyomban megkapta a Népi Iparművész minősítést is. Teljes értékkel töltené be hivatását, ha tehetségét kizárólag az anyaggal való viastodás- ban élné ki. (Bizonyos, hogy ha csupán ez sarkallná, már előbbre tarthatna az anyagi boldogulásban is.) Ám ő a kemény fánál, csontnál fontosabb — s nehezebben faragható — „nyersanyag” alakítását is kötelességének tudja. — Emberi adósságot próbálok törleszteni azzal, hogy negyedik éve. hivatásos minőségben közművelődési munkás is vagyok a Sárospataki Művelődési Házban — indokolja „kéllakiságát”. Már beérkezett, mint faragó népművész, amikor előadói munkakört vállalt a közismerlen hátrányos objektív körülmények között működő sárospataki közművelődési intézményben. S nem is művészeti előadónak kérte magát — magától értetődően vállalta a legközvetlenebb gyakorlati tennivalókkal, utánjárással nehezített beosztást: a termelési propaganda szolgálatát. Az ő feladata a megújuló pataki ipari és mezőgazdasági üzemek tevékenységi körébe célszerűen beilleszteni a kulturális lehetőségek igénybevételét is. Mindenekelőtt a szocialista brigádok művelődési vállalásainak teljesítéséhez ad közvetlenül hasznosítható tanácsokat, módszertani útbaigazításokat. Kitágítja „hivatali” munkáját a hajlamaihoz mégiscsak legközelebb álló művészeti közszolgálattal is. — Hiába volt meg az alapadottságom, a kézügyességem. Ha nem találkoztam útkeresésem idején a munkámra felfigyelő népművelők, muzeológusok segítőkészségével, s ők nem nyitják rá a szemem a zempléni pásztorművészet hagyományaira: nem juthattam volna el az itteni népművészet tudatos folytatásáig, s új lehetőségei felfedezéséig. Ezért tartom kötelességemnek, hogy a bodrogközi, a hegyközi faragóművészetből minél több értéket megismertessek azokkal, akik épp az én példámtól is ösztönözve kezdtek szintén faragni. Olyan eredménnyel í irányítja a Sárospataki Művelődési Ház barliácskörét, hogy első tanítványai közül Kovács László már maga is elnyerte az Ifjú Népművész címet, s a legifjabbak, a még iskoláskorúak is országos jellegű kiállításokon keltenek figyelmet tehetségükkel. Mezey Tamás érdeme, hogy a zempléni Jaragómű- vészet új iskolát nyitott a hazai népművészet mai irányzatai között. Az ő személyes . buzgalmának, tudatos kutató, feldolgozó munkájának, s egyénisége vonzóerejének együttesen köszönhető az is, ‘ hogy létrejött a sárospataki fa.ragótábor, amely négy esztendeje összegyűjti tavaszonként az ország minden részéből a legjava faragómestereket — idősebbeket, s a nyomukban ígéretesen haladó fiatalokat, szakmai tapasztalatcserére, rendszeres továbbképzésre, s baráti eszmecserére. A sárospataki országos faragótáborba eljutni szakmai rangot, megbecsülést jelent. A Népművelési Intézet és a Népi Iparművészeti Tanács — a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Tanáccsal és a házigazdái tisztet példásan betöltő Sárospatak városával együtt — gondoskodik az országos hírű tábor fenntartásáról, munkája eredményeinek közkinccsé váltásáról. MEZEY TAMÁS faragott tárgyai — a hagyományos megjelenésű, de új rendeltetésű tükrösök, pásztorkészségek. ivócsanakok, ' a karcolt, vésett, ónozott tülkök, lőportartók — s újabban a remekbe készült bútorai múzeumok, reprezentatív tanácstermek, ifjúsági klubok, családi otthonok nagyra becsült ékességei. Áz alkotójuk maradt kevés szavúnak, a munkájában szüntelen többre igyekvőnek, a közösség szolgálatára mindig kész embernek. A közművelődés olyan munkásának. aki méltán érdemelte ki az idén. a történelmi sorsford.ulónkra megkülönböztetett hangsúllyal emlékezhető jubileumi esztendőben, alkotmányunk napjának ünnepén a „Szocialista kultúráért” kitüntetést, az országos elismerést a művészeti közszolgálatért. Berecz József Bikáiét. így nevezték két évtizeddel ezelőtt a fűtől „zöldre festett” kaszálót. Mellette a kenderföld dien mák- és burgonyatáblák váltogatták egymást, és. a Szoros-patak túlsó oldalán, az erdő alatt sovány kukorica és búza lengedezett. Aztán az ötvenes évek végén idegen emberek jöttek és tornyot emeltek a bikaréten. A túrósok — mondták rájuk a faluban, és a köves- útiról sokain figyelték kíváncsian a fúrótorony „íém- góliátját”, a mellette szorgoskodó emberekkel. — Olajat keresnek — hí- resztelték el a jól értesültek. És a fúrófej egyre mélyebbre hatolt. Azóta már tudjuk, olajat nem találtak, ellenben helyette 70 fokosnál melegebb hőforrásra bukkantak. 1 Így kezdődött a bogácsi hőfürdő története. Lassan elkészült az első medence (sokáig egyetlen maradt), bekerítették a rétet, megépült az ideiglenes öltöző. A „hőskorban” ültetett nyárfák azóta megnőttek, s velük együtt nőtt a fürdő híre is. Egyre többen és többen keresték és keresik fel az ország minden részéből. Sőt, a szomszédos Csehszlovákiából is. Nyugodtan állíthatjuk: felfedezték Bogácsot. Pedig a pesszimisták néhány évvel ezelőtt még nem bíztak a fürdő fejlődésében. — A Zsóri miatt úgy sem engedik fejleszteni. „Elcsalná” onnan a vendégeket... A kétkedők tévedtek. A két fürdő, „a két szomszédvár” megfér egymás niellett. A kezdeti egyhelyben to~ pogás után a bogácsi fürdő is elindult a fejlődés útján. Tavaly elkészült az új főépület, a férfi és női öltözőkkel együtt, és új medencékkel is gyarapodott a fürdő. A parkosításra évről évre többet áldoznak. Idén, néhány hete készült el a fürdőhöz vezető új bekötő Út is. ’ A régi burgonya- és kukoricaföldek helyén valóságos üdülőparadicsom teremtődött néhány év alatt. Nem csoda, hogy az ide építőknek megtetszett a környék. Keletre a riolittufából felépült domboldalban apró pincék. teremtenek idillikus hangulatot, és nyugatról a Cseres erdő sűrűje, a Jácsvölgy szelídsége teszi vonzóvá a tájat. Aki ismeri a fürdő történetét az első kapavágástól kezdve, az leginkább a fejlődést látja. Persze, még az átutazó, éppen csali meg- mártódzó vendég is talál itt negatívumot. A fürdő területén feltűnik egy hatalmas, kiásott medence. Még tavaly ásták ki. A járás első versenyuszodája lesz — írták róla akkor az újságok. Az uszoda azóta sem készült el. A medrét; felverte a gyom. Az alján poshadó esővíz nagyszerű békakoncertező hely. Nincs rá pénz — mondták a községi tanácson. Ez érthető is. Saját erőből a .község va’ó- ban nem tudja megépíteni. Talán ha valaki, vagy valakik segítenének. Mondjuk, az itt üdülőt építő vállalatok... A fürdő területén működik a Mezőkövesd és Vidéke Áfész vendéglátó egysége. Önkiszolgáló étterem és büfé. Naponta több százan étkeznek itt. Úttörő korú gyerekektől gyógyulást kereső nyugdíjasokig. Ebédidő alatt nagy a zsúfoltság. Az ételek minőségére sok vendég panaszkodik. ízetlen, csaknem ehetetlen —' mondják. És a tisztaság? Ez is hagy némi kívánnivalót maga után. A büfénél sem jobb n, helyzet. Legutóbb, amikor ott jártam, két tanulófiú szolgált ki. (A sok felesleges mozdulatból gondoltam, hogy tanulók lehettek.) És ennyire feltűnően még sehol sem tapasztaltam, hogy az ismerősöknek soron kívül,' azonnal biztosítják a kért sört vagy Colát. A medencékhez vezető utat több helyen lelszórták apró, sárgás-fehér zúzalékkal. A szemnek valóban szép látványt nyújtanak ezek az ösvények, de rajtuk mezítláb menni roppant kellemetlen. Az apró, alaktalan zúzaléknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy szúr . . Természetesen ezek a negatívumok eltörpülnek a csaknem kétévtizedes fejlődés mellett. Bár. ha meggondoljuk (igaz az uszodát pénz nélkül nem lehet befejezni. de) a jó ízű ebéd, a tisztaság, a mezítláb is „kényelmes” út elsősorban nem pénz kérdése. Ezért változtatni rajtuk talán nem i.i olyan nehéz. Azért, hogy még ennyi negatívum se legyen. Hajdú Imre
