Észak-Magyarország, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
1975. aug. 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kétszáz lány hektár szőlőben Bajától nyolc kilométerre a déli országhatár felé fekszik a tipikus, sok nemzetiségű község. Vaskút. A falu szélső házaitól negyedórányi járásra található a Bajai Állami Gazdaság Borkombinátja, körös-körül pedig 1000 hektár szőlő — a homokon ... A kombinát szomszédságában kis akácos közepén földszintes téglaépületek, a bejárat fölött tábla hirdeti: Hámán lvató Építőtábor, Vaskút. A harmadik turnusban kétszáz miskolci, mezőkövesdi és szerencsi középiskolás diáklány dolgozik a gazdaságban. Pálinkás Sarolta, a lányok Saci nénije. Ö a iáborpa- rancsnok, Sajóládon pedagógus. Asztalán nagy halom papír. — Most készítjük a harmadik turnus zárásához az értékeléseket. Hogy milyen volt? ... Csak a legjobbakat mondhatom. A lányok szorgalmasan, becsületesen dolgoznak, a gazdaság vezetői is elégedettek a munkájukkal. Véleményünk szerint a harmadik turnus erősebb, mint az előzőek. Az időjárás is kedvez, csak néha nagy a hőség. Néhány kiemelkedő brigád is van közöttük. A miskolci Herman Gimnázium lányai nagyon ráhajtottak, de a „közgázosok” is ott vannak a nyomukban — újságolja láthatóan nagy örömmel a táborvezetőnő. Dicséri a gazdaságot, a vezetőket. „Valósággal lesik még a gondolataikat is, valamelyik felelős vezető mindig itt van közöttünk. Kérni sem kell.. Ébresztő reggel fél ötkor. Bőséges reggeli, majd' gépkocsik szállítják a lányokat a végeláthatatlan szölőtáb- lák valamelyikébe. Kötöznek, kaccsolnak, a kordonos művelésű táblákban pedig a drótok közé bújtatják a gyorsan növő vesszőket a lányok. A tízórait — körözött, sajt, zsír, kenyér, szalonna, paprika, paradicsom — a munkahelyre szállítják. Délben ebéd a táborban, utána sok-sok színes, érdekes program ... Mintegy végszóra „befut” Czimmer Erzsébet, a KISZ KB tagja, a gazdaság függetlenített KISZ-titkára. — Két napig száz lány kukoricát címerezett. Minden elismerésünk a nagyszerű munkáért. Kevés a munkaerőnk, s ha most nem segítenek a gyerekek, ötmillió forint kár érte volna a gazdaságot — csak a kukoricából — újságolja, majd így folytatja: — Nagyon elégedettek vagyunk a borsodi lányokkal. Fegyelmezettek, kiválóan dolgoznak, csak a dicséret hangján tudunk róluk szólni. Ezt igazolják Rézi néninek, a tábor gazdasági vezetőjének szavai is: — Tessenek mondani! Hogyan lehet elintézni, hogy jövőre is borsodi gyerekeket kapjunk?!... Neki már csak van összehasonlítási alapja. Tizenkettedik éve foglalkozik nyaranta a gyerekekkel. A harmadik turnusban az iskolák közötti munkaversenyben a miskolci Herman Ottó Gimnázium hat brigádjának hatvan leánya bizonyult a legjobbnak, ök kapták a KISZ KB zászlóját. Fazekas Judit és Kassay Ágnes brigádvezetök örülnek a sikernek, a zászlónak. — Igazgató néninek küldtünk egy képeslapot, hogy visszük haza a zászlót. Biztosan ö is örülni fog neki — újságolja Jutka, aki mar 1973-ban volt Izsákon építőtáborban, de szerinte a mostani sokkal jobb. — Évek óta a miskolci „közgázosok” vitték el a zászlót... Az első napokban mi sem számítottunk erre a sikerre. Gyakran mondtuk, hogy „na még két sort lányok”. A biztatás használt. Meg azután ... A társaság fele vidéki, így valamicskét értenek a mezőgazdasági munkákhoz — meséli Ágnes. A „vesztesek” legjobb brigádvezetője, Kupcsik Katalin, a miskolci Közgazdasági Szakközépiskola diákja. — Három cés — mondja. — Ez is fontos! Nincs szomorkodás, búsu- lás az „elvesztett” zászló miatt. Mindenki vidám, jókedvű. — Felejthetetlen két hetet töltöttünk Vaskúton. A kaja jó volt, a munkával is elégedettek vagyunk. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, igyekeztünk a velünk szemben támasztott követelményeknek eleget tenni. A zászló? ... Jövőre megpróbáljuk visszaszerezni! — fo- gadkozík Kati. Augusztus 9-én bezárja kapuit a vaskúti építőtábor. Ezen a nyáron négy turnusban több mint 800 borsodi diáklány segítette a Bajai Állami Gazdaságot a mező- gazdasági munkákban. A legjobbakat a KISZ KB külföldi utazással jutalmazza. Felföldi György Á bérintézkedések tapasztalatai az ÚtiÜ-ben Együttes ülést tartott az Ózdi Kohászati Üzemek párl- végrehaj tóbizottsága és szak- szervezeti bizottsága. Az ülésen dr. Fürjes Emil vezérigazgató-helyettes tájékoztatót adott a nagyberuházás a rúd-drólhengermű építésének állásáról és az üzemeltetésre való felkészülésről. Az együttes ülés napirendjén szerepelt továbbá az 1975. évi vállalati bérfejlesztés, illetve a végrehajtás tapasztalatainak értékelése. A témát dr. Kovács Károly munkaügyi és szociális igazgató terjesztette a végrehajtó bizottság és a szakszervezeti bizottság tagjai elé. Az Ózdi Kohászati Üzemekben 1975. I. 1-től négyszázalékos bérfejlesztést hajtottak végre a munkás és az alkalmazotti állományban egyaránt. A bérintézkedések fő irányát az országos szakmai bértáblázat figyelembevételével határozta meg, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden munkás besorolási kategóriájában megemelésre került a bértétel alsó határa, s néhány kategóriában csökkentették a felső határt. A munkásoknál a 6 százalékos bérfejlesztésből 4,43 százalékot alapbérek emelésére fordítottak. A nődolgozók és a fiatalok megkülönböztetetten magasabb béremelésben részesültek. Az alsó határ alattiak ösz- szesen 2571-en (a vállalati létszám 24 százaléka), átlagosan 9,25 százalékos emelést kaptak. A rendezés során mindössze 53-an nem érték el az emelés alsó határát. (A hanyagul, fegyelmezetlenül dolgozók.) A tapasztalatok szerint a munkásoknál a bértétel i.lsó tartományában helyezkedik el a létszám 50 százalékának a bére. Jövőbeni feladat annak az elvnek a fokozottabb érvényesítése lesz, hogy a nagyobb szaktudású szorgalmas dolgozók elismerése az alapbér-besorolásoknál is mindjobban kifejezésre jusson. (. i. * (Résziét a tokaji frótáborban elhangzóit előadásból.) /> wok es a közművelődés A Szcntpctcri kapui lakótelep, madártávlatból. Fotó: Laezó 3KEVES HELYEN tapasztaltam olyan tanulási, művelődési, kulturálódási kedvet, mint a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában. Igaz, hogy részben sok a pótolnivaló ezen a területen, de ugyanakkor számosán képezik tovább magukat szakmailag, politikailag és általános műveltség szempontjából. A gyár teljes létszámából 1152 főnek van meg az általános iskolai végzettsége. 14G-an nem rendelkeznek ilyen végzettséggel és ugyanakkor 13G dolgozónak megvan az érettségije, ami egyaránt körülbelül a teljes létszám 10 százalékának felel meg. Egyetemi, főiskolai végzettsége 8 főnek van. Az alacsony iskolai végzettség csökkentése érdekében az elmúlt években kihelyezett általános iskolai tagozatok működtek a gyárban. Tavaly például 28-an fejezték így be általános iskolai tanulmányaikat, az idén januárban pedig 14-en. Jelenleg 19 tanulója van a rövidített tanfolyam 7. osztályának. Most szeptembertől az előbbiek sikeres vizsga esetén nekikezdhetnek a 8. osztály tananyaga elsajátításához ÍS. Az e 110100886] foglalkozó vezetők elmondották, hogy érdekes módon általában az idősebb (az átlagos életkor 27 év!) korosztályt könnyebb „beiskolázni”, mint a fiatalabbakat. A bejáró dolgozók közül vannak olyanok, akik otthon a községi iskolában igyekeznek megszerezni az általános iskolai végzettséget. Sajnos hiányos iskolai végzettséggel, vagy pedig gyenge tanulmányi eredménnyel érkezik a gyárba a fiatalok tetemes része. Ez azután megnehezíti az ipari tanuló-képzést, illetve a betanított munkások úgynevezett szakmásító tanfolyamának elvégzését is. Nagyon figyelemre méltó, hogy" a közép- és felsőfokú állami oktatásban jelenleg több mint 103-an vesznek részt, közülük hárman ösztöndíjasok. Öten járnak marxizmus—leninizmus esti egyetemre, ketten pedig ugyanide szakosítóra. A továbbtanulók közül a gyár kiemelten kezeli a fonóipari szakközépiskolát végző dől-, gozókat. Tizenhatan folytatják tanulmányaikat a budapesti textilipari szakközéií- iskolában, olyanok, akik már érettségivel rendelkeznek. A lehetőségeket kihasználva két olyan fiatal fonónöt javasolt a gyár egyetemre, akik nem rendelkeznek érettségivel, kettőt pedig munkájuk mellett a Könnyűipari Műszaki Főiskola levelező tagozatára. A gyár a törvényben, rendeletekben biztosított juttatásokon kívül számos módon segíti azokat, akik munkájuk mellett tóvá bbképe/.ik magukat. Sikeres vizsgák esetén pénzbeli jutalmat, béremelést kapnak a dolgozók. (A gyárban az 1974—75-ös tanévben 94 fiatal ismerkedett a szakmával ipari tanulóként.) A szervezett iskolai oktatáson túl, sokan vesznek részt a különféle politikai oktatási formákban. A párt-, a szakszervezet és a KI Szoktatás tulajdonképpen felöleli a gyár teljes létszámát. Különösen élénkek voltak ezek a foglalkozások a párt- kongresszust megelőző és a pártkongresszust követő ‘dó- szakokban. Mindemellett érdemes odafigyelni azokra a javaslatokra, amelyek még időszerűbb témákat javaso'- nak közös eszmecserére. Van igazság abban is, hogy nem elsősorban a világot, a tettes népgazdaságot, az országot érintő kérdések megvitatását hiányolják, hanem a gyári politikai élet kérdéseit sze- ; retnék közelebbről szemügyre venni. Annál is inkább, mivel a gvár dolgozóinak a többsége rendszeresen nézi a televízió politikai adása!', hallgat rádiót, olvas valamilyen napilapot. * az idén ez idáig körülbelül ugyanennyien látogatták a könnyűzenei hangversenyeket és a különféle show-kal. Vannak, akik azért dolgoznak itt szívesen, mert lehetőségük megvan a továbbképzésre, a továbbtanulásra. Amikor ezekről a témákról beszélgettem, úgy éreztem, mintha ebben a gyárban — jó értelembe vé- | ve — divat lenne a tanulás.' Hiszen különösebb anyagi előnyöket nem élvez az, aki leérettségizik az általános gimnáziumban. Mégis tanulni, érettségit szerezni — úgy tűnik — „státusszimbólum” lett ebben a gyárban. Természetesen nem a szándék, hanem a következmény fontos itt is. Nem az a lényeg, — vagy nemcsak az a lényeg —, hogy miért tanulnak az emberek, hanem az, hogy tanulnak, hogy nap'-ól napra többek, gazdagabbak, műveltebbek lesznek. És van egy réteg a továbbtanulók között, akiket őszintén izgat és foglalkoztat a szakmájuk, akiit nem azért akarnak sikeres érettségi vizsgát tenni, liogy papírjuk legyen róla, hanem azért, mert többéit akarnak lenni tudásban és emberségben egyaránt. Természetesen találkoztam olyan emberekkel is, akik őszintén bevallották, hogy csupán azért ragadják meg a továbbtanulási lehetőséget, hogy majd később, vagy a gyárban, vagy másik helyen íróasztalhoz jussanak. NEU EZ SZAKIMAT, nehéz munkát vállal az a ne, lány, asszony, aki a miskolci pamuttonóba jelentkezet. Es ha az első nehéz időszakot kibírja munkatársai segítségével, — akármilyen isten hála mögötti faluból is került ide —, rendszerint olyan munkássá válik, akinek szakmája van, aki önálló, aki megízleli, megkóstolja a kultúrát, kialakít egy olyan életmódot, életformát, ahol az igények már viszonylag magasak. Mert nemcsak a színház, a könyv, a folyóirat, a kultúra. Mert nemcsak az iskola jelenti a műveltséget. Mert kultúra az is, hogy a gyárban rendszeresen fürdési lehetőséghez jut, az, hogy tisztán, szépen, divatosan öltözik, az, hogy gondozza a haját és a körmét, az, hogy új étkezési szokásokat vesz fel, az, hogy tőle okosabb, tapasztaltabb emberekkel találkozik, beszélget, hogy autóbuszra, vonatra várva újságot vesz a kezébe. Es mindenek előtt kultúra és műveltség az is, hogy mindezt hazaviszi a távoli, kis, eldugott falvakba, ennek megfelelően alakítja, formálja a saját életét, beszélget és hat az ott élő emberekkel és emberekre, és így akarva-akaratlan beleszól az ő életük alakulásába is. Oravcc János I VISZONYLAG magas azoknak a száma, akik nem elégednek meg egy-egy napilapban olvasottakkal és eljutottak a hetilapokhoz, a folyóiratokhoz. A gyári szakszervezeti könyvtár ilyen értelemben is a rendelkezésükre áll. A könyvtár tulajdonképpen két részből áll, van egy műszaki-politikai részlege, és vagy egy úgynevezett szak- szervezeti részlege, ahol a szépirodalmon kívül a népszerű ismeretterjesztő müvek bősége is megvan. A könyvtár jelenleg közel 10 ezer kötettel rendelkezik és az úgynevezett szakszervezeti részleg évente 20 ezer forint értékben vásárolhat könyveket. (A műszaki-politikai részleg költségvetése, annak maximuma nincs megszabva, meghatározva.) 1974-ben 310 beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak, az idén jelenleg 850. Körülbelül 600—700- ra tehető a rendszeres könyvtárlátogatók, kölcsönzők száma. Csak üdvözölni lehet a könyvtárnak azt a gyakorlatát, mely szerint minden esetben több példányban is beszerzik mindazokat a műveket, amelyek a különféle iskolákon, tanfolyamokon kötelező olvasmányként szerepelnek. A könyvtári rendezvények közül ki kell emelni az író— olvasó találkozókat, az úgynevezett könyvankétokal, és más jellegű irodalmi rendezvényeket. A múlt évben például ezeken összesen mintegy félezer dolgozó vett részt. A könyvtár az idén film- esztétikai előadásokat is rendez, melynek keretében munkástémájú filmeket vetítenek, amelyekhez meghívott előadó fűz magyarázatot. Az elképzelések szerint havonta szeretnék a filmesztétikai előadásokat megtartani. A könyvtár nagymértékben segítette — nemcsak tárgyi feltételeivel, hanem a könyvtáros és még egynéhány ember részvételével — a nagy sikert aratott brigádvetélkedőket, ahol nemcsak a szakmájukkal kapcsolatos, hanem általános műveltségbeli, politikai kérdésekre kellett verseny formájában válaszolni. A brigádok szívesen vettek részt a vetélkedőket megelőző felkészítő munkában. És szinte a szocialista brigádok — éppen vállalásaik kapcsán — azok, akik rendszeres színházlátogatóknak számítanak. A gyári közönségszervező adatai szerint a múlt évben magasabb volta színházlátogatók száma, mint az idén és sokkal több bérletet is adtak el. Különösen nagy sikere volt a Képzelt riportnak. A gyárban ezenkívül a miskolci Rónai Sándor Művelődési Központ rendezvényeire is szerveznek. A múlt évben több mint ezren.
