Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
ti ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1975. július 20., vasárnap Az elmúlt, években visszavisszatérő gond volt, hogy a munkaerő-fluktuáció jelentős részét az ugyanazokban a szakmákban is jelentős szóródást mutató bérek okozták. 1975. január 1-i hataly- lyal a Munkaügyi Minisztérium a SZOT-tal egyetértésben országosan szabályozta a szakmai béreket. Azóta töb mint fél év telt el. Ezért kerestük fel Tóth Józsefet, az SZMT vezető titkárát, és kértünk tájékoztatást az országos szakmai bértáblázat bevezetésének tapasztalatairól. — Milyen megfontolások és előkészületek alapján került sor az országos szakmai bértáblázat bevezetésére? — A Központi Bizottság 1972 novemberi határozata foglalkozott a munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialista elvének következetesebb megvalósításával. Azért, hogy az egyes szakmákban az azonos gyakorlattal rendelkező, és főleg azonos teljesítményt nyújtó munkások közel egyenlő bért kapjanak, feladatul tűzte ki az országos szakmai bértáblázat kidolgozását. Mielőtt a szakmai bértáblázat konkrét kidolgozására sor került volna, komoly előkészítő, felmérő munkát végeztek a felügyeleti szervek rendelkezései alapján. A dolgozók bérbeállási szintjének kategóriánkénti előzetes megállapítása, igen hasznosnak bizonyult és jelentős segítséget nyújtott az OSZB alkalmazásához, kidolgozásához. A bérek elemzése arra mutatott, hogy még az azonos kategóriákban is jelentős bérfeszültségek vannak sok esetben még ugyanazon vállalaton belül is. Időszerű volt tehát az országos szakmai bértáblázat alkalmazásának — a vállalati bérfejlesztési lehetőségekkel összhangban történő — előírása. Az elemzések során kedvező tapasztalatunk is volt — nevezetesen, hogy a nagy vállalatok munkásainak keresete általában meghaladja a tanácsi vállalatok és szövetkezeti munkások keresetét. Ez a tapasztalat azért minősíthető kedvezőnek, mert a népgazdaság szempontjából eredményekben többet jelent, ha a technikailag szervezettebb, hatékonyabb termelési tevékenységet folytató nagy- vállalatoknál keresnek többet a dolgozók. Az SZMT megyei elnöksége is- intézkedési tervei fogadott el u múlt év októberében az OSZB megismertetésének és bevezetésének szakszervezeti elősegítésére. Ennek során az SZMT, a területi és megyebizottságok ismertető értekezleteket tartottak az OSZB alkalmazásával kapcsolatos feladatok megbeszélésére. Az SZMT oktatási központjában tanfolyamokon ismerkedtek a tennivalókkal. A bevezetést követőleg helyszíni vizsgalatokat folytattunk különböző ágazatokhoz, illetve megyebizottságokhoz tartozó vállalatoknál. A vizsgálatba bevont vállalatoknál a megye iparában foglalkoztatottaknak 90 százaléka dolgozik. — A vizsgálatok és az ezt követő elemzések során milyen fontosabb megállapításokat teltek? — A végrehajtásra kötelezett vállalatok döntő többsége a munkaköri azonosításokat még az elmúlt év végén elvégezte. Meghatározták azon dolgozók számát, akikre az OSZB bértételei közvetlenül vonatkoznak, de azokét is, akikre csak összehasonlítással lehet az egyes bértételeket alkalmazni. Megyei szinten az OSZB hatálya a munkásállomány túlnyomó többségére, mintegy 80 százalékra terjeszthető k;. Eltérés tapasztalható például az ÉMÁSZ Vállalatnál, ahol 1748 főből mindössze 212-re vonatkozik az OSZB közvetlenül. Azon munkásoknál, akikre közvetlenül a bértételek nem alkalmazhatók, a szakmai alapbéreket a munkaköri tevékenység ósz- szehasonlítása útján állapították meg. A felmérések szerint a dolgozók 40—80 százaléka az OSZB alsó és felső határai között helyezkedik el. Ezek a dolgozók az OSZB alkalmazásának szempontjából semmilyen gondot nem jelentenek. Probléma ott, azoknál adódik, akik a bérhatár alatt és felett helyezkednek el. A vállalati bérfejlesztési lehetőségek több vállalatnál befolyásolják a bértételek alkalmazását, illetve adott esetben a dolgozók alapbérének az OSZB határai közé emelését. Több vállalatnál a lehetőségek hiánya miatt az OSZB teljes alkalmazására, az alsó határok elérésére két-három ev is szükséges. Ez az eset fordul elő az EMÁSZ-nál, a TVK-nál, a BÁÉV-nél, hogy csak a nagyobb vállalatokat említsem. A szakmai bértáblázat,felső határát meghaladó alapbérük, elsősorban a nagyüzemekben dolgozó munkásoknak van. Az LKM-ben a cjolgozók 20, az ÉVM-nél 37,4 százaléka a felső határ feletti alapbérrel rendelkezik. Ezeknek az arányoknak a kialakulásában pozitív szerepet játszott, az 1973. évi és 1974. évi központi és vállalati erőből végrehajtott együttes béremelés. Ez a béremelés, számottevően javította a munkások kereseti arányait és lehetővé ' tette, hogy a kötelező bértarifáknál magasabb bért is kaphassanak egyes dolgozók. A magasabb bérben részesülők most attól tartanak, hogy jó ideig nem részesülhetnek újabb béremelésekben, mivel keresetük esetenként a bértarifa felső határa felett, helyezkedik el. Az aggodalom eloszlatására itt megjegyzem, hogy a vállalatok az alapbéren kívül még számos törvényes lehetőséggel rendelkeznek, hogy a társadalom, a vállalat szempontjából fontos, hasznos, minőségileg jobb többletmunkát anyagilag elismerjék, vagy erre ösztönözzenek. Az OSZB bérhatárai az alapelveknek megfelelően évenként emelkednek, ezzel a bérnövelés azoknál is lehetővé válik, akiknek alapbére a felső bérhatárok felett van. Természetesen, ha ezt jó munkájukkal kiérdemelték és ebhez a vállalati lehetőségek is megvannak. Az alsó határ alatt levő dolgozókat, az éves bérfejlesztés alkalmával az egyes vállalatok, vagy szövetkezetek az átlagos béremeléseknél magasabb bérfejlesztésben részesíthetik. Az egy lépésben történő bérkorrekciókhoz sok millió forintra volna szükség, ami a vállalatok túlnyomó részénél nem áll rendelkezésre. Ezért például egyes tanácsi vállalatok, a mozgóbérek egy részét is felhasználják az alsó határ alatli bérek felemelésére. — Az országos szakmai bértáblázat bevezetésével kapcsolatban, a vállalatok részéről voltalt-c észrevételek és alkalmazása során merültek-e fel problémák? — Több vállalatnál észrevételezték, hogy néhány fontos szakma — vasbetonszerelő, kovács, parkettázó, órás, fodrász stb.. — az országos szakmai bértáblázatban nem szerepéi. És sajátos jellegük miatt nehezen is hasonlíthatók össze a rokon jellegű szakmákkal. Egyes vállalatoknál például szűknek tartják a bérhatárokat, mert az nem ad elegendő differenciálási lehetőséget. Itt meg kell jegyezni, hogy a nagyobb feszültséget a keresetek indokolatlan szóródása okozza, és ebben legnagyobb szerepük jelenleg az alapbéreknek van. Szeretném hangsúlyozni, hogy az OSZB jó eszköz a munka szerinti elosztás következetesebb megvalósításához, bérhatárai lehetőséget adnak az indokolt! és szükséges differenciálásra — ugyanakkor jobban megközelítik az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet. Ezért az OSZB alkalmazásával egyidejűleg szükségesnek tartom, hogy a vállalatok foglalkozzanak bérformáik továbbfejlesztésével úgy, hogy a keresetek szóródásában a teljesítménykülönbségek jussanak jobban kifejezésre. A vállalati szalcszervezet.i szervek, a dolgozók részéről megnyilvánuló érdeklődésnek és az OSZB jelentőségének megfelelően foglalkoztak, a bértételek alkalmazásával. Körültekintően adtak felvilágosításokat a témában érdekelt dolgozóknak. Igyekeztek megértetni, hogy ez az intézkedés elsősorban nem közvetlenül az életszínvonal emelését szolgáló lépés, hanem a munka szerinti elosztás elvének következetesebb alkalmazását, érvény esi lését szolgálja. A testületi üléseken, a vállalati lehetőségeket figyelembe véve, többnyire reálisan foglaltak állást a bértételek bevezetésével kapcsolatban. Akadtak olyan vállalatok, ahol a kollektív szerződések módosításával egyidejűleg végezték el a besorolásokat, s ezeken a helyeken a munkabérfejleszté- si konzekvenciák a függelékekben is szerepelnek. Megállapítható, hogy a vállalatok túlnyomó többségénél — amelyekből következtetések vonhatók le az egész megyére — az előírásoknak, a rendeletekben log- j lallaknak megfelelően fog- : lalkoztak és foglalkoznak a! bértételek alkalmazásával. A | bevezetés mindenütt találkozott a dolgozók egyetértésével, igazságérzetével, mert megegyezik a munka szerinti elosztás, szocialista elvével — mondt^ végül Tóth József, az SZMT vezető titkára. Buciiért Miklós Jól halad a lakóházak építése a Vörösmarty úton. A keltés cs hármas épület szerelését a BÁCV dolgozói, János vezette komplexhtógád végzi. Fotó: Laczú a Nagy J özsef lg em is tudom, hogy most, N amikor a világ a szov- jel és az amerikai koz- niu.iauuik csodáiaios űrrandevúját ünnepli, „HliK-e” előhozakodni olyan ;>ét/cöz- nupi ', pontosabban minaen- ii api lémákkal, mint — mondjuk — a termetes,' a gazdasági hatékonyság növelése, a takarékos gazdálkodás, a tartalékok feuárusának és hasznosításának problematikája. — Mert az utóbbiak kicsinyes, mondhatnánk „bogaiéi'’ dolgoknak tűnhetnek az eiőbbieknez köpést. Valóban. Aminek a mi nemzedékünk ezekuen a napokban — hála a televízió feltalálóinak! — a szó szoros értelmében szemtanúja lehel, az mindenfajta jelentőségében messze maga mögé sorolja „mindennapi” témáinkat, problémáinkat. Hisz ami ezekben a napokban a világűrben megvalósult, az egyszerre nagyszerű, bámulatos, sőt csodálatos teljesítménye az emberiségnek — közelebbről a szovjet és az amerikai űrkutatásnak — a természet erőivel szemben vívott harcában. Hatalmas lépés előre a világ — és törvényszerűségeinek — megismerésében. S hozzátehetjük: a haladás híveinek óriási lépése előre, o, társadalom „vak” erőivel szemben vívott harcában is. Mindenekelőtt lenyűgöző tudományos és technikai produkció, az emberi agy és teremtő géniuszának fantasztikus teljesítménye, amelyet aranybetűkkel jegyednek fel a megismerés, a tudomány és a technika fejlődésének történetébe. Egyszersmind a merőben két ellentétes világhatalom vezetőinek mély politikai bölcsességére, előrelátására valló teljesítmény is, amelynek társadalmi jelentőségére ma még csak következtetni lehet. Mindenesetre példa arra, hogy a realitásokkal számolva a különböző típusú társadalmi rendszerek is együttműködhetnek jól felfogott érdekeiknek, az egész emberiség — az emberi haladás ügyének szolgálatában. Ez pedig kedvező feltételeket és lehetőségeket teremt a ma még megoldatlan, sőt az emberiségre súlyos teherként nehezedő „földi” dolgaink új módon való rendezéséhez is. Hogy mennyire ezt — reméljük — már a közeli napokban — Helsinkiben is — tapasztalhatjuk majd... Maga a tény, hogy a Szojuz és az Apollo legénysége — földünktől oly távol is — kezet foghatott: több mint jelkép. Hisz a két űrhajó legénysége — kissé képletesen is szólva — egymástól nagyon távolról és nem is egyszerre startoltak... De a lényeg mégiscsak az, hogy találkoztak és kezet foghattak ... — Ez a találkozás, ez a kézfogás pedig beszédes bizonyítéka annak is, hogy a békés egymás mellett élés lenini politikája nem üres légvárakra épül! — És ez sem kevésbé lényeges dolog. S zinte nehéz megállítani, a kissé talán ünnepélyesnek tűnő gondolatsort. és visszakanyarodni azokhoz a kifejezetten „földi”, sőt egészen „hétköznapi” dolgainkhoz, amelyekről e sorok bevezetőjében szóltunk: a termeléshez, a gazdasági hatékonyság növeléséhez, a takarékos gazdálkodáshoz, a tartalékok feltárásához és hasznosításához, a szocialista építőmunka időszerű kérdéseihez. — Mégis visszakanyarodunk. Nemcsak azért, mert eredetileg, a nagyszerű „égi” események előtt tulajdonképpen erről, ezekről akartunk szólni, hanem azért is, mert a két dolog tulajdonképpen össze is függ. Az „égi randevú” tulajdonképpen a földi dolgaink rendezéséhez, a szocialista épílómunka feladatainak sikeres megvalósításához nyújt; számunkra mindenképpen kedvező nemzetközi feltételek;4.! Tagiba és szőkébb értelemben is. A szocialista világrendszer és szocialista hazánk erősítéséhez is. Maradjunk az utóbbiaknál, amelyhez márciusban világos programot adott az MSZMP XI. kongresszusa és pártunk új programnyilatkozata. És amelynek legidősze- rűbb feladataira a kongresz- szus előkészítésének időszakában — 1974. december 5-i ülésén — Központi Bizottságunk is felhívta a figyelmünket. A Központi Bizottság július 2-i ülésén „visszapillantott” a december 5-i határozat végrehajtásának tapasztalataira. S most, ezekben a napokban megtették, illetve teszik ezt megyénk pártbizottságai is. Időszerű tehát, hogy emlékeztessük — elsősorban az üzemi, államigazgatási és termelőszövetkezeti — pártszervezetek vezetőségét is az ezzel kapcsolatos tennivalóikra. Nevezetesen arra, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel: területükön, a hatáskörükben hogyan valósulnak meg a Központi Bizottság decemberi útmutatásai, a XI. kongresszusnak a gazdasági, épitömunká- ra vonatkozó határozatai. Ellenőrizzék, hogy mi lett a. sorsa a decemberi taggyűléseken elhangzott észrevételeknek, ötleteknek és észszerű javaslatoknak; különböző gazdasági egységek vezetői irányitó munkájukban hogyan érvényesítik a Központi Bizottság december 5-i határozatait, Ezt kívánja a KB július 2-i határozata, s a KB decemberi üléséről kiadott „Közlemény” is, amelyben — egyebek közt — ezt olvashatjuk: „A Központi Bizottság utasítja a pártszervezeteket, hogy állítsák munkájuk középpontjába a gazdasági hatékonyság növelését, a takarékos gazdálkodást, a tartalékok feltárását és hasznosítását.” Tudjuk, hogy — a KB határozata alapján az éves tervfeladatok mellékleteiként szinte minden vállalatnál, üzemben és termelőszövetkezetben — minden önálló gazdasági egységben — „intézkedési tervek” születtek a Központi Bizottság decemberi útmutatásainak megvalósítására. De hogy ezek a tervek mindenütt maradéktalanul meg is valósuljanak, azt az illetékes pártszervezeteknek — a KB utasítása alapján — egyszerűen kötelességük ellenőrizni. Folyamatosan. Most, hogy már csak alig fél esztendő van hátra az év végéig, egyre rendszeresebben és következetesebben. Arra, hogy a szocialista építőmunka középpontjába most a gazdasági feladatok sikeres megoldását kell állítanunk. a minap — az országgyűlés alakuló ülésszakán — miniszterelnökünk is felhívta a figyelmet. zért. a nagyszerű ..égi” események mellett, vagy — ha úgy tetszik — azzal összefüggésben nemcsak „illik”, de kötelességünk is törődni a „földi” dolgainkkal. Tagabb és szű- kebb érte’emben. Az emberiség megoldatlan „földi” problémáival — mondjuk — az európai béke is biztonság kérdéseivel, vagy a szocialista építőmunka időszerű, hazai, sőt. munkahelyi feladataival — ez évi tervemig, céüaink megvalósításával is. A társadalmi, emberi haladás ügye és érdeke tőlünk mindenekelőtt ezt követeli. Csépányi Lajos
