Észak-Magyarország, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 „

1975, július 20„ vasámöp

Halhatatlanok munkatársa

— Nem szerettem az üres beszédet. A színész értelmet adjon, ne egymásra rakott szavakat. Ez volt az alapelvem. erre emlékezett Major Tamás is, ezt említette a televízióban. Erre vonatkozó elképzeléseimet annak idején írásba is fektettem, s Major azt adta át Várfkonyi Zoltánnak.

Mindezeket Rátái Dénes- töl, a Nemzeti Színház nyugdíjas rendezőjétől hallottuk, amikor a minap tokaji otthonában felkerestük. Rátái Dénesre néhány hónappal ezelőtt Major Tamás hívta fel a figyelmet, aki a Színházi Album egyik adásában igen melegen emlékezett meg egykori mesteréről. Nem sokkal 88. születésnapja után találkoztunk a csendes tokaji , otthonban. Budapesten élt eddig, jó három évvel ezelőtt lejött meglátogatni Tokajban lakó és Tiszala- dányban pedagógusként dolgozó lányát. S akkor itt maradt. Megszerette a nagy hírű községet, jól érzi itt magát. Egészsége jó, szereti a környezetet, a jó levegőt, a lehetőséghez képest sokat van szabadban, még el is dolgozgat a ház körül, néha rajzolhat. Szobája falán maga készítette régi rajzok.

— Major Tamás nagyon kedvesén, méltányosan szólt rólam, — emlékezik a televízió adására. — A hibáimat elhallgatta, csak a jó oldalaimról beszélt.

Művészpályájára terelődik a szó.

— Az első világháború előtti utolsó évadban kerültem a Nemzeti Színházhoz. Már Jászai Marival és Blaha Lujzával is dolgozhattam egy színpadon. Mint színiajtadé- mista is dolgoztam már velük, mert a Nemzeti Színházban voltam gyakorlaton, aztán mikor elvégeztem a Sziniakadémiát, szerződésileg is odakerültem. Ügyelőként kezdtem, majd főügyelő, később átrendező, végül rendező lettem. A Városi Színház- - ban a harmincas években ifjúsági előadásokat rendeztem. A maiak közül Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Olty Magda,, Gobbi Hilda és még sok, ma nagyszerű művész pályaindulására emlékszem, mert mint fiatal aka- démisták dolgozlak a kezem alatt. Aztán később, mint ifjú színészek szintén irányításommal tették meg első lépéseiket. A Nemzeti Színházban voltam kis megszakítással mindvégig. A második világháborúhoz közeledve. az akkori íasizálódó vezetéssel voltak nézeteltéréseim, meg is váltam akkor a színháztól. E kis megszakítással együtt mintegy fél évszázadon át voltam tagja a színháznak. A felszabadulás után azonnal reaktiváltak, ott voltam a színház újjászületésénél.

Fél évszázad a Nemzeti Színház életében is roppant nagy idő. Művészgenerációlc váltották egymást ez idő alatt. Olyanok, akik ma már halhatatlanok, s olyanok, akik napjaink élvonalát jelentik. liátai Dénes színháztörténetünk halhatatlanjaival is együtt dolgozott, azok munkatársa volt. s napjaink nagyjai munkatársának is tekintendő. Amikor a már örökre eltávozott színészóriásokra terelődik a szó, hihetetlen bőséggel buzog fel az emlékezés forrása Rátái Dé- nesben:

— Jászai Mari valamikor igen nagy dohányos volt. De sikerült abbahagynia. Aztán később ő kifogásolta legjobban, ha a társalgóban sokat füstöltek. Persze ilyenkor mindig rápirítottak. akik mertek, hogy őt is látták korábban bőrszivarml. Persze, nem ez a legjellemzőbb Jászaira. Jászai Mari köztudottan autodidakta művész volt. De nagyon felkészült, intelligens. Nyelveket tanult, és ragyogóan megtanult, és például Angliában is tartott előadásokat. Egy apróságot hadd mondjak el róla. Tóth Imre igazgatása alatt takarékossági okokból csökkentett világítással ment a próba. Jászai egyszer igen kikelt a rossz világítás miatt, és utána izgatottan ült a színház előtt konflisba. Az arra járó fiatalok közül sokan odatódultak, s az egyik tett valami olyan megjegyzést, hogy a híres művésznő nappali világításban, közelről bizony másképp néz ki, mint elképzelik. Ez persze nem így hangzott, sokkal tömörebben. csak most mái- ne idézzük. Jászai keményen rászólt: — Fiatalember, a színésznőt nem a kocsiban kell nézni, hanem a színpadon. Elmehet! — Már életében, s azóta is igen sokan próbálták utánozni Jászai Marit. De csak deklamáció- ban tudták követni. Jászai

Mari csak egy volt.

\ /

— Nagyon szívesen emlékszem Blaha Lujzára is. Nem véletlen, hogy a nemzet csalogányának nevezték. Ezt kiérdemelte kitűnő hangszine- zetével. De megragadó volt az egyénisége is. Kezdő ügyelő voltam, amikor próba közben a színpad szélén álldogáltam. Megszólított: — Fiókám, maga miért áll? — Nem lehet leülnöm, mert én dolgozom. — Na és a díszítők, ők leülhetnek? — kérdezte vissza. — Ök már végeztek a maguk munkájával, de én még nem — válaszoltam. — Fiókám, te derék ember leszel, — fordította tegezére a beszédet. — Kívánok neked szerencsés pályát! — Hát el is értem. Igaza lett Blaha Lujzának. Ha visszatekintek, nem pa- naszkodhatom a pályámra.

— Hevesi Sándor volt a legtiszteltebb igazgatóm. A Színiakadémián tanítványa vdltam, később kedvenc rendezője. A’ magyar színészet nagyon sokat tanult tőle. Én is. Kitűnő rendező volt. Korszakot teremtő ember. Mester volt, a szó legnemesebb érteimében. Kemény és tréfás tudott lenni, ahogy a munka kívánta. Egyszer a Szentivánéji álom próbáján a fiatal statiszták, a manók zajongtak. Egy összesodort újsággal sorra a fejükre vert. Majd elégedetten kijelentette: — Ezeknek jól megadtam. — Szeretett eljárni a csarnokba is, bevásárolni. Egyszer Pethes Imre, akit a magyar színészet egyik legnagyobb alakjának tartott, hiányzott a próbáról. Hevesi Sándor íelcsattant: — Hol van Pethes Imre? — Abonyi Géza, aki egy évfolyamon járt utánam a Színiakadémián és ismerte Hevesi csar- nokjáró szenvedélyét, csendesen válaszolt: — Elment túróért. — Mire Hevesi: — Pont most, amikor a jelenése következik?

Se szeri, se száma a Rátái Dénes rendezte daraboknak. Egyel' érdemes kiemelni: a Mikszáth-regónyből készült, A vén gazember címűt, a címszerepben Rózsahegyi Kálmánnal, a női főszerepben pedig nem kisebb színész- és közéleti egyéniséggel, mint Rákosi Szidivel, aki maga is színószgenerá- ciók nevelője volt, a nagy hírű újságfejedelem és konzervatív politikus Rákosi Jenő testvére és az egyszerre több színházat igazgató Beöthy László édesanyja.

Rátái Dénes a felszabadulás után azonnal munkához látott. S előállt az a helyzet, hogy az egykori tanítvány, Major Tamás lett az igazgatója.

— Major továbbra is mestereként tisztelt. És igen szeretett. Én is szerettem és szeretem. Igen jól felkészült ember, olyan, amilyenből nincsen elég mindig a színházak tájékán. Olyan, aki nemcsak megmondja az igazat és a hibákat, hanem akinek meg is lehet mondaná az igazat és a hibákat.

Visszavonultan ét Tokajban Rátái Dénes. A színházzal nincs kapcsolata, most még a televítiója is rossz. Derűs, szelleme friss. De csak arról beszél, amire pontosan emlékszik:

— Magamra is vonatkoztatom, amit a színészre mondtam. Nem szeretem az üres beszédet: én is csak olyat mondjak, ami pontos, aminek értelme van, ne egymásra rakott szavakat súroljak.

Benedek Miklós Fotó: Laczó József

Ä FÁKLYA ŰJ SZÁMA

VAS ISTVÁN:

Motorbicikli

Kik fogják és fogják-e majd kinyílni A nyuglatások titkos ajtaját?

Kck villanással egy motorbicikli Vibrál, robog fekete parkon át.

Ne hagyj el azon a lioldtalan esten,

Te is surranj be, tolvaj értelem.

A dombok közt kék lámpa, ideges fény. Honnan? hová? minek is kérdezem?

TOLDALAG1 PÁL:

Öreg fák

Mi vagyok én az öreg fákhoz képest? Hatalmasságuk, nagyságuk elképeszt mintha, a bölcsességet képviselnék, törzsük sok ránca mind megannyi emlék, télen alusznak, hogy tavasszal újra az ősidőkről a fülünkbe súgja zöld leveliik, amit tud róla; frissen ma kész vagyok, hogy őket dicsőítsem, én a parányi és haldokló ember, ki tele vagyok máskor gyötrelemmel.

ORMOS UVULA:

Klubvezetők országos tábora Sárospatakon

Emlék

Birsvirág és ment» virágzik itt a régi aknaszájnál, hol ducivá*» salakhHlom

gyülcmlctt

s elkorhadt talpfák, málló sinszögek hevernek szerte; mint múmiák sorvadoznak itt — s a táró fölött mély, ősi

csendben

békésen illatozik, virít a birsvirág és menta — — Virágzanak hűségesen, mintha őriznek csákányok regi villanásait, izmok és elmék véraláfutásos kínjait; holt lámpák lila lángját

kelyhiik tüzebe mártják s ellenszegülnek a tunya bársony-penésznek, mely mint finom csipke-háló szövi be most e komor, halotti világot; hűségesen őrzik a virágok e sikár földnek emléktárgyait — —

A táró fölött mely, ősi csendben békésen illatozik, virít a birsvirág és menta

Első ízben tavaly rendezlek meg Sárospatakon — a KISZ Központi Bizottságának támogatásával — az ifjúsági klubvezetők országos jellegű módszertani tanácskozását. Az akkori fal ál kozó jó tapasztalatai arra ösztönözték az ifjúsági klubmozgalom irányítóit, hogy az idén újabb témakörben folytassák a módszertani tapasztalatcserét a Bodrog-parti városban. Az idei módszertani táborozásra néhány nap múlva, július 24—27-ig’ kerül sói*. A mostani tanácskozáson azt vitatják meg a részt vevő ifjúsági vezetők, miként hasznosíthatók a leghatékonyabban a honismereti célú kirándulások, a klubok közösségi nevelő munkájában. Erről a témáról valamennyi résztvevő előzetesen dolgozatot írt már. saját tapasztalatai alapján. A leginkább figyelemre méltó rövid tanulmányok íróinak a KISZ Központi Bizottságának képviselője a pataki táborozáson adja át a pályadíjakat.

A gyakorlat próbája lesz az az egész napos módszertani kirándulás, amelyen az

Fáklya 13. száma nagy terjedelemben foglalkozik a „földi kozmosz” — a világóceán — meghódításának eddigi eredményeivel és perspektíváival. Szovjet oecanográfusok, tudósok, szakemberek beszámolóiból, interjúiból megtudjuk, hogy az ásványi cs szerves nyersanyagokban kimeríthetetlen gazdagságú tengermélységek kutatása nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon aktuális tudományos, gazdaságpolitikai feladat.

Kgy másik érdekes eikkössze- á Ilit ás a szovjet—magyar kulturális kapcsolatok mai mozzanatairól tájékoztat: megtudjuk,

hogy N. Kaszatkina cs V. Va- sziljcv, a fiatal szovjet korcográ- fus-nemzedék két rendkívül tehetséges tagja, a közeljövőben a budapesti Operaházban színpadra állítja a Jean Effet karikatúrasorozata nyomán írt Pct- rov-balcttct: A világ teremtéséi. Ugyancsak magyarországi hang- vcrscnykörúlra készül Vlagyimir Krajnycv zongoraművész, akiről a lap portrévázlatot közöl. A. kulturális összeállítást Szergej Gcraszimov festőművész (1885— 1!)S4) alkotásainak kétoldalas, színes reprodukció-összeállítása egészíti ki.

A gazdasági rovatban ezúttal a KGST-országok közös erőfeszítésével épülő gá/.rővczetckről, az ipari rovatban pedig a Krivoj- Itog-i kohóóriásról olvashatunk.

Szórakoztató rovat, tudományos érdekességek innen-onnan, sportkrónika cs a pályázati rcjtvcnysorozal esedékes fejtörője zárja a lapot.

ifjúsági klubok vezetői busz- szal — és egyes helyszíneken gyalog — bejárják a Zempléni-hegység és környéke nevezetes tájait, településeit. Felkeresik — egyebek között — Óhuta, Regéc, Boldogkővárai ja, Vizsoly, Monok, Mád nevezetességeit, s részletesebben megismerkednek a vendéglátó város nagy értékű történelmi műemlékeivel, és a nem kevésbé érdekes jelenkorával. Ellátogatnak a hagyományos pataki kerámiaművészetet megújító kerámiagyárba, azután Mezey Tamás fafaragó népművészhez és Veres Sán- dorné mézeskalácsos műhelyébe is.

Az előzetesen beküldött dolgozatok, s a módszertani kirándulás tapasztalatainak figyelembevételével tart vitaindító előadást a tanácskozáson Török István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyelem népművelés- tanszékének oktatója, s ezt követően mondják majd el az ifjúsági klubvezetők az észrevételeiket, javaslataikat a pataki „módszertani mc- dell” országos hasznosítási lehetőségeiről.

Zempléni táncosok a Duna menti folklórfesztiválon

A Duna menti országok népművészetének nemzetközi ünnepe a Kalocsán és Baján immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő folklórfesztivál. Ez a látványos szép ünnep a népek közötti kölcsönös megértés és barátság erősítését szolgálja, a népzene, a néptánc, s a tárgyi népművészet kifejezési eszközeivel. A rendezők a legjelesebb hazai falusi együtteseken, népművészeken kívül nyolc Duna menti országból hívtak meg folklóregyütteseket a ■ július 24-től 28-ig tartó ünnepi esemény- sorozatra. A hazai résztvevők kiválasztásánál az volt a rendezők célja, • hogy az ország élő népművészetéről adjanak minél teljesebb képet: a szakemberek, a nagy- közönség, s a nagy számban érkező külföldi vendégek számára.

Megyénk népművészetét az idén is — mint már az eddigi találkozókon több alkalommal — a Zempléni Népi Együttes mutatja be a nemzetközi rendezvényen. Az együttesben a Felső-Hegyköz táncos-dalos népszokásait a pusztafaluiak, a bodrogközi népművészetet az alsóberecki és a cigándi falusi táncosok, énekesek, zenészek jelenítik meg. A hagyományőrző és hagyományújító együttes tagjai között 70 évesnél idősebb táncosok is vannak, akik a leghitelesebben járják a pusztafalui sarkantyús táncot, az alsó- bereckí hatoztatót, s a cigándi kemény csárdást. Ök tanították meg a következő nemzedékek tagjait is ezekre a méltán híres táncokra. A zempléni népművészet küldöttei eddig minden alkalommal értékes díjakkal tértek vissza a Duna menti nemzetközi találkozóról. Most is olyan odaadóan készülnek, hogy szereplésükkel minden bizonnyal öregbítik a Hegyköz és a Bodrogköz jóhírét.

Az idei találkozó iránt minden eddiginél nagyobb az érdeklődés, mert a Duna menti folklórfesztivál hazánk jubileumi esztendeje reprezentatív művészeti rendezvényeinek sorába illeszkedik. Védnökei között szerepel többek között Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Orbán László kulturális miniszter, dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Ortutay Gyula akadémikus, néprajztudós.

A színpadi bemutatókat szakmai találkozók, kiállítások, tudományos tanácskozások egészítik ki. A Duna menti folkiórfesztivál tudományos jelentőségét újszerű kezdeményezés is növeli. Most első ízben hirdette meg a rendező testület az országos folklórpályázatot, a magyar és a nemzetiségi népművészeti értékek megőrzése, ápolása érdekében. A pályadíjakat az ünnepi esemény- sorozat keretében adják át a nyerteseknek. S bizonyára sok érdeklődő tekinti meg majd a Kalocsán megnyíló nemzetközi népi díszítőművészeti kiállítást, vagy Baján a víziszínpadon a táncegyüttesek díszbemutatóját. A tudományos tanácskozások közül megkülönböztetett figyelemre tarthat számot az a találkozó, amelyen írók, költők vallanak a népköltészet, a folklór szerepéről a mai magyar költészetben, irodalomban.

A Duna menti íolklórfesz- tiválon részt vevő együttesek művészeti vezetői ped^ a legjobb hazai és külföldi szakemberek előadásaiból, a bemutatók elemzéseiből gyarapíthatják szakmai ismereteiket.

15. J.