Észak-Magyarország, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
1975. május 1., csütörtök. *«ZMMMVMtOieSZAG-3 Tettekké váltva A bban a feltűnő érdeklődőében, amelyet a kapitalista sajtó hazánk iránt tanúsított a múlt hónapban, nem volt nehéz észrevenni egyfajta várakozást, hogy a pártkongresszust megelőzően, vagy éppen a kongresszuson változások következnek majd be a párt politikájában. Ezekbe a várakozásokba egy sajátos és visszafojthalatlan vágy is vegyült: arról adni hírt a világnak, hogy az „enyhe” politika megbukott, és helyébe a „kemény” politika kerül. Minthogy ebből semmi nem igazolódott, már a kongresszus napjaiban és azt követően hazaadott' tudósításokban kénytelenek voltak — ki egyenesen, ki fanyalogva és köntörfalazva — adni hírt arról, hogy az eddig követett politika maradt. így például az olasz Relazioni Interna- zionali azzal kezdi tudósítását, hogy „Talán helytelen volt arra számítani, hogy az MSZMP XI. kongresszusa... adja majd meg a jelet a szocializmushoz vezető magyar út aláásására”. (Lám, még a kényszerű beismerésbe is elhelyezi azért a tudósító a maga politikai aknáját a szocializmushoz vezető „magyar út” kicsavart elméletével!) Az ugyancsak olasz La Stam- pa egyenesebben ír: „Kádár beszámolója mértékkel és kiegyensúlyozott módon megerősítette az eddig követett irányvonalat.” A Frankfurter Allgemeine Zeitung, azért, hogy a kétkedés alaphangját is megőrizze, azt írja: „Első pillantásra alig történt változás a magyarországi politikai irányvonalban”. A Le Monde jellemző címmel: „Az üdvösség a mértéktartásban rejlik” közölt cikksorozatot ezekben a napokban hazánkról. A DPA tudósítója a kongresz- szus befejező napján jelentette haza: „Kádár János újraválasztása a párt első titkárává azt mutatta, hogy továbbra is az eddigi politika alapvető irányát fogják követni, s zárszavában maga Kádár János is súlyt helyezett ennek ismételt aláhúzásá- sára”. Természetesen voltak és vannak más hangnemű és következtetésű cikkek is. A nyugati sajtó egy része makacsul kitartott előzetes feltevése mellett, hogy „keményebb” korszak következik, hogy „ideológiai megmerevedés” főn és így tovább. De mint mindig, azelőtt is, azóta is pártunk politikáját soha nem ezek a találgatások, hanem szocialista társadalmunk valósága, fejlődése, marxista—leninista elveink alapján történő építése, népünk boldogulásának ügye és az internacionalizmus diktálta fő érdekek határozzák meg. Mintegy felelve azonban a találgatásokra, a kimondott vagy ki nem mondott kérdésekre, hozta szóba a párt edső titkára ezt a kérdést azon' a beszélgetésen, amelyet kommunista és pár- tonkívüli közéleti személyiségekkel folytatott a kongresszus egyik szünetében, és erősítette meg újból — amint erre a zárszóban is kitért — „ ... nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a proletár- diktatúra”. Tulajdonképpen ebben a szójátéknak is beillő megfogalmazásban nagyon is benne van az a kulcs, amely egyszerűen és pontosan nyitja mindenféle „rejtély” zárját. Magyarországon proletárdiktatúra, magyarul : múnkáshat. lom volt, van és lesz mindaddig, ameddig a társadalomfejlődés és a nemzetközi feltételek fejlődése át nem vezet majd az össznépi állam korszakába. A különbség csupán az, hogy amikor mi proletárdiktatúrára gondolunk, akkor annak mostani megnyilvánulására, egy békés, alkotó, széles osztályszövetségben, élén a párttal és a munkásosztállyal haladó Magyarországot látunk magunk előtt. Amikor meg egy nyugati tudósító előtt jelenik meg úgy, mint ahogy a A—Z Journal munkatársa leírja — „Manapság a 10 millió magyarnak 430 ezer személygépkocsija, 1 millió 800 ezer hűtőszekrénye. 2 millió 150 ezer tv-készüléke és kb. félmillió hétvégi háza van” —, akkor ezt sehogy se tudják összeegyeztetni azzal, hogy mindez a proletárdiktatúra M agyarországán van. És természetesen ettől kezdve ugyanazok a szavak nem ugyanazokat a fogalmakat jelentik nekünk, vagy némely nyugati polgárnak. Számukra lehet, nem érthető: hogyan beszélhetünk mi egyidőben az állami irányítás erősítéséről és javításáról a gazdaságban, az elkötelezett irodalom és művészet állami és társadalmi támogatásáról, a munkásosztály, a párt vezető szerepének világossá tételéről a politikában, a burzsoá eszmék, nézetek terjesztésének megakadályozásáról a kultúrában, s ugyanakkor a demokrácia szélesítéséről és elmélyítéséről, a legszélesebb körű társadalmi , összefogásról, amelyben minden becsületes embernek helye van, az alkotói szabadság támogatásáról, a vállalati igazgatás és a helyi igazgatási szervek önállóságáról — és így tovább. Egy jókora csavarintás a fogalmak nyakán és így lesz egyenlő az ő fogalmi használatukban a demokratizmus a liberalizmussal és a munkáshatalom a „kemény diktatúrával”. Innen kezdve pedig világos, miért születnek országunkról és politikánkról azok a „tudathasadásos” jelentések, melyek egyrészt elismerik, hogy a magyar nép soha történelme folyamán nem élt ilyen nyugodt, alkotó és virágzó körülmények között, másrészt, mindezt elválasztják, sőt szembeállítják azzal, amin a társadalmi jólét és biztonság alapszik, és amiből ered — a szilárd munkáshatalommal, a marxista—leninista elveken alapuló irányítással, a szocializmussal. Nem állítjuk, hogy közömbös számunkra amit hazánkról, társadalmunkról, politikánkról, a magyar valóságról írnak Nyugaton. Már csak azért sem lehet közömbös, mert az ottani dolgozók őszinte érdeklődéssel fordulnak a szocialista országok felé és ismerni szeretnék az igazságot. Azt azonban, hogy mit teszünk, hogyan tesszük, természetesen nem ez, hanem társadalmunk fejlődésének problémái, a kitűzött célok, a szocializmus érdekei szabják meg. A kongresszus tehát arra is világos feleletet adott, hogy mi az, amiben valóban kívánatos változás, mégpedig pozitív irányban: ez pedig politikánk egységes értelmezése, egységes és következetes végrehajtása. Ebben az összefüggésben — de csakis ebben — talán tudomásul lehet venni, hogy „keményebb” elhatározottság született a kongresszuson. És természetesen abban is, hogy változatlanul keményen, sőt még nagyobb fegyelemmel kell dolgozni a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. Minden más értelemben pedig arról van szó, ami a zárszóban is elhangzott a munkáshatalomról, amelynek „mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsületet szerezhet magának minden tisztességes ember.” T ermészetesen egy politikának figyelembe kell venni az időközben megjelent új elemeket is a helyzetben és arra reagálnia kell. Mindezekről nyilvánosan és őszintén esett szó a kongresszus politikai előkészületei során és a tanácskozáson is. Nem rögtönzésekről, pillanatnyi szükség diktálta álláspontokról, hanem ugyanarról a hosszú távú politikáról van szó, mint korábban. Jól tanúskodott erről mindaz, amit a kongresszusi határozat és az elfogadott új program szélesebb összefüggésben is kifejt: nem megállni akarunk, s nem konzerválni a mostani állapotokat, hanem tartani a társadalomfejlődés egészséges lendületét, tökéletesíteni és erősíteni a szocialista társadalmi viszonyokat minden téren. Rózsa László AZ ÓZDI ACÉLMŰBEN ünnepség ez SZMMsen Miskolcon az SZMT székházban tegnap délelőtt ünnepi ülést tartottak május elseje, a munka ünnepének tiszteletére. Az elnöki asztalnál helyet foglalt: Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára, Járai János, a KISZ megyebizottság titkára, Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke, Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára és Tóth József, az SZMT vezető titkára, valamint az SZMT titkárai. Ünnepi beszédet Kovács Kálmánné, az SZMT titkára mondott. Kiemelte az idei május elsejei ünnepség különös jelentőségét, hiszen ebben az esztendőben kiemelkedő fontosságú események történtek. — Megyénket és a dolgozó kollektívákat nagy megtiszteltetés érte az elmúlt napokban, amikor munkájuk elismeréseként számos vállalat részesült magas kitüntetésben. A május elsejei ünnepség nem képzelhető el haici program, a demokráciáért és függetlenségért küzdő népek erkölcsi és anyagi támogatása nélkül. Az ünnepi beszéd végén Tóth József, az SZMT vezető titkára a szakszervezeti munkában élen járóknak kitüntetéseket és okleveleket adott át. Az ünnepség végén Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára mondott köszöntőt. Kakor Kiváló Sziveiket a Usziii Irt Tsz A munka ünnepének előestéjén az elmúlt esztendő kiváló munkájáért kapott magas elismerést ünnepelték tegnap, szerdán délután a borsods7iráki Bartók Béla Tsz-ben. A tsz tagsága harmadszor nyerte el a MÉM és a TOT által adományozott Kiváló Szövetkezet kitüntetést, a gazdaság legeredményesebb szocialista brigádja, a Kossuth Lajos brigád 11 tagja pedig az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi oklevelét kapta jutalmul az állattenyésztésben végzett példamutató munkájáért. A borsodsziráki művelődési otthonban megrendezett átadási ünnepségen ott volt Deme László, a megyei pártbizottság titkára. Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese. Markovics János, a MÉM főosztályvezető-helyettese. Szaniszló Gyula, az Edelényi járási Pártbizottság első titkára. Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára és sokan mások a megye, a járás és a tsz-hez tartozó községek vezetői közül. Az ünnepséget megelőzően nyitották meg a teremben Mazsaroff Miklós festőművész kiállítását. Szilágyi Adolf tsz-elnök- helyettes megnyitója után dr. Ráki Ferenc, a tsz elnöke ismertette azokat a nagyszerű eredményeket, a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny során elért kimagasló teljesítményeket, amelyek az évi 170 millió forintos összáruter- melési értéket elérő gazdaságot és legjobb szocialista kollektíváját, a Kossuth Lajos brigádot ilyen magas kitüntetéshez juttatták. Az MSZMP KB kongresz- szusi oklevelét Deme László. a megyei pártbizottság titkára nyújtotta át Béres Ta- vtásné brigádvezetőnek. De- rue László tolmácsolta a tsz tagságának és a Kossuth- brigádnak a megyei pártbizottság elismerését. Hangsúlyozta: ebben a kiváló szövetkezetben a szocialista munkaversenyben, a kongresszusi felajánlások teljesítése során tettekkel bizonyították a dolgozók, hogy egyetértenek a párt politikájával. A MÉM és TOT kitüntetését, a harmadszori Kiváló ' Szövetkezet címet Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át a Bartók Béla Tsz elnökének, ugyanakkor a kongresszusi oklevelet nyert Kossuth-brigádnak a Szakma Kiváló Brigádja címet is "ítcidts Az Észak-borsodi TESZÖV titkára. Hevesi Miklós a hústermelésben elért legjobb eredményért nyújtott át oklevelet a többszörösen kitüntetett gazdaságnak. Begyújtották a diósgyőri Ragyáikét 1975. április 30., szerda reggel, 9 óra 38 perc... — Most... A kohász, arcán a nagy pillanat izgalmával, diadalmas bizalommal' fordítja el a csapot. A 700 fokos forro levegő süvítve árad az átépített, a frissen mázolt testű diósgyőri nagykohó gyomrába. Munkások és vezetők tisztes tömege a pillanat áhítatával figyelik a kék üvegen át, ahogy a forró levegőtől lángot kap a sziláé«, égni, izzani kezd a kohó gyomrában elhelyezett 30 köbméter fa. Néhány nerc még és izzani kezd a kohók fűtőanvaga, a koksz. A gyár vezetői így fordulnak az építőkhöz: — Köszönöm. Jó munkát végezi ek! — Ez év március 7-én, pénteken kezdtük meg a kohó közepes javítását — emlékszik a kezdésre a munkát irányító Dévai György, az LKM főmechanikusa. — Ötven nap alatti kemény, folyamatos éjjel-nappali munkával kicseréltük a kohó hibás páncélzatát, a tűzálló bélést, a fűtő- és a torokszerelvényt. A munkát három fővállalkozó, a Kohászati Gyárépítő, a Villamosszerelőipari Vállalat, valamint gyárunk emberei végezték. 1975. április 26., szombat. A nagyolvasztót a tervezettől jóval előbb építettek át. A munkát az előző nap fejezték be és így szombaton megkezdhették a kohó szárítását. Április 29., kedden este 23 óra.. ■ A fúvóka alá és elé, a kohómedencébe megkezdik a gyújtóanyag, a fa bepakolá- sát, majd lezúdul a 850 köbméteres testben a beadagolt kohósalak, osztályozott vörösére és a koksz. És másnap reggel — mint írtuk — ismét dolgozni kezd a diósgyőri nagykohó. — Az átépítéshez — mondta az elvégzett munkáról Vincze Gyula gyáregységvezető — 55 nap látszott reálisnak. A kivitelező vállalatok, különösen a KGYV, igen jól szervezett munkával végezték a feladatot. A kongresszusi, felszabadulási versenyben végzett munka nyomán 4—5 nappal előbb készültünk el a tervezel t időtől. Ez az időnyereség 4— 5 ezer tonnával több nyers- acél gyártását teszi lehetővé. Ez különösen nagy “lis- merésre méltó, s azért is, mert az aeéléhségben nagy szüksége van a gyár többi feldolgozó üzemeinek, az országnak a nyersacélra, az acélra. A munka minősége kitűnő, s ezt tegnap meg is köszöntük az építőknek. Majkut Albert, az egység főmérnöke is elismeréssel beszél az emberek lelkesedéséről, a jó munkáról. Gyors számítást végez és közli: a gyár dolgozói, de elsősorban a nagyolvasztó- műviek kommunista és egyéb műszakokon 2500 óra társadalmi munkával gyorsították meg a javítást. És ez minden szónál ékesebben fejezi ki, hogy ezek az emberek szívükön viselik, dolgos kezükkel képviselik a társadalom ügyét. Ismét dolgozik a diósgyőri nagyolvasztó. Ezüst színűre festett testén csillog a napsugár. Messze látható jelként hirdeti, hogy az átépítésében részt vevő 500—900 ember a munkával, a legszebb emberi tettel köszönti május elsejét. Csorba Barnabás Emlékezetes ünnepséget tartottak tegnap délután a BÁÉV székhazának kultúrtermében. Az ünnepség elnöke. Vincze Géza, a vállalat vezérigazgatója volt. Megnyitójában köszöntötte Huszár Andort, a megyei párt- vb tagját, a TVK állami díjas igazgatóját, Kolláth Sándort, a városi pártbizottság titkárát, Rózsa Kálmánt, a városi tanács elnökét és Emri Lászlót, az építők szak- szervezetének ■ megyebizottsági titkárát és az ünneplőket. Ezután röviden ismertette a vállalat elmúlt évi eredményeit, amelynek elismeréseként az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az építők szakszervezetének elnöksége által adományozott elismerő oklevelet ' kapták. Elmondta, hogy a vállalat 5767 dolgozóval 1 milliárd 669,7 midió forint termelési értéket állított elő. — a házgyári termékváltás ellenére is — fennállása óta a legtöbbet — 3719 lakást adott át —. amely 765-tel több az azt megelőző évinél A kongresszusi és jubileumi munka verseny ben Kiemelkedő munkát végző. !u- rácsik János vezette Május 1. szocialista brigádnak az MSZMP Központi Bizottsága által adományozott kongresszusi oklevelet és a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést Huszár Andor a megyei párt-vb tagja, a'brigád tevékenységét méltató szavak kíséretében adta át Ünnepi beszédet Molnár Lajos, a vállalat párttitkára mondott. km a BÍÉI-si
