Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

1975. március 16., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Kohászok9 acélgyártók és a többiek,»«

Szavuknak hitele és súlya van

Hat héttel ezelőtt a Lenin Kohászati Művek pártértekezletén — egyebek közt — a következőket jegyezhettem fel:

— Megyénk legnagyobb gyárának dolgozói végrehajtották a X. kongresszus határozatait ... Szép eredményeket értek el a gazdasági és politikai munka különböző területein ... A szocialista építőmunka lendületesen halad tovább... A gyáróriás dolgozói most felajánlásaikkal, újabb munkasikerekkel készülnek a XI. kongresz- szusra — kifejezve ezzel is egyetértésüket pártunk politikájával.

— Több nyersvasat, több és kiváló minőségű acélt, hengerelt árut adnak a népgazdaságnak ... Rövidebb idő alatt átépítik a III. számú kohót... Tovább javítják a munka- és üzemszervezést-. .. Csökkentik a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, a selejtet, az önköltséget ... Takarékosabban gazdálkodnak, termelékenyebben dolgoznak...

— A XI. kongresszus és felszabadulásunk tiszteletére kibontakozott munkaversenyben a szocialista brigádok helytállása' biztosítja a vállalt feladatok végrehajtását.

Most — hat hét elteltével — a kongresszus előestéjén, a pártértekezleten elhangzottak nyomába szegődtem. Egyszerűen azért, mert érdekelt a szavak hitele. Mert kíváncsi voltam rá, hogy a szavak súlya, a tettek nyelvére lefordítva, mennyit nyom a latban. Mert — a közvéleménnyel együtt — érdekelt, hogy voltaképpen mi valósult meg a felelős politikai fórumon is elhangzott ígéretekből és vállalásokból.

Íme, a tapasztalatok.

*

A nagyolvasztó gyáregység kollektívája — annak ellenére, hogy erősen elhasználódott kohókkal dolgozik —, március 11-ig 652 tonna

nyersvasat adott terven felül az acélműnek, az öntödéknek, népgazdaságunknak. A III. sz. kohó, az eredetileg tervezett március 3-a helyett 7-én állt le átépítésre, teljes egészében behozta a januári és februári lemaradását, s ezzel részben biztosította az öntödék szürke- vas-szülcségletét. A kohó átépítése — 60 napos határidőre tervezve — megkezdődött. Ezt a határidőt azonban a gyáregység kollektívája, a gyár lakatos- és vas- szerkezeti brigádjaival, valamint a Kohászati Gyárépítő Vállalat dolgozóival együtt — a kongresszus tiszteletére — tíz nappal le akarja rövidíteni. Ha sikerül, akkor a nagyolvasztómű az idén a tervezettnél 8000 tonnával

T-: —■ in iii»nawmrawp.«jw

több acél-nyersvasat termel majd, s ez igen „jól jönne” az ország nyersvas-gondjai- nak enyhítéséhez is — tájékoztat Szaniszló Imre, a gyár termelési főmérnöke és dr. Virág Antal, a terv- és statisztikai főosztály vezetője.

Hámori József, a nagyolvasztómű pártvezetőségének titkára pedig arról tájékoztat, hogy a kohó átépítése jó ütemben halad, a gyáregység 44 szocialista brigádja társadalmi munkában is segíti a 60 napos határidő, lerövidítését, jelenleg máris 2 nap előnyre tettek szert. Hor- nyák Szilveszter lakatos szocialista brigádja a leállás előkészítésében és a bontásban, Bahor Gyula olvasztár szocialista brigádja a kohó kiürítésében szinte egymást múlták felül, Idrányi Sándor olvasztár szocialista brigádja pedig a működő két kisebb kohónál végez egész embert igénylő munkát, hogy az acélmű nyersvasszükség- letét legalább részben kielégíthessék.

A nagyolvasztó gyáregység kollektívája tehát kohász becsülettel állja a szavát.

*

S miközben a kohászok a nagyolvasztónál a szavak súlyát tettekkel hitelesítik, nem messze tőlük a Siemens— Martin és az elektroacélmű kemencéiben fortyogva, 120(1 Celsius-fokon szüntelenül izzik az acél. Az acél. amelynek vakító fénye minduntalan jellegzetes élő szobrokat formál a kemencéket, üstöket és kokillákat körülálló emberekből. Az olvasztárokból és a kemence-segédekből, akiknek ingén műszakonként kivirágzik a só, és akiknek élethű, művészi megörökítésével díjat nyerhetnek a fotóművészek és a szobrászok.

Igen, az izzó acél fénye reflektorként világítja meg az acélgyártók arcát, akik a kongresszus és felszabadulásunk tiszteletére eddig 2300 tonna acélt adtak terven felül. Az acélgyártókét, akik helytállásukkal nagyban elősegítették a hengerműi blokksor, közvetve pedig minden hengersor és feldolgozó üzem folyamatosabb anyagellátását. Modla Géza üzemvezető különösen Farkas András acélgyártó szocialista brigádjának munkáját dicséri, amely a legutóbbi havi tervét is 15 százalékkal teljesítette túl. De elismerően szól Ropoly Tibor olvasztár szocialista brigádjának munkájáról is, amely 10 százalékkal adott több acélt a tervezettnél.

Az acélmű munkájához közvetlenül kapcsolódik e

nagy vertikumban a régi hengermű és az új nemesacélhengermű gyáregységek tevékenysége. Az utóbbiak munkája, jórészt a folyamatos acélbuga ellátástól, illetőleg az előhengerelt félkész termék folyamatos szállításától függ. És mert e téren — hála a kohászok és az acélgyártók helytállásának — az elmúlt hónapokban nem volt különösebb fennakadás, így a hengerészek igyekezete sem maradt el a versenyben. Január elsejétől mostanáig, 2800 tonna hengerelt áruval termeltek többet a tervezettnél.

Igaz, a kikészítés egyelőre még nem tud lépést tartani az új, a korszerűbb hengersorok teljesítményével. Emiatt a kiszállítási tervük teljesítésével el vannak maradva, de — éppen a kongresszusi versenyvállalások teljesítésével — remélik, hogy az első negyedév végé-, re e téren is „egyenesbe jönnek”.

Marosvári László gyár- részleg-vezető az említett „szépséghibától” függetlenül nagy elismeréssel > említi Gombos József és Molnár Árpád blokksori, Vágó Ferenc bugasori és Kassai László gerendasori hengerész szocialista brigádok igyekezetét, akiknek — mint mondja — már eddig is jelentős érdemeik vannak a kongresszusi vállalások teljesítésében.

*

A termelési igazgatóságon és a terv- és statisztikai főosztályon tájékoztatnak, hogy a kongresszusi és jubileumi versenyben szépen, egyenletesen teljesíti termelési és kiszállítási tervét a gyár két öntödéje, kovácsoló, húzóhőkezelő és csavaráru gyáregysége is. A nagykovács- műhely például a termelési tervét 916 tonnával, kiszállítási tervét 326 tonnával teljesítette túl március 11-ig.

Arról is tájékoztatnak, hogy minden gyáregységben az intézkedési terveknek megfelelően. céltudatosan munkálkodnak a gyár 165 milliós önköltségcsökkentési tervének megvalósításán, amit főként anyag- és energiamegtakarítással akarnak elérni.

A kép tehát a kongresz- szus küszöbén világos és egyértelmű: a pártértekezleten elhangzott szavaknak hitele és súlya van a Lenin Kohászati Művekben. Tonnákká, milliós nagyságrendű új értékekké, izzó nyersvassá, nemesacéllá, kiváló öntvényekké és hengerelt árukká formálódott a vállalás, az ígéret. A munkásöntudat, az emberi helytállás élő bizonyságaként!

Csépányi Lajos

A December 4. DrólművcU dróthúzó üzemének kollektívája kimagasló eredménnyel munkálkodik. Ebben az évben a lakásépítési program megvalósítása érdekében — a tavalyitól ■lintegy 10 százalékkal több —, 18 ezer tonna betonacélt készítenek.

Fotó: Szabados György

Emlékeztetőül a múltra, a jelenre és a jövőre

Állunk a tavaszi

napfényben, egy szénbánya udvarán. A kerítés és a villanyoszlopok tövében, ahová nem ér el ember lába, földön húzott nehéz vasteher, már zöldül a fű. A telepen, az egyformára vágott és héjától megfosztott bányafa- rakás párolog a melegben. Ez az egész üzemtér a vas és a fa fennhatósága alatt áll. Mert a vas és a fa nélkül nem lehet elrabolni a szenet a föld szorításából. A vas és a fa, -z ember, a bányász segítőtársa. Nemcsak közvetlenül, mint a szerszám feje vagy nyele, hanem közvetve is, mint biztosító, szállító, vizet vivő, levegőt hozó eszköz. A rozsdát virágzó vas- és acélberendezéseket itt javítják. És itt készítik méretre és tárolják a már soha rügyet, levelet nem fakasztó, évgyűrűket nem hizlaló, a föld alá, elszenesedett ősrégi testvérei közé készülő bányafákat, amelyekből bányászember életét óvó oszlop és gerenda lesz.

És itt, a vas és a fa birodalmában egyszer csak egy régi bombahűvelyt vesz észre a tavaszi napsugárban hunyorgó szem. Hatalmas erejű és nagy súlyú, mázsát is meghaladó erős robbanószert hordozhatott egykor magában. Repülőbomba volt. Ki tudja-, kik és hol készítették, milyen felségjelű repülőgép szállította, ki .milyen célpont fölött és mikor nyomta meg a bombakioldó-nyílás gombját? Ki tudja, milyen magasról zuhant, milyen mélyen fúródott a földbe a bomba? Ki tudja, miért nem robbant fel és ki tudja, ez által ki. kik és hányán maradtak életben és sebesülés nélkül? Ki tudja, milyen épület, lakóház, üzem. bolt. iskola, pályaudvari . váróterem. pékműhely, vagy szülőotthon maradt épségben, nem gyulladt ki. nem égett le? Ki tudja? És ki tudja, hogyan került ide. ennek a bombának az acélköpenye? Ki tudja, ki fedezte fel, hogy nem csak alakra, hanem hangra is hasonlít, a békére, a megbékélésre hívó. intő. jelző haragokhoz? Ki tudja, ki találta ki,

hogy mint egy valóságos harang, tűzjelzőül szolgáljon most, a három évtizede tartó békében ?

Az a híres szobor jut eszembe, amit Moszkvában, a Tretyakov képtár bejárata előtt láttam, s amely címében és ábrázolt mondanivalójában is azt fejezi ki, hogy Kovácsoljunk ekét a kardokból. Ez a bronzba öntött művészi alkotás az emberiség örök vágyát fejezi ki. Ez az egykori fel nem robbant, „kibelezett”, és az emberi élet ellen készült bomba most az ember hasznára van, az ember hasznára válhat.

ÉS MÉG HÁNYFÉLE háborús felszerelés. eszköz, készség állt át annak idején, azon a harminc esztendővel ezelőtti csodálatos tavaszon és később is, egészen napjainkig, a béke oldalára?! Emlékszem jól, hogyan lett ügyes kezek alatt a puskalőszer rézhűvelyéből öngyújtó, az ágyúgolyó rézhűvelyéből mintákkal díszített virágváza. Mécsesként szolgált a tartalmától megfosztott katonai konzervesdoboz és sár- kaparő lett a bajonettből. Munkaruhaként használtuk a különféle katonaruhákat, kulacs lett a fém gázálarctokból. a vászonból pedig tarisznya. Az erős derékszíjból flekk lett a lyukas cipőtalpon és kissé beásva a földbe, csirkeitatóul szolgált a páncélsisak Ünnepre való ingeket szabtak-varrtak az ejtőernyő nversselyméből az asszonyok és ebből lett vörösre festve és arany betűkkel ráhímezve a pártszervezet első zászlaja.

És h^t természetes, hogy a katonai kulacsból munkába, bányába járó civil kulacs, a katonai gatyából civil lábra- való. a katonai kesztyűből, a golyó, a szilánk lyukasztotta kötött, kék színű pulóverből élő testet melengető ruhadarab. a halottról lehúzott katonai bakancsból, csizmából a bánya sarát iól bíró lábbeli, az ágyút vonszoló gebékből, ekét húzó lovak, trénszekerekből szénásszekerek.

És még most. nem is olyan régen, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fölött lelőtt repülőgépek roncsaiból használati és dísztárgyakat készítettek, fésűket, gyűrűket. Dél-Vietnam felszabadított területein pedig — képeken láttam — kerítéseket építettek az amerikaiaktól zsákmányolt ágyúlövedékek hüvelyeiből, r. jellegzetes vietnami saru talpa is kilőtt amerikai gépjárművek gumiabroncsaiból készült.

Az ember ősi ösztöne és békevágya, de a szükség is arra kötelezi, hogy hasznossá tegye, az ember hasznára alakítsa át. tegye alkalmassá mindazt, ami az ember ellen. az ember kárára készült.

Micsoda világ! Csak úgy gazdát és funkciót cserélnek tárgyak, eszközök, készségek. Micsoda idők!

A VOLT HÁBORÚ, m

nagy háború, a második világháború és azóta is, minden kisebb háború apró maradványai. maradékai már ott lomosodnak a poros kamrák eldugott fészkeiben, a fulladt levegőjű padlások cserepei alatt. És ezekkel az eszközökkel, tárgyakkal, készségekkel kapcsolatos emlékeink mélyen, mesének tűnő mélyen, agysejtjeink dzsungelében. az emlékezetünk emlékezetében, a múltban, a vissza nem kívánt. így hát a „beszélni-se-jó-róla” múltban, a visszatérő álmok régmúltjában még mindig ott vannak és néha fájdalmat okozva megmozdulnak, mint az egészséges testben a ki nem operált gránátszilánkok.

Ezért kell szólni ezekről. Emlékeztetőül. Mert, bár az enyhülés jellemzi a jelenlegi nemzetközi helyzetet, de most is fegyverben áll a világ.

„Történelmi célunk — szögezi le a Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozatának tervezete, amelyet majd a kongresszus hagy jóvá — a kommunizmus eléréséhez nélkülözhetetlen a teljes leszerelés révén megvalósuló tartós és biztosított béke. De mindaddig, amíg az imperialista hatalmak ellenállása miatt nem történnek hatékony intézkedések a leszerelés érdekében, a szocialista közösség és benne hazánk alkotó munkájának biztosítása végett, gondoskodni kell a szocialista országok megfelelő védelmi erejéről. Am.'g fennmarad a NATO. addig a szocialista országok biztonsága és a világbéke fenntartásának érdeke szükségessé teszi a Varsói Szerződés szervezetében negvalósuló védelmi szövetséget. s a résztvevő országok honvédelmi erejének együttes fejlesztését

A KÜLÖNBÖZŐ társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének intézményes biztosítása egyben harc a fegyverkezési versenv csökkentéséért és megszüntetéséért. a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, az általános és teljes leszerelésér hogy az emberiség már a m korunkban végleg megszabaduljon egy új világháború veszélyétől."

Már a mi korunkban!. .

Szöveg: Oravec János Kép: Szabados György