Észak-Magyarország, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

[SH 1975. március 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ÜS A MISKOLCI szolgáltató pártbizottsághoz tartozó ezer­kétszáz kommunista képvise­letében Nagy Katalin is ott lesz megyénk küldöttei kö­zött a március 17-én kezdődő XI. pártkongresszuson. Hu­szonkét tanácsi vállalat tar­tozik a szolgáltató pártbi­zottsághoz, közte a Borsodi Nyomda is, ahol Nagy Ka­talin dolgozik. Tizenöt éves korában, az általános iskola elvégzése után, tanulóként került a nyomda könyvkötészetéhez. Három év eltelte és a sike­res vizsga után könyvkötő lett. Szép mesterség: a könyv szeretete, a szakma szeretete, kifinomult érzék kell hozzá. Nagy Katalin eddigi munká­ja azt bizonyítja, rendelke­zik mindezekkel és a jók kö­zött is élen jár. Két évvel ez_ előtt a vállalat kiváló dolgo­zója, tavaly a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetés­ben részesült, akkor is ilyen szerény, meghatódott volt, mint most, amikor a kong­resszusra való készülődéséről faggatom. •— öt évvel ezelőtt, a Bor­sodi Nyomda párlalapszerve- zetében vettek fel párttag­nak, ez életem egyik legma­radandóbb emléke. Édes­apám nem él, édesanyám szintén párttag, a kommunis­tákhoz, a párthoz vezető úton ő indított el. Mégis, nagyon meglepődött, amikor megtud­Borsod küldöttei ta, hogy miután alapszerve­zetünket a szolgáltató pártbi­zottsághoz csatolták, ott a végrehajtó bizottságba is be­választottak, és ebben a tiszt­ségben az újraválasztáskor is megerősítettek. Először vet­tem részt a városi, majd ezt követően a megyei pártérte­kezleten, ahol —• szinte alig hittem a fülemnek, amikor megtudtam — a Borsod me­gyei küldöttek sorába válasz­tottak. Tudom, a kitüntető megbízatás nagy felelősséggel jár: nemcsak közvetlen mun­katársaimat, a Borsod me­gyei Nyomdaipari Vállalatnál dolgozó kommunistákat, ha­nem a szolgáltató pártbizott­sághoz tartozó más tanácsi vállalatok párttagjait is kép­viselem, összesen több mint ezerkétszáz embert. — Közvetlen munkatársa­im is nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy mi­lyen megtiszteltetés ért és amióta „küldött” lettem, még több szó esik a munkáról, terveinkről, gondjainkról. Azt tervezem, hogy felszólalok a kongresszuson, és ha szót kapok, a tanácsi vállalatok problémáiról is beszélek; mindarról, ami ezekben a kö­zépüzemekben ma még meg­oldásra váró kérdés. SZERETIK, becsülik mun­kahelyén, ő maga egy életre szóló hivatásnak tekinti mesterségét. Sok, nagyon sokféle könyv került már ki a keze alól, magán viselve készítője gondos munkáját, ezernyi apró töprengését, ho­gyan, miképpen válhatna a könyv külsőleg is szebbé, vonzóbbá. S odahaza, ami- ■ kor ideje engedi, szabad j óráiban szívesen a kezébe ■ veszi ezeket a könyveket, és szívesen hallgat zenét. Más-1 kor kézimunkázik, egy kicsit! tehát otthon ülő természetű. Erre azonban mind kevesebb ideje jut: közéleti emberré válva mind többet áldoz a közösségért, amely őt most kongresszusi küldötté válasz­totta. O. M. Március 3-án, hétfőn: Jelentős esemény színhe­lye lesz hétfőn a Tiszai Ve­gyikombinát, ahol ünnepé­lyes külsőségek közepette felavatják a február 10-én üzembe helyezett olefingyá­rat. Az ünnepségen részt vesznek az MSZMP Közpon­ti Bizottsága, a kormány, a SZOT, több minisztérium képviselői, Borsod megye párt- és állami vezetői, s o.t lesznek a beruházásban köz­reműködő vállalatok, szer­vek vezetői is. A gyárava­tásra magas rangú személyi­ségek érkeznek a Szovjet­unióból. s eljönnek Leninvá- rosba a kalusi testverüzem párt-, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetői is. A gyáravatás napján munkás- gyűlést tartanak a IJerko- vits Gyuia Művelődési Köz­pont színháztermében, ahol kormánykiíüntetéseket ad­nak át a beruházás megva­lósításában kitűnt dolgozók­nak. A magyar—szovjet olefin- egyezmény értelmében fel­épült kalusi vinilk’oridüze- met egy nappal a leninvá- rosi ünnepség után adják át rendeltetésének. Ebből az alkalomból delegáció utazik a szovjetunióbeli Katusba Borsodból, illetve a Tiszai Vegyikombinátból. A kalusi gyárátadásról kiküldött mun­katársunk számol be a lap olvasóinak, , t # • Jegyzetek a faluból o ti A MEZŐKÖVESDI járás községeiben a népfrontbi- zotiságok elnökei, aktívái mostanában a szokásosnál gyakrabban kopogtatnak be a lakókhoz. Zászló-ügyben keresik fel őket. Azt szeretnék ugyanis, hogy a har­mincadik évforduló külsőségeiben is széppé, ünnepivé formálódjon, ennek pedig egyik — szó szerint — kel­léke a zászló. A zászló, mely adandó alkalommal nemcsak a köz­épületeket, intézményeket díszíti, hanem ugyancsak díszíti, vagy diszithetné a lakóházakat is. A községek­ben azonban a lakóknál, — ha szabad így fogalmazni — a magánembereknél csak igen kevés zászló van. Il­letve sok községben csak kevés volt. Mert a járás több községében a lakók már eddig is nagy számban vet­ték meg a magyar nemzeti színű, valamint a nemzet­közi munkásosztály vörös lobogóját, hogy április ne­gyedikére kitűzzék házaikra. Például Szomolyán majd­nem hétszáz. Bogácson négyszáznál több, Szentisvánon kétszáznál több, Négyesen, Bükkábrányiján körülbelül kétszáz-kétszáz lobogót kértek eddig a lakók. Van ennek azonban egy másik — lehet: lényegesebb — része is. A népfrontbizottságok elnökei, aktivál az esti a ráérösebb időben kopogtatnak be a lakókhoz. Mihelyt megmondják, miért jöttek, magától értetődően szóba kerülnek a harminc évvel ezelőtti események, a felszabadulás előtti világ, az akkori életmód, a mosta­ni világ, a jelenlegi életmód. Sokszor késő estébe nyúl­nak ezek a beszélgetések. Van mire emlékezni, van mit összehasonlítani. Időnként megfeledkeznek a tele­vízió bekapcsolásáról is, vagy átmennek a másik szo­bába. A modern bútorokkal, szépen berendezett szo­bába. A villany felkattintása már régóta természetes, sok faluban az is, hogy vízért nem az udvari, vagy a szomszédok udvarán levő ásott kúthoz mennek, hanem a konyhába fényesedö csaphoz. Nem olyan ritkaság az sem, hogy a beszélgetés előtt a gazda, vagy nagyfia sa­ját gépkocsiját viszi be a garázsba. Mint ahogyan egyik faluban sem szokatlan már az új házak, új utcasorok látványa, sokkal inkább szokatlan már a zsúpfedeles ház. MINDEZ AZONBAN ezeken a beszélgetéseken ismét újként hat. Valójában új is. Hiszen — ha a gyűjtők el nem kunyerálták — a petróleumlámpa is ott van még a konyhában, a mosóteknő a kamrában, könnyen össze lehet számolni azt is, hány embernek volt vala­mikor aetektoros rádiója a faluban, hánynak volt bi­ciklije. az öreg, egészségtelen házakat sem lehet köny- nyen elfeledni. Azt a munkát sem. amibe az új ke­rült, „bizony rengeteg pénzbe, nagy erőbe került”, de azért mégis előteremtődött az a „rengeteg pénz”, volt hozzá erő is. Hit is volt hozzá, és mindenekelőtt: le­hetőség. tehetőség az új élethez, az új formához: az új t>i- lág, új rend biztosította lehetőség. At, utóbbi évek megnöveltedéit energiaszükséglete miatt, mind hatékonyabban fejlesztik a szénbánya sutot. Előtérbe került a vájárutánpótlás képzése is. A dorogi szénmedence mogyorósbányái tanbányájában, ahol már hagyományai van­nak az oktatásnak, ez évben is 32 tanulót képeznek a föld­alatti mesterségre. A 3 év alatt gyakorlati és elméleti okta­tásban részesülnek, így elsajátítják a bányaművelés legkü­lönbözőbb módszereit. «WSIMMWBBrSiHWEMmmtfUHSWWWHUIMIHMHWWWniUI Hl »I MUmiJl,* BHUtgBW'jaiiltWWMf ■— i g g b r egymillió lasztiklencse A Magyar Optikai Müvek az idén tovább bővíti a plasztik szemüveglencsék gyártását. Az OFOTÉRT- szaküzletekben nemrég kezd­ték árusítani a műanyag­lencséket. melyek az első ta­pasztalatok szerint beváltak, s igen keresettek. A MOM amerikai licenc alapján gyártja ezeket a lencséket, egyelőre plusz—mínusz hat dioptria számig. Az első gyártási tapasztalatok alap­ján még ez évben meg akar­ják kezdeni a 6—20 dioptri- ás szemüveglencsék előállí­tását is. Év végéig összesen egymillió plasztiklencse ké­szül a gyárban. * ü P ártalapszervezeteink és pártbizottságaink az elmúlt hó­napokban zsúfolt politikai programot bonyolítottak le. Megyeszerte beszámoltak a X. kongresszus óta végzett munka eredményeiről, felmérték jelenlegi helyzetünket, gondjainkat, további feladatainkat és mindenütt újjáválasz­tották a politikai munkát irányító vezető testületeket. Immár egy hete elvégezte kongresszusi számvetését a me­gyei pártértekezlet is, amely állást foglalt politikánk fő irányvonalának töretlen folytatása, társadalmunk szocialista vonásainak erősítése és fejlesztése mellett; újjáválasztotta a megyei pártbizottságot és megválasztotta a XI. kongresszus borsodi küldötteit. Ezzel a XI. kongresszus politikai és szer­vezeti előkészítése megyénkben lényegében befejeződött. A megyei pártértekezlet — többek között — megállapí­totta, hogy megyénk párttagsága alapjaiban végrehajtotta a X. kongresszus határozatait. Ennek eredményeként megyénk ipara és mezőgazdasága dinamikusan fejlődött a két kong­resszus között; negyedik ötéves tervünk nagy beruházásai megvalósultak, illetve ez év végéig jórészt megvalósulnak, s ebben nagy szerepet játszanak a XI. kongresszus és felsza­badulásunk 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocia­lista versenymozgalom eredményei is. Megyénk lakosságának munka- és életkörülményei a szocialista épitőmunka ered­ményeivel párhuzamosan javultak. Tovább fejlődött közéle­tünk demokratizmusa, a lakosság közéleti-politikai aktivitása — megyénk 60 ezer fős párttagsága pedig teljes eszmei-poli­tikai, szervezeti és cselekvési egységben készen áll a XI. kongresszus határozatainak megvalósítására. A megyei párlértekezlet azonban azt is megállapította, hogy a XI. kongresszus politikai előkészítése a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésekkel, valamint a pártéríekezle- tekkel nem fejeződött be. Sőt — mint azt több felszólaló hangsúlyozta — a megyei pártértekezlet újabb lendületet és ösztönzést adott a kongresszus politikai előkészítésének foly­tatásához. Az egyik felszólaló Lenin tanításait idézte, miszerint „a gazdaság a politika koncentrált kifejezése”. Ezért — mint mondotta — a kongresszusig hátra levő hetekben és azután is elsősorban gazdasági eredményeink növelésével, az ese­dékes tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésével, az éves tervfeladatok megvalósításával, a KB gazdasági intézkedé­seinek végrehajtásával, a kongresszusi és a jubileumi munka­verseny újabb sikereivel sorakozhatunk fel pártunk Központi Bizottsága mögé. Ezzel dokumentálhatjuk leginkább azt a cselekvő egységet is, amely a kongresszusi irányelvek meg­vitatása során megyénk üzemeiben, termelőszövetkezeteiben, a gazdasági és társadalmi élet minden területén tapasztal­hattunk. Más felszólalásokból kiderült, hogy pártalapszervezeteink és pártbizottságaink a taggyűlések és a pártértekezletek után sem tétlenkednek. Az alapszervezetek vezetőségei a beszá­moló - és vezetőségválasztó taggyűlések után a párttagság észrevételei és javaslatai alapján saját hatáskörükben már számos intézkedést igénylő kérdésben megtették a szükséges lépéseket. Kidolgozták első félévi munkatervüket, amelyek­ben a párttagság javaslatait „hosszabb távon” is figyelembe vették és hasznosítják. S természeteesen a lehetőségeiket és hatáskörüket meghaladó észrevételekről és javaslatokról tá­jékoztatták az irányító pártszerveket. Az üzemi, községi, intézményi, városi és járási pártbizott­ságok többsége is értékelte már a küldöttértekezletek mun­káját. Folyamatosan intézkednek a szükséges ügyekben, tájé­koztatták az elöljáró pártszerveket, s illetékességük szerint tájékoztatják tennivalóikról a hatáskörükbe tartozó gazda­sági, állami és társadalmi szerven: vezetőit is. E feladataikat pártszervezeteink, pártbizottságaink — a pártmunka más időszerű kérdéseivel együtt — még a XI. pártkongresszus előtt, a hátralevő két hét alatt megyeszerte szeretnék elvégezni, hogy azután minden erejüket és ener­giájukat a XI. kongresszus anyagának széles körű ismerteté­sére, határozatainak feldolgozására és a végrehajtásuk meg­szervezésére fordíthassák. A csütörtökön nyilvánosságra hozott közleményből meg­tudhattuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kong­resszusa március 17-én kezdi meg munkáját. Addig má? mindössze két hét áll a rendelkezésünkre. De ez a két tet­tekben gazdag hét még igen értékes politikai segítséget, nyújthat a kongresszus munkájához. — egyebek közt — ahhoz az is elegendő, hogy me­gyénk 64 kongresszusi küldötte felelősséggel felkészül­jön megtisztelő megbízatásának teljesítésére. Csépányi Lajos Mezőkövesden és a környe­ző községekben a helyi fo­gyasztási szövetkezet patro- nálásával már 19 különböző mezőgazdasági szakcsoport működik. Az elmúlt évben Borsodivánkán, Négyesen. Szomolyán és Bogácson ala­kult egy-egy újabb szakcso­port, összesen csaknem 90 taggal. A régebbi szakcso­portok is jelentősen megerő­södtek s a szakcsoportok tag­létszáma az előző évi 958- ról 1375-re növekedett. Az áfész az elmúlt évben 903 ezer forint értékű anya­gi támogatást nyújtott a kü­lönböző szakcsoportoknak, s nagyrészt ennek köszönhető, hogy ezek a kis társulások a tervezett 16.7 millió forint értékű áruval szemben 19 4 millió forint értékű húst. zöldséget, gyümölcsöt mézet és más élelmiszert termel­tek és adtak át a szövetke­zetnek. A 19 jól működő szakcso­portnak nagy része volt ab­ban, hogy a fogyasztási szö­vetkezet zöldségfélékből az előző évi 67 vagonnal szem­ben 92 vagonnal, gyümölcs­ből pedig 73 helyett 94 va­gonnal tudott felvásárolni. Jelentősen. 502 mázsáról 878 mázsára növekedett a házinyúl-felvásárlás s a szö­vetkezet körzetében. A Mezőkövesd és Vidéke Afész nemcsak a szakcsopor­tját. de más háztáji gazda­ságokat is jelentősen segí­tette. A háztáji baromfiállo­mány felfrissítésére 117 ezer naposcsibét, csaknem 9000 naposkacsát és 1500 napos- libát értékesítettek, s a házi­kertek gyümölcs faál lomén vé­nák pótlására több. mint hat és félezer facsemetét szerez­tek be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom