Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
esZAK-MAGYARORSZAG 4 1975. február 2., vasárnap Nézőtéri töprengés, fiatalok között Fcledy Gyula rajza Menni nehéz Ceruzasorok Kalász László negyedik vcrseskönyvéliez A Műhely ’75 című színjátszó tanácskozásról szóló beszámolónkban hírt adtunk a miskolci Csortos Gyula Színpad sikeréről, produkciójának fogadtatásáról, a zsűri által történt minősítéséről. Az alábbiakban e produkció és fogadtatása kapcsán jegyzünk fel néhány gondolatot. Amikor a Csortos Gyula Színpad lelkes fiatal tagjai Örkény István és Nemes- kürty István nagy hatású közös alkotásának, A holtak hallgatása című dokumentum-oratóriumnak bemutatására vállalkoztak, eleinte bizonyos kétkedéssel fogadtuk a hírt, vajon lesz-e erejük / megbirkózni a feladattal, vajon a döntő többségben fiatal, az ábrázolt események időszakában még nem is élt színjátszók miként értelmezik e megrázó történetet. Nos, az előadás minden kétkedést eloszlatott. Talán egyik-másik esetben a szavalókórus egyenetlen volt, talán a nézőtérről való szereplő-felvonultatás nem volt egészen indokolt, azonban ámi a lényeget illeti: a szereplők értették, érezték a drámát, s e az előadás vitathatatlan értéke. Talán nem szükségtelen elmondani — hiszen esetleg nem minden olvasó ismeri —, hogy Nemeskürty István néhány évvel ezelőtt megírta a Rekviem egy hadseregért című könyvét, amelyben a történész pontosságával követi a második világháborúban a 2. magyar hadsereg tragikus pusztulásának egyes mozzanatait, s mintegy rekviemet mond az oktalanéi elpusztult csaknem kétszázezer magyar katonáért és munkaszolgálatban, büntetőszázadban megölt magyar állampolgárokért. Ugyanakkor bebizonyítja a magyar kormány, a legfelső vezetés, s nem utolsósorban a hadsereg főparancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes személyes bűnösségét. Jányt egyébként 1947-ben mindezekért a Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. E történelmi mű szolgált alapjául a Budapesten, a Thália Színházban bemutatott dokumentum-oratóriumnak, amelyet Örkény István és Ne— Látták a kis kirakatomat? Azt a kis, üveges szekrényt, a büfében? Ha új könyveket kapok, lecserélem őket... Jó, helyen van a szekrény, hiszen majdnem mindenki megfordul ott. A miskolci fonoda Minőség őre aranykoszorús szocialista brigádjának tagja Balogh Sándorné, aki az elmúlt esztendőben vállalta a kö ny vter j esztést. — Korábban is a mi brigádunkban dolgozott az üzemi könyvterjesztő. Amikor abbahagyta ezt a munkát, én vállaltam el. Igazán mondom, hogy boldogan. Nagyon érdekesnek tartom, meg magam is tényleg nagyon szeretem a könyveket. Otthon vagy 300 van a polcon. És a kislányom örül igazán neki, mert nincs az a könyv, amit meg ne szereznék ha szüksége van rá, ha kéri tőlem ... Persze mégiscsak az üzem dolgozóihoz jut el könnyen a könyv a könyvterjesztő segítségével. S bár Balogh Sándornénak még kevés a gyakorlata, tavaly az év első kilenc hónapjában 97 ezer forint értékű könyvet adott el, s karácsony előtt még ennél is több talált gazdára. — Azt hiszem szerencsés vagyok. Az üzemben nem nézik rossz szemmel, hogy könyvekkel is foglalkozom. A munkámat el kell végeznem rendesen. A fonodában úgy tűnik hagyománya van már az olvasásnak. Hiszen a gyár két igen jói ellátott könyvtárát — a szépirodalmi1 és a műszaki könyvtárat — igen sokan látogatják. És az üzem meskürty István írtak színpadra, s amelyből az első részt láthattuk a Csortos Gyula Színpad előadásában. A színpadon lógó három kép, a névtelen és egyszerű utcai ruhában megjelenő szereplők váltakozása, a tőlük hallott dokumentumok igen érzékletesen állították elénk azt a kort, amelyben oktalanul hurcolták az embereket a vágóhídra, mert hiszen Horthy Miklós kormányzónak — saját szavait idézve — lesült volna a képéről a bőr, ha kimarad ebből a háborúból, és megmutatták azt az embertelen magatartást, amely Jány Gusztávot a voronyezsi áttörés után kegyetlen parancsainak kiadására indította. S vajon mi volt ez? A gőgös magyar katonatiszt inkább kétszázezer emberét áldozta fel, semhogy saját felelősségére visszavonuljon, nehogy gyávának és vétkesnek tűnjék a németek szemében. Ezt ő maga mondja el, mint ahogy elmondta a népbírósági tárgyaláson is. A Csortos Gyula Színpad tagjai fiatal koruk ellenére ezt a tragikus időszakot és ezt a százezrek tragédiáját okozó embertelen magatartást tudták igen jól megéreztetni. Az előadás részleteinek elemzése nem feladatunk most. De nehéz elmenni megjegyzés nélkül egy jelenség mellett. Amikor néztük a produkciót, fiatalok népesítették be a nézőteret. Éppen a Műhely ’75 nevű találkozó más részt vevő csoportjainak tagjai. Legalábbis többségben ők voltak. Fiatalok, átlagéletkoruk alighanem messze a huszonöt év alatt volt. A sok értetlen megjegyzés közül csak egyet kell feljegyezni: „A többi előadáson legalább röhögni lehetett.” Biztos vagyok benne, hogy az a huszonkét év körüli lány vagy asszony, aki ezt mondta, nem akarta megbántani a voronyezsi halottak emlékét. De talán egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy amit látott ebben a dokumentumjátékban, az nem pusztán játék, nem írói fantázia szülötte. A Don is jelentős összegeket fordít a könyvtárak gyarapítására. S emellett maguk a dolgozók is egyre többet vásárolnak, meséskönyvektől a szépirodalomig. De keletje van a lexikonoknak, sőt, a képzőművészeti albumoknak is. — Előfordul, hogy kevés a könyv amit kinéztünk. Azt hiszem idő kell, amíg kitapasztalja az ember, hogy mi az ami igazán sokakat érdekel — mondta Baloghné. — Ha kevés a könyv, ha kicsi a választék, nehezebb a választás is. A fonoda könyvbizományosának volt egy kérése. Régebben volt a könyvtárnak egy kiskocsija, amelyet az üzembe is bevittek. Most ő is egy ilyent szeretne, hogy valóban egészen az üzembe bevihesse a könyveket. mentén, Ukrajna végtelen hómezőin az ő korosztályának nagyapjai, nagybácsijai pusztultak tíz- és százezer- szám, s az ő apáik jöttek haza lefagyott végtagokkal, vagy egyéb, örök életre szóló betegséggel, tehát a második világháború, ha számukra már csak történelem is, még olyan közeli történelem, amelynek résztvevői nemcsak hogy itt élnek a társadalomban, hanem mindenkinek a közvetlen környezetében, a családjában. Túl ezen a produkción, televíziójátékoknál, filmeknél, vagy a közelmúltat idéző egyéb előadásoknál nem ritkán bukkan fel a közelmúlt évtizedekkel szembeni értetlenség a háború óta felnőtt fiatalság részéről. Nem ők a hibásak, hanem az előttük járó generációk, amelyek vagy túl szemérmesen beszéltek e század első feléről nekik, vagy mindent elhallgattak, vagy félretájékoztatták őket. Amikor szocialista hazafiság- ról beszélünk és arra neveljük fiataljainkat, gyakran vagyunk hajlamosak megállni a három tavasz közül kettőnél, 1848-nál, meg 1919-nél. Mire 1945-höz érnénk, főleg az azt megelőző évekhez, addigra már ellankad, kifárad a tanító erő, és kevesebb valós tudás plántálódik át a felnövekvő generációkba. így aztán a megélt valóságunkból fiainknak már csak biflázandó anyag lesz, az sem mindig teljes értékkel, és különböző, egyéb úton szerzett információik olykor káros megvilágításba is helyezik mindazt, ami ennek a nemzetnek tragikusan megélt, valós történelme volt. A holtak hallgatása dokumentum-oratórium kapcsán elhangzott — s idézett — megjegyzés talán túlzott következtetésre sarkall. Éppen ezért nem ártana egy-egy hasonlóan értékes műben többször megidézni azt a múltat, amelyet a harminc éven aluliak — szerencséjükre — meg nem éltek, de meg kell hogy ismerjenek a maga valóságában. — Azt hiszem, nincs akadálya — mondotta a fonoda igazgatója, s már írta is a naptárába. — Nem nagy ügy. De ha ezzel megkönnyítjük a munkát, legyen! Mi is úgy látjuk, hogy dolgozóink szívesen veszik, ha itt vásárolhatják meg a könyveket. * A Miskolci Tervező Vállalatnál az ebédidő egyben könyvvásárlási alkalom is. Prepeliczay Istvánná, Jolika néni, amióta nyugdíjba ment mindig az ebédidőt használja ki arra, hogy a földszinti előcsarnokban kirakja az asztalra a könyveket. Ö egyébként az egyik legrégebbi miskolci bizományos, hiszen 195G-tól csinálja. Azelőtt ugyanitt volt műszaki könyvtáros .., Babonás néphiedelmek, történelmi mondák és hiteles történetek, tébolyodottak víziói és lelkiismereti drámák: az Arany-balladák tematikus színképe igen széles. E kisepika nemcsak komor tónusokból áll össze — a költő játékos, humoros kedvvel szépszámmal alkotott komikus románcokat is. — A gyűjtemény időrendben közli az életmű valamennyi, a műfajba vágó alkotását — kiegészítve azokat a példákra, mintákra (Goethe, Bums) is rávilágítható műfordításokkal. Az első, 1847-es kí- rérietek (Szőke Panni, A varró lányok) után az 1850-es években bontakozik ki az első jelentős Arany-ballada korszak. Témáit akkor a magyar történelemből meríti, s a — füzérszerűen összeálló — a XV—XVI. századi magyar történelmet idéző elbeszélő költemények politikus, korának szóló mondanivalója is világos (V. László, Szondi két apródja). A romantikus homály helyett ekkor a tudatos, montázsszerű párhuzamos szerkesztés mesteri formáit alkalmazza. A műfaj európai történetében is kivételes szintézis az utolsó korszak néhány remeklése. — Mondták ugyan, hogy adnak egy kis szobát, de szerintem ez így jobb. Itt jön- nek-mennek az emberek, megszokták, hogy itt vagyok, megállnak, nézgelődnek és vesznek is. Én is nagyon igyekszem, hogy mindent megszerezzek amit kérnek, sokféle könyvet hozzak ki, mert kevés könyvből nem lehet eladni. Csak sokból. És itt igazán olyan a légkör, hogy az új dolgozók is vásárolnak. Meglehetősen nehezen folyt a beszélgetésünk. Amíg az ebédidő tartott szinte pillanatokra sem „ürült ki” a könyves asztal előtti tér. Jolika néni jegyezte a kívánságokat, a vásárlásokat — boszorkányos ügyességgel. — Azt hiszem a jó könyvbizományosi munka titka a korrektség, de ez mindenkinek érdeke. Nekem is, hiszen ha nem így lenne, akkor nem tőlem vásárolnának, s ha velem szemben nem viselkednének úgy, akkor én sem törekednék arra, hogy lehetőleg mindenkinek mindent megszerezzek. S hogy ez nem csak szólam, azt a tények bizonyítják. Itt ennél a vállalatnál 420 állandó vásárlója van Jolika néninek. És tavaly több mint 230 ezer forint forgalmat bonyolított le. ★ Mindketten a miskolci Bajcsy-Zsilinszky utcai könyvesbolt bizományosai. A bolt. hoz egyébként 210 könyvterjesztő tartozik. Tulajdonképpen árusítással foglalkoznak. De amit árulnak, az könyv. S munkájuk ezért kap más hangsúlyt. Csutorás Annamária Fotó: Szabados György „ ... lépnék / égben akadok el / lépnék / földben megragadok”, írod, barátom, a kötet címét adó versben, ebben az időhöz-élethez fohászkodásban, felszakadó, nehéz sóhajban. Belső magányod, hiába-várakozásod, keserű mindegy-fintoraid, bút-bajt titkolón füttyös-zajos „alakításaid” tanúi ők, hatvanha- tan. Könyv-végvárad vitézei; hol a tavasz pitypangos rétjein gyermekmód játszado- zók, hol már kart, s kardot próbálgatok, vívni-harcolni készülődök. Máskor meg is- tent-kereső szomorúságban darvadoznak vagy fogaik közt pogány szitkokat mor- zsolgatnak haragvásukban. Sebektől sajgó testűek, szikkadt-soványak; de sebeket osztani maguk is készek, nem puhák, gyámoltalanok. Szél, nyargaló szél, jegeskemény telet vagy nyár-tü- zet, mennydörgést visszhangzó szél, csakugyan ki ne dűtse őket!... ★ Pedig csupa derű, csínytevő vidámság ott a reggel. m . . . a kakasok mellényébe zsebórát csúsztatok nagy lánccal hajnalban felpattintják fedelét s csőrükkel megforgatják a mutatókat.” És mennyi zene, mennyi muzsikáló mese és csoda! A körték rézkürtök a fán s trombitálnak, és kéken csengenek a szilvái:, madarak kiabálnak, vijjognak; s hol keleten és délen és északon testvérek, rokonok, ismerősök élnek-látszanak, biztató testi közelségben, s a haza oly egy és egész, mint egyetlen lábnyom, ott a költő erőt érezhet magában ahhoz, hogy a hatalmas topolyafát is kidöntse a helyéből. * Kidcnteni a topolyát? ... Felhők támadnak; itt ahegyek közelében pillanatok alatt jön meg a borulás. S a napfényben felragyogott, élénk színek egyszerre elvesztik tüzüket, melegségüket. Minden más lesz egyszerre; más az is, ami ugyanaz maradt, mint volt a gyermekség, a der", a játszadozás verőfényében. A költő, aki az imént még az óriás topolya kidöntéséhez gyűrkőzött, már nem a’-ar mást, csak azzá lenni, amivé a dombnyi hegyek kisded magasában nőhet. Megalkuvás sejlik itt elénk, megtört hit és sebesült önbecsülés vonaglik? Önostorozó kétely jajduí? „Tarolt ágakon tébolyok: / gyümölcseimet hova tettem!...” Országnyi gond, országnyi feladat, országnyi felelősség nehezedik arra most, aki elébb csak országnyi meghittség, összetartozás, otthon- meleg idilljét látta-remélte valóságnak. S ezt megérteni, magához mérni, ehhez nőni- erősödni, bizony gyötrelme- sen nehezebb, mint akár ki- dönteni a topolyát. Alighanem a költői küldetés, gondolkodás és tett arányait, s léptékét méregető költő válik bizonytalanná ebben a hirtelen borulatban. Az arányok, az igazodó s eligazító mérték, a végiggondolt gondolatok fegyelme lazul meg. És lám, a korábbi magabiztos állítás felkiáltójele kérdőjellé látszik hor- gadni: a kis-világ, a mikrokörnyezet kis dolgai-gondjai biztosan példázzák a makro- kömyezet, a világ, az emberiség gondjait-problémáit? A végvári vitézek érzései- indulatai erre a kérdésre nem adnak megnyugtató választ. S ha ők nem segítenek, hol talál segítségre a költő? Pokoljárásban „az emberélet útjának felén” ki és mi legyen Vergiliusa, fényre vezérlő útmutatója? Alkalmi társak, beszélgetések? „ . . . megkérdezem mikor haltól meg és adnak-e ezért fizetést homályos minden mint az ablaküveg csak köpni lehet rá s hirtelen letörölni.*1 A példaképek hallgatag szobrok; ezekre a kérdésekre nekik sincs megnyugtató válaszuk. Rimbaud is elhallgatott ... S az istenek! A vigasztaló, hazudott-hazug istenek!? Mit érnek ők, ha megszólalnak: „És szólt az Ür: / legyen csend / és lón világosság.” A feljajdulás bármily keserves-megszenvédett is,' a megértett igazságé. . hát hol vannak azok a híres megtartó erők ős-hatalmak hát hol vannak azok a híres varázslatok vén mágiák?” * Az alászállás — vagy alá- vettetés — megváltó-meg- szabadító tanulsággal ér véget. Más választ Kalász sem talál, mint amit Dante talált s minden művész, minden költő újra és újra azóta. „De jó, hogy élek! estig is van remény: tán tisztább időből szippanthatok ... s a nappal dolgos arcán felragyog munkánk miként a nap küllőzve fényt” — írja Esett című versében. S megkönnyebbítő-megtisz- tító és megerősítő húsvéttáji szelekkel vallja együtt: a világot, az embert, a földet, az életet fény elé kell végre tartani. Megmutatkozzék szépségével és szeplőivel, igazával és gyengéivel, a kikelő jövendő aranybolyhaival. A költészet is lehet ilyen fény- f irrás. Ha, hogy nem meddő, magtalan, röntgenező lámpásaink előtt megmutatta már. Kalász László negyedik verseskötete Ne dűts ki szél! címmel a Magvető Kiadó gondozásában jeleni meg. Fapp Lajos Benedek Miklós Egy-egy ebédidőben 2000 forint értékű könyv is gazdára talál Jolika néninél. Könyvterjesztők Arany János balladái
