Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
1975. február 2., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Feljegyzések egy taggyűlésre! Középtermetű, szikár ember. Arcán a ráncok egymásba futnak és szétválnak. Az életkor kezenyomát viseli magán, a tekintetében, a mozdulataiban is. Nyugdíjas. A vezetőséget választó taggyűlés ünnepélyességéhez méltó öltözetben, a zsongó, zsibongó terem asztalsorainak egyik szegleténél ült. Hallgatagon figyelte a vitatkozókat, néha-néha ösztönösen is rábólintott egy-egy megjegyzésre, amivel mintegy önmagának is tanúsította: ezzel egyetértek, azzal nem •. • Egymásba font kézzel támaszkodott az asztalra, mozdulatlan arccal — egyelőre — vitatkozó kedv nélkül. Aki vele szemben ült, egy fiatal, határozott fellépésű, minden iránt érdeklődő férfi, a jelölő bizottság elnöke. Többször is nekirugaszKodott már, hogy rákérdez az öregre, de valahogy mindig benne rekedt a szó. Aztán — minden átmenet nélkül — kibuggyant belőle a kérdés: — Mikor kezdődött a nyugdíj ? . •. i— 1966-ban. Azóta... Egy pillanatig tétovázott: mondja, ne mondja? ... Mert ami a mondandóba kívánkozott ... egyszóval így fejezte be: — . V. lényegében senki nem törődik velem. Pedig szeretnék, tudnék dolgozni. Jól jönne az a kis kereset. — S ekkor — merthogy a figyelem egyszeriben rá irányult — kimondta minden búját, baját. — Nemcsak a pénzről van itt szó. A megszokott munka, a mozgás hiányzik. Nyáron még csak elbabrál az ember a kertben, a ház körül. De télen?!... S a szavak, a mondatok egymás nyomába léptek. Igényt, kérést tolmácsoltak, segítséget sürgettek. Mint kiderült, húsz esztendőt dolgozott, mint boltvezető. Bold- ván. Kisujjában a szakma. Mennyi mindent tovább adhatna a fiataloknak; hivatástudatot, a szakma szere- tetét, a jó tapasztalatokat: azt a hűséget, ami a kereskedelemhez kötötte és köti még ma is. — Nem járnátok rosszul velem! — jegyezte meg csendesen. Hiszen... Itt elhallgatott. Pedig látszott rajta, hogy még kikívánkozik belőle valami. Valami, amit egyébként beszédmodora, tartása, mozdulatai s az okfejtés, ahogy mondatokká formálja gondolatait, mindenki számára világossá tesz, kimondatlanul is: Lippa Gyula szellemileg friss, mozgékony, tettekre, cselekedetekre vágyakozó, olyan ember, aki úgy érzi: mellőzik. — Volna egy bolt.. • Ezzel kezdte a jelölő bizottság elnöke, aki végig nagy figyelemmel, s egy kicsit restellkedve hallgatta az öreget. Közben gondolatban „beutazta” a Miskolci ÁFÉSZ üzlethálózatát: hol is lehetne alkalmas helyet keresni az öregnek? — Csak beosztottnak mennék, ha mehetek ... Ebben maradtak, merthogy kezdődött a taggyűlés. Szót kért az elnök, Tóth József, akire — miközben az üdvözlő szavakat mondta — 70 párttag figyelt. S figyelt végig, a taggyűlés munkája alatt. Kritikus szemmel, jegyzetelve, igen sokan felszólalásra készülve. Mert hozzászólni volt mihez. A figyelem kordájába szorított zaj helyére telepedett csendben nem zavarta semmi a töprengést, a vélemény- alkotásra való felkészülést. Merthogy a beszámolóban és a vitában is elhangzott: — Nem mindegy, hogyan dolgozik majd az új Vezetőség, hogy milyen véleményt alkotnak rólunk a dolgozók, a vásárlók és a közvélemény ... Hiányzott a kellő kapcsolat a munkahelyekkel ... Nem kielégítő a politikai munka színvonala •.. Igen gyakran személyi érdekek kerültek előtérbe... A pártszervezet adjon több segítséget a gazdasági vezetőknek ... Nem kielégítő a KISZ és a szakszervezet pártirányítása . .. Fordítsanak nagyobb gondot és figyelmet a boltokban dolgozókra és a fizikai munkásokra ... E mondatok és vélemények kellő súllyal kerültek a jegyzetfüzetbe, elgondolkodtató, tettekre ösztönző igénynyel. Azoknál is, akik szótlanul ülték végig a taggyűlést, s merengve, mélázva figyelték a vitát. Egyike-má- •sika rá-rábólintott a felszólalók által megfogalmazott tényre, adatra, kifogásra, vagy javaslatra. Ezzel is jelezte: ő is hasonlóképpen vélekedik. S aztán következett a választás. A nagy felelősséggel járó döntés, hiszen nem mindegy, ki kerül a vezetőségbe, kik legyenek azok, akik — a tagság bizalmából — éveken át irányítják a pártszervezet munkáját. A jelöltek feletti vita heve csak magas fokon volt mérhető. Homlokegyenest ellentétes vélemények hangzottak el. Túlnyomó többségükben tárgyilagosak, de akadt olyan is, amire a szubjektivitás, az egyoldalú értékítélet volt a jellemző. Ezt meg is mondták, ott helyben mások, kiegészítve mindazzal, ami e mondandókból hiányzott. Mi tagadás, estébe hajlott már az idő, amikor a taggyűlés akaratából átvette „hivatalát” az új vezetőség, amelyre sok-sok fontos feladat végrehajtása vár. Olyanok is, mint amiről a már nyugdíjban levő párttag, Lippa Gyula is beszélt. Mert a tagság kifejezésre juttatta, hogy „háttérbe szorulnak az idős emberek. Keveset foglalkoznak velük. Erre is' jó odafigyelni...” Jó odafigyelni erre is és mindarra, amit ez a taggyűlés az új vezetőség számára igényként megfogalmazott. Tóth Ferenc A tervezéstől a beköltözésig JL SÍÉ'^SÍ SI1 A siker nemcsak a BAÉV-en múlik . Házgyári részben. lakások S7ere1é«;c ÜGY ADÓDOTT, hogy az elmúlt hetekben több város és nagyobb település tanács- illelve tanácsi végrehajtó bizottság ülésén vehettem részt, számos irányító testület vezetőjével válthattam szót. A téma mindig, mindenütt azonos volt; az idei költségvetést és a fejlesztési terveket tárgyalták meg, az ezzel kapcsolatos gondokról, tennivalókról és a várható eredményekről beszélgettünk. A tanácskozások, költség- vetési viták, véleménycserék alapján mondhatom; nemcsak a téma volt közös. Sok tekintetben — akár Kazincrs zerencs állomásán égy „nyugdíj előtt, álló” gőzös koymozzá jó ideje a levegőt, jobbra a negyedik vágányon. Az apró koromszemcsék táncolva libegnek. majd nesztelen szállnak alá. s észrevétlen rakódnak épületre, emberre, tájra... Az állomás peronján mindössze néhány utas acsorog tétlenül türelmesen varvaaz idő múlását és vele a vonat érkezését. Hirtelen támadt szellő borzolja az újságok színes „kollekcióit”, s a szendvicsárus nénike borzongva húzza ösz- sze magán a vastag, hamuszürke télikabátot. Topog kettőt-hármat, hogy elgémberedett végtagjait kissé megmozgathassa. A pályaudvar éttermében — a restiben — nincs nagy forgalom ezen az estén. Kevés a vendég. Több asztal „magányos”, a rajtuk levő hosszúnyakú vázákban piros és rózsaszín szegfűk némán „kókadnak”. A sarokban fiatal pár. A lányon kék orkánborílású bundakabát. Nem veti le, pedig a halkan duruzsoló olaj- kályha kellemes meleggel leheli be a helyiséget. Sietnek. Mindjárt indul a busz az állomás elől. Csak egy kólára ugrottak be... • A mellettük levő asztalnál őszes öreg vendég könyököl, elmélyedve az Esti Hírlap sportrovatában. Csak akkor tekint fel, ha hörpint egyet az előtte levő Kinizsiből, hogy aztán ismét belefeledkezzék a betűk világába ... Az abroszok fehérségét észrevétlenül „ellopták” a múló napok. A mai, a tegnapi menüről itt-ott foltok árulkodnak hivalkodóan. A középső asztal mellett két fiatal lány. Barátnők lehetnek, a délutáni gyári műszakból. Két fél konyak mellett az esti vonatot várják. Beszélgetnek. Előttük a tányéron pogácsa szárad. A szőkébb még a szilveszteréről mesél: — Képzeld, egész éjszaka egyedül két üveg pezsgővel! Ilyen pocsék ünnepem még nem volt — panaszolja, miközben, talán búfelejtőkent, iszik egy kortyot, A másik bólogat, de közben társa feje felett a túlsó asztalt figyeli. Az újonnan érkezett vendéget, egy fiatalembert... K özvetlen az ajtó mellett szakállas férfi. Középkorú. Vacsorázik. Sertéspörköltet galuskával, hozzá csemegeuborkát. Lassan, kimérten eszik. Olykor egy-egy falat után hosszút kortyol a mélyvörösben játszó egri bikavérből. Láthatóan élvezi ízét, az ötdecis üveg hamar kiürül. A halk duruzsolási hirtelen a „hangos” veri fel: — Tehervonat... a harmadik vágányon... Nem kell sokat várni. Kattognak a kerekek, a vonat „zöreje” megremegteti az ablakok üvegeit. Aztán ismét csend. Az ajtó felett az óramutató lustán „méri” az időt... A szakállas férfi befejezte vacsoráját. Rágyújt. Elégedetten eregeti a füstöt, mely szürkén gomolyog a csillár neoncsövei között. Az őszes „öregúr” összehajtja az újságot, és utoljára nagyot hörpint a Kinizsiből. Ä két barátnő elől is elfogy a konyak, mikor újra reccsen a „hangos”: — Személyvonat érkezik ... — Végre — sóhajt valaki, és mintegy varázsszóra, mindenki megélénkül. Székek nyikorognak, amott összecseng két üres sörösüveg. Az utasok készülődnek. A pincérnő számol. Pénzcsörgés. — Köszönöm, a többi a magáé — hallatszik innen is, onnan is. A sűrűn nyíló ajtón friss levegő árad be. A resti kiürül. Záróra. A pincérnő ‘ fáradtan ül le az egyik asztal mellé. Számol, összegez. Majd sóhajtva feláll. Álmosan még egyszer végigtekint az elárvult helyiségben. Kattanás. Az ajtóban kettőt fordul a kulcs. A villany is elalszik. Az üres asztalokon a piros és rózsaszínű szegfűk álomba szen- derülnek. Csalt a peronról szűrődik be bágyadt fény az ablakokon át... Hajdú Imre Miskolcon, az összekötő város- Fotó: Laczó József barcikát, Miskolcot, akár az egész megye 1975. évi gazdálkodását tárgyaló ülést említem — megegyező volt a hozzászólók észrevétele is. Abban például, hogy az ez évi feladatok minden eddiginél nagyobb munkát, észszerűbb és körültekintőbb gazdálkodást, jobb szervezést igényelnek. Abban is, hogy a IV. ötéves terv helyi, illetve megyei célkitűzéseinek a megvalósítása döntően attól függ. milyen mértékben sikerül valóra váltani az idei elképzeléseket. Utóbbit úgy is fogalmazhatnám; mennyit lehet és kell „ledolgozni” az előző évek — ilyen-olyan okok miatt keletkezett — lemaradásaiból. Bárhol is került szóba a tervidőszak záró esztendejének várható alakulása, mindenütt elhangzott az a megállapítás is; a tervek pénzügyileg megalapozottak, anyagi nehézségek nem gátolják a megvalósítást. Borsodban, így • Miskolcon és a megye többi városában is ldemelt feladat a lakásépítés. Jól érzékelteti az éves tennivalókat, hogy csupán Miskolcon — a korábbi évek lemaradásaival együtt — nem kevesebb mint 2489 célcsoportos lakást kell felépíteni, beköltözhetővé tenni. A kapcsolódó létesítményekről, az ugyancsak égetően szükséges egészségügyi és gyermekintézményi beruházásokról nem is szólva. Hasonló a helyzet Borsod más városaiban is. Több ezer lakás, jó néhány óvoda, bölcsőde és egyéb létesítmény megépítése szükséges ahhoz, hogy az év végén a negyedik ötéves terv sikeres teljesítéséről számolhassunk be. Lakásépítés — BAÉV... Óvoda, bölcsőde, iskola — BAÉV. . Kultúrház. egészségügyi központ — BAÉV. .. A fogalmak elválaszthatatlanul összetartoznak nálunk, hiszen a megye legnagyobb építőipari vállalata úgyszólván Borsod legeldugottabb zugában is dolgozik. Nem véletlen, hogy az említett tanácsüléseken, végrehajtó bizottsági eszmecseréken, de a személyes beszélgetések során is, minduntalan elhangzott: „teljesítjük éves tervünket, ha ... ” „elképzeléseink reálisak, a megvalósítás a?on múlik, hogy a..„lemaradásunk mindössze a lakásépítésben van, ám ha a...” Nem nehéz a befejezetlen gondolatokat kiegészíteni: ha a BAÉV elkészíti..; időben átadja... felépíti... stb. Akik így vélekedtek, azt is igyekeztek bizonygatni, hogy nem rajtuk múlik majd, ha ez vagy az a létesítmény, ennyi vagy annyi lakás nem készül el az esztendő végére. A kívülálló, a több azonos témájú tanácskozás részvevője számára mindez furcsa következtetésre ad okot. Ügy tűnik, hogy Borsodban az év sikeres végrehajtása egyetlen vállalaton, a BÁÉV-en múlik. Alig több mint ötezer ember vállára nehezednék ekkora felelősség? Az 6 jó vagy rossz munkájuk döntené el, milyen eredményekről adhatunk számot a tervidőszak végén? Nyilvánvalóan nem ez a helyzet! Egy fecske nem csinál nyarat — tartja a mondás —, egy vállalat, legyen az bármilyen fontos, munkája bármennyire jó szervezett is, önmagában nem oldhatja meg a megye gondjait Nem vitás, a BAÉV szerepe rendkívül nagy. km annyira mégsem, hogy mindenki más páholyból nézhetné a vállalat erőfeszítéseit. Dr. Pusztai Béla megyei tanácselnök-helyettes — Miskolc Tanácsának költségvetési vitájában — így fogalmazta meg a tennivalókat: „ ... Céljaink eléréséhez kevés a BAÉV. A beruházásokban érintett valamennyi szerv: tervező beruházó, kivitelező vállalat és tanácsi szerv összehangoltabb, egymást segítő munkájára van szükség.” Valóban kevés a BÁÉV! Olyannyira, hogy tulajdonképpen nem is rajta múlik mennyit késik egv-egv új lakótelep, vagy bérház, esetleg más létesítméy átadása. A BÁÉV csupán egyetlen alkatrész egy óriási gépezetben, s hogy mikor lép működésbe és hogyan dolgozik, a többi, őt megelőző „alkatrésztől” függ. Amíg a BÁÉV megkezdheti az épületek ösz- szerakását, sok minden történik; különféle tervek, tervmódosítások, hosszadalmas tervjóváhagyások, terüleíeló- készítés, közművesítés stb. — felsorolni is hosszú. Elég egyetlen mulasztás, pár hetes késés ebben a fo'yarrat- ban. máris felborul a rend, a hiányosság továbbavűrűzik a kivitelező, a BAÉV munkájában. A végén csattan az ostor, — ezért ’ ao az. ángy aki lakásra vár és nem tud beköltözni időben, a BAliV- et szidja, ezert hangzott el oly gyakran a költségvetési és fejlesztési tervek vitájában a „ha a BÁÉV. .' A MEGYE LEGNAGYOBB építőipari vállalata a műi: évben minden eddiginél több, szám szerint 1720 lakást. számos óvodát Kereskedelmi és szolgáltató létesítményt adott at. .\ . oac.r- forma” szerint —, ha csak a BAÉV-en múlna — teljesíthető a IV. ötéves terv lakásépítési programja. Am ennek elérése nemcsak tőlük függ Sokkal inkább a beruházások jó előkészítésétől. Cz az amiben összehangoltabb, egy - mást segítő munkára van szükség minden érinteu vállalat és szerv részéről. N. L T eltekre ES R mm ara Fff’ osztonzo ly onyok
