Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

1975. február 1., siómba® eSZAK-MAGYARORSZAG 3 Milyet ember (egyen a mai Bukás? Csapolnak. A pódiumon, a kemence sarkánál két ember, két külön generáció. Mertusz István jó másfél millió ton­na acél gyártása után nyug­díjba ment. Kohász szíve visszahúzza: neveli, formál - gatja az új szakmunkásokat. Budai Béla három éve dol­gozik a 2-es kemencénél. Ö is részt vett már sok csapo­lásban. Mindketten le nem írható szakmai áhítattal né­zik a két üstbe zuhogó acél­patakot, — Hogyan és miért válasz­tatta ezt a szakmát? — kér­dezem Budai Bélát. — Nem ez, hanem a vá­járkodás az én eredeti szak­mám. Talán ott is marad­tam volna. Leépítették a bá­nyát, csökkent az erkölcsi elismerés, a kereset. Így ke­rültem ide. Ezt jobban szere­tem. Mindig a férfias mun­kát kedveltem, s ez kielégít. Csinálni nehéz, de a csapo­lás, ahányszor csak látom, részt vehetek benne, mindig jó érzést ad. Azt kérdezem: milyennek kell lenni a ma munkásá­nak? Tömören fogalmazza meg: — Szeretnék olyan hatá­rozott és öntudatos lenni, minit Ropoly Tibi, a brigád­vezető; olyan ésszel dolgoz­ni, mint Kázár István, az acélgyártó; olyan energikus lenni, — int szemével társá­ra —, mint Valasovics Imre; olyan szorgalommal tanulni, mint Szabó János. © ... olyan határozott és ön­tudatos lenni, mint Ropoly Tibi... A zömök, megfontolt moz­gású fiatalember szereti és érti a szakmáját. Ropoly így vázolja az olvasztár portré­ját: — Itt sokrétűnek, sokolda­lúnak kell lenni. A technika fejlődik, az embernek lépést kell tartania a fejlődéssel, mert csak így lehet energi­kus, következetes. Nagyon fontos követelmény a nyílt­ság, az őszinteség. A legfon­tosabb a baráti légkör, a munkahelyi barátság, egy­más gondjainak megértése. Miért? A brigádban négyen vagyunk. Négyünknek kell megoldani minden munkát. S nálunk az a természetes, hogy nem várunk egymásra; 'az a természetes, hogy hívás nélkül segítünk egymásnak. Az derül ki a beszélgetés­ből, hogy az egyének ma­gatartásától is függ, milyen légkör alakult ki, milyen az üzemi demokrácia. Tavaly a gazdasági vezetők a brigádok segítségét kérték. Kell az acél, ha nincs elég anyag, akadozik a termelés a hen­gersorokon. — Megértettük, s az egyé­nek, a brigádok közösségi szelleme, egyetértése is hoz­zájárult, hogy az acélmű fennállása óta nem értünk még el olyan eredm»nvt. mint 1974-ben. ... olyan ésszel dolgozni, mint Kázár István ... — Az érettségi után — magyarázza az acélgyártó — eredetileg tiszti iskolára akar­tam menni. Itt kötöttem ki. Véletlen? Dehogy! A nagy­ipám vasöntő volt itt, a di­ósgyőri kohászatban, apám is itt dolgozott, a martinban. Átvettem az örökséget, a szakmaszeretetet. Valaha azt mondták, hogy ide nyers erő kell. Ez ma már kevés. Nagy szükség van a szakmai, a ijlitikai tudásra. Ma már tévés, ha a martinász csak a saját munkáját ismeri. Az olvasztár, a "eged joggal el­várja, hogy én ismerjem az ő munkáját, célját és én ugyanígy elv rom. hogy ők ,s ismerjék az én munkámat is. így hamar megértjük egy­mást, megértjük, bogy mit. miírt kell csinálni. — Az embernek a gondol­kodásban túl kell haladnia az egység, a gyár kapuján. Jó tudni, hogy az acél, amit gyártunk, hová kerül, mi lesz belőle. Pár éve például Szu­dánnal: csináltunk abroncso­kat. Annyiszor elfog a vágy, jó lenne egyszer odautazni, s megnézni, hogyan dolgo­zik, viselkedik az anyag, amely innen indult el út- I jára. Az acélgyártó úgy jellemzi önmagát: nyughatatlan tér-! mészetű vagyok. Szinte bu- j gyognak belőle az ötletek, ho-1 gyan lehetne, kellene, akár j egyszerű megoldásokkal könnyíteni a munkát Ez a nyughatatlanság, töprengés szabad idejében is Végigkí-1 séri. Szenvedélyesen szeret kertészkedni, bújja a szak­könyveket, egyesek szerint lassan már agronómusnak is beválna. Sok dologban ha­sonlítanak egymásra Ropoly- lyal. Ropoly is szeret ker­tészkedni, víkendtelkét fával, szőlővel ültette be. Mindkét embernek van egy Zaporo- zsece, és ha idejük engedi, cl-elindulnak országjárásra... © ... olyan szorgalommal ta­nulni,. mint Szabó János... Szabó János a brigád tagja volt. Élt a lehetőséggel, hogy szakmunkás-bizonyítvánnyal, egyéves előkészítő után egye­temre mehet. A vizsgák ed­dig sikeresek. Budai ősszel szeretne beiratkozni a tech­nikumba, s a munka mellett továbbtanulni. Miért? Itt már benne van a levegőben, hogy — ha néhány év múlva is — meg kell épülnie az új acélműnek. Az új műhöz, magasabb képzettségű szak­emberek kellenek, s nem­csak a gyám.’k vannak ter­vei, hanem az egyéneknek is. Valami még hiányzik a mai munkás portréjához ... Szinte találomra az új elekt- rokemencéhez látogatunk. A pódiumon mozgó gumikerekű berakó jármű volánjánál kö­zépmagas, ifjú ember ül. Az irányítófülkében levő kemen­cekezelő büszkén mondja: — Misinka László, a bri- dág vezetője. Univerzális em­ber! Minden érdekli, s amit lehet megtanul, elsajátít. Es mit mond az univerzá­lis ember? — Ma különösen fontos, hogy az ember értse a szak­máját. Ehhez állandó képzés kell. Első a szakmai tudás, de kell a politikai képzés is. A kettő együtt jár. Előrelátó­nak kell lenni, s tudni kell gazdálkodni az idővel. ® Az elektrobrigád tud-e bánni az idővel? Korábban általában 80 csapolás után kellett javítani a kemencét. A tudás, a gyakorlat alapján ma már elmennek a 200 adagig, vagy azon túl is. És ez — több brigád jó együtt­működésének az eredménye — három-négy adag, s any- nyiszor 65 tonna elektroacél- többletet jelent. Ennek is ré­sze van abban, hogy az elektrokemencék tavaly 3 ezer tonnával több acélt gyártottak a tervezettől. Misinkó László már csa­ládapa. Mégis úgy véli, hogy önmagát is nevelnie kell. Vannak példaképei. A -mun­kában olyan magabiztos, higgadt akar lenni, mint a ma már nyugdíjas Stencel László volt. Egy másik szak­embertől pedig a rugalmas­ságot, az energikus megol­dást igyekszik önmagába át­plántálni. — A magatartásban, az emberekkel való foglalko­zásban a párttitkárunkat ta­lálom jó példának. Miért? Van ember, aki nagy hang­gal akar valamilyen célt el­érni, ő mindig higgadt, tü­relmes, az értelemre hat, megnyeri az embereket. Egészséges gondolatok, szép célok, tettek, tervek, vágyak, villannak fel a beszélgetés­ben. A kemencében a nyers vas, az ócskavas olvad ösz- sze. s alakul jó minőségű acéllá. Változnak, formálód­nak, nevelődnek, edződnek az ifjú emberek is. Maga­sabb tudással követik az elő­dök példáját. Csorba Barnabás ií&w&stíi siker Huszonhárom évvel ezelőtt kétszázötven négyzetméter alapterületű üzemcsarnokból állt az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyárának mező-. kövasdi gyáregysége. Az üzemben mindössze har­mincötén dolgoztak, az éves termelési érték alig haladta meg az egymillió forintot. Ez volt a helyzet az indulás első esztendejében. — És hol tartanak most? — kérdeztük Varga Tibor gyáregység vezetőt. — A hajdani kis üzem az utóbbi két évtized alatt gyáregységgé szerveződött. Vállalatunk jelentős összeget fordított beruházás: és fej­lesztési célokra. Ennek kö­szönhető, hogy a dolgozó lét­szám ma már 550 körül van. Nagyarányú fejlődésre vall az is, hogy az állóeszköz­érték az 1952. évi hat és fél millió forintról 57 millió fo­rintra emelkedett. Gyár­egységünk összes területe 11 ezer négyzetméter, ebből mintegy 4 ezer négyzetmé­tert a termelő üzemek fog­lalnak el. — Milyen eredménnyel zárták az 1974-es esztendőt? — Az elmúlt évben több mint 20 százalékkal, vagyis 27 millió forinttal szárnyal­tuk túl az előző évi terme­lési szintet. Ezt a nagyará­nyú emelkedést • elsősorban az tette lehetővé, hogy újabb gépeket helyeztünk üzembe, de közrejátszott az a körülmény is, hogy tovább nőtt a szakmunkások ará­nya : főként forgácsolókkal, szerszámkészítőkkel és la­katosokkal erősödött gyár­egységünk. Végül, de nem utolsósorban igen nagy len­dítőerőnek bizonyult nálunk is a kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny. — Feltehetőleg az idén sem állnak meg az elmúlt évben elért szinten? — Ha terveink valóra vál­nak, 1975-ben 25—30 száza­lékos termelésnövekedésre van kilátás — mondta a gyáregysógvezető. — Szeret­nénk elérni, hogy a jövőben ne csak egy bizonyos ter­mék, illetve alkatrész kerül­jön ki üzemünkből, hanem komplett, azaz teljesen kész terméket is gyárthassunk. Az idén tovább bővítjük gyáregységünket. A város egy másik részén levő telep­helyünkön — mintegy 13 hektárnyi területen — újabb üzemcsarnok építését kezd­jük meg. L. L. A Miskolci Házgyárban... „.. szállításra váró cicinek sorakoznak a műhelycsarnokban Fotó: Szabados György < kampáiiYíeíatfatl S okat olvashattunk, hallhattunk az elmúlt hetekben, na­pokban gazdasági életünkről. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a gazdasági élet nemcsak ná­lunk „téma”, hanem a tőkés országokban még inkább. Ott egyes közgazdászok a helyzet értékelésénél túlzottan is bo­rúlátóak, amikor kijelentik „bele kell törődnünk abba, hogy lezártunk egy korszakot, ami többé nem jön vissza”. Ezalatt azt az időszakot értik, amikor még a kapitalizmus fejlődé­sét kimeríthetetlenül bőséges nyersanyag- és energiahordozó­bázisra épülve ítélték meg. Hogy ez mennyire nem így van, azt jól érzékeltette az a súlyos gazdasági válság, ami & cserearányok változásának hatására jött létre. Népgazdasá­gunknak is érzékeny veszteséget okozott a cserearányok számunkra kedvezőtlen alakulása. Hiszen a nyersanyagok ára jobban nőtt, mint amilyen mértékben a késztermékeké. Ezeket a tényeket őszintén közölték az irányító szervek ab­ból a meggondolásból is, hogy gazdasági helyzetünk javítása tőlünk — vezetőktől és beosztottaktól — függ, ezért fontos, hogy mindig tudjuk, hol tartunk. Nagy előny számunkra, hogy jócskán van még hasznosít­ható tartalékunk, ezek feltárása, alkalmazása népgazdasági és vállalati szinten számottevő eredményt hozhat. És itt nemcsak az anyaggal, energiával való takarékosságra, a be­ruházások és az adminisztráció csökkentésére, a reprezentá­ció mérséklésére, valamint az üzemszervezéssel elérhető ter­melékenységnövekedésre gondolhatunk. Ezek kézenfekvőek és vállalati szinten elsődlegesek is. Ezen túlmenően azonban a takarékosság nem szűkülhet egyszerű kampányfeladattá, amelyet a párt kongresszusára, vagy felszabadulásunk 30. évfordulójára ajánlunk fel. Nem maradhat csak szocialista brigádfeladat. Folyamatosnak kell lennie, hiszen belátható Időn belül nem várható, hogy a késztermékek árának növe­kedése meghaladja a nyersanyagok árának változását, már­pedig, kedvezőtlen nyersanyag- és energiahelyzetünkből adó­dóan, tekintélyes behozatalra szorulunk. Hogy a tőkés világ­ban ható infláció 1975 közepéig mélyül-e csak, vagy tovább tart, annak megjósolására még kevesen vállalkoztak. Éppen ezért a számunkra leginkább hasznosítható tarta­lék az előzőeken túlmenően a vezetésben, irányításban, s. szocialista tervgazdálkodásban rejlik. Az eddigi, inkább piaci mechanizmuson alapuló szabályozás, ami az irányítást a termelés-forgalmazás területén vállalati szintű döntésekre helyezte, némileg módosításra szorul. A gazdasági környezet — a piaci mechanizmuson alapuló szabályozás mellett — megkívánja az irányítás nagyobb fokú centralizálását. Csak központilag alakítható ki kedvezőbb ágazati Szerkezet, ad­hatók ki szempontok a jó piaci feltételek mellett értékesít­hető gyártmányszerkezet kialakítására stb. így kerül sor pl. az élelmiszeripar nagyarányú vertikális fejlesztésére, ami tulajdonképpen az alapanyag megtermelésétől a késztermék — például konzerv — előállításáig tart K özpontilag lehet csak jobban szabályozni, hogy a nép­gazdaság fejlődése minden szempontból a legkedvezőb­ben alakuljon, hiszen itt áll rendelkezésre a legtöbb információ a megfelelő döntésekhez. Ez szemléletmód-változ­tatást kíván a társadalmi munkamegosztás minden fokán, elsősorban a vezetőktől. De ugyanazokért a célokért gazda­sági fejlődésünk és életszínvonalunk további rendszeres eme­léséért a megváltozott körülmények között csak megváltoz­tatott Eszközökkel lehet sikeres munkát végezni. Buchert Miklós Munkások az irányelvek megvalósításáról SZÍN anduasné A Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárának előrnun- kása, alapszervezeti párttit­kár. Az orsózó üzemrészben dolgozik. Csoportjában — többségében — fonónők, or­sózónők termelnek. Hat bri­gád, nyolcvan fiatal „tarto­zik a keze alá”. — Csoportom tagjainak át­lagéletkora huszonnégy év. Tehát tulajdonképpen fiata­lokról van szó. Mindent el­követünk annak érdekében, hogy ezek a fiatalok megis­merjék a Központi Bizottság kongresszusi Irányelveit. Több fórumon megbeszéltük, ta­nulmányoztuk és megvitat­tuk azt is. hogy mit tehet­nénk mi a saját munkaterü­letünkön a Központi Bizott­ságnak, u gazdasági építő- munka területéről szóló ha­tározata végrehajtása érde­kében. Ezeket a témákat tu­lajdonképpen beépítettük a brigádok vállalásaiba. — Amikor összesítettük a felajánlásokat, kiderült, hogy terven felül 4 százalékos ter­meléstöbbletet vállalhatunk el. Ehhez azonban az kell, hogy teljes egészében kihasz­náljuk a munkaidőt, hogy megjavítsuk a munkafegyel­met. Hangsúlyozom, fiatalok­ról van • szó, ezért nagyon fontos feladatunk a termelé­kenység emelése érdekében a szakmai képzésről, tovább­képzésről való szüntelen gondoskodás, a jó termelési tapasztalatoknak a minél szé­lesebb körű elterjesztése, a munkafogások átadása. Ez elsősorban a nagy tapaszta­lattal rendelkező brigác’veze- tők, előrnunkások, műveze­tők feladata. — Másik fontos feladatunk a takarékosság. Mi tulajdon­képpen olyan alapanyaggal — gyapot — dolgozunk, ami importból származik. Ezért a gyártás teljes technológiai folyamatában nagyon fontos, hogy az alapanyaggal taka­rékoskodjunk. Nálurik az or- só.-.ó üzemrészben tulajdon­képpen már nagyon kevés hulladék keletkezik. De még ezt is össze kell gyűjtenünk és megfelelően kezelnünk. Mi _bben az üzemrészben a leg­többel úgy' takarékoskodha­tunk, ha az utolsó centimé­terig feldolgozzuk a hüve­lyen levő fonalat. Ez több­letmunkát jelent, mivel töb­bet kell kötöznünk, de ha az ember jól megszervezi a munká' .t. akkor ez nem aka­dályozza a norma teljesíté­sét. Nagymértékben takaré­koskodhatunk a különféle se­gédanyagokkal is. Itt első­sorban a csomagolóanyagok­ra gondolok — A harmadik fontos fel­adatunk a minőség szüntelen javítása, a selejt csökkenté­se. Ehhez a szakmai tudáson kívül lelkiismeretes, gondos munkára, a technológiai fe­gyelem tökéletes betartására van szükség. Ügyelnünk kel', arra, hogy a gépéket az elő­írásoknak megfelelően, két- óránként takarítsuk, csak tiszta kézzel dolgozzunk mert ha például olaj kerül a pamutra, ez az anyag mái kárba vész. Rendszeresen el kell végeznünk minden fel­fűzésnél a száltisztító ré? kitakarítását, gondoskodnunk kell a géptető állandó tisz­tántartásáról és ügyelnünk edl arra, hogy a parafin- karika állandóan forogjon. — Feladataink közül, csak ha az előbbiekben említett háromra gondolok, nagy fe­lelősséggel kell szói nőm és ilyen nagy felelősséggel kell cselekedni. Ezeket a célokat csak úgy érhetjük el. ha a ' rigádon belül, a brigádok között jó az együttműködés, ha termelő munkásnő kollé­gáim azonnal jeleznek, vagy elhárítanak minder gér>hit'át. Az a‘ tapasztatom — ' mint előmunkésnak és mint eiao- szervezeti párttitkárnak is —, hogv a mi fiatal gárdánk megérteti0 az i rá nr pl veket. Egyetért azokkal és cselekvő támogatással segíti saiat munkaterületén ezek megva- ’ ásítását. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom