Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZAG 8 1975. február 23.; vasárnap «m Mai Diósgyőr felé gurul a csuklós autóbusz. Egyenletes tempóban, biztonságosan. Az utas is érzi: a gépkocsivezető mestere a hivatásának. Minden ideg- szálával az útra és a motorra figyel. Hihetetlenül nagy felelősség van a vállán. Emberek életének, épségének megóvását bízták rá. Az utastér zsúfolásig megtelt. Egy gombostű sem férne már el e tömegben. De senki nem zú'ódik, tülekedik vagy tolakodik. Az ismerősök beszélgetnek, mások az elsuhanó utca forgalmát, forgatagát figyelik csöndes szemlélődéssel. A kocsi lassít és simán „landol” a megállóban. Az utasok közül néhá- nyan önkéntelenül is az úttest túlsó oldalára figyelnek. Pillanatnyi epizód az egész amit láthatnak, de elismeréssel nyugtázzák: példamutató cselekedet ... A cselekedet pedig, hogy égy jól megtermett férfi, akinek — láthatóan — eléggé nehezére esik a haj- longás, most ezt teszi. Kilép a járdaszegély és a villamossínek közötti rész közepére, s felemel egy kockakövet. Olyat, amit útburkolásra szokás használná. Felemeli és a sínek közé helyezi. Ott nem okozhat balesetet. Bizonyára ezt gondolta, merthogy ahol eddig volt a kő, veszélyes helyen volt. Apróság?... Annak tűnik, holott, ha minden járókelő ilyen szándékkal és aggódással közlekedne, a baleseti krónikák igencsak megcsappannának. . A fiatalasszony, — aki Kazincbarcikáról utazott a megyeszékhelyre — miután bevásárlásait befejezte, utolsó elintézni valója miatt bekopogott az egyik országos intézmény. megyei igazgatóságára. Ügy gondolta, az ügy, ami ide hozta, csak akkor intéződik el, ha az igazgatót vagy valamelyik helyettesét keresi fel. Bátran és határozottan közölte a titkárságon jövetele célját. Udvariasan fogadták, hely- lyel kínálták, mivel az igazgatóhelyettesnél éppen vendég volrt. Mit volt mit tenni, letelepedett a felkínált székre. A sok cuccot, kivéve egy jókora fakanalat — gondosan maga mellé helyezte, s türelmesen várakozott. S, amikor a vendég elment, a titkárnő a következőképpen jelentette be az újonnan érkezőt: — Van itt egy hölgy, fakanállal a kezében. Nem tudom, mit akar ... Szavain érződött az aggódás. Az ügyfél ugyanis szótlanul és igen komoran várt a sorára. — Tessék befáradni! — invitálta a titkárnő. A hölgy erre fürgén pattanva már túl is jutott az ajtón, ahol egy javakorabeli férfi fogadta, derűs " mosollyal azt kérdezve: — Csak nem akarja használni is ezt a... A mondatot nem fejezte be, csak rámutatott a fakanálra, amit mint egy fegyvert szorongatott a kezében az asszonyka, aki akkor döbbent rá, hogy ezt elfelejtette letenni a többi holmi mellé. De feltalálta magát, s így felelt: , — Az attól függ, elintézik-e az ügyemet, vagy pedig ... Ezzel leült, s elkezdte mondandóját. T. F. Lukovszki László munkája A fa nyomába sí — A katonás rendben sorakozó bérházak közé szorult ember egyetlen, komoly kapcsolata a megnyugvást, felfrissülést adó természettel a járdaszegélyekre, parkok gyepszőnyegére ültetett, lombot fejlesztő fa. A családi házak körül még megbecsült, ápolt tartozéka a környezetnek. A furcsa az, hogy a lakótelepeken már elveszíti értékét... Alig akad valaki, aki rászólna a törő-zúzó gyerekseregre, ha tövig hajtják a vékonyka su- hángokat, ha módszeresen, de minden cél nélkül rakásra törik az ágakat. Egykor, a kertes házaknál — mert szögről- végről minden bérházlakó onnan indult — erélyes szó és fellépés nélkül nemigen tiszták volna meg a fák gyötré- sét ezek a srácok. Ma nagyon sokan közömbösen nézik ... Pedig ebben az évben is közel ötszázezer darabot ültettütik ki. (Dr. Bojtos Ottónénak, a Miskolci Kertészeti Vállalat kertészmérnökének véleménye.) * Egy szakember, N. Gy. erdész, aki nyugdíját élvezi: — A fa ipari nyersanyag. Esztétikai szerepén kívül igen Jelentős célja ez! Nagyon-nagyon kevés használati eszközünk készül nélküle. Csak körül kell nézni! Emberek ezrei foglalkoznak az erdők nevelésével, a fa feldolgozásával . . . Sok köbmétert kell importálnunk , is, hogy az igények kielégítéséhez elég legyen .. . De ki ne találkozott volna már kirándulás közben kidőlt, korhadó faóriásokkal? legtöbbjéből egy teherautóra való — 5—7 köbméter — anyag kitelne. Utak mentén, sok-sok elkorhadó, haszontalanná váló érték.. . Ma, amikor a legkorszerűbb gépek állnak a fakitermelők rendelkezésére, az erdőkben kárba vesző faanyag nem éri meg a vele való foglalkozást. Pedig faszénégetésre, mészkcmcncék fűtésére kiválóan felhasználható . . . Egy köbméter tűzifa ára közel háromszáz forint... N ★ A fa esztétikai szerepén kívül ipari nyersanyag is. Ha rendeltetésszerű felhasználását elhanyagoljuk, vétünk a népgazdaság érdekei ellen. V. I. A teil»! eble gyülem... Alacsony, törékeny asz- szony Oláh Józseíné. Kis termetét a behemót, nagy lapát még jobban kihangsúlyozza. Ki tudja, hogy mióta a diósgyőri kohászat acélöntöde gyáregységének magkészítő csoportjához került, hány lapát homokot emelt meg, hány öntőformát készített el ? Senki ... Ö maga a legkevésbé. ' — Ezen tényleg nem lehet csodálkozni — mondja, — hiszen öt év, nagy idő... Nem ismertem én itt senkit, amikor bekerültem a gyárba, az apósomon, a sógornőmön és a férjemen kívül. Biztattak, hogy ne féljek, j 6 helyem lesz itt, és anyagilag se járok rosszul. Hát maradtam. * Egy öntvény minőségét sok tényező határozza meg. A mintakészítéstől a megmunkálásig — legyen az az öntvény ötkilós, vagy ötmázsás — mindenki munkája fontos és nélkülözhetetlen. — Nekem természetesen a saját munkám, feladatom, a magkészítés a legérdekesebb — mutat körbe a műhelyen. — Lehet, elfogult vagyok, de hát ez érthető. Az első benyomásokat sosem felejtem el: különböző alakú ládák, vasak, ismeretlen rendeltetésű munkaeszközök, oxigénpalackok és homok ... Életemben sem láttam ennyi homokot egy helyen. Nevetséges, de húszéves koromban önkéntelenül is arra gondoltam, hogy mennyi várat lehetne' ebből építeni? Aztán pár óra alatt leomlottak ezek a várak; Tamás János bácsi, akkori mesterem végigvezetett a műhelyen, elmagyarázta a munkafolyamatokat, megmutatott mindent. Reggel hattól délután kettőig tanultam az eddig ismeretlen mozdulatokat; lestem a homokkal való bánás fogásait. Heteken, hónapokon keresztül- formált, alakított az öreg, úgy, ahogy azt évtizedeken át a homokkal tette. Akkor már nem tűnt játéknak... — Tudja, — int a homokdomb felé — kegyetlen anyag ez. Ha felvesz belőle egy maréknyit, uj- jai közül kifolyik, eltűnik; semmivé válik. Az első hetekben hiába próbálkoztam, hiába akartam megszelídíteni, akaratomat rákényszeríteni — nem ment. Azt a tehetetlenséget éreztem, mint mikor egy szobrász felméri a megmunkálásra kijelölt tömböt; elképzeli az alakot, amit faragni akar, csak éppen vésője, szerszámja nincs, hogy hozzákezdjen a munKozák Péter felvétele kához. Lehet, nagyképűen hangzik, amit mondok, de egy mesterség, ha szeretik és olyan fokon végzik, ahogy azt kell, — az művészet ... Én megtanultam ezt a szakmát az eltelt öt év alatt. A homokot eleinte gyűlöltem; most úgy érzem, semmi pénzért nem hagynám itt. * — Ha számvetést kéne készíteni az eltelt időről, semmiképpen sem szabad kihagynom azt a szűk közösséget, a Tyereskova női szocialista brigádot, melynek tagja vagyok. Tizenhárom nőből áll kollektívánk. Én vagyok köztük a legfiatalabb. Az eltelt öt év alatt volt időnk megismerni egymás munkáját, problémáit; megtanultuk, hogy a ránk bízott feladatok meghatározzák mind a közösség, mind önmagunk formálódását is. Eredményeinkkel, napi munkánkkal mindenki elégedett. — Hogy nehéz-e ez a munka?... — kérdezi mintegy önmagától és a lapátolok felé fordul. — Nehéz. Nemcsak hogy férfierőt, hanem bizonyos fokig egy kevés művészi érzéket igénvel. Formák, homokházak. magvasak . . . Hiába a sablon, az előkészített magszekrény, a magszekrénybe helyezendő magvas, ha nincs meg ehhez a szeretet, a munka szeretete. S hogy mit értem el? — Huszonöt éves vagyok. Betanított magkészítőként dolgozom, van egy aranyos, hároméves kislányom, akiért érdemes dolgozni. Munkahelyemen megbecsülnek, látják, hogy szeretem, amit csinálok. S ez a lényeg. Pusztafalvi Tivadar K törvényességi vizsgálat léniája: V álla lakásügyek A Borsod megyei Főügyészség 'a városi, járási ügyészségekkel együtt elvégezte a vállalati bér- és szolgálati lakásokra vonatkozó jogi normák alkalmazásának törvényességi vizsgálatát. Az alábbiakban az átfogó, részletes vizsgálat tapasztalataiból köziünk néhány tanulságos részt. Az új lakásügyi jogszabályok a „készenléti szolgálati lakás” kategória helyett a „vállalati bérlakás” kategóriáját teremtették meg. A vállalatoknak ezekkel kapcsolatos intézkedései 70—80 százalékban megfeleltek a rendelkezéseknek, a lakásgazdálkodási, a lakáspolitikai elveknek. Egyben s másban azonban a rendelkezések téves, nem egységes értelmezése miatt előfordulnak hibák, sőt tapasztalható törvénysértő gyakorlat is. Előfordult például néhány esetben, hogy azt az embert jelölték ki a vállalati bérlakás bérlőjéül, alti a vállalattal nem állt munkaviszonyban. Vagy: a lakás-használatbavételi díjat a rendelkezések figyelmen kívül hagyásával állapították meg. Ennek a díjnak a mértékét a lakáskomfort fokozata, nagysága, valamint a településcsoportok beosztása határozza meg. Az egyik helyen a „kiemelt település” kategóriája szerint állapították meg a lakás-használatbavételi díjat, ámbár a szóban forgó hely nem tartozik — ilyen szempontból — kiemeltek közé. Az ügyészségi szervek ugyancsak több esetben tapasztaltak a vállalati bérlakásról való lemondással kapcsolatos visszásságot. Tudnivaló, hogy „vállalati bérlakásról” kizárólag a vállalat részére mondhat le a bérlő. Akadt példa rá, hogy a vállalati bérlakás használója, a lánya, az elvált férj, a felesége, más esetben a felesége és a gyermekei javára mondott le és mindezt a vizsgálat során feltárt esetekben a vállalatok — jogszabályt sértve — elfogadták. Más eset adódik a bérlő halálakor. Ilyenkor a lakásbérleti jogviszonyt az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha, a neveit gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha, a nevelőszülő folytathatja, ha a bérlő halálakor állandó jelleggel a lakásban lakott. Az elhalt bérlő testvére, élettársa is folytathatja a jogviszonyt, ha legalább hat hónapja — ugyancsak állandó jelleggel ott lakott Lakásbérleti jogviszony folytatásáról van tehát szó és nem új bérlő kijelöléséről, amint azt a vizsgálat végzői ugyancsak több vállalatnál tapasztalták. A jogszabályok bizonyos esetekben lehetővé teszik, hogy a vállalati bérlakást csak meghatározott ideig biztosítsák vállalati dolgozók számára. Erre a rendeletben megszabott előfeltételek megléte alapján kerülhet sor. Néhány helyen viszont feltételek nélkül kapott a bérlő — meghatározott időre — lakást. Az egyik üzem például azzal a kikötéssel biztosította egyik nőtlen dolgozója számára a bérlakást, hogy „ha az a közeljövőben megnősül”. Ellenkező esetben a lakásból ki kell költöznie és a vállalat részéről elhelyezésre nem tarthat igényt. , Nem szokatlan eset, — a rendelkezések lehetővé teszik —, hogy a vállalat lemond a bérlakásokról és azok tanácsi bérlakássá válnak. Nyilvánvaló, hogy a .vállalatok csak akkor élnek ezzel a jogukkal, amikor már a szóban forgó lakások fenntartása a vállalat számára nem indokolt, illetve nem gazdaságos. Például régi, kom-', fort nélküli lakások esetében, amikor a felújítás, karbantartás már mind súlyosabb összegeket igényel. Nem csupán néhány lakásról van szó, hanem több százról. Ezzel kapcsolatosan ide kívánkozik néhány megjegyzés. Első hallásra örvendetesnek tűnik, hogy a tanács kezelésébe kerül számos lakás, amelyekkel belátása szerint gazdálkodhat, Ezeknek a lakásoknak egy részét valóban hasznosítani lehet kisebb átalakítással, befektetéssel, másrészt azonban — mert régi, elavult — csakis tetemes ráfordítással. A vállalatok által „elpasszolt” lakások bizony gondot is okoznak, mert fenntartásuk olykor csak milliós költségekkel lehetséges. A vállalati bérlakásokon kívül a másik nagy csoportot a szolgálati lakások alkotják. A jogszabályok a szolgálati lakások körét szűkítik, a vállalatok, a tanácsok, illetve szervei viszont nem minden esetben értelmezik egységesen ezt a fogalmat. A félreértések miatt számos, jogellenes intézkedés, született. Olyan dolgozónak adták ki például a szolgálati lakást, aki munkaköre alapján erre nem jogosult. Térítési díjat állapítanak meg olyan esetben, amikor azt a jogszabály kizárja stb. Hadd álljon itt is: a munkakörökkel kapcsolatos szolgálati lakás az állami, gazdasági szerv területén belül levő, az ott betöltött munkakör (gondnok, ház- felügyelő, kapus, gépész, gátőr, állomásvezető, stb.) ellátása érdekében létesített, szocialista tulajdont képező állami lakás. A szolgálati lakásra való jogosultsággal, a bérlő kijelölésével, a lemondással és más, a lakással kapcsolatos ügyek esetében az ügyészi szervek több. ki- sebb-nagvobb visszásságot tártak fel. Ezeket természetesen most is megfelelő intézkedések követték. Azt az esetet is megfelelő ügyészi intézkedés követte. melyről — okulásképpen — hírt adunk. Megyénknek egyik iparosodó települése Budapestről kapott ideiglenes vezetőt, eay fontos munkahelyre. A vezető tanácsi bérlakást is kapott, bár ténylegesen nem lakott a teleoíilésen. és ráadásul Budapesten személyi tulajdonban levő, saját lakással is rendelkezett. A szóban forgó egyén később bejelentette, hogy nem kíván megyénkben letelepedni, lemond itteni bérlakásáról, és kéri a lakás-használatbavételi díj kifizetését. Kapott is majdnem 20 ezer forintot. Az ügyészség óvást nyújtott be és indítványozta a ios- alap nélkül felvett pénz visszafizetését. Érthető persze, hogy különböző. kiemelt leien tő- ségű településeken megpróbálnak minél többet tenni a fejlesztésért,' egyebek között „fogni” is próbálják a szakembpreket.de mégsem helyes ezt jogellenes módszerekkel erőltetni. Priska Tibor
