Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. február 23., vasárnap Feszültség Spasyolországban Miközben Giscard d’Esta- ing francia köztársasági elnök szombaton a chambordi erdőben vadászaton vesz részt Juan Carlos spanyol herceggel, a Franco által kijelölt leendő spanyol államfővel, a franciá lapok behatóan foglalkoznak a spanyolországi helyzettel, s rámutatnak: az országban ismét növekszik a feszültség és nyugtalanság, a fontosabb iparvidékeken tízezrek sztrájkolnak, számos egyetem zárva van és Madridban ismét letartóztatások folynak. A Figaro kommentárjában hangsúlyozza: a spanyolországi helyzet zavaros és ellentmondásokkal teli. Arias Navarro kormányfőre két ellentétes nyomás nehezedik, s a kormányfő az ultrák, illetve a rendszer rugalmasabbá tételét sürgető körök ellentétes nyomása közepette ellentmondó intézkedéseket tesz, a végső döntéseket azonban még mindig Franco hozza, de a „fáradt Caudil- lo-t környezete manipulálja”. Spanyolországban mind erőteljesebb a baszk nemzetiség függetlenségi mozgalma, amelynek már fegyveres gerilla- egységek szervezésével is nyomatekot adnak. Képünkön: valahol Spanyolországban baszk gorillák lőgyakorlatot tartanak. A ciprusi vita Az ENSZ Biztonsági Tanácsa péntek este folytatta a vitát a ciprusi török „szövetségi állam” kikiáltása nvomán kialakult helyzetről. Kurt Waldheim ENSZ-íőtit- kár a pénteki ülésen beszámolt az ankarai és athéni kormánnyal tartott legutóbbi tanácskozásairól és fel- szóllította a Biztonsági Tanácsot, hogy szavatolja a ciprusi kérdés tartós rendezését. A főtitkár rámutatott: a Biztonsági Tanács és a közvetlenül érintett felek kötelessége, hogy erőfeszítéseket tegyenek a ciprusi kérdés gyors és tartós rendezése érdekében. Hangsúlyozta, hogy mindaddig, amíg az ENSZ ciprusi határozatai alapján nem sikerül tartós rendezést létrehozni, komoly veszély fenyegeti a Földközitenger keleti térségének békéjét és biztonságát. Waldheim állást foglalt amellett, hogy az ENSZ vállaljon tevékeny szerepet a ciprusi kérdés rendezésébenA főtitkár után Denisz Ka- rajannisz Görögország-ENSZ- képviselője emelkedett szólásra, és visszautasította a török küldött által a csütörtöki ülésen hangoztatott vádakat. Görögország képviselője után Glavkosz Kleri- desz, a ciprusi parlament elnöke kért szót. Indítványozta. hogy a világszervezet küldjön külön bizottságot Ciprusra. A ciprusi küldött szintén hangsúlyozta, bogy a ciprusi kérdés rendezésében az ENSZ-nek tényleges szerepet kell vállalnia, majd támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak azt a javaslatát. hogy a ciprusi válság megoldására az ENSZ keretén belül hívjanak össze nemzetközi értekezletet. Nagy figyelmet keltett a ciprusi küldöttnek az a kijelentése, hogy kormánya kész a nemzeti gárda feloszlatására, amennyiben a megszálló török csapatokat kivonják a szigetről. Kleridesz után Törökország ENSZ-küldötte mondott rövid beszédet, majd az ülést berekesztették. A Biztonsági Tanács hétfőn közép-európai idő szerint 21.00 órakor folytatja a ciprusi kérdés vitáját. Koszorúzások a szovjet eiiinveknél Ötvenkét esztendővel ezelőtt alakult meg a szovjet hadsereg. Ebből az alkalomból megyeszerte megkoszorúzták a szovjet hősi emlékműveket, s kegyelettel adóztak azoknak a katonáknak, akik hazánk szabadságáért áldozták életüket. Miskolcon, a Hősök terén tegnap, február 22-én, délelőtt 10 órakor tartották meg a koszorúzási ünnepséget. A Borsod megyei, a Miskolc városi és a Miskolci járási Pártbizottság nevében dr. Lovas Lajos, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Kolláth Sándor, a Miskolci városi Pártbizottság titkár'a és Luterán István, a Miskolci járási Pártbizottság titkára koszorúzta meg a szovjet hősök emlékművét. A tisztelet és a hála virágait elhelyezték az emlékmű talapzatán a fegyveres erők, a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az MHSZ képviselői. A szovjet hadsereg napján koszorúzási ünnepséget tartottak tegnap a miskolci Bartók téren levő emlékműnél és a Táncsics téren. A tömegszervezetek, iskolák, üzemek képviselői virágot helyeztek azoknak a szovjet katonáknak a sírjára is, akik itt aulsszák örök álmukat. Köszinljük MszaMíténfeal, fegyverbarátunkat, a szovjet hadsereget irta: Reményi Gyula vezérőrnagy AZ INTERVENCIÓS német hadsereg felett, 1918. február 23-án Pszkov-Nar- vánál aratott győzelem napját nevezik jelképesen a szovjet hadsereg születésnapjának. A hadsereg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom füzében született, edződött és vált a forradalom ki- teljesedésének, győzelmének fontos tényezőjévé. A szovjet hadsereg születése, fejlődése és harci sikerei elválaszthatatlanul összeforrtak a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Erejének fő forrása mindig a lenini ihletés, a kommunista párt gondoskodása és a nép határtalan sze- retete volt. Születése óta fontos történelmi küldetést teljesít a szovjet hadsereg. Legnagyobb erőpróbája a fasiszta Németország és az imperialista Japán ellen vívott Nagy Honvédő Háború volt. A fasiszták kezdeti haditechnikai és számbeli fölénye, a hitszegő módon indított támadás adta előny nehéz helyzetbe hozta a Szovjetuniót és hadseregét. A szovjet államvezetésre, a gazdaságra, a hadseregre óriási nyomás nehezedett. A kommunista párt vezetésével a soknemzetiségű állam, a gazdaság, a szovjet hadsereg azonban kiállta a próbát. A háborús veszteségek ellenére minőségileg fejlődött, mennyiségileg állandóan nőtt a haditechnikai termelés. Tömegesen jelentkeztek katonának a szovjet emberek, a párt, a Komszomol legjobb fiai. A szovjet hadsereg soknemzetiségű, egy célért harcoló munkások, parasztok és értelmiségiek győzedelmes seregévé vált. A szovjet hadtudomány fölénye, a szovjet katonai vezetés harcászati, hadműveleti és hadászati érettsége, a szovjet katonák tömeges hősiessége a frontokon aratott győzelmekben, végső soron a fasiszta hadsereg teljes szétzúzásában öltött testet. A nehéz, sok áldozattal járó győzelemben tovább fejlődött a szovjet hadtudomány. A hadsereg és a flotta parancsnokai olyan harci tapasztalatokra tettek szert, amely kimeríthetetlen forrás a korszerű hadsereg fejlesztéséhez, felkészítéséhez, a harci képesség növeléséhez és a harc- készültségnek a nemzetközi helyzet által megkövetelt szinten tartásához. A gigantikus háború győztes befejezésétől napjainkig két tényező volt döntő hatással a szovjet hadsereg fejlődésére, tevékenységére: Az imperializmus az USÄ- val az élen — híven természetéhez — nem a béke megőrzésének, hanem a háború kirobbantásának útját járta. Monopolhelyzetében zsarolt az atomfegyverrel; sorra hoz- 1 ta létre a támadó katonai blokkokat, köztük á NATO-t; kiépítette a Szovjetuniót körülvevő támaszpont-hálózatát; lokális háborúkat robbantott ki; mérhetetlen fegyverkezési hajszába kezdett. Az emberiség történetében erre az időre esik a tudomány és a technika legnagyobb ütemű fejlődése, amely soha nem látott pusztító hatású fegyverek, fegyverrendszerek, irányítástechnikai eszközök létrehozását eredményezte. Ennek összhatását a hadügy forradalmának nevezzük. A SZOVJETUNIÓ Kommunista Pártja lenini bölcsességgel és következetességgel folytatott külpolitikája, gazdaságpolitikája mellett érvényesült a szocialista haza védelmére irányuló lenini tanítás is. A szovjet hadsereg óriási mértékben növelte harci képességét, hogy a szovjet haza, a szocialista országok hadseregeivel szövetségben a szocialista közösség megbízható védelmét, a béke megőrzését biztosítani tudja minden imperialista agressziós kísérlettel szemben. Nukleáris töltetű, óriási hatóerejű és interkontinentális hatótávolságú hadászati rakétacsapataival; különféle hatóerejű és ható- távolságú rakétákkal felszerelt, teljesen motorizált, nagy tűz- és ütőerővel, manőverezőképességgel rendelkező szárazföldi csapataival; a világtengereken és beltengereken cirkáló rakétákkal, torpedókkal és más eszközökkel felszerelt hajóhaddal; a legkorszerűbb felderítő, irányítás- technikai, rakéta- és bombavető eszközökkel felszerelt vadász, vadászbombázó, bombázó, szállító repülőcsapatokból álló légierejével és az ország légterének megbízható oltalmazását biztosító honi légvédelmi rendszerével a szovjet hadsereg ma a világ legerősebb hadserege. Ez példázza a legszembetűnőbben, hogy az erőviszonyok e tekintetben is a szocializmus javára tolódtak el, és ez ad magyarázatot arra, hogy az imperialisták — bár a fegyverkezést óriási méretekben folytatják — tárgyalóasztalhoz kényszerültek Genfben, Helsinkiben, Bécsben. A fasizmus feletti történelmi jelentőségű győzelem közeledő 30. évfordulója beragyogja a szovjet hadsereg dicsőséges útját, és figyelmeztetés az imperialisták, a béke ellenségei számára, ugyanakkor bizakodással tölti el a békeszerető népeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam politikájában továbbra is következetesen érvényesül a békeakarat és készenlét minden agresszió visszaverésére. E politika megvalósításának egyik szilárd bázisa a szovjet hadsereg. Nem zárhatjuk e köszöntést anélkül, hogy ne méltatnánk azt a segítséget, amelyet a szovjet hadsereg nyújtott és nyújt ma is a Magyar Néphadsereg létrejöttéhez, illetve fejlődéséhez. A munkásokból, parasztokból lett parancsnoki karunk a szovjet tanácsadóktól tanulta meg a hadseregvezetés alapjait. A Magyar Néphadsereg tisztikarának nagy része a szovjet akadémiákon sajátította és sajátítja el a korszerű hadtudományt. Alapvető harci technikánkat a Szovjetunióból szerezzük be. A Varsói Szerződés szervezetének tagjaként módunk van közös gyakorlatokat folytatni a magas fokon képzett szovjet törzsekkel és csapatokkal, különösen a hazánkban ideiglenesen tartózkodó déli hadseregcsoporttal. Mindez kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a Magyar Néphadsereg eredményesen teljesítse hazánk és a szocialista közösség védelméből ráháruló feladatokat, hogy elmélyítsük a szovjet és a magyar katonák közötti hagyományos fegyverbarátságot. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 30. évfordulójához közeledvén a hála és tisztelet érzése tölti el szivünket felszabadítónk, a szovjet hadsereg iránt. Kegyelettel adózunk a magyar nép felszabadításáért életüket áldozó sok ezer szovjet katona emlékének. Hősiességük kitörölhetetlenül ott ragyog a szocialista Magyar- ország létében, minden eredményében, a szovjet és magyar nép közötti megbonthatatlan testvéri barátságban, hadseregeinknek a Varsói Szerződés szövetségében ösz- szeíogott íegyverbaratságban. Katonák cs tűzoltók a belfasti újabb bombarobbanás színhelyén. Az időzített pokolgép tizennégy személyt megsebesített; közülük háromnak az állapota válságos. A Biztonsági Tanács patkó alakú tárgyalóasztalánál megkezdődött a Nicosia és Athén által sürgetett ciprusi * vita. Az ENSZ-ben zajló ciprusi vitára azonban eleve árnyékot vet, hogy egyes NATO-körök manővereikkel „kész helyzetet” akarnak tér remteni a szigeten. A héten folytatódott a ciprusi úgynevezett „török szövetségi állam” további szervezése; elnököt és minisztereket jelöltek ki, a történteknek végleges színezetet szeretnének adni. A bonyodalmak súlyosak, hiszen gyakorlatilag kettészelték az országot, a lakosság 19 százalékát kitevő török népközösség a terület 40 százalékát birtokolja, erőszakos áttelepítések mentek végbe. A feszültség újabb hulláma fenyeget, s nyilván vannak körök, akik egy „kettős enoziszra” . számítanak. Enozisz alatt korábban Ciprus Görögországgal való egyesítését értették, a duplázódás a két rész- államnak Athénhez, illetve Ankarához történő sodródását jelentené. Vagyis a brit támaszpontokkal együtt három atlanti hatalom jelenlétét a tömböktől távolmaradni kívánó szigetországban. A legfőbb ideje, hogy a Biztonsági Tanács a helyzet komolyságához, s veszélyességéhez mérten foglalkozzék a ciprusi krízissel. Csaknem óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért nem lehetett ezt előbb megtenni? A Szovjetunió és a szocialista országok már az elmúlt év nyarán határozottan síkraszáll- tak amellett, hogy a ciprusi kérdést nem lehet „NATO- belügy”-nek tekinteni, nem atlanti családi viszályról van szó, hanem megfelelő nemzetközi fórumon el kell vitatkozni és határozni, például a* Biztonsági -Tanácsban! A nyugati hatalmak akkor meggátolták az ésszerű javaslat realizálását, járható utak helyett tévutakra vitték a problémát. A világ- politika gyakorlatában azonban viszonylag hamar bebizonyosodott, hogy a szocialista álláspont jogos volt. végül mégis a Biztonsági Tanács elé került Ciprus ügye. De milyen további terhelésekkel, új válsággal a válságban — s ezt el lehetett volna kerülni. Az utak és tévutak kérdése nemcsak Ciprus esetében vetődik fel, hanem a közel-' keleti kibontakozás vonatkozásában is. Üjból időben hangzik el a figyelmeztetés: a genfi békeértekezlet az egyedül hivatott testület, hogy a jól ismert elvek alapján, rendezze a krízist. Az Egyesült Államok és Izrael által szorgalmazott „kis lépések” a csapatszétválasztások a megszállt területeknek mindössze három százalékát juttatták vissza az arab államokhoz. Viszont annál nagyobb reményeket táplálnak egyes imperialista körökben, hogy szembeállíthatják egymással az. arab országokat, elszigetelhetik a Palesztinái nemzeti mozgalmat, s az arab erőket ellá- volílhatják természetes szövetségesüktől, a Szovjetuniótól. Ezek a törekvések azonban kudarcra vannak ítélve, s a közel-keleti rendezésre irányuló diplomáciai tevékenységnek végül is vissza kell kanyarodnia Genfhez. Minderről éppen Genfben tárgyalt a hét elején Gromika szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter. A külügyminiszteri találkozóró' kiadott közös közleményből kitűnik, hogy van lehetőség az enyhülésre, de az is nyilvánvaló, hogy Washingtont a jövőben is csak következetes és határozott harccal lehet rávenni a békés egymás mellett élés normáinak elfogadására.
