Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 • 1975. február lő., vasárnap, Eredmények és gondok m borsodi szénbányászatban. Interjú Monos Jánossal, a BSZV igazgatójával A világban kialakult ener­giaválság következtében egy­re többet beszélnek a szén­bányászat reneszánszáról. A gazdaságosan kitermelhető szénvagyon még sokáig fon­tos szerepet játszik hazánk energiamérlegében is. Ezért vizsgálta meg a múlt évben a Minisztertanács a szénbá­nyászat helyzetét és hozott határozatot e fontos energia- hordozó termelésének to­vábbfejlesztéséről. Ezt a ha­tározatot a borsodi szénme­dence bányászai is örömmel fogadták. Többek között ez is segített abban, hogy a problémák ellenére becsü­lettel kielégítették az eredeti termelési programon felül időközben jelentkező igénye­ket is. A borsodi szénbányá­szat helyzetéről és fejleszté­séről folytattunk beszélgetést Monos Jánossal, a Borsodi Szénbányák Vállalat igazga­tójával. — Hogyan jellemezné igazgató elvtárs a vál­lalat múlt évi tevékeny­ségét? — Rendkívüli évet zártunk Borsod megye szénbányásza­tában 1974-ben. Sok gon­dunk volt az anyag- és al­katrészellátással, akadályozta munkánkat a hiányos vagon­ellátás, az őszi árvíz idején menteni kellett a bányákat. Ezt még tetézte az év végi influenzajárvány, és rontot­ták dolgozóink hangulatát az autóbusszal történő sze­mélyszállításnál előfordult zavarok. Emellett egész éven át tartott a két borsodi szén­termelő vállalat összevonása,-illetve az ezzel kapcsolatos átszervezés. Mindezek elle­nére a borsodi bányászok az eredeti programon felül, többlettermeléssel kielégítet­ték a népgazdaság igényét. Eredményeink. elérésében sokat segített a kongresszusi, felszabadulási munkaver­seny, a szocialista brigád­mozgalom. Rendkívül sokat tettek a kommunisták, és más társadalmi szervezetek. Dolgozóink éppen az időköz­ben növekvő igények miatt sokszor lemondtak szabad napjaikról, illetve vasárnap­jaikról a termelés érdekében, így sikerült elérni a múlt évben az 5 270 000 tonna szén kitermelését. És amire a legjobban büszkék va­gyunk, az az, hogy a borsodi bányászkodás történetében 1974 volt az első olyan esz­tendő, amikor nem volt ha­lálos baleset. Ez pedig nem kis dolog 20 ezer bányásznál. Múlt évi eredményeink tehát olyanok, hogy vállalatunk országos szinten az első he­lyezettek közé került. — Milyen feladatokat kell megoldani az idén a borsodi bányászok­nak? — A termeléssel járó gon­dok mellett sikerült előké­szítenünk az idei tervünk végrehajtását is. Az idén' is megközelítőleg 5 200 000 ton­na szenet adunk a népgaz­daságnak. Ebben már benne van az a három százalékos vállalásunk is. amelyet .a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny során tettünk. Az eredeti termelési program lényges túlteljesítését a tel­jesítmények fokozásával kí­vánjuk elérni. Ennekvérdeké- ben javítjuk az üzem- és munkaszervezést, a technoló­giai fegyelmet, a munkaidő és a.meglevő eszközeink ki­használását. Emellett rend­kívül szoros energia- és anyagtakarékossági intézke­dési tervet készítettünk. — Az egyre növekvő szénigények kielégítésé­hez mcgvannak-c a vál­lalatnál a szükséges tár­gyi, illetve személyi fel­tételek? Hogyan segít ebben a tekintetben a Miniszter t an ács szénbá- nyászatról szóló határo­zatának realizálása? — Sajnos, vannak olyan gondjaink, amelyeket saját hatáskörünkben nem tudunk Lyukóbányai látkép megoldani, amelyekhez fő­hatósági, illetve kormány­szinti beavatkozás szükséges. Mi, borsodi bányászok is na­gyon örülünk a Miniszterta­nácsnak a szénbányászat fej­lesztéséről szóló határozatá­nak, amely — mintegy ke­retrendelkezés — magában foglalja többek között a bá­nyászat gépesítésének foko­zását, országos szinten 10 ezer bányászlakás építését, a bérezési problémák megol­dását, a bányabiztonság fo­kozását. E problémák meg­oldására szükség van a bá­nyászutánpótlás, illetve a fiatalítás érdekében. Ez ná­lunk is fontos kérdés, hiszen vállalatunknál a vájárok át­lagos életkora 41 év. — A határozatból a bérfejlesztéssel, a gépe­sítéssel, a lakásépítéssel és a bányabiztonsággal kapcsolatos témák vál­tották ki a legnagyobb érdeklődést a bányász- társadalomból. Hogyan halad ezek megvalósítá­sa a borsodi szemne- dencében? — A Minisztertanács hatá­rozatának ilyen irányú rea­lizálása folyamatban van. Elmondhatom, hogy vállala­tunknál március l-löl három százalékos, az év folyamán pedig még 1,5 százalékos bérfejlesztést hajtunk végre. Ez valóban igen fontos a munkaerőhelyzet javítása ér­dekében. Itt jegyezném meg, hogy a fiatalítás érdekében pedig lehetőségünk nyílik a leszerelő katonák között bá­nyásztoborzásra. Ami a mű­szaki fejlesztést illeti, az el­használódott gépek pótlására és további gépesítésre 200 millió forint már biztosítva van. A gépek, berendezések beszerzésére, a tárgyalások, szerződéskötések már folya­matban vannak. Nehezíti ezt a munkát, hogy a későn jó­váhagyott pénzügyi keretek a meglevő, elhasználódott géppark pótlását nem bizto­síthatják az elhasználódás időpontjáig. A szállítók ugvanis a kért határidőket sem belföldön, sem külföl­dön, sem szocialista, sem tő­kés országokban nem tudják vállalni, illetve betartani. Természetesen, keressük a megoldást hazai vonatkozás­ban. még a gyártásban való részvétellel is. A kormány- határozatban előírt 10 ezer bányászlakásból 2100 jut — a bükkábrányi új létesít­ményektől függetlenül — a borsodi szénmedencére. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások is folyamatban vannak. Az építkezést 1970. január l-löl meg kell kezdeni. A banya- biztonság fokozására, nálunk elsősorban a bányatűz elleni védekezésre 13 milliós pénz­ügyi forrás áll rendelkezésre. — A múlt évben sok gondot okozott és tudo­másunk szerint az idén íredig már szinte veszé­lyezteti a termelőmun­kát a különféle anyagok és alkatrészek hiánya. Várható-e javulás a kö­zeljövőben ezen a téren? — E gondjaink enyhítésé­re a megoldást elsősorban a megyénkben levő kohászati-, gépgyártó-, lemezgyártó-, csavargyártó vállalatokkal és az erdőgazdasággal jobban együttműködve kívánjuk el­érni. így például az új szén­mezők feltárásához nélkülöz­hetetlen úgynevezett TH- acélgyűrűk gyártását a Le­nin Kohászati Művek most 17-től ismét megkezdi. A be- tonidomkő szükségleteink ki­elégítése érdekében is első­sorban Borsod megyében ke­ressük a megoldást. Az ez­zel kapcsolatos tárgyalások is folyamatban vannak már. Bányafa-ellátásunk megjaví­tására határozott ígéretet kaptunk a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság veze­tőitől. így reméljük, hogy anyag- és alkatrészellátási nehézségeink a közeljövőben csökkenni fognak, termelő- munkánk és íeltárómunkánk zavartalanabb lesz. Ez utób­bi, tehát az új szénmezők feltárása, illetve a bányame­zők bővítése nagy fontosságú jövőt szolgáló feladat. — Mi, borsodi bányászok érezzük felelősségünket az ország energiaellátásában, a lakosság tüzelőigényének a kielégítésében. Reméljük, hogy a tőlünk független és általunk nem elhárítható akadályok rövidesen meg­szűnnek és így maradéktala­nul eleget tehetünk a nép- gazdasági igényeknek — mondotta befejezésül. Monos János. * A borsodi bányászok min­dig becsülettel teljesítették országépítő, -gazdagító fel­adataikat:. A part XI. kong­resszusára készülve a külön­féle fórumokon kinyilvání­tották, hogy a nehézségek ellenére is bizton számíthat a párt a borsodi bányászok helytállására. A taggyűlése­ken, pártértekezleten a bá­nyász kommunisták minde­nütt sürgették a Miniszterta­nács szénbányászatról szóló határozatának gyorsabb és maradéktalan megvalósítá­sát, annál is inkább, mert ez nem egyszerűen és csak a bányászok, hanem a népgaz­daság, az egész társadalom érdeke. O. 3. Cselekvő támogatás az irányelvek megvalósításúhoz Munkával politizálni krf hetekben az Hl 0111111 ti Eszak-Ma­gyarország cikksorozatban szólaltatott meg kétkezi munkásembereket, szocialista brigádok vezetőit, tagjait — bányászt, kohászt, traktorost, fonónőt, mezőgazdasági gép­szerelőt — arról, hogyan vélekednek és mit tesznek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának a párt XI. kongresszusára kiadott irányelveiből fakadó, a gazdasági építőmunka fel­adatait érintő kérdésekről, illetve ezek megvalósításá­ról a saját munkaterületü­kön. A cikksorozatra számos levél érkezett a szerkesztő­ségbe. Szocialista brigádok és nagyobb munkáskollektívák reagáltak, írták meg vélemé­nyüket. A szerkesztőséghez érkezett. levelekből több megjelent a lap hasábjain is. így közel húsz nagyüze­mi munkás, kommunista és pártonlcívüli véleménye, meg­jegyzése, javaslata, észrevé­tele és állásfoglalása került megyénk nyilvánossága elé. A cikksorozatból, a mun­káslevelekben megírt véle­ményekből az tükröződik, hogy a Központi Bizottság­nak a párt XI. kongresszu­sára kiadott irányelvei nagy érdeklődést váltottak ki me­gyénk lakosságából is, de el­sősorban a nagyüzemi mun­kásokból. Az irányelvek nyilvánosságra hozatala moz­gásba hozta az agyakat és a kezeket. Megpezsdült a po­litikai élet, fokozódott az ak­tivitás minden területen. Amikor a Központi Bizott­ság a kongresszusi felkészü­lés segítése céljából nyílt és széles körű vitára bocsátot­ta az irányelveket, azt java­solta, hogy vitassák meg, te­gyék meg észrevételeiket és közöljék állásfoglalásukat. Ez megyénk üzemeiben, válla­latainál és intézményeinél mindenütt megtörtént. Mi­után a legszélesebb tömegek is megismerték a ma és a közeli jövő időszerű felada­tait, ezek megvalósításának módját és eszközeit is tar­talmazó dokumentumot, el­mondhatjuk, hogy a Köz­ponti Bizottság kongresszusi irányelvei Borsod megyében „jó minősítést” kaptak. Szű- kebb hazánk dolgozói ugyan­is nemcsak megismerkedtek az irányelvekben foglaltak­kal, nemcsak megvitatták és elfogadták azokat, hanem egyetértő állásfoglalásukat máris cselekvő támogatással fejezik ki, a fontos pártdo­kumentum szellemében dol­goznak, tevékenykednek. A lap már említett cikk­sorozatából és' az erre rea­gáló munkáslevelekből is kitűnik, hogy a dolgozók nem egy helyen egészséges türelmetlenséggel ösztökélik a gazdasági és társadalmi szervek vezetőit, hogy az irányelvek megvalósítása ér­dekében teremtsék meg a za­vartalan, az értéket alkotó munka személyi, tárgyi és anyagi feltételeit, hogy a rendelkezésre álló anyagi le­hetőségek arányában tovább folytassák a termelő folya­matok és a termékek kor­szerűsítését, a további gépe­sítéssel csökkentsék a nehéz fizikai munkát, az anyag- mozgatást. A dolgozók szé­les tömegei azonban ugyan­akkor megvizsgálják azt is, hogy mit tehetnek szőkébb munkaterületükön a megle­vő belső tartalékok feltárá­sa és jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csök­kentése és a minőség javí­tása érdekében. A cikksoro­zat és az ezzel kapcsolatos munkáslevelek is bizonyít­ják, hogy a kongresszusi irányelvek nyilvánosságra hozatala után kialakult ak­tivitás több irányú, ugyan­akkor kritikus és önkritikus. Különösen nagy visszhangot váltott ki a dolgozók köré­ben az irányelveknek az a felhívása, miszerint átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani a népgaz­daság minden területén. Máris le lehet vetkeztetést, hogy az irány­elvekben foglaltaknak, majd á párt XI. kongresszusa ál­tal határozattá emelt fel­adatai megvalósításában nagy segítséget nyújt a kongresz- szusi-felszabadulási munka- verseny, a szocialista brigád­mozgalom. A munkáskollek­tívák nem kis hányada már­is az irányelvek szellemében dolgozik, tevékenykedik. A népgazdasági célokból és az irányelvekből reájuk háruló feladatokat jól kiválasztot­ták és számos Helyen be­építették munkafelajánlá­saikba, vállalásaikba. A szo­cialista brigádok többsége az irányelvek nyomán még több gondot fordít a munkaidő jobb kihasználására, a mun­ka-, a technológiai, valamint a balesetvédelmi fegyelem, az előírások betartására, il­letve betartatására. Éppen az irányelvek és az újítómozga­lommal kapcsolatos új ren­deletek nyilvánosságra hoza­tala nyomán az tapasztalha­tó, hogy a munkások köré­ben nő a szakmai érdeklő­■m—mww ii mum iw wiiwiin dés, a tanulási, az újítási, as ésszerűsítési kedv, a munka termelékenységének fokozá­sa, a selejt és az önköltség csökkentése, a minőség ja­vítása, az anyaggal, energiá­val való takarékosság érde­kében. A munkásoknak a lap ha­sábjain megjelenő vélemé­nye ugyanakkor azt is bizo­nyítja, hogy a kongresszusi irányelvek megvitatása és az abból fakadó feladatok gya­korlati megvalósítása nem­csak a gazdasági tevékeny­séget, hanem a politikai éle­tet is megpezsdítette. Fejlő­dött a dolgozók szocialista tulajdonosi szemlélete, egy­re erősödik az a tendencia, hogy a társadalmi tulajdon­ban levő eszközöket a le­hető legjobban, leggondosab­ban használják fel. A köz érdeke, hogy fokozódjék az élet minden területén az ál­lami, társadalmi ellenőrzés. Többek közöli épp!? irányelvek megvitatásával kapcsolatos az a tapasztalat, hogy a dolgozók igénylik a szocialista demokrácia' alap­vető részét képező üzemi de­mokrácia továbbfejlesztését tartalmában és módszerei­ben a hatékonyság emelése érdekében. A kongresszusi irányelvek különböző fóru­mokon való megvitatásának tapasztalatai és az Észak- Magyarországban közölt munkásvélemények és mun­káslevelek arra hívják fel a figyelmet, hogy az eddiginél jobban kell támaszkodni a dolgozók véleményére, szá­mon kell tartani és haszno­sítani az életrevaló észrevé­teleket, ötleteket, javaslato­kat, ésszerűsítéseket, újítá­sokat. Ez egyaránt feladatú, a gazdasági vezetésnek, az üzemi párt- és más társadal­mi szervezeteknek. A párt XI. kongresszusára kiadott irányelvek egyetértésre ta­láltak a dolgozók legszéle­sebb tömegeiben. Az üze­mekben. vállalatoknál ennek szellemében dolgoznak. Egyet­értenek az irányelvekben foglaltakkal, tudják, hogy mindezek megvalósítása jól szolgálja a népgazdasági, a vállalati, az üzemi, az egyé­ni érdekeket, egész szocialis­ta társadalmunk gazdagodá­sát, előrehaladását. Dr. Juhász György. az MSZMP Borsod megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője A gépjavító műhelyben A sárospataki Kossuth Ms. Tsz gépjavító műhelyében Vigh Ferenc gépszerelő ÜUTRA-traktor futójavításán munkálkodik. Fotó: JLaezú Jóasstá

Next

/
Oldalképek
Tartalom