Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

T975. január 5., vasárnap As ötlettől a tettig' Vasutas szívvel..« Nyirkos József mozdony- vezető sokat utazik. Miskolc és Budapest között. Ismer szinte minden póznát, a pá­lya legkisebb lejtését is. Behunyt szemmel is — csaknem 100 százalékos biz­tonsággal — megmondaná, hogy a szerelvény, amely a megszokott, előírt tempóban gurul a síneken, hol, merre jár. S amíg a kerekek zakatol­va „nyelik” a kilométereket, Nyirkos Józsefnek — és mindenki másnak, aki moz­donyon teljesít szolgálatot — minden porcikája együtt él a vonattal. Csak akkor nyugodt, ha mindent rend­ben levőpek talál. Minden idegszálával erre koncentrál és önkéntelenül is rájár a gondolata a töprengésre: mit, hogyan lehet még job­ban? Egy napon, ahogy a moz­donyfelvigyázó Katona La­jos ráköszönt, Nyirkos Jó­zsefet nem hagyta nyugton egy aprónak látszó ötlet — s mint kiderült •— nem is lényegtelen „felfedezés”. — Lajos bácsi! — szólt nyomban. — Van egy észre­vételem ... S bővebb magyarázatba kezdett. Bebizonyította: ha útközben a pálya — szak­nyelven szólva — lejt — — viszonyait okosan és jól kihasználják, akkor egy-egy Miskolc—Budapest közötti útszakaszon — villanymoz­donyról lévén szó — annyi energiát tudnak megtaka­rítani, ami elegendő lenne egy-egy család egész évi szükségletének a kielégíté­sére. Minden lehetséges mó­don, minden lehetséges té­nyezőt figyelembe véve újra és újra számoltak, kalkulál­tak és mindig ugyanarra a végeredményre jutottak. A mozdonyfelvigyázó, Ka­tona Lajos bácsi azonnal látta milyen nagy értékek megóvásáról van szó. Hiszen ő is szakmabeli. Ö maga is húsz évet utazott. Ha hirte­len megkérdeznék tőle hány kilométert tett meg mozdo­nyon, talán nem is vállal­kozna egy ilyen számvetésre. •Vállalkozott viszont egyéb számtani feladatokra. — Ha villamos energiából csak azzal, hogy a lejtős pá­lyán okos ésszerűséggel dol­gozva haladunk, s ekkora megtakarítást érhetünk el. akkor más területeken is van mód hasonló eredmé­nyekre — fogalmazódott meg benne az álláspont. Nyirkos József észrevéte­lét és javaslatát elmondta a főnökeinek, amit kibőví­tett saját elképzeléseivel is. — Ha ez tény a villamos­mozdonyoknál, akkor egé­szen biztos az olajjal és szénnel való helyes gazdál­kodásra is van lehetőség. Mert mi lenne, ha ... A mondatot így folytatta: eddig a Diesel-mozdonyok­ból kikerülő fáradt kenőolaj veszendőbe ment. Jószerével senki sem törődött ezzel. — Viszont ha meglocsol­juk az olajjal a szenet, amit a gözmozdonyok fűtésére használunk, akkor? ... A kérdésként megfogalma­zott és egészen be sem feje­zett javaslat — éppen azért mert ilyen egyszerűnek tű­nik — meghökkentően ha­tott. — Nőne a kalóriaérték, te­hát kevesebb szénnel, ugyan­azt, vagy még nagyobb tel­jesítményt produkálhatnánk — alakult ki az egyöntetű vélemény. S ha egyszer elkezdődik egy ilyen beszélgetés, az egymásba kapaszkodó sza­vak nyomán újabb és újabb ötletek, javaslatok bukkan­nak elő. Mint ez alkalom­mal is. — Ha már a szénnél tar­tunk, nem ártana jobban odafigyelni a rakodásra is — tette szóvá Katona Lajos. A gőzmozdony ha rakodik — derült ki az eszmecseré­ből, — a csúszda alá áll. A szerkocsi pillanatok alatt megtelik, de óhatatlan, hogy a sínek közé ne peregjen eb­ből a fűtőanyagból hol ke­vesebb, hol több. Aztán ott is marad. Senki nem szedi össze, pedig idővel a sok ki­csi nagyon sokra megy. — össze kell gyűjteni! — határozták el. S azóta gyűjtik a szenet, s keresik, kutatják és meg is találják a takarékosság meg­annyi forrását. — Évente 15—20 millió forintra tehető a megtakarí­tásból eredő érték — mond­ják. — Ami csaknem egy mo­dern villanymozdony ára — teszik még hozzá. Mindezen lehetőségek is­meretében kért szót Katona Lajos egy összevont taggyű­lésen is, ahol kevés beszéd­del — inkább a példák ere­jével — érvelt és vitázott. — Megmondom őszintén — kezdte, — a hatékonyság, a gazdaságos munka — aminek szerves része a takarékosság — csak úgy képzelhető el tartalmasnak és tettekre ösz­tönzőnek, ha párosul a fe­gyelemmel. Nem mondott személyek­hez kötődő neveket, de ki­fejtette: — A hatékonyság akkor kezdődik, amikor nem enge­dik meg Jóskának, Pistának, vagy Pálnak, hogy hét óra helyett — indokolatlanul — nyolc órakor kezdje a mun­kát. Nem sokat, csak „millimé­ternyit” emelt a hangján és így folytatta: — Sokaknak jobban feltű­nik egy 20 forintos órabérért lazsáló ember,' mint egy veszteglő villanymozdony, amelynek az ..órabére” 12 ezer forint. Tények, tények és újra azok. Figyelmeztető adatok, olyan lehetőségek, amelyek­nek kiaknázásához — ezt ígérték a taggyűlésen is — 1975-ben sokkal többet akar­nak — és tudnak is — ten­ni mint eddig. Derekas helytállással, szor­galommal, s ahogy azt egyi­kük megfogalmazta: vasutas szívvel... Tóth Ferenc A páciensek: az állatok Szegény ló roppant lehan­goló látványt nyújtott, ami­kor belépve az istállóba, fe­lénk fordította bús pofáját. Óriási fején szemei aprónak tűntek. Tekintete betegesnek, szomorúnak látszott. Nem is olyan régen, még az ügető egyik üdvöskéjének tartották, most meg hosszú, futáshoz, vad vágtához szokott lábai arra vannak kárhoztatva, hogy néha az almot kapar- gassák... Keserves sors ez egy olyan angol telivérnek, mint ami­lyen Árenda. De hát nem tehet ellene semmit, mert ezekben a hetekben az az ő legnagyobb feladata, hogy minél előbb felgyógyuljon és visszanyerje régi kondícióját. Ugyanis Árenda nagy beteg. Sok minden összejött neki. Szirmabesenyőről hozták be pár hónapja sárgasággal, has- hártyagyulladással és egy csúnya, rúgástól eredő da­ganattal az oldalán. A tsz- ben már lemondtak róla, de azért csak beszállították Miskolcra, az állatkórházba. Amikor bekerült és levet­ték a teherautóról, Árendá- nak jártányi ereje nem volt. Léptei elbizonytalanodtak, erős térde, inas lábai ro­gyadoztak és az ápolóknak be kellett vonszolniuk a szerencsétlen párát a „kór­terembe”. Árenda hosszú ideig nyomta a kórházi szal­mát, amíg a gyógyulás első jelei mutatkozni kezdtek. Bár ottjártunkkor a hor- pasztájékán a kifakadt tá­lyogból a genny még mindig csordogált, de amire ezek a sorok megjelennek, talán már csak egy heg mutatja, a valamelyik rakoncátlanko- dó lótárs patája nyomán ke­letkezett sérülés helyét. — A lényeg, hegy túl van az életveszélyen — mondja mellettem dr. Dudás Gyula, a Miskolci Állatkórház veze­tő állatorvosa, miközben óvatosan meglapogtatja Árenda oldalát. Még így, le­romlott állapotában is lát­szik, hogy szép állat, pedig a hatalmasra nőtt 6 éves sötét pej kancán alig van valami, amit húsnak lehetne nevezni. Minden porcikája kilátszik: csont meg bőr az egész ló. Árenda csak egy az állat­kórház ápoltjai közül, ame­lyeknek a száma évente el­éri a több ezer darabot. A betegek értéke sok-sok mil­lió forintot tesz ki. Dr. Du­dás Gyula elmondása szerint a gyógykezeltek többsége a kisállat kategóriába tartozik. A miskolciak gyakorta hoz­nak be beteg papagájokat, kanárikat, de az állatkór­házban aranyhörcsögnek, vagy éppenséggel teknősbé­kának is adták már vissza egészségét. (Érdekes — fi­gyelték meg az itt dolgozó állatorvosok —, hogy köny- nyebb az állatokat meggyó­gyítani, mint a gazdik több­ségével elhitetni, hogy ked­vencük egészséges.) A macskák és a kutyák közel azonos számban sze­repelnek a kórlapokon. A cirmosok, valamint az ebek nagyobb része mérgezés gya­nújával kerül be. Sokukat már nem lehet megmenteni. Pusztulásuk többnyire a „jó­szomszédok” lelkén szárad, mert nem kevesen vannak olyanok, akik így próbálnak megszabadulni a szomszéd­ból áthallatszó ugatástól, il­letve nyávogástól. A gazdik nemritkán áll­nak elő talán csak nekem furcsa kívánságokkal, ősszel és tavasszal hirtelen megnő azok száma, akik házőrzőjük, vagy cicájuk petefészkét szeretné kiirtani. Az effaj­ta nyugalommegváltás ára 120 forint. Ebben benne fog­laltatik a műtétet követő néhány nap költsége is, mi­vel biztonsági okokból az ál­latokat kis ideig az operáció után még benntartják. Tavasszal és ősszel jelent­kező betegség a kutyáknál a szopornyica. Ezt a betegséget — szerencsére emberre ve­szélytelen — nehezen lehet gyógyítani. A gyógyítása eléggé költséges, hiszen 300 —400 forintba kerül, és rá­adásul az eredmény sem ga­rantált. Az állatkórház orvo­sai azt ajánlják az ebtulaj­donosoknak, hogy előzzék meg a szopornyicát. Először 3 hónapos korában kell be­oltani a kiskutyát, aztán 1 éves korig még egyszer. Ez­után már elegendő az éven­kénti védőoltás. Ennek az „injekciókúrának” az az elő­nye, hogy olcsó és több be­tegség ellen is védettséget biztosít. Bár a kutyák között akad­nak törzskönyvezettek is, az igazán és valóban értékes állatok — éppen Árenda ESZAK-RÄGTARORSZÄG Konténer­házak A konténer-házak építését kezdték meg a Szovjetunió arhangelszki területén a szolginszki házgyárban a Baj- kál-Amúr vasútvonal építői számára, Egy-egy ilyen ház három konténerből áll, me­lyek közül kettő egy-egy szo­bát, a harmadik pedig a kony­hát és a mellékhelyiségeket foglalja magában teljesen kész állapotban — padlóval, beépített ajtókkal, szekré­nyekkel’ felszerelt csapokkal; radiátorokkal, stb. A konté­nerekkel együtt szállítják az előre gyártott verandát és a tetőszerkezetet. A moszkvai lap beszámolt róla, hogy huszonnégy óra alatt összeszerelhetők a há­zak. Az idén már termel a Hcjöcsabal Cement- és Mészmű. TÁJÉKOZTATÓ n nemzetközi utasforgalomra vonatkozó egyes intézkedésekről A Pénzügyminisztérium ás a Magyar Nemzeti Bank — az utasforgalomban érvény­ben levő alapvető pénzügyi rendelkezések megváltoztatá­sa nélkül — intézkedéseket hozott. Ismeretes, hogy az utóbbi években — különösen 1973 —1974-ben — számos or­szágban, melyekkel elszámo­lásainkat konvertibilis va­lutában bonyolítjuk le, egy­re növekvő és országonként változó mértékű infláció következeit be. Ez mutatko­zik meg a fogyasztói árszín­vonaluk felgyorsult növeke­désében, beleértve a turiz­mussal összefüggő áruk és szolgáltatások árszínvonalát is. Ugyanakkor hazánkban gazdaság-politikai dönté­sekkel, jelentős költségveté­si terheket vállalva, mini­mális mértékűre korlátoztuk példája bizonyítja — a lo­vak, a szarvasmarháit és a sertések közül kerülnek ki. Amikor megindulnak az el­lesek, szinte minden napra jut egy-két császármetszés. Egyébként a kórházban vég­zett beavatkozások sorában talán ez a legnehezebb — fizikailag. Egy-egy ilyen mű­téthez öt-hat ember szüksé­ges. Ezért retteg minden éj­szakai ügyeletes orvos, mert az állatkórházban éjszakai ügyeletet is tartanak, ha komplikált elléssel hoznak be tehenet, hiszen éjjel csak másod-, jó esetben harmad­magával kénytelen a „szü­lést” levezetni. Nehezíti a helyzetet, hogy ; a kórház állatorvosai közül j csak Dudás doktornak var, j otthon telefonja. Két kollé- , gája, akik Hejőcsabán, illet- : ve Tapolcán laknak, már . évek óta hiába várnak tele­fonra... Így éjszakánként az ügyeletes csak táviratilag tudja őket értesíteni, ezzel pedig órák mennek veszen­dőbe és esetleg egy-egy ér­tékes állat élete is. Az' állatkórház közelében lakók sokat panaszkodnak, hogy a kutyabetegek ékte­len vonításukkal zavarják a környék nyugalmát. Nos, amint hírlik, a következő öt­éves tervben ez az áldatlan áljapot valószínű megszűnik. Tervbe vették ugyanis, hogy Miskolc határában új, na­gyobb és jobban felszerelt állatkórházat építenek majd. Végezetül még csak any- nyit, hogy időközben telefo­non megtudtam: Árenda gyógyultan távozott a kór­házból, és ismét otthon, a szirmabesenyői telivér tenyé­szetben ropogtatja a szénát. Azóta talán már az első fe­lülvizsgálaton is átesett. Szalipszki Endre a fogyasztói árszínvonal emelkedését. A turizmussal összefüggő áruk és szolgál­tatások árszínvonala is csali jóval kisebb mértékben nőtt, mint az említett országok­ban. Ezen országok valutái­nak forintárfolyama ezeket a változásokat nem követte megfelelően. A forint értéke és a fent jelzett valuták forintárfo­lyama közötti aránytalanság mérséklése érdekében szük­ségessé vált a forint felér­tékelése, azaz, a konvertibi­lis elszámolású valuták pót­lékolt forint-árfolyamának csökkentése. Az 1975. január 1-i hatállyal bevezetett, a szerdai lapokban közzétett új pótlékait árfolyamok va­lutánként változó mérték­ben, átlagosan 6 százalékkal alacsonyabbak az eddigiek­nél. Ez az intézkedés azt je­lenti, hogy mindazok — ma­gyarok és külföldiek egy­aránt —, akik e valutákból beváltanak, az eddigieknél kevesebb forintot kapnak, akik pedig e valutákból vá­sárolnak, kevesebb forint- összeget fizetnek. A konvertibilis valutael­számolású országokba (ide­értve Jugoszláviát is) turis­ta útlevéllel külföldre utazó magyar állampolgárok to­vábbra is személyenként és utazásonként 3300 forintért vásárolhatnak valutát, de ezért a forintösszegért az árfolyamcsökkentésekkel arányosan nagyobb valuta­összeget kapnak, mint ed­dig! (Például az eddigi 141 dollár helyett 151 dollárt.) Jugoszláviai turista uta­záshoz ez ideig előzetes va­lutaigénylésre nein volt szükség. Miután Jugoszlá­viával két év óta ugyancsak konvertibilis valutaelszámo­lásunk van, a népgazdaság devizális érdekeinek érvé­nyesítése céljából 1975. ja­nuár 1-től a Jugoszláviába szóló turista-útlevélkérelem benyújtásához a kérelmező­nek rendelkeznie kell a Ma­gyar Nemzeti Bank előzetes valutakiutalási engedélyével. Ilyen engedély a jövőben kétévenként igényelhető. Ju­goszláviába irányuló turista­utazások (egyéni vagy cso­portos) között legalább egy naptári érnek kell eltelnie, amelyben az utazni kívánó magyar állampolgár magán­céllal (egyéni vágj’ csopor­tos) turistaként, illetve láto­gató útlevéllel konvertibilis valutaelszámolúsú országba nem utazott. 1975-ben nem igényelhet jugoszláviai tu­ristautazáshoz valutát, aki 1973-ban és 1974-ben, te­hát mindkét évben turista­ként járt Jugoszláviában, va­lamint az, aki 1974-ben tőkés országban volt turistaúton. Azok a magyar állampol­gárok. akik 1974. december 31. előtt kiadott, jugoszlá­viai turistautazásra jogosító kiutazási engedéllyel rendel­keznek, a valutát úgy vásá­rolhatják meg, hogy az IBUSZ és az OTP erre fel­hatalmazott fiókjainál 1975. január 31-ig előzetes valuta­kiutalási engedélyt kérnek. Ezeket az engedélyeket a Magyar Nemzeti Bank kü­lön eljárás nélkül adja ki az érdekelteknek. A jugoszláviai turistauta­zásra napi 250 Ft-ért, össze­sen legfeljebb 3300 Ft-ért lehet valutát igényelni. Vál­tozatlanul forintért vásárol­hatók meg a turistaútlevél birtokában a különböző me­netjegyek, a személygépko­csival utazó turisták pedig üzemanyag-vásárlás céljára külön valutaellátásban ré­szesülnek. Egyéb konvertibilis valu­taelszámolású országokba irányuló turistautazáshoz az eddigi rendszernek megfele­lően az útlevélkérelem be- nyújtása előtt valutát kell igényelni a Magyar Nemze­ti Banktól. Ezekhez az uta­zásokhoz változatlanul ak­kor lehet valutát igényelni, ha a kérelmező két egymást követő naptári évben nem járt magáncéllal ilyen or­szágban. Jugoszláviai ma­gánutazás után azonban egy naptári év elteltével lehet valutaigényléssel a Magyar Nemzeti Bankhoz fordulni. A konvertibilis valutael­számolású országokba (ide­értve Jugoszláviát is) láto­gatóként kiutazók valuiael- látásának javítása érdeké­ben utazásonként az eddigi 300 forint helyett 500 forint értékű valuta vásárolható (így például az eddigi ke­reken 13 dollár helyett, fi­gyelembe véve a pótlékolt árfolyam változását is, ke­reken 23 dollár.) Akik látogató-útlevéllel utaznak Jugoszláviába, 1975. január 1-től forintért csak Volán-autóbuszjáratra, vagy MALÉV repülőgépjáratra vehetnek menetjegyet. Vas­úti menetjegy forintért csak a magyar határig vásárol­ható. Módosulnak 1975. január 1-től egyes útlevélilletékek is. A turistaútlevél illetéke konvertibilis valutaellátás esetén — ideértve a Jugo­szláviába érvényes útlevél illetékét is — egységesen 600 forint. A tőkés országokba érvényes látogatóútlevél il­letéke minden alkalommal 450 forint. A Jugoszláviába szóló látogató kiutazási en­gedély illetéke alkalmanként 100 forint. A rubel-elszámolású or­szágokba utazó magyar ál­lampolgárok valutaellátásai­nak rendje és mértéke nem változik. A? évi valutakeret ezekbe az országokba to­vábbra is 8000 forintnak megfelelő összeg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom