Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
•• —in: I ' I■—■■■■ ■ Á zárszámadások, elé A MEZŐGAZDASÁGRÓL írva ar. idén gyakran és indokoltan került szóba a nehéz esztendő kifejezés — s vele együtt a derekas helytállás, a példaszerűen megnyilvánuló társadalmi eegílö- készség méltatása is. A termelőszövetkezetek többsége ez idén a naponkénti kemény próbatételekben különösen szembetűnően tanúsította, hogy a szövetkezet nem csupán gazdasági, szervezeti forma, hanem tulajdonosi felelősségtől áthatott emberi közösség. A szövetkezeti tagság teljes „erőbedobása” s az össztársadalmi segítség együtt tette lehetővé, hogy — bár a mi megyénkben, a közismerten kedvezőtlen természeti adottságok között, a sorozatos elemi csapások miatt a közös gazdaságok a tavalyinál kevesebb eredményt hozó évet zárnak ■— a felhasználás és a felhalmozás aránya most is egyensúlyban legyen, s gyarapodjanak a közös célokat szolgáló alapok is. Tárgyilagosan számolni kell azonban azzal is, hogy a szövetkezeti gazdaságok egy része, a rendkívüli erőfeszítések ellenére is, veszteséggel, illetve alaphiánnyal zárja az évet. Azok a gazdaságok, amelyek önhibájukon kívül jutottak ebbe a helyzetbe, nyilvánvalóan minden méltányos segítséget megkapnak mielőbbi talpraállásukhoz. Most a fő figyelem mindenütt az 1974. évi zárszámadások és a jövedelemfelosztási döntések megfontolt előkészítésére irányul. Megnyugtató az a tudat, hogy a szövetkezetek többségében már a korábbi években kialakult az érdemi előkészítő munka helyes gyakorlata: a tagok részletes, pontos tájékoztatása a vagyoni és az eredményhelyzetről — üzemági, munkahelyi megbeszéléseken, s egyre Inkább írásos emlékeztetők formájában is. Emberek sokasága ül, járkál, cigarettázik, idegeskedik, fölényeskedik Miskolcon, a bíróság folyosóin, vagy érvel, ellenérvei, vádol, védekezik, tanúskodik a tárgyaló- termekben. Rengeteg az ügy a Miskolci Járásbíróságon. A legtöbb bírónak mór februárig, február közepéig betáblázott nemcsak minden napja, hanem szinte minden órája is. Befejeződik az egyik tárgyalás, legfeljebb egy cigarettaszünet és már kezdődik, vagy éppen folytatódik a másik, egy merőben különböző, és a bírónak, a tanácsnak ebben is ugyanúgy „otthon kell lennie”, mintha csakis erre készült volna az előző napon. Megfeszített', teljes figyelmet követelő, felelősségteljes munka, mely nem tűr semmiféle lazítást, kikapcsolódóst egy pillanatra sem. Hébe-hóba azonban adódnak helyzetek, melyek a könnyedebbek közé tartoznak. íme: A tabletta A feladat: megállapítani, ki a gyermek apja. Azegyik várományos, sötét bőrű fiatalember erősen méltatlankodik, tiltakozik a képtelen gyanúsítás ellen. Még hogy ő? Hogyhogy ő? Éppen ő, aki felvilágosult,? Majd rögtön bebizonyítja, hogy ő aztán végképp nem lehet! — Érintkezett ezzel a hölggyel? — Mármint^iogy ... Igen, igen érintkeztem úgy is, ahogy tetszik gondolni. De Tisztelt Bíróság!... Hogy lehetnék én az apa, amikor én már tudom, hogy az infra ... infre ... pillanat... az infe- kundin tabletta (büszkén kiA szövetkezeti ellenőrző bizottságok növekvő aktivitásának. a belső ellenőrzés javuló hatékonyságának is tetemes az érdeme abban, hogy évről évre kevesebb a rossz előkészítés miatti elhamarkodott döntés, amely kárt okoz a szövetkezet egész közösségének. A kívánatos gazdasági továbblépés érdekében elsőrendű feladat a következő évi fejlesztési lehetőségek felmérése, a megvalósításukhoz szükséges jövedelemfedezet biztosítása. A termelés biztonságát növeli, a gazdálkodási fegyelmet szilárdítja, ha lehetőleg az idei jövedelemből tartalékol a szövetkezet a következő évben szükséges beruházásokra, s ezáltal csökkenti az évközi, kockázatosabb kötelezettségvállalás mértékét. Ugyanezért ésszerű arra törekedni, hogy az állat- tenyésztéshez szükséges, az újig elegendő takarmányt saját terméséből tartalékolja a gazdaság. Ezenkívül tanácsos a tartalékolást — a termelés folyamatosságával indokolható mértékben — pénzlartalé- kolással is kiegészíteni. A FELOSZTÁSRA, kifizetésre kerülő részesedési alap meghatározásánál a szövetkezetek java része következetesen érvényesíti azt a felismerést:, hogy csak úgy lehet tartósan biztonságos a gazdálkodás, ha előbb a termelés folyamatos fejlesztéséről gondoskodnak, s mértéktartóan ehhez igazítják a személyi jövedelemfejlesztés színvonalát. A zárszámadási döntéseket előkészítő munka során kell igyekezni mindenütt megértetni a tagsággal a mértéktartó jövedelem fejlesztés gazdasági szükségszerűségét. Különösen indokolt ennek az, alapelvnek az érvényesítése az egyesülésre előkészült szövetkezetekben, ahol a keresetszabályozás egyik eleme — a jövedelem húzza magát a szó után) megakadályozza a gyereket! — És látta, amikor a hölgy bevette? — Mit? — Az iníekundin tablettát! — Azt nem. Azt én sosem láttam! — Hát akkor? — De Tisztelt Bíróság! Az infekundint mindig én vettem be! Happy end Egy másik apasági per körülbelül egy évig húzódott. Az ügy megjárt minden lehető fórumot, sok ember foglalkozott vele, sok akta készült, a fiatalember azonban tagadott, mindent megmozgatott, hogy ne kelljen az apa tisztes szerepét vállalnia. Közben a két fiatal egymást túllicitálva mondta el véleményét a másikról és ez a vélemény egyáltalán .nem volt hízelgő, lévén, hogy az egy év alatt mindketten eléggé idegesekké váltak. Egy év múltán pedig végérvényesen lezárult az ügy. A két fiatal összeházasodott. Ugyanis az egy év, az állandó pereskedés ahhoz is jó voll, hogy valamelyest megismerjék egymást. Valamint 'annak a megállapítására is, hogy a házasságok időnként a bíróságon köttetnek. EletíV>irvíi<daii Középkorú férfi áll a bíróság előtt családi perpatvar miatt. — Volt már büntetve? — Nem. Soha. Bocsánat... egyszer nagyon súlyosan megbüntettek. Ézerkilencszáz... növekményadó — átmenetileg nem érvényesül, és az ennek hatása alól most kikerülő szövetkezetek zárszámadási közgyűléseinek^ megalapozatlan döntései • á szövetkezeti közösség egészének — a mértéktartó jövedelemfejlesztést megvalósító többségnek is — károkat okozhatnak. A saját bőrén érezheti most mindéi. szövetkezeti tag, mennyire indokolt volt a kedvező években feltölteni a közös gazdaságban a jövedelembiztonsági alapot. Erre a célra az előretekintő szövetkezetek az elmúlt esztendőkben jövedelmük növekvő hányadát tartalékolták. Ennek köszönhető, hogy az idei kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkezett eredménycsökkenést a közös gazdaságok többsége nagyobb megrázkódtatás nélkül át tudja vészelni. S a jövőt illetően azért megszívlelendő megyénk valamennyi közös gazdaságában az az ajánlás, amelyet a To- kaj-hegyaljai Területi Szövetség jut latoit el tagszövetke- zetcinek: — Az 1974. évi jövedelemfelhasználási döntéseknél az a helyes alapelv, ha a hosz- szabb távú feladatok megvalósításáig minden szövetkezet legalább olyan összegben képez jövedelembiztonsági alapot, aipely a szövetkezetek közös tartalékalapjára is megteremti az anyagi lehetőséget. A SZÖVETKEZETEK a következő évi gazdálkodási sikereik alapját a mostani reális vagyonszámbavéléllel, az évközi elemzéseket kiegészítő és'a belső tartalékokat feltáró eredményelemzéssel, a jól előkészített, megfontolt jövedelemfelhasználással, a helyes felhalmozási-fogyasztási arányok kialakításával vethetik meg. R. J. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtti időpontot mond, pontos dátumot, évet, hónapot, napot, sőt órát is. A bíró nézegeti az iratokat, de nem 1alál büntetésről szólót, majd a férfi személyi igazolványába Tápoz. — De kéreni, a dátum, amelyet mondott, a házasságkötésének időpontja! — Hát erről van szó éppen! Akkor nagyon súlyos büntetést kaptam ... Talán életfogytiglan t. A panaszos A panasziroda előtt sorszámmal várakozik 50—60 ember. Benn, a fogalmazó éppen egy idős, falusi nénike panaszáradatát hallgatja, nagy megértéssel, sajnálkozással, hiszen valóban szomorú a sorsa a nénikének, akit a fia, a menye üldöz, békén nem hagy soha. nincs már maradása, valamit tenni kell, az biztos. Körülbelül félóra elteltével a fogalmazó papírt tesz a gépbe, hogy leírja a szükségeseket és útjára indítsa az ügyet. — Tehát akkor nénikém, ugye a menye és a fia ellen ... — Mit akar kedveském a menyemmel meg a fiammal ? — Én? Hát amit elmondott nénike! Megindul az eljárás ... — Márhogy eljárás? Pereskedés, a fiam meg a menyem ellen? Hogy gondol ilyen rosszra, kedveském? Megvagyok én azokkal, kedveském. mégis, csakhál ugye, ezek a fiatalok ... — De hát. drága asszonyom, miért jött végül is a Miskolci Járásbíróságra? — Mié , miért... Mert Szerelik a műszereket a T. Váltó ellenőrzés a Gömöri pályaudvaron még itt nőm voltam. Füzesabonyban lakom én, lelkem, ott már ismerik az én helyzetemet, hát most elmondtam itt, Miskolcon is, mert ugye, az embernek jólesik kibeszélni magát, de hallja, amit maga akar, hogy feljelenteni, pereskedni, micsoda dolog ez már? No, én megyek, azért majd egyszer még eljövök... A fogalmazó szép lassan, de kissé sápadtan emelkedett fel a székről. Jól látszott, hogy mondani akar valamit, de sehogyan sem tudja kipréselni magából a szavakat. Amikor végül sikerült, a néniké már szerencsére mesz- sze járt. nem hallhatott semmit. Különben talán be- csületsértési ügy lehetett volna belőle. Az épület A bíróság épületének külleme szép, megkapó látvány, ahhoz azonban elég nagy elfogultság kellene, hogy az ember bévülről is kellemesnek, meghittnek, barátságosnak ítélje, olyan munkahelynek. amilyennél jobbat, korszerűbbet már alig-alig lehetne elképzelni. Mert azért el lehetne képzelni jobbat, korszerűbbet is, de hát ilyen, amilyen. Az öreg épületnek is van előnye. Igaz, kissé nehéz megtalálni ezt az előnyt, különösen akkor, ha rendszerint beviszik a szobába. Arról van szó, hogy a tárgyalások munkáját fölöttébb zavarja. idegesíti az elég gyakori ki-benvitogalás, a „pardon”, „csak azt néztem”, •..csak keresem” stb. Az egyik tárgyalóteremnél ezen a gondon úgy segítettek, hogy a munka megkezdésekor a külső kilincset egyszerűen leveszik és beviszik. Kijönni lehet. bemenni nem. Az öreg kilincs könnyedén lejön. Igaz. új házaknál is adódik ilyesmi, ámbár ott nem nevezhető előnynek. Priska Tibor MUNKÁJUK eredményét, a Hernád völgyében és az egész encsi járásban szinte egyedülálló teljesítményeiket évek óta ismerem. Hol második, hol harmadik, „legrosszabb” esetben harmadiknegyedik helyen végeztek a kombájnosok járási versenyében. Az idén ők’ ketten, Tarnóczi Ferenc és Barnóczki István, a halmaji Aranykalász Tsz kombájnosai a nagy nyári verseny első és második helyén osztoztak. De ha lenne egész évre szóló, nemcsak aratást-cséplést, hanem az összes talajmunkákat, vetést is értékelő verseny, valószínűleg akkor is kettőjük között dőlne el az elsőség. Mór régen készültem rá, hogy eredményeik után őket magukat is megismerjem. Nehezen sikerült. Sosem hittem volna, hogy talán még a miniszterrel is könnyebb sort keríteni egy hosszabb, nyugodt beszélgetésre, mint ezekkel a szorgalmas, a munkát mindig „hajtó” kombájnos- traktorosokkal. Mert kézfogásnál, néhány rövidke mon- datváltásnál eddig sosem futotta többre. Hol ezért, hol azért, de sietniük kellett. Barnóczki legutóbb kukoricát szállított MTZ—50-esével, s nagyon kellett sietnie, hogy az utolsó fordulóval még idejében beérjen. Tarnóczi kombájnolásnál azért „rohant”, mert sűrű esőfelhők közeledtek, s égzengésig mindenképpen végezni akart a táblán még lábon álló néhány holdnyi búzával, nehogy eső utánra maradjon. — Talán azon múlott az elsőség — mondta nevelve most utólag. Mert úgy alakult, hogy Tarnóczi Ferenc 376 kataszt- rális hold learatásával lett a járás első, Barnóczki István pedig 374 holddal a járás második kombájnosa az aratási versenyben. A véletlen szerencsének köszönhetem, hogy mindkettőjükkel sikerült végre hosz- szasan beszélgetnem, mégpedig egyidőben. Barnóczki ugyanis a csobádi határrész, Tarnóczi pedig a kiskinizsi földek első számú traktorosa, kombájnosa. Egy ködös, fagyos téli napon Tarnóczit keresve Barnóczkit is Kiski- nizsen találtam, ahová tehén- vásárlás ügyében érkezett, s még az alku előtt felkereste a „vetélytársat”, aki nemcsak jó barátja, de szegről-végről rokona, komája is. Idézőjelbe tettem a „ve- télytársakat”, mert percek alatt kiderült, hogy ilyesmiről köztük szó sem lehet. Komák, barátok s még inkább elvtársak ők, akik nem egymás teljesítményét figyelik, hanem azt. hogy a rájuk bízott munkát sikerül-e jól s a lehelő leggyorsabban elvégezni. Ha azt állítom, hogy nagyszerű emberek, ezzel keveset mondok. Nemcsak szorgalmuk, de szerénységük, mértéktartásuk, emberségük is közismert, gyakran emlegetett, követendő példa az Aranykalász Tsz nagy családjában. Barnóczki István az idősebb. 43 esztendős, háromszor kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt. A csobádi gépállomás megalakulásakor, 18 éves korában ült először traktorra. — Tudja, az az első G—35- ös mindent, az egész világot jelentette akkoriban számomra — meséli. — Nem volt nálamnál boldogabb ember. A VOLT CSULÉDGVEREK, akinek édesapja odamaradt a háborúban, aki 12 éves korában már egészrészeskénl aratott, kilépett a barázdából, felszállt a holnapot jelentő gépre. És már akkor, azon a pöfögő, lelket kirázó masinán megtanulta, hogy a géppel s a munkával együtt kell élni. 1952-ben, a gépállomáson lett párttag. Most tagja a tsz-ben a csúcsvezetőségnek. Mondják, hogy amilyen a munkában, olyan a pártmunkában is. Tarnóczi Ferenc még csak 32 éves. Tíz esztendeje, a kiskinizsi tsz-ben lett traktoros. Kezdetben bizony huncut legénynek ismerték, meg kellett néha mérni mögötte a szántás mélységét, de aztán nagyon gyorsan rájött, meg-, tanulta, hogy az ő gépével végzett szántás, vetés minősége dönti el: milyen lesz az aratás, a betakarítás. Azóta a saját munkájának ő maga a meósa. És ugyanúgy, mint Bar- nóczkiról Csobádon, róla Kis- kinizsen mesélik, hogy nagy munkacsúcsok idején az ő traktora vagy kombájnja „zavarja” legtovább, gyakran éjfél ulán is a halár csendjét. És őt is úgy jellemzik röviden, legtöbbet mondóan a tsz-ben, hogy a kommunista traktoros. Pedig nem is tagja a pártnak, de igaz, hatodik éve a szikszói munkásőr szakasz megbecsült tagja. Talán a két rokon csengésű név, a Barnóczki s a Tarnóczi miatt van, de inkább az egyforma hírnév miatt, hogy a Hernád völgyének távoli részein sokáig úgy tudták: egy ilyen kiváló traktorosa van az Aranykalásznak. Most azonban már lenn a völgyben, s odafenn a Csere- háton is tudják, hogy ketten vannak, csak a hírük, a munkájuk, a magatartásuk egyforma. És sokszor a gondolataik is hasonlóak, az emlékeik is egyformák. Az elmúlt nyárról, vagy inkább nyarakról kérdeztem őket. Kiderült, hogy nemcsak szorgalmuk, munkaszeretetük, munkamódszerük egyforma, de a két ember munkájának. lelkes tenniakarásá- nak „fűtőanyaga” is ugyanabból a forrásból fakad. Külön-külön mesélték el, de majdnem egyazon szavakkal, hogy mire is gondoltak leggyakrabban akkor, amikor tűző napsütésben vagy éppen holdvilágnál, a gépen ülve, a nagy „asztalt” figyelve rótták a köröket. Az idősebbet, Barnóczki Istvánt idézem: — ESZEMBE JUT sok minden... A legszívesebben arra gondolok, hogy mit jelent, mit eredményez a mi munkánk, a traktorosoké, kombájnosoké. Hány fogatos eke, hány kis vetőgép, kézikasza, marokszedő, s a cséplőgépeknél hány verejtékező parasztember végezte el azt, amivel most az erőgépem s a kombájnom szinte egymaga megbirkózik. A jó öreg SZK— 4-esem az elmúlt nyáron is egymaga annyi életet kombájnolt le, mint amennyit gyermekkoromban 45—50 aratópár takarított be a csobádi határban. Pozsonyi Sándor ■■■wwBWBHBpgawwwMWiBBwaBWEWWgHBgrewiaiwwrwrTP^^^-a!^^ ^mgywMKKWBigMtBffii nrwnwwmiafc-WKa—im Tisztelt Bíróság! EMLÉKEZÉS A NYÁRRA Két üzem — kot kép