Észak-Magyarország, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 2. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1975. január 3., pénüefc Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek újévi köszöntője, a rádióban c.s a televízió­ban január I-én hang­zott el. Kedves hallgatóim! Üj esztendőhöz érkeztünk. Dolgos és eredményes évet zártunk. Népünk a minden­napos munkában tanújelét adta az új társadalomba ve­tett hitének, az ’ összefogás erejének. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség jó munkakedvvel, növekvő hozzáértéssel és szorgalom­mal végzi építőmunkáját, dolgozik a haza felvirágzá­sán, az egész nép boldogulá­sán. A jól végzett munka örömével és tudatával bú­csúzhatunk az óesztendő­től. Tovább erősödött a munkásosztály vezető szere­pe. szilárdult a munkásha­talom. fejlődött a munkás­paraszt szövetség és tovább mélyült a szocialista nemze­ti egység. Teljesítettük, egyes jelen­tősebb területeken pedig túl­teljesítettük ötéves tervünk 1974. évi feladatait. Hatéko­nyan valósítottuk meg a magunk elé tűzött népgazda­sági célokat az iparban, a mezőgazdaságban, a nemzeti jövedelem gyarapításában. Terveinkkel összhangban emelkedett népünk életszín­vonala; növekedett kultúrája. Pártunk XI. kongresszusá­ra készülve számba vettük több éves munkánk eredmé­nyeit is. A nagy gonddal és felelősséggel összeállított mérleg kedvező képet mutat hazánk fejlődéséről az élet minden területén. / Eredményeink összegezé­sekor jól esnék azt mondani, hogy gondtalan az életünk. De vannak problémáink is. Egy részük ugyan nem új­keletű, de a tőkés gazdaság válsága nyomán súlyosabban érezteti hatását nálunk is. A tőkés világpiaci árak ro­hamos emelkedéséből adódó veszteségek felszínre hozták a gazdaságunk szerkezetében és a munkánkban jelentkező togyatékosságokat. Hogy la­kosságunk mind ez ideig nem érezte meg számottevő­en a tőkés világ gazdasá­gunkat érő káros hatásait, az csak szocialista rendsze­rünk erejének, a szocialista országok összefogásában és együttműködésében rejlő tar­talékok és előnyök felhasz­nálásának köszönhető. Szo­cialista építőmunkánk ered­ményeként erős, fejlett gaz­dasággal rendelkezünk. Meg- yannali az adottságaink és a' feltételeink ahhoz, hogy a jövőben is fenntarthassuk fejlődésünk ütemét. Gazdasági kapcsolatainkat a szocialista országokkal folytatott sokoldalú együtt­működés mellett, a kölcsö­nös előnyök alapján válto­zatlanul szélesíteni akarjuk a más rendszerű országok­kal is. Saját érdekeink is ezt kívánják, de ezzel segít­hetjük a legjobban a világ­ban kibontakozó kedvező po­litikai folyamatokat is. Idei feladatainkat ennek figyelembevételével határoz­tuk meg. A külső, kedvezőt­len gazdasági hatások csök­kentésének számunkra egye­dül járható útja elsősorban munkánk jobb megszervezé- .se, a nagyobb fegyelem és a .takarékosabb gazdálkodás. A mind szélesebb körű szocia­lista munkaversennyel a dolgozók milliói e feladatok valóra váltásában mutatnak példát: gyakorlati tettekkel fejezik ki szocialista hazaíi- ságukat. Előrehaladásunk és fel- emelkedésünk záloga volt és marad, hogy pártunk és ál­lamunk vezetése népünkkel együtt, a nép érdekében munkálkodik a X. kongresz- szuson és ötéves tervünkben megfogalmazott gazdasági és társadalmi célkitűzéseink maradéktalan, > következetes megvalósításán. Megerősíti elhatározásunkat, hogy dol­gozó népünk magáénak vall­ja a szocialista társadalom építésének programját, min­dennapos munkájával támo­gatja ennek megvalósítását. Kedves barátaim! Az általános világpolitikai helyzet számunkra is ked­vezően alakul. A különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének lenini elve polgár­jogot nyer az államok hiva­talos kapcsolatában. Az enyhülés irányzata egyre teljesebben hatja át a nem­zetközi viszonyokat. Beszé­desen bizonyítja ezt az a nagyarányú, magas szintű diplomáciai tevékenység is, amelynek tavaly a világ tanúja lehetett. Talán soha nem került sor legmaga­sabb szintű vezetők oly nagyszámú, kölcsönös láto­gatására. tárgyalására és vé- leménycsei’éjére. mint az el­múlt évben. Az államok kö­zötti viszony új alapokra épül. s ennek jellemzője . a szocializmus és a haladás erőinek a térnyerése. Ma már elképzelhetetlen a nem­zetközi élet bármilyen prob­lémájának tartós rendezése a szocialista és haladó orszá­gok egyetértése és támoga­tása nélkül. A nemzetközi helyzet általános jellegű és kiterjedt javulásának még az sem mond ellent, ha egyes befolyásos reakciós erők megpróbálják fékezni, sőt szeretnék visszafordítani a kedvező irányzatokat. Minden reményünk meg­van rá, hogy az idén újabb területeken sikerül előreha­ladni azon az úton, amely a háborús fenyegetettségtől mentes, békés világba ve­zet. A legfőbb garancia er­re nagy barátunk és szövet­ségesünk, a Szovjetunió te­kintélyének, hatalmának gyarapodása, a szocializmus erőinek összefogása, szaka­datlan növekedése, befolyá­sának terjedése. Kedves honfitársaim! Bizakodva nézhetünk sza­bad életünk 30. esztendeje elé. Terveinket a józan realitás j ellemzi: eredményeinkre alapozva, népgazdaságunkat tovább szilárdítva számolha­tunk az életszínvonal szolid mértékű emelkedésével. Az élet minden területén új eredményekkel, odaadó, fe­lelősségteljes munkával ké-. szülünk pártunk XI, kong­resszusára és hazánk felsza­badulásának jubileumi év­fordulójára. Meggyőződésem, hogy az új esztendő új sikerekkel gazdagítja majd országun­kat és gyarapítja népünk életét. E gondolatok jegyében kí­vánok egész népünknek eredményekben gazdag, bol­dog új évet! A kairói rendőrség 48 személyt vett őrizetbe azt követően, hogy .szerdán fele­lőtlen elemek rendzavaró tüntetést kezdeményeztek az egyik fővárosi pályaudvar, közelében, megakadályozva, hogy a munkába induló dol­gozók elutazzanak Iieluanba. A tüntető csoportok lazító, törvénysértésre buzdító jel­szavakat kiáltozva vonultak végig az utcákon, de a hivatalos jelentés sze­rint nem sikerült maguk mellé állítaniuk a haza­fias érzelmű tömegeket. A zavargások résztvevői szá­mos üzletet, autóbuszt, gép­kocsit megrongáltak, két já­rókelő és néhány rendőr ki­sebb sérüléseket szenvedett, miközben a biztonsági szer­vek szétoszlatták a tüntető csoportokat. Iligazi kormányfő elnökle­tével rendkívüli ülést tartott a legfelsőbb politikai, gazda­sági és tervezési bizottság, s nyilatkozatban ítélte el a kairói zavargásokat, rámu­tatva, hogy ezek szervezői kihasználták a hadiállapot­ban levő ország gazdasági nehézségeit. Mamduh Szalem belügy­miniszter, a katonai főkor­mányzó helyettese nyilatko­zatban emlékeztetett és fi­gyelmeztetett arra, hogy mindenféle tüntetés tilos és törvénytelen, következéskép­pen a törvény teljes szigo­rával lépnek fel a tüntetések és szabotázsakciók szerve­zőivel, kezdeményezőivei szemben. Legutóbb Port Szaidból jelentettek kisebb ará­nyú zavargásokat, sHt személyt tartóztattak le a szélsőségesnek minősített rendbontók közül. Az A1 Musszavar című ma­gazin kommentárja azt állít­ja, hogy bizonyos, meg nem nevezett külföldi körök ha­talmas pénzösszegek, újságok és rádióállomások felhaszná­lásával már hosszabb ideje heves pszichológiai háborút folytatnak az egyiptomi bel­ső front megbontása céljá­ból. Közvetlenül az új év kezdete előtt a chicagói tőzsde meg­kezdte , magánszemélyeknek az aranyrúdeládást. A csupán 15 percig nyitva tartott tőzsdét óriási tömeg rohamozta meg: az inflációtól való félclmiikb en rengetegen akarják arany­ba fektetni a pénzüket A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői ! csütörtökön az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnö­kének. Az Elnöki Tanács fogadá­sán részt vett Gáspár Sán­dor, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titká­ra, valamint Nagy Lajos, a Külügyminisztérium prolo- kollosztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. A nyereménybetétkönyvek 1974. IV. negyedévi sorsolá­sát és az 1974. évi fősorsolá­sát az Országos Takarék- pénztár január 2-án, csü­törtökön Budapesten rendez­te meg. 1974. IV. NEGYEDÉVI SORSOLÁS Mindazok a sorsolás nap­ján forgalomban volt nyere­ménybetétkönyvek, amelye­ket 1974. december 23-ig váltottak és amelyek sor­számának utolsó három számjegye (számvégződése) az alább felsorolt számokkal megegyezik, az 1974. IV. ne­gyedévi átlagbetétjiiknek a számok mellett feltüntetett' százalékát nyerték: 588 25 592 25 597 25 638 50 667 1 50 698 25 725 25 797 25 851 25 805 25 879 25 965 25 984 100 1974. ÉVI FÖSORSOLÁS Azok a sorsolás napján forgalomban volt nyere­ménybetétkönyvek, amelye­ket 1974. december <28-ig váltottak és amelyek sor­számának utolsó négy szám­jegye (számvégződése) a fő­sorsolás alkalmával kihúzott m­nyeremény­négyjegyű számmal meg­;ződés százalék egyezik, 1974. évre számított éves átlagbe tétjüknek 1000 03G 25 százalékát nyerték. 087 200 A fősorsolás alkalmával 117 25 kisorsolt számvégződés: 1092. 126 25 A nyeremények összegé­175 ből 20 százalék nyeremény­241 2ö illetéket vonnak le. A nye­275 25 reményösszeget a betétköny­288 25 vet kiállító takarékpénztári 345 25 fiók vagy postahivatal 1975. 374 25 január 15-től minden forga­477 25 lomban levő nyereménybe­542 25 tétkönyvre kifizeti. AZ ŐSZ VÉGE, a tél ele­je az Egyesült Államokban mindig a gépkocsi-kereske­dők nagy ideje. A posta ilyenkor szállítja házhoz a színes prospektusokat az új — soha ilyen kényelmes még nem volt. soha ilyen biz­tonságos még nem volt, so­ha ilyen csodálatos nem volt — gépkocsikról. És megtel­nek az új márkákkal az autószalonok kirakatai, új reklámtáblákat állítanak fel az országutak mentén. 1974- ben ez a nagy autós fesz­tivál nem így zajlott le. Az idei kampánynak két fő sa­játossága volt. Az egyik: a tavalyi esztendőhöz képest 38 százalékkal csökkent az új kocsik eladása. A másik. — nem kevésbé lényeges — vonás: az eladási nehézsé­gek ellenére az autók ára nem csökkent, hanem emel­kedett. Ez a piac törvényei­vel annyira szembenálló je­lenség megmutatta a szán­dékét: fizessék meg az új kocsit vásárlók — ha keve­sebben is vannak — a tava­lyi profitot. Ha a teljesség igénye nél­kül végigszaladunk néhánv tőkésorszáaon. megnézünk néhány árucikket. kiderül: az árak emeüredését szinte semmi sem korlátozza. Az Egyesült Államokban példá­ul a cukor 1974-beu négy- szőr annyiba került, mint 1973-ban. Az alonve+5 élel­miszerek — a tejtől a búsig — átlagosan áf) cTázalúkiral kerülnek többe. Egy nem­rég végzett közvélemény-ku­tatás szerint a megkérde­zettek 80 százaléka úgy vé­lekedett: nem érdemes taka­rékoskodni, mert a pénz a közeljövőben nagy mérték­ben elértéktelenedik. Angliá­ban két év alatt a hagyo­mányos népélelmezési cikk, a marhahús ára 98 százalék­kal nőtt. A London Univer­sity közgazdászai szerint egy év alatt 17,1 százalékkal romlott a pénz. (Nagy-Bri- tanniában csak becsülik az inflációt, hivatalos árstatisz­tikája nincs az országnak.) Olaszországban a téli ruha­nemű, a hús és a fűtőanyag ára úgy felszaladt, hogy a lakosság jelentős rétegei kénytelenek lemondani a rendszeres húsevésről, az új télikabátról, az egész napi fűtésről. Visszaesett a köny­vet vásárlók, a moziba já­rók, az újságelőfizetők szá­ma. A líra 1974-ben három­negyedét érte csak 1973-as vásárlóértékének. Már szó esett az országon­ként előidézett inflációról, meg az importált inflációról, s e kettő együttes hatásáról. Hogyan jelentkezik ez Olasz­országban? Az állami költ­ségvetés hiánya 9 ezer mil­liárd líra. A rossz és költsé­ges közigazgatás, a felesle­ges intézmények százainak kiadása, a pazarló ipar fel­emészti az erőforrásokat a termelő beruházások, a fej­lesztés elől. Ugyanakkor az ország nagymértékben rá. van utalva a nemzetközi piacra, szinte minden nyers­anyagból behozatalra szo­rul. Az importárak szintje az utolsó évben 82 százalék­kal nőtt, míg az olasz ex­portáruk ára alig emelke­dett. Elsősorban ez okozza a már említett óriási mére­tű költségvetési hiányt, KI FIZESSE meg e válság árát? A baloldal a gazda­ságszerkezet átalakítását kö­veteli, hogy lehetővé váljék a termelés növelése. A kor­mány azonban más úton, a fogyasztőskorlátozás útján indult el. A hiteleket befa­gyasztja, (s ezzel a terme­léscsökkenés, a munkanél­küliség növekedése azonnal jelentkezik, áz áremelkedés — állami beavatkozás híján — olyan méretűvé válik, hogy az életszínvonal zuha­násával kell számolni.) A folyamat ördögi kör. Hiszen Olaszország hatal­mas mérleghiánya, önerőből megoldhatatlan gazdasági bajai még szorosabban kap­csolják az Egyesült Álla­mokhoz, a Közös Piac többi tagállamához — az impor­tált infláció forrásaihoz. És ráadásul ennek a kapcsoló­dásnak még politikai ára is van, amelyet az olasz kor­mány buzgón meg is fizet: távol tartja a baloldalt a gazdasági, politikai gyeplők­től. Napjainkban a tőkés kor­mányok magatartása lénye­gében azonos. (Talán csak a nyugatnémet kormánv pró­bálkozik más megoldással.) Céljuk: korlátlanul áthárí­tani az infláció hatásait a széles néptömegekre, mi­közben a monopóliumok profitja egyre magasabb lesz. A munkanélküliek szá­mának növekedése és a sza­badjára engedett áremelke­dés mellett a bérek befa­gyasztása — az a két leg­fontosabb módszer, amely- lyel a Heath-kormány — a korábbi korízervatív kabinet —• mondta ki a tételt: „Azért súlyosbodik az inf­láció, mert a telhetetlen munkások újra és újra a bérek emelkedését kénysze­rítik ki. Minden penny bér­emelés áremelést hoz ma­gával”. Heath ebbe az el­méletébe bele is bukott: Most pedig az októberi vá­lasztásokon abszolút több­séget kapott munkáspárt „önkéntes” bérstopja nagyon Is hasonló koncepcióról árulkodik. Pedig az infláció okai — mint azt már korábban meg­világítottuk — nem a mun­ka oldalán keresendők. A tőke megfékezése nélkül — márpedig a kapitalista tár­sadalom hovvan is fékezné meg a tőkét — minden inflációellenes kampánv csak a felszínen mozoghat, hatástalan. AZ EGYESÜLT Államok­ban Ford elnök maga indí­tott nagy kamoánvt az inf­láció megállítására. S hogy a küzdelem harcosai meg­ismerhessék eavmást. jelvé­nyeket készítettek. Darab­ját egy dollárért. A kam­pány eddig semmi ered­ményt nem hozott. A moz­galom résztvevői eev hónap múltán csak annvit tapasz­taltak. hoev jel vön vük mm- már három dollárba kerül, K A. (Következik: 5. Az inflációs hullám és a gátak} r bi r » min , , ^ ^ | i ; . w | ! jókívánságai HyeremenySieietkößyv-sßrsoüs A. Ki fizesse a válság árát?

Next

/
Oldalképek
Tartalom