Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-04 / 283. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4,

1974. december 4., szerda

A művészetpártolás — társadalmi feladat

A vasárnap megnyílt miskolci téli tárlat sok egyeb mellett a mecenatúra gondolatát is előtérbe helyezte. A megnyitó beszédben Varga Gáborné megyei tanácselnök-helyettes arról szólt többek között, hogy a vidék lehetőséget kap a jövőben művészeti életének szervezésére, kiállítások rendezésére, azoknak a feltételeknek megteremtésére, amelyek szükségesek a művek és a közönség találkozásához. Ez azonban sok anyagi áldozatot és munkát kíván. Vidékünk művészeti szempontból erős, s jelenlegi színvonalunkat nemcsak megtartani, hanem továbbfejleszteni kell. Az életet a művészek alkotómunkája, műveik művészi színvonala jelentheti és ezek eljuttatása a közönséghez. Hogy ezt a kívánt fokon meglehessék, tanácsaink és társadalmunk további segítő, ösztönző anyagi támogatása szükséges, emelte ki többek között. Arról is szólt, hogy a mecénásoknak milyen szerepük volt a történelem során a nagy művészeti alkotások megszületésében, s hogy ez a szerep most állami szerveinkre és társadalmunkra vár. E mecénási szerep betöltésében olyan eredményeket mutathatunk fel, mint a nógrádi üzem :k nyolc társadalmi szerződése, vagy a Borsod megyei kettő.

És ennél a számadatnál meg kell állnunk egy gondolatra.

Ha Nógrádban nyolc üzemi társadalmi szerződés támogatja a művészek alkotómunkáját, az azt jelenti, hogy az ott élő, számottevő képzőművészek döntő többsége, csaknem valamennyije élvezi a támogatást és kapcsolatban áll üzemekkel, üzemi dolgozókkal. Borsod megyében két szerződés sajnos nagyon kevés. Akár a támogatásra érdemes rangos művészek számát, akár a támogatni képes üzemeket tekintjük. Mindössze két, Miskolcon élő művész áll szerződésben két diósgyőri nagyüzemmel, s bár vásárlások és egyéb megnyilatkozások formájában alkalmi támogatást nyújtanak más gazdálkodó szervek is, sem a megye bányászata, sem építőipari vállalatai, sem vegyipara, szövetkezetei, mezőgazdasági üzemei, sem más gazdálkodó egységei nem ismerték még fel annak jelentőségét, hogy a társadalmi szerződéssel nemcsak’ a művészt segítik, hanem magukat, saját dolgozóikat is, s megteremtik annak lehetőségét, hogy mind több és több témát is szolgáltassanak az alkotóművésznek mindennapjaink életéből.

E két megye egymás mellé állítása igen kemény kontrasztot mutat. Nógrád megye Borsodhoz képest kicsi. ÜzeNem lenne célszerűtlen Borsod megye nagyüzemei vezetőinek, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának, a szövetkezeteket összefogó szerveknek, a tanácsoknak és természetesen a képzőmű- ; vészek érdekképviseletének közösen számba venni a támogatási lehetőségeket és szükségleteket. S már az új gazdálkodási év kezdetétől felújítani hajdan volt szerződéseket, megkeresni egymás kezét, üzemhez kötni az alkotókat. A támogatási ösz- szegek általában nem magasak, a gazdálkodó szervek költségvetését nem veszélyeztethetik De magában a szerződés létrejöttében kifejeződ- J hét az a kapcsolat, amely szocialista társadalmunkban a termelőmunka és a mindennapjainkat művészi átfogalmazásban tükröztető művész között szükséges. A művésznek kell a termelő élet ismerete, másképpen hogyan is tükröztethetné azt. S hogyan teljesíthetné feladatát, hogyan elégíthetné ki az üzemi dolgozók igényeit, ha nem él közöttük, ha nem inspirálja őt a munka lendülete újabb és újabb alkotásokra?

TANYA

Felcdy Gyula munkája

Balta Demeter fotói

Miskolcról

Tegnap (léiben nyílt meg kis ünnepség keretében Miskolcon, a Kossuth Művelődési Ház földszinti előterében nallu Demeter fotóművész tárlata, amely Miskolc 1195—1975 címmel tárja a látogató elé városunk változásait. Illetve mai, megváltozott arculatát. A csaknem félszáz nagyméretű képről városunk ismert és kevésbé ismert részletei tekintenek a tárlatlátogatóra. I »iá- született utcáink, városrészeink, s néhány üzemi kép, emberi arc tükrözi napjainkat. Igaz, a tárlat címe harminc esztendei áttekintést seite'ett, de mindösz- sze két kép akad. amelyen szembetűnik, hogy néhány éve — öt-hat esztendeje készült: a Kelői annisz és Széchenyi utca találkozása, meg a Hunyadi utca felülnézeti képe. Ív« semmikén* pen sem baj, hiszen értékeink, szép új létesítményeink ;» harminc év előtti kontraszt megmutatása nélkül is beszédesek.

A fotók többségben olyan szögből mutatják meg városunk motívumait, amelyet az utcai járókelő általában észre sem vesz, a városunkat jól ismerő fotóművész viszont segít meglátni sok olyan érdekességet* amely mellett könnyen tovalépnénk jártunkban. A fotókból egyébként jó kiállítású füzet i« megjelent.

A tárlat Csótai Jánosnak, a városi pártbizottság osztályvezetőjének beszédével nyílt meg.

Darvas Józsefre emlékeztek

Kegyeletes emlékezés színKamarazenei napok Miskolc ’74

A társadalmi szerződések,

amelyek a munkásosztály művészetpártolását jelzik, nemcsak a művészek elengedhetetlen támogatása szempontjából fontosak, hanem legalább annyira jelentős az a kapcsolat is, amely a társadalom és a művészet:, ezekben az esetekben pedig szorosan a gyárak, dolgozóik és a művész között kialakulhat. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az akkori Művelődésügyi Minisztérium korábban közös állásfoglalásban szabályozta az üzemek és a művészek szerződéskötéseit, sajnos ennek az állás- foglalásnak a szelleme Borsodban igen gyengén realizálódik.

mei — bár igen jelentősek — Borsod üzemi ellátottságához képest ugyancsak háttérbe szorulnak. S lám, ez a kisebb megye, ahol kevesebb a mecénásnak alkalmas gazdálkodó egység és kevesebb a támogatásra érdemes művész is, jobban megértette a művészek támogatásának szükségességét. Tételes törvények nem írják elő, hogy gazdálkodó szerveink mecénási szerepet vállaljanak. Legalábbis jelenleg nem írják elő. A márciusi közművelődési párthatározat szelleme azonban már sugallja ennek szükségességét.

Szocialista rendünkben a művészetek és a művészet támogatása természetszerűen nem lehet egyes emberek I feladata vagy éppen kivált- I sága. De éppen szocialista rendünkből adódik ennek a feladatnak társadalmivá válása. Ez pedig a különböző állami segítségeken, megrendeléseken, megbízásokon, egyebeken kívül a dolgozó tömegeket foglalkoztató gazdálkodó szervek értő mecenatúrájában kell, hogy megnyilvánuljon.

Benedek Miklós I

helye volt kedden a Mező Imre úti temető; halálának első évfordulóján megkoszorúzták Darvas József Kossuth-díjas író sírját.

Dobozy Imre Kossuth-díjas író, az írószövetség főtitkára mondott beszédet, amelyben felidézte Darvas József eszmei szilárdságát, hitvallását, írói ars poeticáját: az alkotói elképzeléseket a lehető legnagyobb harmóniába ötvözni, az eszme elkötelezett szolgálatával. Ez a nemes hivatás, ez a szolgálat emelte Darvas József alkotását, életművét jelenséggé — mondotta.

Tájékoztatjuk az építeni szándékozókat, hogy

»ollalatunknál. — Kérelmeket, építési engedély csatolásával a Miskolci Beruházási Vállalat, Hunyadi utca 5. sz. alatti központjában lehet leadni,

rogy postán a 3051 Pf. 72 címre beküldeni. MISKOLCI BERUHÁZÁSI VALLALAT

Értesítjük Tisztelt Vevőinket, hogy éves

VAGYONMKGALLAPlTÖ LELTARUNKAT 1974. DECEMBER 16-TÖL 1975. JANUAR 4-TG

tartjuk.

t

Szíves megrendeléseikre a tartós fogyasztási "cikkeket december 21-ig szállítják ki.

Minden egyéb áru kiadása a leltár időszaka alatt szünetel.

VA8VILI» Kereskedelmi Vállalat Borsod megyei Kirendeltsége

A Pénzügyminisztérium miskolc-tapolcai üdülője

vizsgázott szakácsot (nőt), konyhai dolgozókat, gázkazánfűtői képesítéssel rendelkező karbantartót keres állandó munkakör betöltésére.

JELENTKEZÉS:

Miskolc-Tapolca, Zója utca 11. szám alatt.

Pályázati hirdetmény

Az AFIT XVL sz. Autójavító Vállalat

pályázatot hirdet:

0 ZEM VEZETŐ- HELYETTES I.

MŰSZAKI VEZETŐI munkakörök betöltésére.

PÁLYÁZATI FELTÉTELEK:

gépjárműmérnöki, üzemmérnöki, technikusi képesítés és 3—5 éves szakmai gyakorlat.

Fizetés a kollektív szerződés szerint.

JELENTKEZNI LEHET:

AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat, személyzeti és oktatási osztályán.

Miskolc, Zsoicai kapu 9—11. sz.

Telefon: 15-321.

A Miskolc város felszabadulásának harmincadik évfordulóját ünneplő, gazdag kulturális programsorozat szép bevezetője volt a Kossuth Művelődési Házban rendezed kamarazenei napok öt koncertje, november 26—30-a között.

Miskolc az elmúlt három évtized alatt számos zenei eseménynek volt színhelye. Köztudott az is, hogy itt működik — immár 11 éve — az ország első függetlenített, tanácsi fenntartású szimfonikus zenekara. Ennek tagjai a zenekari és a koncertmunkán túl, kamarazenéléssel is töltik idejüket. Több kisegyüttes; vonósnégyes, fúvósötös alakult.

— Ez a tény érlelte meg bennük az ötletet — mondja Flach Antal, a Művészeti és Propaganda Iroda vezetője, a sorozat főrendezője —, hogy meghívjuk az ország hasonló zenekarainak kamarazenét művelő és kedvelő muzsikusait. A szervezéshez az Országos Filharmóniát hívtuk segítségül. Reméljük, — tette hozzá az első hangverseny napján —, hogy a zenét kedvelő és szerető miskolciaknak maradandó művészi élményt nyújtanak majd a koncertek.

Élményekben — s nyugodt lelkiismerettel hozzátehetem a felejthetetlen jelzőt — nem is volt hiány. A „miskolci zenekedvelőkében azonban annál inkább. Ügy' tervezték, hogy egy-egy koncertre száz helyet biztosítanak, s azoknak, akik mind az öt hangversenyt meg akarják hallgatni, kedvezményes 'bérletet is kiadnak. De a „fizető vendégelt” száma esténként ennek a száznak még a tíz százalékát is alig haladta meg. Hogy mégsem fulladt érdektelenségbe ez a magas színvonalú és rangos hangverseny-sorozat, az annak a pár lelkes zenebarátnak és azoknak a zenészeknek köszönhető, akik az elmúlt hét minden napján zenére „éhesen” várták a hangversenyek kezdetét.

Az első hangverseny november 26-án a magyar származású Josef Schwab (NDK) gordonka-, és Hanna Dipp- ner (NDK) zongoraművész szonátaestje volt. Előhírnökeként egy leendő nemzetközi kamarazenei napok megrendezésének. A második estén az Ars Renata együttes es a Pécsi trió vendégszerepeit a Kossuth Művelődési Ház pódiumán. November 28-án a Debreceni rézfúvós- hatos és a Miskolci ütös- együttes koncertje vonzotta a legnagyobb közönséget. Megérdemelten arattak nagy sikert. Szép volt a következő est programjának első része, a budapesti Jeunesse fúvósötös műsora. A második részben a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult vonós oktett gyenge szereplése sajnos az egész sorozat művészi színvonalát rontotta. A zárókoncert, november 30-án a világhírű Bartók- vonosnegyes vendégjátéka volt. Az előadásukban hallott három mű, három zenei korszak, három stílus nagyszerű tolmácsolása a sorozat fényes koronája volt. Nem azért, mert a Bartók-vonós- négyes tagjai Kossuth-díja- sok, nem azért, mert a világ minden táján elismert, nagyszerű művészek, hanem azért, mert amit szombaton este nyújtottak, az a zene megszólaltatásának, a nagybetűvel írt ZENÉ-nek a legmagasabb foka.

A kamarazenei napok, a vendégművészek és a város vezetőinek, szakembereinek baráti találkozói véget értek. Valamennyi fellépő művész elvitte magával Asszony i Tamás szobrászművész ez alkalomra készített emlék- plakettjét.

Két mondat, a zárókoncert utáni baráti találkozón elhangzottak közül:

Komlós Péter (I. hegedűs a Bartók-vonósnégyesben):

— Ez a fajta zenére érzékeny közönség, amellyel itt találkoztunk, nem gyakori, ezért jövünk ide mindig nagy kedvvel és örömmel.

Tolnay Ferenc (Miskolc város Tanácsa Művelődésügyi Osztályának vezetője);

— Ha voltak is hiányosságok, azért reméljük, hogy módunkban lesz máskor is megrendezni a kamarazenei napokat.

A rendezőség úgy tervezi, hogy kétévenként kerül majd sor a kamarazenei napokri Miskolcon, s a jövőben nemzetközi jelleggel.

(Varsányi Zsuzsa)

I