Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-03 / 282. szám
1974. december 3., kedd R ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A Testvériség-földgázvezeték magyar szakaszának építését is szovjet szakemberek végzik. Mint ismeretes, a szovjet gázvezeték-építők jóvoltából meggyorsult a beA Moszkvai Bányászati Műszaki Egyetemről három szakember érkezett a napokban két hétre hazánkba: Moszlcolenko professzor, az egyetem rektorhelyettese, a műszaki tudományok kandidátusa. a közgazdasági tudományok doktora, M. A. Re- vazov, az egyetem iparszervezési tanszékének munkatársa, a műszaki tudományok kandidátusa, V. K. Zsela- kovszlci), szintén a műszaki tudományok kandidátusa. A szovjet vendégek az elmúlt napokban a Borsodi Szénbányák területén tartózkodtak. Jártak Feketevölgyön, ahol a bányábanj megnézték a szovjet gépek működését, s A Miskolci Pamutfonóban december 2-től, hétfőtől teljes kapacitással termel a gyár. Minden fonónő elfoglalta a régi munkahelyét és örömmel kezdte el a munkát, az októberi mostoha hetek után. A helyreállítás példamutató dicsérettel történt és nagyon gyorsan. Ebben a test- vérgyárak szerelői felmérhetetlen segítséget adtak. A központ, a Pamutfonóipari Vállalat vezetőségének mesz- szemenő gondoskodása, a helybeliek áldozatvállalása és helytállása eredményezte ezt a gyors sikert. A lelkesedésnek is köszönhető, hogy a város felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére jelenteni tudják a dolgozók és a vezetők: a gyár teljes kapacitással termel. A tegnapi ünnepségen, melyet Gajdosi Lajosné, a párt- bizottság titkára nyitott meg dr. Szigethy Tibor igazgató beszédében örömmel számolt i I Vasárnap, december 1-én jubileumi ünnepséget tartott a Bükkaljai Bányaüzem tervtárói aknája. 50 esztendeje üzemel ez a Herbolya községbeli akna, s a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központban megrendezett ünnepségen félév- százados munkát értékeitek. Fürjes József, az akna szak- szervezeti bizottságának titkára, a vendégek között Kazincbarcika város és a Borsodi Szénbányák számos ve- vető személyiségét köszöntötte, majd a következőket hangsúlyozta: — A herbolyai bányászok számára is a felszabadulás utáni időszak hozta a legnagyobb fejlődést. Tervtáró az •'z üzem, amely minden tekintetben élen járt, példát mutatott a régi módszerek újjal való felváltásában, a nehéz fizikai munka csökkentésében, az új technológia bevezetésében ... Eredményeink azonban nem jöruházás üteme. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a baráti ország szakemberei az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére jelentős határidő-csökkentést vállaltak. tanácsokat adtak a még jobb üzemeltetéshez. Utána a miskolci bányászklubban, az OMBKE borsodi csoportjának rendezésében mintegy száz szakember előtt ismertették ;a Szovjetunió szénbányászatának fejlődését, továbbá az‘anyagi ösztönzés és a bérezés kialakítását, jelenlegi helyzetét a bányászatban. A szovjet vendégek látható örömmel és készséggel adták át a tapasztalatokat, hangsúlyozva, hogy a szovjet—magyar műszaki-tudományos együttműködésnek ez is egyik konkrét megnyilvánulása. be arról, hogy dolgozik a gyár és azon lesznek —amit a pótvallnlás is tartalmaz —, hogy a termelésből elmaradt, több mint G00 tonna fonalmennyiség nagy részét legyártsák. Ezt követően hálás szavakkal emlékezett meg felszabadítónkról, a nagy Szovjetunióról, a szovjet katonákról, akik életük árán hozták el nekünk a szabadságot. Ezután az igazgató a kongresszusi munkaverseny eredményeit ismertette, melyet október 22-ig, az. árvíz bekövetkeztéig ért el a kollektíva. Minden gazdasági mutatónál túlteljesítést értek el. Az ünnepség befejező aktusaként a legjobbak jutalomban, kiváló dolgozó kitüntetésben részesültek. Ezt követően színvonalas kultúrműsor hangzott el. Közreműködtek a Miskolci Nemzeti Színház művészei. het.tek volna létre dolgozóink odaadó munkája nélkül. S a legkiválóbbak, a legpéldamutatóbbak kitüntetése a mostani ünnepségen sem maradt el. Miután ugyanis Horváth József, az. akna Vezetője emlékbeszédben méltatta a herbolyai bányászok félévszázados munkásságát,. s ismertette szép terveiket. Jani Gyula — u Bükkaljai Bányaüzem vezetője — tíz1 dolgozónak adta át a Kiváló ; Dolgozó kitüntetést. j — Bízunk benne, hogy újabb eredmények elérésével; tovább növeljük Tervtáró tekintélyét. S most, felszabadulásunk 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus tiszteletére a tervtáróiak még inkább szeretnék bebizonyítani, hogy méltók az elismerésre — mondotta zárszavában Fürjes József. Ez- után a művelődési központ kultúresoportjai szép műsorral szórakoztatták a jubilá- lókat. A Testvériség-gázvezeték építésé szempontjából igen lényeges, hogy mindazokat a feltételeket, amelyek a beruházás zavartalan megvalósításához szükségesek, a magyar fél határidőre teljesí: - se. Mezőkövesden — a várostól néhány kilométerre húzódik ugyanis majd a távvezeték —, két 24 lakásos épületet kell a jövő tavaszra megépíteni. Ezek a lakások a szovjet szakemberek elhelyezésére szolgálnak. A két épületet legkésőbb április elsejére, illetve május 1- re kell a helyi járási építőszövetkezetnek elkészítenie. Ugyancsak 1975 első felében kell átadni a szovjet veze- téképítők részére a bázistelepet is. Mivel az említett, létesítmények elkészültéig már csak hónapok vannak hátra, a NIM illetékes szervei, továbbá a Mezőkövesdi városi Pártbizottság, s a városi tanács vezetői a napokban koordinációs értekezletet tartottak az objektumok tervezésével és kivitelezésével megbízott vállalatok részére. A megbeszélésen tisztázták a lakások és a bázistelep beruházásának végleges határidejét. s a kivitelezőkre háruló feladatokat. Az Áramszolgáltató Vállalat: egri üzemegysége . bejelentette, hogy határidőre biztosítja a villamos energiát. Megegyezés született arról is, hogy a kért időpontra, a szobán forgó két lakóépületet is átadják. A bázistelep kivitelezésével megbízott Szabolcs megyei; Állami Építőipari Vállalat , képviselői ugyancsak kedvezően nyilatkoztak. Annál is inkább tehették ezt, mert a bázistelep szomszédságában levő üzemek „zöld utat”,, biztosítottak mind- azokr. sk a munkáknak, illetve szolgáltatásnak, amelyek nélkülözhetetlenek a beruházás sikeres megvalósításához. — Messzire utazik?..; Megrázom a fejem, s utána mondom csak: — Nem... Kényelmesen hátradől a szemközti ülésen, kitekint a piszkosszürke, imitt-amott rozsdacsíkkal ékesített ablakon. majd végigmér a tekintetével. Bal kezével kopott-barna. nyakánál zsír- foltos zakója zsebébe nyúl, cigarettásdobozt húz elő. Kínál. Nézem. A cigarettát... Kossuth. Kicsit erős, én Fecskét szívok. Látja bizonytalan mozdulatomat, amint a gyűrótt, olajos csomag fele nyúlok. — Vegyen csak...' Jó dohány van ebben is. Valamikor Leventét szívtam, utána meg magamnak sodortam. Volt töltőm is. de azt nem szerettem ... A cimborák kinevettek, kicsúfoltak miatta?... Nem is tudom. De sohasem szerettem. Tudja maga egyáltalán. mi az a töltő?... Már mondanám. hogy igen. Tudom, láltam a kezemben is volt. Játszottam vele. amikor elcsentem nagyapámtól, az apámtól. Mert nekik is volt szép, hasas dóznijuk. Lepke cigarettapapírjuk, amely valószínűleg onnan kapta a nevét, hogy' kék színű, otromba pillangó díszlett a vékony hártyaborítón, amelyet sohasem szerettem, mert. olyan csúnya pillangót még soha ENNEK A KATONÁNAK fénylettek a legjobban a töltényei. Egyiken sem láttunk még annyit, mint ezen, aki körülbelül ötödiknek, hatodiknak jött be a pincébe. Mindkét válláról átlósan. egymást keresztezve futottak le a hevederek, telistele fénylő töltényekkel. A sapkája, meg azon az ötágú vörös csillag ugyanolyan volt, mint az eddigieknél, de a sok tölténnyel valahogy mégis más. mégis több le::, a már ittjárt katonáknál. Valamelyest ugyan rontott rajta, hogy neki csak egy hosszú puskája volt. ilyet már láttunk eleget, míg ellenben a korábban itt jártak zömök. nagy. kerek dobbal terhelt géppisztolyát csak most láttuk először. \ Minket, gyerekeket pedig, akkor, ott a pincében főként ezek a dolgok érdekeltek. A sapka a csillaggal, a töltények, a puskák. Meg a mécsesre ügyeltünk, el ne aludjon, mert akkor végképp nem láttunk volna semmit. Nem adott persze nagy fényt így sem, azt nem lehetne mondani. A lábasban valamiféle olaj fékét lett, annak tetején dugó úszkált, melynek közepét átfúrták, ott kellett áthúzni a madzagot és a végét meggyújtani. Állandóan imbolygó. ntozgo világot adott, mely fura. ijesztő alakzattá formálta a pince falára satírozott árnyakat, de ugyanakkor különös csillogást adott a töltényeknek, a fegyvereknek. Csendben meghúzódva, biztonságos távolból, figyeltük ijedten a katonákat, de látva, hogy azok jönnek-men- nek, s különösebb baj nem történik, nekibátorodtunk és már közelről is megmertük nézni az. éppen érkezőt. Mint ezt a sok töltényeset, aki egy sámlira ült le. nehézkesen nyújtva ki a lábat, majd a zsebében kotorászott. Gyűrött újságpapírt vett elő, meg dohányt, s kínálta a köréje gyűlő felnöléletemben nem láttam. Nagyapám és apám is töltött magának cigarettát. Ez valamikor az ötvenes évek elején, közepén lehetett. De szemben ülő, negyvenöt—ötven közölti. őszülő halánte- kú útitársam nem hagy szóhoz jutni. — Nem szeretek termeskocsiban utazni... ■ Nagy a zaj. a zsivaj, itt mindenféle ember összekényszerül, akik semmit nem tudnak a másikról, a másik szokásairól, kívánságairól, öröméről, vagy netalán bánatáról... Nagyot szippantunk a cigarettából. Torkomat marja a füst, szemem homályossá válik. Megpróbálok körülnézni. A legtöbb hely foglalt. Mi az ajtó, mellett ülünk, végiglátni a kocsit. Ez a dohányzó szakasz ... — Ott. látod. ott?... — Van meg két hely — mondja orv jól öltözött, elegáns felöltőbe bújtatott fiatalember a mögötte nvomakodó báránybőr' bundás hölgynek. — Ugyan! Mit képzelsz?! Ebben a bűzben, füstben én nem utazom — vagja rá a hölgy, mire jó néhány fej feléjük - fordul. A fiatalember megpróbálta elfordítani tekintetét, de bármerre néz, mindenhonnan borostás arcok, szűk tekintetek, ráncos, gyűrött, fáradt munkásarcok fordulnak feléjük. Megfogja a hölgy kabátujját, s szinte tekel. Többen is elfogadták es csavarni kezdték a cigarettát az újságpapírból. A katona is csavart maganak. közben csendben figyelte a többieket, hogyan boldogulnak. Valaki a mécsest tartotta a katona elé: gyújtsa meg a cigaretta iát. Ö bólintott és kissé oldalra fordított fejjel, óvatosan a mécses lángja fölé hajolt. FÁRADT, TÖRŐDÖTT arcot világított meg a gyenge fény. Nem is fiatal arcot. Halántékán ősz hajszálak látszottak, szeme sarkában sok ránc gyúródott. A cigaretta meggyulladt, kesernyés, csípős füst szállt belőle. A katona most olyan mozdulatot tett, mintha a kabátját akarná levetni, de keze a sok töltényhez érve megállt. Bizonyára sokáig tartott volna a lecsatolásuk, visszara- kásuk, ezért csak a legfelső gombot nyitotta ki. Fáradt, lassú mozdulattal, melynek láttán mi, gyerekek kissé csalódtunk. A katonák fáradtak? És őszhajúak? ö pedig valamiért ahhoz az idősebb emberhez fordult. akinek a legjobban sikerült a cigarettacsavarás, de azért a többiekhez is beszélt. Oroszul, de sok magyar szót is használt. Egyre jobban belelendült, lassan már a mozdulatai sem látszottak fáradtaknak, amikor mutogatott is, hogy- jobban értsük, miről beszél. Például, két karjával bekerítő mozdulatot tett, de a kezét nem fogta össze, egy kis rést szabadon hagyott. — Nve- mecki — intett a kör közepére, melyet két karjával kerített — Szovjet katona — mozgatta meg a két karját, majd a szabadon hagyott résre intett — Nyemecki itt pasli, mehet, de magyar, szovjet katona szerbusz (és maga után vonszolva átve- * zeti a „nemdohányzó” sza- j kaszba. — Ott sem találnák helyet — jegyzi meg ismeretlen útitársam, majd némi szünet után folytatja: — Aki sokat utazik az tudja csak igazán becsülni a jó útitársakat. Maga csak Miskolcról jön?... •— Igen ... — válaszolom, mire -hangjában némi lenézéssel így válaszol: — Akkor nem tudja, milyen egy munkásvonaton. __egy hét végi munkásvona- ton utazni... Az ember mögött ott áll egy egész hét kínkeserve. Munkája, öröme, mérge, káromkodása és eredménye vagy eredményt elensége. Ilyen k or. amikor pénteken délután utazik haza. a családhoz, az asszonyhoz, gyerekhez, jó lenne egy kis nyugalom. Egy kis békesség. De nézze meg, mi van itt... Szinte észre sem vettük: a vonat már Szerencs felé közeledik Kártyacsala. Piros ulti, kontra, rekontra!... Nem játékból, időtöltésből, szórakozásból. Nem. Nem a játék a tét. hanem a pénz! Kopott fabőrönd, sporttáska, aktatáska, vagy éppenséggel kék munkásruha, bricsesz- tiadrág és jersey ruha a két összezárt comb a játékasztal, a kabátzseb pedig a bank... most összezárta a rést, két kezét összekulcsolva), nyemecki kaput! Érted, papa? A „papa” értette. És min-* denki értette. Kolhozról is beszélt, gyárakról is. de e nem nagyon értette sent . inkább csak sejtette. Azt is inkább csak sejteni lehcte'... amit valahogy ígv fogalmazott meg: Papa! Te lenni direktor nagv íabrik. Te és ti mind, direktor! Beszélt, beszélt és mintha nem is lett volna már katona. Mintha a sok fényes töltény. a puska' is eltűnt volna. talán mi gyerekek sem figyeltünk most ezekre, inkább csak azt igyekeztünk megérteni, mit mond ez ?:• idős. őszes hajú ember, aki hol az egyik, hol a másik lábát nyújtja ki az alacsony sámlin. Egészen addig, am:.; egy fiatal katona iépett be a pincébe, tisztelgett, majd röviden mondott valamit a sámlin ülőnek. Ö pedig felállt, kiegyenesedett. Igazított a derékszíján, végighúzta kezét a töltényeken, melyek most már újra erősen íénylettek, a mécs világánál. Ott voltak már bizony újra a "Lények, látszottak erősen, látszott a hosszú puska is. — No. papa. szerbusz — köszönt el a töltényhevederekkel teli katona. A papa is felállt. — Front? — kérdezte. — Da, front. Yoj- na. — Nehéz lesz — mondta a papa. — Da. Nehéz. Neked szintén lesz nehéz. Fabrik, direktor, kolhoz. Érted papa? Lesz nehéz, mint front. De nye bojsza! Érted papa? KICSIT LE KELLETT hajolnia, hogy ne vet'je be a fejét az ajtófélfába. Az ajtón túlról lépcső vezetett fölfelé. Kemény, gyors lépteket hallottunk a lépcsőről. Priska Tibor — Ez házikolbász... ió fűszeres. Érzi az illatat? — kérdezi útitársam. Vesztére. A szerencsi állomáson felszálló két idős, hatvan körüli nénike a kocsiba belépve égy pillanatra megtorpan, majd egyikük megszólal: — Gyerünk másik kocsiba. .. Nem is tudom, hogy hová utazik ez a rengeteg nép. Érzed ezt a fokhagymaszagot? A másik bólint, s sietve visszafordulnak. Üti társam arcán mosoly suhan át. — Látta?... Hallotta?... Milyenek is az emberek .. Pedig a jó hazainál nincs jobb a világon . .. Két hízóm van odahaza. Karácsonykor vágom le óke:. Egyszerre mind a kettőt. De szeretem a jó füstölt, fagyos szalonnát, meg a fokhagymás, erősen borsozott kolbászt... De azért megmondom őszintén, hogy én a vonaton nem szoktam ilyet enni. Nem szégyenlem. de tudja, höay van . .. A'4 ? is jobb az olyan kocsi, ahol fülkék vannak . . Nyolc ember ül. utazik egvütt. Valahogy nyolc ember, kevés ember jobban. hamarább szót ért egymással, kony- ny ebben összemelegedik, a téma is megkerül, meg azután csendesebb is, mint a termeskoesiban . . Viszontlátásra. Én mar itt leszállók. Az asszony, meg a Ivét fiú biztosan vár az állomáson. Minden hét végén kijönnek elém . . . Mert tudja, hogy van az. Csal; nem látjuk egymást egy héten keresztül. Felföldi György Szovjet vendégek a BSZ-nél Teljes kapacitással termel a miskolci fonoda Tervtáré SO éves ( VOM A V i Gyors ölemben épül a Testvériség-gázvezeték h észül a köve fals bázistelep MÉCS VILÁGÁNÁL