Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

1974. december 3., kedd R ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A Testvériség-földgázveze­ték magyar szakaszának épí­tését is szovjet szakemberek végzik. Mint ismeretes, a szovjet gázvezeték-építők jó­voltából meggyorsult a be­A Moszkvai Bányászati Műszaki Egyetemről három szakember érkezett a napok­ban két hétre hazánkba: Moszlcolenko professzor, az egyetem rektorhelyettese, a műszaki tudományok kandi­dátusa. a közgazdasági tudo­mányok doktora, M. A. Re- vazov, az egyetem iparszer­vezési tanszékének munka­társa, a műszaki tudományok kandidátusa, V. K. Zsela- kovszlci), szintén a műszaki tudományok kandidátusa. A szovjet vendégek az elmúlt napokban a Borsodi Szénbá­nyák területén tartózkodtak. Jártak Feketevölgyön, ahol a bányábanj megnézték a szovjet gépek működését, s A Miskolci Pamutfonóban december 2-től, hétfőtől tel­jes kapacitással termel a gyár. Minden fonónő elfog­lalta a régi munkahelyét és örömmel kezdte el a mun­kát, az októberi mostoha he­tek után. A helyreállítás példamuta­tó dicsérettel történt és na­gyon gyorsan. Ebben a test- vérgyárak szerelői felmérhe­tetlen segítséget adtak. A központ, a Pamutfonóipari Vállalat vezetőségének mesz- szemenő gondoskodása, a helybeliek áldozatvállalása és helytállása eredményezte ezt a gyors sikert. A lelke­sedésnek is köszönhető, hogy a város felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére jelenteni tudják a dolgozók és a vezetők: a gyár teljes kapacitással termel. A tegnapi ünnepségen, me­lyet Gajdosi Lajosné, a párt- bizottság titkára nyitott meg dr. Szigethy Tibor igazgató beszédében örömmel számolt i I Vasárnap, december 1-én jubileumi ünnepséget tar­tott a Bükkaljai Bányaüzem tervtárói aknája. 50 eszten­deje üzemel ez a Herbolya községbeli akna, s a kazinc­barcikai Egressy Béni Mű­velődési Központban meg­rendezett ünnepségen félév- százados munkát értékeitek. Fürjes József, az akna szak- szervezeti bizottságának tit­kára, a vendégek között Ka­zincbarcika város és a Bor­sodi Szénbányák számos ve- vető személyiségét köszöntöt­te, majd a következőket hangsúlyozta: — A herbolyai bányászok számára is a felszabadulás utáni időszak hozta a legna­gyobb fejlődést. Tervtáró az •'z üzem, amely minden te­kintetben élen járt, példát mutatott a régi módszerek újjal való felváltásában, a nehéz fizikai munka csök­kentésében, az új technoló­gia bevezetésében ... Ered­ményeink azonban nem jö­ruházás üteme. Ez elsősor­ban annak köszönhető, hogy a baráti ország szakemberei az MSZMP XI. kongresszu­sa tiszteletére jelentős ha­táridő-csökkentést vállaltak. tanácsokat adtak a még jobb üzemeltetéshez. Utána a mis­kolci bányászklubban, az OMBKE borsodi csoportjá­nak rendezésében mintegy száz szakember előtt ismer­tették ;a Szovjetunió szénbá­nyászatának fejlődését, to­vábbá az‘anyagi ösztönzés és a bérezés kialakítását, jelen­legi helyzetét a bányászat­ban. A szovjet vendégek látha­tó örömmel és készséggel adták át a tapasztalatokat, hangsúlyozva, hogy a szov­jet—magyar műszaki-tudo­mányos együttműködésnek ez is egyik konkrét megnyilvá­nulása. be arról, hogy dolgozik a gyár és azon lesznek —amit a pótvallnlás is tartalmaz —, hogy a termelésből elmaradt, több mint G00 tonna fonal­mennyiség nagy részét le­gyártsák. Ezt követően hálás sza­vakkal emlékezett meg fel­szabadítónkról, a nagy Szov­jetunióról, a szovjet kato­nákról, akik életük árán hozták el nekünk a szabad­ságot. Ezután az igazgató a kong­resszusi munkaverseny ered­ményeit ismertette, melyet október 22-ig, az. árvíz be­következtéig ért el a kollek­tíva. Minden gazdasági mu­tatónál túlteljesítést értek el. Az ünnepség befejező ak­tusaként a legjobbak juta­lomban, kiváló dolgozó ki­tüntetésben részesültek. Ezt követően színvonalas kultúr­műsor hangzott el. Közre­működtek a Miskolci Nem­zeti Színház művészei. het.tek volna létre dolgozó­ink odaadó munkája nélkül. S a legkiválóbbak, a leg­példamutatóbbak kitüntetése a mostani ünnepségen sem maradt el. Miután ugyanis Horváth József, az. akna Ve­zetője emlékbeszédben mél­tatta a herbolyai bányászok félévszázados munkásságát,. s ismertette szép terveiket. Jani Gyula — u Bükkaljai Bányaüzem vezetője — tíz1 dolgozónak adta át a Kiváló ; Dolgozó kitüntetést. j — Bízunk benne, hogy újabb eredmények elérésével; tovább növeljük Tervtáró te­kintélyét. S most, felszaba­dulásunk 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus tisz­teletére a tervtáróiak még inkább szeretnék bebizonyí­tani, hogy méltók az elis­merésre — mondotta zár­szavában Fürjes József. Ez- után a művelődési központ kultúresoportjai szép műsor­ral szórakoztatták a jubilá- lókat. A Testvériség-gázvezeték építésé szempontjából igen lényeges, hogy mindazokat a feltételeket, amelyek a be­ruházás zavartalan megvaló­sításához szükségesek, a ma­gyar fél határidőre teljesí: - se. Mezőkövesden — a vá­rostól néhány kilométerre húzódik ugyanis majd a táv­vezeték —, két 24 lakásos épületet kell a jövő tavasz­ra megépíteni. Ezek a laká­sok a szovjet szakemberek elhelyezésére szolgálnak. A két épületet legkésőbb ápri­lis elsejére, illetve május 1- re kell a helyi járási építő­szövetkezetnek elkészítenie. Ugyancsak 1975 első felében kell átadni a szovjet veze- téképítők részére a báziste­lepet is. Mivel az említett, létesít­mények elkészültéig már csak hónapok vannak hátra, a NIM illetékes szervei, to­vábbá a Mezőkövesdi városi Pártbizottság, s a városi ta­nács vezetői a napokban ko­ordinációs értekezletet tar­tottak az objektumok terve­zésével és kivitelezésével megbízott vállalatok részére. A megbeszélésen tisztázták a lakások és a bázistelep be­ruházásának végleges határ­idejét. s a kivitelezőkre há­ruló feladatokat. Az Áram­szolgáltató Vállalat: egri üzemegysége . bejelentette, hogy határidőre biztosítja a villamos energiát. Megegye­zés született arról is, hogy a kért időpontra, a szobán for­gó két lakóépületet is átad­ják. A bázistelep kivitelezé­sével megbízott Szabolcs me­gyei; Állami Építőipari Vál­lalat , képviselői ugyancsak kedvezően nyilatkoztak. An­nál is inkább tehették ezt, mert a bázistelep szomszéd­ságában levő üzemek „zöld utat”,, biztosítottak mind- azokr. sk a munkáknak, illet­ve szolgáltatásnak, amelyek nélkülözhetetlenek a beruhá­zás sikeres megvalósításához. — Messzire utazik?..; Megrázom a fejem, s utá­na mondom csak: — Nem... Kényelmesen hátradől a szemközti ülésen, kitekint a piszkosszürke, imitt-amott rozsdacsíkkal ékesített ab­lakon. majd végigmér a te­kintetével. Bal kezével ko­pott-barna. nyakánál zsír- foltos zakója zsebébe nyúl, cigarettásdobozt húz elő. Kí­nál. Nézem. A cigarettát... Kos­suth. Kicsit erős, én Fecs­két szívok. Látja bizonyta­lan mozdulatomat, amint a gyűrótt, olajos csomag fele nyúlok. — Vegyen csak...' Jó dohány van ebben is. Va­lamikor Leventét szívtam, utána meg magamnak so­dortam. Volt töltőm is. de azt nem szerettem ... A cimborák kinevettek, kicsú­foltak miatta?... Nem is tudom. De sohasem szeret­tem. Tudja maga egyálta­lán. mi az a töltő?... Már mondanám. hogy igen. Tudom, láltam a ke­zemben is volt. Játszottam vele. amikor elcsentem nagyapámtól, az apámtól. Mert nekik is volt szép, ha­sas dóznijuk. Lepke cigaret­tapapírjuk, amely valószí­nűleg onnan kapta a nevét, hogy' kék színű, otromba pillangó díszlett a vékony hártyaborítón, amelyet so­hasem szerettem, mert. olyan csúnya pillangót még soha ENNEK A KATONÁNAK fénylettek a legjobban a töl­tényei. Egyiken sem lát­tunk még annyit, mint ezen, aki körülbelül ötödiknek, hatodiknak jött be a pincé­be. Mindkét válláról átló­san. egymást keresztezve fu­tottak le a hevederek, telis­tele fénylő töltényekkel. A sapkája, meg azon az ötágú vörös csillag ugyanolyan volt, mint az eddigieknél, de a sok tölténnyel valahogy mégis más. mégis több le::, a már ittjárt katonáknál. Valamelyest ugyan rontott rajta, hogy neki csak egy hosszú puskája volt. ilyet már láttunk eleget, míg el­lenben a korábban itt jár­tak zömök. nagy. kerek dob­bal terhelt géppisztolyát csak most láttuk először. \ Minket, gyerekeket pedig, akkor, ott a pincében főként ezek a dolgok érdekeltek. A sapka a csillaggal, a tölté­nyek, a puskák. Meg a mé­csesre ügyeltünk, el ne alud­jon, mert akkor végképp nem láttunk volna semmit. Nem adott persze nagy fényt így sem, azt nem lehetne mondani. A lábasban vala­miféle olaj fékét lett, annak tetején dugó úszkált, mely­nek közepét átfúrták, ott kellett áthúzni a madzagot és a végét meggyújtani. Ál­landóan imbolygó. ntozgo világot adott, mely fura. ijesztő alakzattá formálta a pince falára satírozott ár­nyakat, de ugyanakkor kü­lönös csillogást adott a töl­tényeknek, a fegyvereknek. Csendben meghúzódva, biz­tonságos távolból, figyeltük ijedten a katonákat, de lát­va, hogy azok jönnek-men- nek, s különösebb baj nem történik, nekibátorodtunk és már közelről is megmertük nézni az. éppen érkezőt. Mint ezt a sok töltényeset, aki egy sámlira ült le. ne­hézkesen nyújtva ki a lábat, majd a zsebében kotorá­szott. Gyűrött újságpapírt vett elő, meg dohányt, s kí­nálta a köréje gyűlő felnöl­életemben nem láttam. Nagyapám és apám is töl­tött magának cigarettát. Ez valamikor az ötvenes évek elején, közepén lehetett. De szemben ülő, negyvenöt—öt­ven közölti. őszülő halánte- kú útitársam nem hagy szó­hoz jutni. — Nem szeretek termes­kocsiban utazni... ■ Nagy a zaj. a zsivaj, itt mindenféle ember összekényszerül, akik semmit nem tudnak a má­sikról, a másik szokásairól, kívánságairól, öröméről, vagy netalán bánatáról... Nagyot szippantunk a ci­garettából. Torkomat marja a füst, szemem homályossá válik. Megpróbálok körül­nézni. A legtöbb hely fog­lalt. Mi az ajtó, mellett ülünk, végiglátni a kocsit. Ez a dohányzó szakasz ... — Ott. látod. ott?... — Van meg két hely — mond­ja orv jól öltözött, elegáns felöltőbe bújtatott fiatalem­ber a mögötte nvomakodó báránybőr' bundás hölgynek. — Ugyan! Mit képzelsz?! Ebben a bűzben, füstben én nem utazom — vagja rá a hölgy, mire jó néhány fej feléjük - fordul. A fiatalember megpróbál­ta elfordítani tekintetét, de bármerre néz, mindenhon­nan borostás arcok, szűk tekintetek, ráncos, gyűrött, fáradt munkásarcok fordul­nak feléjük. Megfogja a hölgy kabátujját, s szinte tekel. Többen is elfogadták es csavarni kezdték a ciga­rettát az újságpapírból. A katona is csavart maganak. közben csendben figyelte a többieket, hogyan boldogul­nak. Valaki a mécsest tar­totta a katona elé: gyújtsa meg a cigaretta iát. Ö bólin­tott és kissé oldalra fordí­tott fejjel, óvatosan a mé­cses lángja fölé hajolt. FÁRADT, TÖRŐDÖTT ar­cot világított meg a gyenge fény. Nem is fiatal arcot. Halántékán ősz hajszálak látszottak, szeme sarkában sok ránc gyúródott. A ciga­retta meggyulladt, kesernyés, csípős füst szállt belőle. A katona most olyan mozdula­tot tett, mintha a kabátját akarná levetni, de keze a sok töltényhez érve megállt. Bizonyára sokáig tartott vol­na a lecsatolásuk, visszara- kásuk, ezért csak a legfelső gombot nyitotta ki. Fáradt, lassú mozdulattal, melynek láttán mi, gyerekek kissé csalódtunk. A katonák fá­radtak? És őszhajúak? ö pedig valamiért ahhoz az idősebb emberhez for­dult. akinek a legjobban si­került a cigarettacsavarás, de azért a többiekhez is be­szélt. Oroszul, de sok ma­gyar szót is használt. Egyre jobban belelendült, lassan már a mozdulatai sem lát­szottak fáradtaknak, amikor mutogatott is, hogy- jobban értsük, miről beszél. Példá­ul, két karjával bekerítő mozdulatot tett, de a kezét nem fogta össze, egy kis rést szabadon hagyott. — Nve- mecki — intett a kör köze­pére, melyet két karjával kerített — Szovjet katona — mozgatta meg a két karját, majd a szabadon hagyott résre intett — Nyemecki itt pasli, mehet, de magyar, szovjet katona szerbusz (és maga után vonszolva átve- * zeti a „nemdohányzó” sza- j kaszba. — Ott sem találnák he­lyet — jegyzi meg ismeret­len útitársam, majd némi szünet után folytatja: — Aki sokat utazik az tudja csak igazán becsülni a jó útitársakat. Maga csak Mis­kolcról jön?... •— Igen ... — válaszolom, mire -hangjában némi lené­zéssel így válaszol: — Akkor nem tudja, mi­lyen egy munkásvonaton. __egy hét végi munkásvona- ton utazni... Az ember mögött ott áll egy egész hét kínkeserve. Munkája, öröme, mérge, káromkodá­sa és eredménye vagy ered­ményt elensége. Ilyen k or. amikor pénteken délután utazik haza. a családhoz, az asszonyhoz, gyerekhez, jó lenne egy kis nyugalom. Egy kis békesség. De nézze meg, mi van itt... Szinte észre sem vettük: a vonat már Szerencs felé közeledik Kártyacsala. Pi­ros ulti, kontra, rekontra!... Nem játékból, időtöltésből, szórakozásból. Nem. Nem a játék a tét. hanem a pénz! Kopott fabőrönd, sporttáska, aktatáska, vagy éppenséggel kék munkásruha, bricsesz- tiadrág és jersey ruha a két összezárt comb a játékasz­tal, a kabátzseb pedig a bank... most összezárta a rést, két kezét összekulcsolva), nye­mecki kaput! Érted, papa? A „papa” értette. És min-* denki értette. Kolhozról is beszélt, gyárakról is. de e nem nagyon értette sent . inkább csak sejtette. Azt is inkább csak sejteni lehcte'... amit valahogy ígv fogalma­zott meg: Papa! Te lenni di­rektor nagv íabrik. Te és ti mind, direktor! Beszélt, beszélt és mintha nem is lett volna már kato­na. Mintha a sok fényes töl­tény. a puska' is eltűnt vol­na. talán mi gyerekek sem figyeltünk most ezekre, in­kább csak azt igyekeztünk megérteni, mit mond ez ?:• idős. őszes hajú ember, aki hol az egyik, hol a másik lábát nyújtja ki az alacsony sámlin. Egészen addig, am:.; egy fiatal katona iépett be a pincébe, tisztelgett, majd rö­viden mondott valamit a sámlin ülőnek. Ö pedig fel­állt, kiegyenesedett. Igazí­tott a derékszíján, végighúz­ta kezét a töltényeken, me­lyek most már újra erősen íénylettek, a mécs világá­nál. Ott voltak már bizony újra a "Lények, látszottak erősen, látszott a hosszú pus­ka is. — No. papa. szerbusz — köszönt el a töltényheve­derekkel teli katona. A pa­pa is felállt. — Front? — kérdezte. — Da, front. Yoj- na. — Nehéz lesz — mondta a papa. — Da. Nehéz. Neked szintén lesz nehéz. Fabrik, direktor, kolhoz. Érted pa­pa? Lesz nehéz, mint front. De nye bojsza! Érted papa? KICSIT LE KELLETT ha­jolnia, hogy ne vet'je be a fejét az ajtófélfába. Az aj­tón túlról lépcső vezetett fölfelé. Kemény, gyors lép­teket hallottunk a lépcsőről. Priska Tibor — Ez házikolbász... ió fűszeres. Érzi az illatat? — kérdezi útitársam. Vesztére. A szerencsi állo­máson felszálló két idős, hatvan körüli nénike a ko­csiba belépve égy pillanat­ra megtorpan, majd egyi­kük megszólal: — Gyerünk másik kocsi­ba. .. Nem is tudom, hogy hová utazik ez a rengeteg nép. Érzed ezt a fokhagy­maszagot? A másik bólint, s sietve visszafordulnak. Üti társam arcán mosoly suhan át. — Látta?... Hallotta?... Milyenek is az emberek .. Pedig a jó hazainál nincs jobb a világon . .. Két hí­zóm van odahaza. Kará­csonykor vágom le óke:. Egyszerre mind a kettőt. De szeretem a jó füstölt, fa­gyos szalonnát, meg a fok­hagymás, erősen borsozott kolbászt... De azért meg­mondom őszintén, hogy én a vonaton nem szoktam ilyet enni. Nem szégyenlem. de tudja, höay van . .. A'4 ? is jobb az olyan kocsi, ahol fülkék vannak . . Nyolc ember ül. utazik egvütt. Va­lahogy nyolc ember, kevés ember jobban. hamarább szót ért egymással, kony- ny ebben összemelegedik, a téma is megkerül, meg az­után csendesebb is, mint a termeskoesiban . . Viszont­látásra. Én mar itt leszál­lók. Az asszony, meg a Ivét fiú biztosan vár az állomá­son. Minden hét végén ki­jönnek elém . . . Mert tudja, hogy van az. Csal; nem lát­juk egymást egy héten ke­resztül. Felföldi György Szovjet vendégek a BSZ-nél Teljes kapacitással termel a miskolci fonoda Tervtáré SO éves ( VOM A V i Gyors ölemben épül a Testvériség-gázvezeték h észül a köve fals bázistelep MÉCS VILÁGÁNÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom