Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

vm. nov. 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A pácolóból kikerülő drót- kötegek még odakinn is füs­tölögnek. Erős vízsugárral kell lemosni róluk a maró sav maradványait. A kádak fölött sűrű felhő: savgőzök, j amelyek kiégetik a ruhát, amelyek — ha beleheljük — eszik a szervezetet, de eszik magát a csarnok szerkezete­it, s az itt levő berendezése­ket is. Ám a pácolónak nem szabad leállnia. Most is, a : rekonstrukció alatt teljes ka­pacitással dolgozik. Hiszen nélküle nem termelhetne a huzalmű, anélkül pedig a sodrómű; szóval, majdhogy­nem megállna az élet a De­cember 4. Drótművekben. * Nem kis dolog egy ilyen üzemrészben úgy elvégezni a rekonstrukciót, hogy közben a termelés még csak ne is csökkenjen, s nem csoda, ha Bóta lstvánék szocialista brigádja beleizzad olykor. Mert nem elég az, ha jól összehangolják munkájukat a pácoló dolgozóival, hanem különös gonddal kell vigyáz­niuk az egészségre, a bal­esetek elkerülésére, s közben persze, az idő is sürget. De meg fogják csinálni kifogás­talanul. Mert kell, hogy fia­talodjon, korszerűsödjön az üzem, mert nagyon kellenek azok az elszívó berendezé­sek is, amelyeket most sze­relnek fel, hogy könnyebb legyen az itt dolgozók hely­zete. A tmk-gyáregység vezető­je, Bodnár Béla mondta ró­luk: — Azért szeretem ezt a brigádot, mert sohasem azt magyarázgatják, hogy vala­mit miért nem lehet meg­csinálni. Hanem elvégzik a legnehezebbjét is. ♦ A József Attila brigád a drótgyári tmk komplex-bri­gádja. Tagjai közt egyaránt vannak hegesztők, kovácsok, lakatosok és szigetelő szak­munkások. És munkahelyük az egész gyár. ök végzik a felújítást, a karbantartási munkákat; ha kell a pácoló- ban, ha kell a horganyzó- ban, a huzalműben, vagy éppen a hőkezelőben. — A mi munkánk legna­gyobb részét a hőkezelő be­rendezések felújítása teszi ki — mondja Bóta István. — Persze, ha mi felújításról beszélünk, általában korsze­rűsítésre is gondolunk. Nein feltétlenül olyan dolgokra, amik elő vannak írva, ha­nem arra, hogy mi is észre­vesszük, ha valamit ügye­sebben is meg lehetne olda­ni. Egyszerűen nem elégít ki bennünket, hogy kiveszünk egy rossz csapágyat, s be­tesszük helyette a jót. Is­merjük ezeket a berendezé­seket, s az embernek mindig akadhat valami használható ötlete. De ne gondoljon mindjárt újításokra; sokszor egészen apró dolgok ezek. * A hőkezelőben móst sokat ígérő kísérlet folyik. — Védnökséget vállaltunk egy műszaki fejlesztési téma kivitelezése felett — mutat a mellettünk levő, új beren­dezésre a brigád vezető. — Ezt sópatentírozónak hív­ják. Mi készítjük el az egé­szet. Ha sikerülnek a kísér­letek, rengeteg ‘ importból behozott ólmot tud megta­karítani a vállalat. Szóval a mi nyereségünk, meg talán a népgazdaság szempontjából sem közömbös ez a munka. Húszán vannak a brigád­ban. Idősebbek, fiatalabbak, vegyesen. Hogy mit jelent számukra a közösség? — Mi nemcsak munkatár­sak, hanem barátok is va­gyunk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Burcsák János. — Minden összeköt bennün­ket. Megkeressük és meg is találjuk egymást szabad idő­ben is. Nem azért, hogy be­írhassuk a brigádnaplóba. Legtöbbször be sem írjuk, hiszen nem szervezett ösz- szejövetelek ezek. Csak jól érezzük magunkat együtt. De azt hiszem, enélkül a megértés és barátság nélkül sok mindent nem tudnánk megcsinálni. — Volt egy nagyon nehéz munkánk — veszi át ismét a szót Bóta István. — A 2-es huzalműben a kihúzó­kat kellett felújítanunk. Ilyen nagy berendezések még sohasem készültek nálunk hegesztett kivitelben. Rop­pant nagy gondban volt mindenki: hiszen tudtuk, hogy a hegesztésnél elhúzó­dik az anyag. És ekkora da­rabok egyengetésére nálunk sem fizikai erő, sem más lehetőségek nincsenek. Már az is szóba került, hogy for­gácsolással próbáljuk meg az egyengetést. De ez sem lett volna jó. Mondhatom, volt miatta néhány álmatlan éjszakánk. A brigád minden nap összedugta a fejét. És aztán kisütöttük a megol­dást: ellen-hegesztésekkel kell visszahúzatni az anya­got. Szóval sikerült. De ha nem értjük úgy egymást, aligha tudtunk megbirkózni vele. * Sok-sok év tapasztalata áll a brigádtagok legtöbbje mögött. Bóta István húsz, Barcsák János huszonnégy éve dolgozik a drótgyárban. A műhely falán bekeretezett dicsérő oklevél: Bóta István ifjúsági brigádja kapta 1963- ban. Azóta felnőtt a brigád, az ifjúsági cím lassan fele­désbe ment. De a sok ta­pasztalat és a tanulás — a brigád segítségével négyen szereztek technikusi okleve­let — ma már a legnehezebb feladatok elvégzésére is ké­pessé teszi a brigádot. És a maguk szintjére emelik a mostani fiatal szakmunkáso­kat is. — Tudja, amikor bekerül­tek hozzánk ezek a fiatal srácok, a hosszú hajukkal — nevet a brigádvezető —, elő­ször • nyiratkozni küldtük őket. De aztán mi is rájöt­tünk, hogy nem ez a lényeg. Hanem, ami a fejükben van. A gondolkodásukat igyekez­tünk a brigádéhoz formálni. És megtanítani őket a kü­lönböző fogásokra. A doku­mentációk ismeretére. Így aztán egy-két év után egye­dül is el merem küldeni őket bárhová. * Sorra járjuk a drótgyár üzemeit. A tmk-műhelyt, a pácolót, a horganvzót, a hő­kezelőt és a huzalműveket. Bóta Istvánt mindenütt szí­ves szóval köszöntik. — Ismernek — mondja. — Sokszor megkérnek minket: „hegesszétek már meg ne­künk ezt, csináljátok meg azt, majd beírjuk a brigád­naplótokba, hogy segítette­tek ...” Persze, hogy meg­csináljuk. De beírni? Mi­nek? Nem azért segít az ember, hogy aztán adminisz­trálhassa. Talán hagynám, hogy órákig álljon a gépe? A brigádvezető elgondol­kodik: — Kaptunk mi már né­hány elismerést. A brigád együtt is, meg a brigádtagok is. Lehet, ha jobban admi­nisztrálunk, még több is jutna belőle. De‘nincs annál nagyobb elismerés, mint, ha elmegyek egy gép mellett és az ott dolgozó öreg utánam szól: „Pistukám, ezt tényleg jól csináltátok meg ...” Flanelt Tibor A brigád ünnepe A' gépek zaját hirtelen nagy csend váltotta fel a forgácsoló üzemben. Az esz­tergályosok kibontották tás­kájukat, hogy elfogyasszák az aznapi reggelit. Talán csak egyedül Kiss József volt talpon. Lótott-futott, in­tézkedett. — Miért nem reggelizik? — kérdeztem tőle. — Most nincs idő erre — válaszolta. Ünnepi brigád­gyűlésünk lesz a műszak után. Azt kell előkészíteni. Kiss József horizont-esz­tergályos, a TVK gépgyárá­nak dolgozója ugyanis bri­gádvezető is egyszemélyben. S mint a legtöbb megbízatás bizony sokszor pluszmunká­val jár. Közben megtudtam, hogy a 15 tagú brigád a Novem­ber 7. nevet viseli. Úgy éreztük, nekünk kü­lön is kötelességünk megülni ezt az ünnepet, brigádunk névadóját — mondta a szim­patikus fiatalember, amikor kicsit kifújta magát. — S hogy ünnepelnek a brigádgyűlésen? — kérdez­tem. — A pártvezetőség egyik tagja mond rövid bevezetőt és méltatja November 7. jelentőségét. És természete­sen szó lesz a brigád mun­kájáról is. Arról, milyen mértékben tettünk eleget a reánk háruló feladatoknak. — Sok; jót és szépet mon­danak a November 7. bri­gádról — vetettem közbe. — Csak a kötelességünk­nek igyekszünk eleget tenni — hangzik a szerény válasz. Azután az asztalra teszi a brigádnaplót. — Ebben mindent megta­lál — jegyezte meg. Igaza volt a brigádvezető­nek. Számok, adatok, fény­képek egész sora tanúskodik a kis kollektíva közel egy­éves ténykedéséről. Olvasom, hogy a brigád tagjai november 7-e tiszte­letére jóval a vállalt határ­idő előtt teljesítették kong­resszusi felajánlásukat. An­nak idején ugyanis a No­vember 7. szocialista brigád terven felül elvállalta egy SD—500-as és egy MT—70- es típusú festékipari gép al­katrészeinek legyártását. Eh­hez még csak annyit; mind a két berendezés szovjet megrendelők részére készült. A brigád javára írható to­vábbá az is, hogy a felaján­láshoz képest további egy százalékkal növelte a nor­maóra megtakarítást, amely jó munkaszervezésre és a termelékenység növekedésé­re vall. A gépgyári kollektíva hat alkalommal érdemelte ki a szocialista cím különböző fokozatait. A gazdasági mun­kában elért sikerek önma­gukért beszélnek. De leg­alább ilyen példás helytál­lásról tettek bizonyságot a társadalmi és közösségi élet megannyi területén. A No­vember 7. brigád kezdemé­nyezésére rendezték meg ez ,ev augusztusában az első városi szintű brigádnapló- kiállítást; szocialista szerző­dést kötöttek az üzemi könyvtárral, amelynek nem csupán tagjai, hanem szor­galmas látogatói, olvasói is mind a tizenöten. A brigádnaplóban szerep­lő bejegyzések még sok egyébről számot adnak. Va­lamennyit lehetetlen felso­rolni. Talán nem is ez a fontos. Sokkal inkább, hogy a Novmeber 7. brigád a hét­köznapok kis tetteivel, egy­szerűbb eredményeivel is igyekszik méltóvá válni a név viselésére. Lovas Lajos A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 57. évfor­dulója alkalmából tegnap, november 6-án ünnepséget rendeztek a Borsod megyei Pártbizottság székházában. Az ünnepségen jelen volt ár. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a Bor­sod megyei Pártbizottság első titkára, Deme László, ár. Havasi Béla, . Űjhelyi Tibor, a megyei pártbizott­ság titkárai, Drótos Lászió, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára. Az ünnepségen dr. Bodnár Ferenc adta át a Munka Érdemrend arany, ezüst, és bronz fokozatát a kitün­tetetteknek. A megyei tanácson ugyan­csak tegnap rendezték meg az ünnepséget, amelyen a kitüntetéseket dr. Ladányi József adta át. Megyénk dolgozói közül többen Budapesten, a Par­lamentben vették át a ma­gas kitüntetéseket. A Mustka Érdemrend arany fokozatát kapta: Buj­dos János, az MSZMP Sá­rospataki városi Bizottságá­nak első titkára, Horváth József, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa, Inczédy Mik- lósné, az LKM raktárveze­tője, Juhász Péter, az MSZMP Mezőkövesdi váro­si Bizottságának első titká­ra, Mónus Antal, a Diósgyő­ri Gépgyár Pártbizottságá­nak titkára, Varga Gábomé, a megyei tanács elnökhe­lyettese. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Bar­csa Sándor, az Észak-Ma- gyarország főszerkesztő-he­lyettese, Bódi Béla, a Bor­sodi Hőerőmű Vállalat igaz­gatója, Halász András, a Diósgyőri Gépgyár műveze­tője, Józsa Imre, a Kazinc­barcikai városi Pártbizott­ság titkára, Korom István­ná, a Volán 3. sz. Vállalat raktárosa, Kovács Lajos, a Borsod megyei Pártbizottság munkatársa, Kiss Béla, az SZMT titkára, Matipcsák Ferenc, a Diósgyőri Gépgyár köszörűse, Molnár János, a Helyi Ipari és Városgazda­sági Dolgozók Szakszerveze­te Borsod megyei Bizottsá­gának titkára, Molnár Mik­lós, az ÓKÜ főforrasztára, Nyikita Ferencné dr., Mis­kolc járási bírósági bíró, dr. Rákos Rezső, a Sátoral­jaújhelyi Városi Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosa, dr. Szabó Sándor, a Borsod megyei Főügyész­ség csoportvezető főügyésze, Szarvas Zoltán, a Borsod megyei Pártbizottság garázs­vezetője, dr. Tímár László, a miskolci Megyei Bíróság elnökhelyettese. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Alföldi La­jos, Prügy községi Tanács vb-titkára, Braun István, a Mezőkövesdi járási Pártbi­zottság csoportvezetője, Bur­iats István, nyugdíjas, az Izsófalvai Tanács tagja, Dő­lök Árpád, nyugdíjas peda­gógus, a forrói pártalapszer- vezet titkára, Illés Gyuláné, a Pálháza és Vidéke Áfész revizora, Iski Béla, a Sze­rencsi járási Pártbizottság munkatársa, Matisz Károly, a Hidasnémeti községi Ta­nács elnöke, Orbán György, a Miskolci városi Pártbi­zottság munkatársa, Sotkó József né, a Lenin városi vá­rosi Tanács elnökhelyettese. Szín Andrásnc, a miskolci Pamutfonó előmunkása. Szűcs Ferenc, a Borsod me­gyei Pártbizottság munka­társa, Venczel Vilmos, a Di­ósgyőri Gépgyár munkavé­delmi felügyelője. A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság Országos Elnök­ségétől oklevelet és • arany­koszorús jelvényt kapott: Csetcrki Sándor, a Lenin vá­rosi Tanács népművelési fel­ügyelője, Dombi Sándor, a MÁV Járműjavító csoport- vezetője, Fekete Vendciné, az ÓKÜ dolgozója, Földi La­jos, az LKM brigád veretűje, Illés Sándomé, az LKM bri­gádvezetője, Kis* Zoltánná, a Diósgyőri Gépgyár brigád­vezetője, K rámmer László, az ÉMV munkaverseny-fe- lelőse, Mónus Antal, a Di­ósgyőri Gépgyár Pártbizott­ságának titkára. Nagy Gj/tUa, az Ásványbánya Vállalat pálházai üzemének üzemve­zetője, Ocsenás Jenő, a Di­ósgyőri Gépgyár csoportve­zetője, Tömör Lászlóné, a TVK csoportvezetője, Vajda István, az Ózdi városi Párt- bizottság első titkára. A SZOT Elnöksége által adományozott Szakszervezeti Munkáért aranyfokozata ki­tüntetést kapta Pálkovács Béla, a megyei tanács egész­ségügyi osztályának csoport- vezetője. A Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést nyol­cán vették át, elnöki dicsé­retben négyen részesültek. Kiváló Pénzügyi Dolgozó kitüntetést öt, a Mezőgazda­ság Kiváló Dolgozója négy, a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést 24 em­ber kapta meg. * A Miskolci városi és járá­si Rendőrkapitányság dol­gozói a Fegyveres Erők Klubjában tartották meg az ünnepséget. Beszédet Kol- láth Sándor, az MSZMP Miskolc városi Bizottságá­nak titkára mondott, majd ezt követően Korozs András őrnagy, a Miskolc városi, já­rási Rendőrkapitányság ve­zetője kitüntetéseket és ju­talmakat adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, illetve ezüst fokoza­tával két-két belügyi dolgo­zót tüntettek ki. A Közbiz­tonsági érem különböző fo­kozatait négyen kapták meg. A kapitányság vezetője át­adta a törzsgárdajelvényt, 10 és 15 éves szolgálatáért hét dolgozónak. Ugyancsak törzsgárdajelvényt kapott öt polgári alkalmazott is. Né­gyen dicséretet és jutalmat kaptak. * Tegnap délután Miskol­con, a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban, a hagyo­mányoknak megfelelően át­adták a Kommunista Ifjú­sági Szövetség kitüntetéseit. Az ünnepségen jelen volt Dudla József, az MSZMP Borsod megyei Bizottságá­nak osztályvezetője, Járai János, a KISZ Borsod me­gyei Bizottságának titkára, valamint Tóth Ferencné, a Megyei Üttörővezetöi Tanács elnöke. Járai János köszöntötte a megjelenteket, majd méltat­ta november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jelentőségét, s köszö­netét mondott azért a fe­lelőségteljes, s odaadó mun­káért, amelyet az ifjúsági mozgalomban, annak to­vábbfejlesztésében, erősíté­sében, politikai munkájában eddig nyújtottak. Ezután át­adta a kitüntetéseket. Az Ifjúságért Érdemérmet kapta dr. Havasi Béla. az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának titkára. Kapás Pál, a Tokaj-hegyaljai Álla­mi Gazdasági Borkombinát vezérigazgatója, Karajz Mik­lós, a sárospataki Kossuth Tsz elnöke, Trócsányi An­dor. az ózdi Ady Endre Kollégium igazgatója, vala­mint N. Győr Gyula, az Ózdi járási Hivatal dolgo­zója. KISZ-érdemérmet tízen. Üttörővezetöi Érdemérmet nyolcán kaptak kiemelkedő munkájukért. A Kiváló ifjúsági vezető kitüntetésben ketten. Arany­koszorús KISZ-ielvénv és a KISZ KB dicsérő oklevél ki­tüntetésben négyen-négyen részesültek. * A Borsod megyei KISZÖV székhazában is ünnepséget tartottak. Az ünnepségen Koltai Zoltán, a KISZÖV el­nöke, a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át nyolc dolgozónak, ugyancsak több ember ka­pott jó munkájáért jutalmat. * A Miskolci Postaigazgató­ság dolgozói ugyancsak teg­nap tartották ünnepségüket. Esztergályos László, az igaz­gatóság párttitkára 25 dol­gozónak adott át tárgyjutal­mat, Kiváló társadalmi mun­kás jelvényt és oklevelet. Ezután Koczka Antal igaz­gató adott át több dolgozó­nak jutalmat. * A Nagy Óktóberi Szo­cialista Forradalom évfordu­lójának előestéjén újabb MSZBT-tagcsoportok alakul­tak megyénkben. A Magyar —Szovjet Baráti Társaság Országos Ügyvezető Elnök­sége a népeink barátságá­nak ápolásában kifejtett ér­demeik elismeréseként jó­váhagyta a MÁV Miskolci Igazgatósága vasúti csomó­pontja, a miskolci 36-os szá­mú Általános Iskola, vala­mint az ELZETT sajószent- péteri gyáregysége dolgozói­nak kérelmét, amely szerint az említett üzemek és isko­la dolgozói beléptek az MSZBT-tagcsoportok sorába. Az Országos Ügyvezető Elnökség erről szóló okleve­lét Miskolcon és Sajószent- péteren az évforduló előes­téjén ünnepélyesen átnyúj­tották az új tagcsoportok kollektíváinak. * A December 4. Drótmű­vekben tegnap, szerdán dél­előtt emlékezteik meg a Nagy Októberi Szocialista F orra- dalom 57. évfordulójáról. Ez alkalomból Madarász János, a pártbizottság titkára kö­szöntötte a vállalat párt- és szakszervezeti aktivistáit. Az áldozatos társadalmi munka elismeréseként tír. Imre Fe­renc igazgató összesen mint­egy 40 ezer forint összegű jutalmat adott át az akti­vistáknak. norváth József, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa átveszi a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést dr. Bodnár Ferenctől Kitüntetések november I-e iái mái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom