Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

1974. okt. 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Négy és fél ezer vagon termék Magyiízem a Szerencsi Cukorgyárban — Eddig alig több mint 5 ezer vagonnyi cukorrépát dolgoztunk fel — mondta dr. Gönczi Ferenc, a Szerencsi Cukorgyár igazgatója. — Sajnos, az időjárás gátolja a répa szedését és a szállítást is. Időarányosan előbbre kel­lene tartanunk, hiszen a kampány során, január kö­zepéig több mint 36 ezer va­gon répát kell feldolgozni. — Milyen a répa minősé­ge? — Nem a legjobb — vá­laszolja Tóth Gyula répater­melési főosztályvezető —, sáros, gazos. Sok vele a baj. De legalább egyenletesen jönne! Igen gyakran azon­ban az eső miatt a gépi sze­dés is akadozik. — A megyében jelenleg 4110 hektáron termesztenek cukorrépát. A répatermesz­tés gépesítettsége körülbelül 40—45 százalékos. Ez is, az is kevés. Az állandóan nö­vekvő szükségletek kielégí­téséhez legalább 4700 hektár­nyi termőterület kellene. Ezenkívül megfelelő gép­park. Ma a gazdaságokban öt országból érkezett gépe­ken dolgoznak. Az a tapasz­talat, hogy nem eléggé is­merik a különféle gépeket; a kezelésükkel, a gyakorlott­sággal van a baj. — Más agrotechnikát kí­ván a gépesítés, mint a ha­gyományos termesztés — mondta az osztályvezető. — Időbeni vegyszerezést, vetést, és kialakult technológiát. Ha ez nincs meg, rosszabb a be­érkező répa minősége. — Es a cukortartalom? — Kevesebb a szokásos­nál, de ezért már az időjá­rás a felelős. — Ezt Zemlé- nyi Kálmán műszakvezető­helyettes mondja. A répa feldolgozása tu­lajdonképpen a vagonokból való kirakással kezdődik. A több atmoszférás nyomású vízsugár kimossa, alagútba viszi és tovaszállítja a kü­lönböző tisztítókig. Már me­net közben is tisztul a répa. Megszabadul a szeméttől, a sár egy részétől is, s a to­vábbiakban a különféle be­rendezésekben a mechani­Fclautomata gép vágja és csomagolja a gyár egyik végter­mékét, a csomagolt mokkacukrot. kus szennyeződéstől is meg­tisztítják. Hogy_ a répa megtisztítása, mosása mennyire fontos, ar­ra egy jellemző adat: nor­mál körülmények között egy óra alatt 12—15 vagon répát dolgoz fel a gyár, ha nagyon gazos a gépekbe került répa, a mennyiség 2—3 vagonra is leeshet. Egy órai önköltség 25—30 ezer forint. A többi már csak matematika kér­dése. — Az elmúlt évben újabb répatisztítót építettünk be — mondta a műszakvezető-he- lyettes —, ez a legújabb, saját készítésű berendezés például képes egy egyforin­tost a répa közül kiválasz­tani. A 85 éves gyár többször megújult az elmúlt évek so­rán. Ahogy a régi és újabb berendezések között hala­dunk, a fiatal műszakveze- tő-helyettes magyarázta a cukorkészítés folyamatát. Látszólag egyszerű a tech­nológia, de csak a végére érti meg a látogató, hogy egy-egy apróságnak, részlet­nek is milyen nagy jelentő­sége van. Például nagyon fontos, milyen vastagra sze­letelik a répát, s a kezelők a gyakorlattól függően, ho­gyan állítahak be egy-egy folyamatot. Szinte valameny- nyi berendezés kezelésénél függ, hogy a végtermékként kikerülő cukor több vagy kevesebb lesz. Tehát az emberek munká­jától függ minden. Rajtuk múlik, akik dolgoznak, hogy egy mázsa répából mennyi lesz a cukor, ök ajánlották fel a kongresszusi munka­verseny keretében, hogy fel­dolgozás • közben a tárolási veszteséget 1,8 millió forint­tal csökkentik. A gyártási veszteségeket további 270 ezer forinttal, s közben 260 ezer forint értékű energiát meg is takarítanak, összes­ségében idény végéig 3960 ezer forint megtakarítását tűzték célul. Teljesíteni fogják? Bizo­nyosan. Hajdú Gábor A SZÓI fiitóra Miskolcon Tegnap, október 9-én szer­dán kétnapos látogatásra Miskolcra érkezett Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titká­ra és Gyöngyösi István, a SZOT-elnökség tagja, az Építők Szakszervezetének főtitkára. A szakszervezeti vezető­ket Tóth József, a SZOT-el­nökség tagja, az SZMT ve­zető titkára és Mráz Ferenc, az SZMT elnöke fogadta, il­letve tájékoztatta a megye szakszervezeti mozgalmának helyzetéről, eredményeiről. A SZOT és az SZMT'veze­tői, valamint az SZMT párt- szervezetének titkára több évtizedes szakszervezeti mun­kássága alkalmából köszön­tötték 50. születésnapján Emri Lászlót, az Építők Szakszervezetének megyei titkárát. A kereskedelem kérése A Belkereskedelmi Minisz­tériumban elmondották, hogy a második negyedévben a kedvezményes akcióban — amikor átlagosan 30 száza­lékkal olcsóbban adták a hazai brikettet és szenet — a tavalyinál 6500 vagonnal több tüzelő fogyott. Az ugrásszerűen megnö­vekedett igények nyomán erősen megfogyatkozott a ke­reskedelem készlete, ami mennyiségben ugyan még mindig elegendő, a minőségi választék hiánya azonban némileg még gondot okoz. Borsod megyében szeptem­berben a tervezett szénnek csak a felét kapta meg a tü­zelőkereskedelem. Ezért is kéri a kereskede­lem az érinteti bányák, er­dőgazdaságok, s a vasút dol­gozóit, hogy — miután kü­szöbön a fűtési idény — a munkaverseny-vállalások teljesítésénél fordítsanak fi­gyelmet a lakosság igényeit kielégítő tüzelőfajták terme­lésére, pontos szállítására. Amennyiben a tüzelőt a szerződésnek megfelelő ütem­ben és minőségben Vnegkap- ják a TÜZÉP-telepek, úgy október végéig teljesítik a lakosság szén- és brikett­előrendeléseit. Természetvédelem Sárospatak környékén Igen értékes természet- földrajzi adottságok, földta­ni, növénytani és élettani tu­dományos ritkaságok, külön­legességek indokolják, hogy Sárospatakon és környékén tájvédelmi körzet alakuljon ki. Ebben összegezhető a Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége által október 8-án rendezett társadalmi tanács­kozás állásfoglalásának lé­nyege. A Sárospataki városi Tanács székházában megtar­tott tanácskozáson a megyei természet- és műemlékvé­delmi munkacsoport tagjai mellett meghívottként részt vettek a vendéglátó város és környéke érdekelt intézmé­nyeinek, gazdasági szervei­nek képviselői is. Dr. Tóth Béla elnöki meg­nyitója után H. Szabó Béla, az Országos Természetvédel­mi Hivatal megyei főfel­ügyelője tartott tájékoztató előadást Sárospatak és kör­nyéke különösen becses ter­mészeti értékeiről. A város belterületén, s közvetlen környékén 10 rta- gyobb egységbe foglalhatók a hivatalos védelemre érde­mes természeti értékek. Ilyen földrajzi nevezetességű terü­letek például a várost övező vulkanikus eredetű gejzír- kúpok — a Királyhegy, a Me- gyerhegy és Botkő. A Botkő egymásba láncolódó hármas gejzírkúpjához hasonló kü­lönleges földtani alakulat vi­lágszerte alig található. E he­gyekben ritkaságszámba menő ásványok, változatos formá­jú kristályok lelhetők. A Me- gyerhegyen látható, közép­kori eredetű felhagyott ma­lomkő-bánya pedig a föld­tan nyitott olvasókönyve a hozzáértők számára. Felbe­csülhetetlen értékű ősi kö­vületeket gyűjtött itt a hazai geológia megalapozója, a sá­rospataki származású Szabó József. A ritka bányatörté­neti emlékeket kőbe vájt egykori bányászlakás nyo­mait is őrzi itt a meredek sziklafal. A Ciróka-tetőnek nevezett hegygerincen a jégkorból megmaradt, valóságos „sar­ki-tundra” táj látható két hektárnyi összefüggő terüle­ten, amelyen ma is rénzuz- mó terem, s egyéb skandi­náviai jellegű növényfélék is találhatók. A hegyekkel átellenben a Bodrog árteré­ben húzódó Long-erdő mik­roklímája olyan növényrit- kaságokat őrzött meg, ami­lyenek még a tudományos szakirodalomban gyakran emlegetett Bátor-ligeti ősláp területén sem lelhetők. Sok védett madár is fészkel az ártéri erdőben. A város belterületén ter­mészetvédelemre hivatott a híres iskolakert kétszázéves parkerdője. Ezenkívül a tör­ténelmi kegyelethelyként is ismert református temető évszázados faóriásaival, s a Rákóczi vár kertjének több faóriása is. A tanácskozáson a megyei erdőgazdaság, az idegenfor­galmi hivatal, s a város kép­viselői, valamint a többi fel­szólaló a természetvédelem érdekében való hatékony együttműködésre való kész­ségüket, a távlati tervek ösz- szehangolásának szükséges­ségét juttatták kifejezésre — hangsúlyozva, hogy a tájvé­delem célja az ember javára megteremteni, megőrizni ter­mészeti környezetét. B. J. Propagandista tanfolyam Kazincbarcikán .már ha­gyomány, hogy a pártokta­tási év beindulása előtt a városi pártbizottság néhány napos továbbképzést tart a propagandisták részére. Eb­ben az évben október 8—9 —10-én került sor a tanfo­lyam megrendezésére, 112 pártoktatással foglalkozó ak­tíva részvételével. A három nap alatt közművelődésünk­ről, az elmúlt négy év párt­oktatási munkájáról, a vá­rospolitikáról hallottak elő­adást a propagandisták, emellett szerepelt a prog­ramban városnézés is. A népszerű Fórum pedig jó alkalom volt arra, hogy a város életével kapcsolatos kérdésekre a város vezetői közvetlenül adhassanak vá­laszt. A tanfolyam a propa­gandisták megjutalmazásá- val ért véget. N emrégen nyugdíjba ment a kapitány. Az öreg „Folyami Medve”, ahogy hajóstársai, barátai, bajtársai, munkatársai, be­osztottjai nevezték __ Fo­l yami Medve. Micsoda para­dox elnevezés! Hiszen folya­mi medve a valóságban nincs. Fábián Imre, a vízügyi igaz­gatóság ílottillájának volt ka­pitánya mégis ezt a nevet viselte. Ezt akasztotta rá a sors, mert a valamikori le­hetetlennek tűnő képzettársí­tásból fakadó elnevezés még­is — igaz. Ugyanis ez a medve termetű ember életé­nek nagy részét vízen, folyó­kon, hajókon töltötte el. Nem sok időt lehettem társaságá­ban, mégis jól emlékszem rá. ..eszélgetéseinkre, jelleg­zetes mozdulataira, hanghor- dozására. humorára, kemény akaraterejére és emberszere­tő emberségére. Azon keve­sek közé tartozik, akiket ke­vés és rövid ideig tartó ta­lálkozások után sem lehet elfelejteni. Utoljára a Jégvirág I. jég­törő hajó parancsnoki hídján dideregtem mellettte, ami­kor a Tiszán a makacs jég­dugót ostromolták. A vastag bundában, a halinaszárú csizmában, a prémes sapká­ban és kezén a vastag kesz­tyűvel most méginkább ha­sonlított egy medvére. Ott állít a metsző szélben, amely szeméből előcsalta a könnyet, markolta a hideg vaskorlá­tot és figyelte a jégtörők A kapitány álma munkáját. Teljes erővel dol­goztak a motorok, sebesen szelte a hajó a kásás vizet, s amikor nekiütődött a vas­tag jégtáblának, mintha óri­ási kalapácsülés érte volna, megbillent a vastest, aztán imbolyogva, remegve fúrta magát előre, míg ki nem fulladt, fel nem csúszott a jégtábla tetejére, ahol is visszahőkölt, megtorpant. A fém és a jég súrlódása olyan hangot adott, mint valami óriás fűrész a legkeményebb fában. Aztán a hajó vissza- farolt, hogy újra támadhas­son, hogy újra nekimehessen a jégnek, de most már fel­jebb, tovább, előre, törve a jeget. A kapitány, vagy ahogy hajós nyelven mondják, a barba arcát figyeltem. Az erős szélben alig hallottam a hangját, amint a szócsőbe utasításokat osztogatott le a kerékállásba a hajóvezető­nek, a gépkezelőnek és a ko- kesznak, vagyis a matróznak, alti egyben a szakács is. És a kerékállásból a rádióhullá­mokon tovább szállt az uta­sítása a többi jégtörőnek. Fábián Imre, az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság flottillájának a ka­pitánya akkor már tudta, hogy ez az utolsó komoly munkája. Mondta is: — Ha jól számolom, alig több mint 100 napom van a >» i Fábián Imre nyugdíjig. Ez az utolsó jég­törésem. Most még a Jégvi­rág nevű hajókkal dolgozom, de nyáron már majd a kerti virágokkal. Szárazföldi, gya­logos ember leszek. Nem tu­dom, hogyan fogom bírni. Remélem nem úgy, mint a partra vetett hal... 1936-ban kezdte matróz­ként a Dunán. 1941-ben már egv kisebb hajó vezetője volt. Azóta bejárta az ösz- sz.es hajózható folyókat. Az utolsó közel két évtizedben a Laczó József fotómontázsa vízügyi igazgatóság 45 egy­seget számláló flottillájának volt a kapitánya. Az egyet­len kapitány,' mert ez a titu­lus itt csak neki járt, a töb­biek hivatali beosztása: hajó- vezető. — A közel négy évtized alatt — mondotta — sok ha­jó volt alattam. És én mind­egyikre jól emlékszem. Ügy vagyok velük, mint a jó sze­retőkkel, akiket az ember, ha férfi, soha nem feledhet. Ez a Jégvirág is jó hajó. Erős. masszív, strapabíró. Két darab 150 lóerős Diesel­motor hajtja, Vz milliméter vastag orrtőkéje van, meg­bír a jéggel. Tudja, hol szü­letett? A távoli Arhangelszk- ben. Tengeri boxerhajó volt. A kikötőben a nagy tenger­járó hajók vontatására hasz­nálták. Kikötő, tengeri ha­jók, tenger... A tenger ... Minden folyót bejártam, sok ezer kilométert hajóztam matrózként, kormányosként, hajóvezetőként, kapitányként. De a tengert, a tengert még nem láttáin. A hajózás volt az ifjúságom, az életem. Ví­zen öregedtem meg, de a ten­gert még nem láttam. Vajon milyen lehet? Milyen lehet a tenger?... Néha szoktam álmodni róla. Almomban kéknek látom, zöldnek, szür­kének, de volt már, hogy aranysárgának. Aztán csen­desnek, lágy mozgásúnak, néha viharosnak, szél által korbácsoltnak. De mindig hatalmasnak, óriásinak, erős­nek. Mondom, néha szoktam álmodni róla. Maga már lát­ta? Maga mór látta a ten­gert? ... Nem válaszoltam. Az járt az eszemben, hogy valami nagyon szépei, rajongóan szépet kellene rajongó kérdé­sére válaszolnom, azt amit én is éreztem, amikor elő­ször pillantottam meg a ten­gert és a távoli horizonton a szememmel és érzékelhet­tem, hogy a Föld gömbölyű. Makacsul nézett rám, várta a válaszomat. Én pedig, ami­kor láttam, hogy nem térhe­tek ki a szeme élői, ezt mondtam: — Nem, kapitány. Én sem láttam még a tengert... Elfordította a fejét, kesz­tyűs kezével keményebben szorította a korlátot, és csak ennyit mondott: — Most nem mondott iga­zat. Maga már látta a ten­gert. Nem mondott igazat. Nem lenne jó kokesz, vagyis hát jó matróz magából... A lattunk remegett, kínló­dott, törte a jeget a v hajó. A kapitány fi­gyelte a többi jégtörő mun­káját és szótlanságba, párába burkolózott. Aztán hirtelen hozzám fordult: — Szereti a Kanizsai Ki­nizsit? Bólintottam. — Ez a szerencséje, mert ez a kedvenc söröm — mond­ta, aztán nem szólt többet. A metsző szél könnyet csalt a szemünkbe. Egv könnycsepp a kapitány ar­cáról bundájának fekete prémjére hullott, ahol ’ a hi­degtől hamarosan megjegese- dett. Mint egy gyöngyszem. Mint egy drágakő. Oravce Janos /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom