Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-12 / 239. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. október 12., szombat Átültetés után — másképpen BÁNFALVA Zsignár István munkája Megkezdődtek a diákparlamentek Vitafórum és nyílt eszmecsere A nagyközönség köréből több alkalommal hangzott el olyan észrevétel az utóbbi időszak néhány televízió- vagy filmadaptációja kapcsán, hogy a vásznon, vagy képernyőn látott változat csalódást okozott, nem azt adta, amit vártak tőle, mert a regény, vagy novella, amely az adott mű alapjául szolgált, más benyomásokat, más élményt hagyott a nézőbetf, mint amivel az adaptációban találkozott. Hol kisebb, hol nagyobb ez az eltérés, s ebből következően változik az elégedetlenség, kifogásolás mértéke is. Legutóbb például a mozikban látott Balázs Béla-önélet- rajzi regény változat, az Álmodó ifjúság, meg néhány héttel korábban Szerb Antal A Pendragon-legenda című regényének filmváltozata keltett vitákat. Természetesen mindenkinek jogában van egy-egy tévéprodukciótól, vagy -filmtől valamilyen élményt elvárni. De nem szükségtelen ismételten hangsúlyozni, hogy aki az olvasmányélmény teljes elvárásával ül a képernyő, vagy mozivászon elé, az esetek igen nagy, döntő hányadában természetszerűleg csalódik, mivel a más műfajba történő átültetés lehetetlenné teszi a primérélmény megismétlődését. Amit a képernyőn, vagy a mozivásznon látunk, az már nem a regény, vagy a novella. Legtöbb esetben az átültetők ezt tudatják is, a főcímekben olyasmit lehet olvasni, hogy Iksz, Ipszilon regénye nyomán, vagy annak felhasználásával készült. Más dolog természetesen, ha a tévéváltozat kifejezetten az irodalmi mű népszerűsítésére, bemutatására szolgál. Gondolhatunk például a Nyitott könyv sorozatban dramatizált részletekkel népszerűsített könyvekre, novelláskötetekre. Ilyen esetekben feltétlenül elvárható, hogy az átültetés az alapműhöz hű legyen, s dramaturgiájában ne elsősorban a televíziós szerkesztés követelményeit kövesse, haKülönös elgondolni, hogy volt olyan idő, az ókori Görögországban, amikor fizettek az embereknek azért, hogy színházba járjanak. Ez a nagylelkű gesztus természetesen nem a népnek szólt, hanem a színháznak, amelynek nevelő hatását már évezredekkel ezelőtt felismerték. — .Milyen feladatot vállal ma a színház közművelődésünkben? Milyen segítséget igényel ehhez a munkájához? — Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Benedek Árpáddal, a József Attila Színház SZOT-díjas rendezőjével. — Bármilyen szépen hangzó adataink is vannak a színházlátogatók számáról, tudjuk, hogy a valóságban viszonylag kis réteg jár rendszeresen színházi előadásra. A színház pedig csak akkor vállalhat részt olyan jelentős társadalmi kérdések elöbbrevi telében, mint a munkások kulturális műveltsége, ha előbb megszerezte a közönség szeretetét, bizalmát. Ezért elsődleges feladatunk továbbra is az, hogy megkedveltessük a színházat olyan emberekkel, — elsősorban a kétkezi dolgozókkal —, akik nem ismerték, tehát nem is igényelhették ezt az élményt, hogy a magunk módján hozzájáruljunk a művészeteket értő> emberek neveléséhez. nem az Írott müvet próbálja minél hívebben, mozgó képsorokkal, dramatizálton érzékeltetni. Ennek ez a feladata. Ugyancsak közel áll ehhez, vagy állt addig, amíg a sorozat gyakrabban jelentkezett, a magyar novellairodalomra mind nagyobb tömegfigyelmet irányítani kívánó Olvasta-e? sorozat, amely véleményünk szerint az adott irodalmi műre úgy támaszkodott, hogy annak elolvasására kívánt serkenteni. Vajon egyébként miért lett volna már a sorozat címében is kérdés? Sajnos ez a sorozat nemegyszer igen-igen messze eltért az alapműtől, nagyon szabadon kezelte az alapanyagot, és eleve nem érhette el a kitűzött célt. Megint más dolog a már említett olyan megfilmesítés, amikor alapul szolgál egy mű. Ha például A Pendra- gon-legendával, mint filmmel kapcsolatban fenntartások merülhetnek fel, úgy azok csak a filmmel szemben elvárható művészi kritériumok hiányából adódhatnak. Tehát a filmváltozat jó vagy kevésbé sikeres, csak a filmkövetelményekkel egybevetve lehet, és semmiképpen sem Szerb Antal regényével összehasonlítva. Ugyanígy áll ez a már említett Balázs Bé)a-regényre, vagy korábban Karinthy Utazás a koponyám körül-jére, vagy akár olyan művekre is, amelyeknek történeti és gondolati fonala talán egyszerűbben követhető, mint a már említett példaműveknél. Nemcsak regény, vagy novella, hanem színpadi mű filmre- dolgozásánál, vagy televízióváltozatánál is fennállhat a néző részéről a korábbi élmény viszontlátásának elvárása. Nem lehet természetesen ezeket az első élményeket emlékezetünkből, tudatunkból törölni. De nem is szabad örökérvényűként felfogni. A másfajta művészeti ágazat törvényei nem azonosak az alapmű műfajával, más formákat kell az alkotónak a gondolatközlésre ke— Az új közművelődési határozatok segítik-e a színházakat ebben a törekvésükben? — Mi művészeti dolgozók elsősorban szemléletbeni segítséget kaptunk a márciusi párthatározattól, ezért is üdvözöltük olyan örömmel. Jó tudni, hogy a kultúra, a művészet fontossága nemcsak néhány megszállqtt hitű ember, hanem egész társadalmunk ügye. Felelősségünk növekedése egyúttal lendítő erő is további munkánkban. — A József Attila Színház évek óta, következetes műsorpolitikával megvalósítja azt. amely ma legtöbb színháznak gondja: telt ház előtt játszik. — A színháznak megalakulása pillanatától léte függött attól, lesz-e közönsége. Mi ennek érdekében nagyon sokat tettünk. Úgyszólván naponta jártunk gyárakba, üzemekbe, találkozókat szerveztünk, ha kellett, agitáltunk a magunk művészi eszközeivel. Igaz, a színház illúzió, és egy-egy közönség- színész találkozó kicsit illúzióromboló, hisz a népszerű művészről kiderülhet, a valóságban másképpen néz ki, mint rivaldafényben a színpadon. Mégis az a véleményem, ezeknek a találkozóknak, a munkásközönség megresnie, más kifejezési eszközökkel kell élnie. A regények olykor hosszú leíró részleteit rövid képsorokba kell átfogalmazni, a szereplők gondolatait, belső monológjait ugyancsak vizuális élménnyé változtatni, s mindez nem egyszerűen technikai teendő, hanem tömörítéseket, elhagyásokat, nem ritkán lényegbeli átformálásokat kíván. Tudjuk, sokan szentnek és sérthetetlennek tartják az alapművet. Ha ez igaz lenne, Shakespeare legtöbb művét nem lehetne színpadra állítani, a klasszikusok nagy többsége nem találkozhatna a közönséggel színpadon. 1 egyszerűen az idő miatt sem. A ma nézője nem ülne öt, hat, nyolc órát, vagy még többet a nézőtéren. Minden színpadra-állítás a rendező újraértelmezését követeli még a színpadra írt műnél is. Mennyire megköveteli ezt az újraértelmezést, ha más művészeti ágazatba, más műfajba ülteti át a művet. Nem jelent ez természetszerűen teljes határtalanságot. Nem lehet az alapmű tendenciáit meghamisítani, nem szabad ellentétes gondolatokat tükröztetni, hanem mindenkor az alapmű és mondandója iránti tisztelettel és majdani közönség igényeinek, valamint az új műfaj követelményeinek egyeztetésével kell megtalálni azt a helyes vonalat, amely az eredeti mű átfogalmazását körülhatárolja. Ha pedig a néző a mozivásznon, vagy a képernyőn olyan művel találkozik, amely tévéjátéknak, vagy filmnek jó, ne marasztalja el az alkotót csak azért, mert ő a regényre másképpen emlékezik. Mert ha egy regényt, vagy novellát hűen fényképeznek le, az sem biztosíték arra, hogy a film, vagy tévéjáték jó lesz. Sőt a legritkább esetben lehet így jó. Benedek Miklós nyerésének, figyelmük felkeltésének jelentős szerepük volt és lesz a jövőben is. Azok az emberek, akik közelebbről megismerik a művészi munkát, a játék komolyságát, többet is „hisznek” a színházról. Műsorpolitikánk tudatosan vállalt utat követ: drámát, vígjátékot a József Attila Színház egyformán műsorára tűz. Nincs helye azonban az öncélú, homályos, „művészi” elképzeléseknek, kísérlet formájában sem. — Mit tart döntő feladatnak a színház további fejlődése érdekében? — Az ifjúság nevelését. A Szovjetunióban jártam főiskolára. Ott nagyszerű példáját láttam annak, hogyan lehet és kell a fiatalokat színházszerető emberré nevelni. A Szovjetunióban nincsen olyan nagyobb város, ahol ne lenne önálló, kifejezetten az ifjúságnak játszó gyermekszínház. Nem úgy, mint nálunk, hogy nagyszínházak tartanak ifjúsági előadásokat is. Ami külön említésre méltó: nemcsak úgynevezett gyerekdarabokat játszanak ezekben a színházakban, hanem Rómeó és Júliát és más klasszikusokat. Így mire felnőnek, természetes igényük marad a színház nyújtotta művészi élmény. SZAKÉRTŐK Pénteken a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdte munkáját az igazságügyi szakértők II. országos értekezlete. A kétnapos tanácskozást dr. Lukács Tibor, az Igazságügyminisztérium főosztályvezetője nyitotta meg. Ezután dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár tartott előadást az igazságügyi szakértők munkájának jelentőségéről, és a szakértői munka időszerű kérdéseiről. Propagandisták tanfolyama Lyukóbányán A Mskolci járási Pártbizottság az új pártoktatási év megkezdése előtt mintegy 170 alapszervezeti propagandistának nyújt ideológiai és módszertani továbbképzést. A propagandisták tanfolyamát két turnusban — október 15. és 18-a között — Lyukóbányán, a bányász-szállóban bonyolítják le. A tanfolyamok részvevői — többek között — tájékoztatást kapnak az 1974/75-ös pártoktatási év alapvető célkitűzéseiről, a XI. kongresz- szus járási előkészítésének feladatairól, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a nemzetközi politika és az ideológiai harc összefüggéseiről. — Többször elhangzott, könnyű volt a József Attila > Színháznak munkásszínházat1 csinálni — Angyalföldön. — A demográfiai helyzet egyetlen színháznak sem ha- j tározza meg a jellegét. Ebbe a színházba is villamossal, autóbusszal jönnek az emoe- rek, és ha csak néhány megállóval tovább utaznak, a Vígszínházba érnek. Hogyan lettünk munkásszínház? Első bemutatónk egy kitűnő bohózat, a Szabin nők elrablása volt, ezt követte egy társadalmi dráma, újabb vígjáték... Jött a közönség, munkásközönség, és számunkra ennek a közönségnek az igényes szórakoztatása volt a legfontosabb. — Sajnos ma is él egy szemlélet, amely csak mint „szükséges rosszat” veszi tudomásul a szórakoztató darabok létezését. Még mindig gyanús a nevetés. Vajon miért? Mintha a vidámság nem illene a művészetekhez, nyomban megkérdőjelezik azoknak az előadásoknak értékét, melyen urambocsá, mulat a közönség. Pedig meggyőződésem, hogy jó vígjátékkal is lehet politizálni. Hogyan? Például úgy, hogy hitelt szerez a színház közönsége körében. Hitelt ahhoz, hogy komolyan szólhasson. L. I. Tegnap, október 11-én elsőként a miskolci Zalka Máté Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskolában tartották meg az iskolai diákparlamentet, amelyet az elkövetkező napokban sorra megtartanak a megye és Miskolc város többi középiskolájában is. Két esztendővel ezelőtt tartattak utoljára diákparlamenteket, így a mostani fórumokon azt vehetik számba, mi valósult meg akkori határozatokból, javaslatokból, milyen változtatások történtek az eltelt időszakban oktatáspolitikánkban és az iskolai élet gyakorlatában, milyen problémák, gondok, feladatok izgatják a mai diákokat. A gépiparisok diákparlamentje első volt idén a sorban. A 80 küldöttet számláló parlamentnek, amelyen részt vettek az iskola tanárai is, fő jellemzője a nyílt, őszinte légkör volt. Dr. Kálmán András, az iskola igazgatója beszámolójában elemezte hogyan hajtották végre a két évvel ezelőtti parlament határozatait, s milyen gondokkal küzd jelenleg az iskola- vezetés. Nos, a gépiparisoknak volt mire büszkének lenni, hiszen az elmúlt időszakban, jelentősen javultak a diákok és tanárok munka- körülményei, csaknem 7 millió forintot fordítottak az iskola korszerűsítésére, a KISZ-szervezetet most szervezik át vegyes életkorú alapszervezetekké, szerveződnek már az osztálybizottságok, és új klubot is leap a szakközépiskola diákifjúsága. Szó volt a gondokról is. Arról, hogy a tanulmányi eredmények, a tanulmányi fegyelem romlott, ami egyébként országos tapasztalat. A felszólaló küldöttek igen sokoldalúan vetették fel azokat a gondokat, amelyek a diákodat foglalkoztatják. Attól kezdve, hogy több testnevelési alkalmat sürgettek, nagyobb teret kértek a tömegsportoknak, egészen addig, hogy rendszeresebbé és gyakoribbá kellene tenni a kiállításlátogatásokat, igen sok mindenről volt szó. Sorra ajánlották fel a küldöttek, hogy osztályuk társadalmi munkában dolgozik az épülő klubért, de fölvetettek olyan problémákat is, hogy a nem továbbtanuló fiatalokat jobban elő kellene készíteni a munkahelyi beilleszkedésre, több lehetőséget kellene teremteni a korszerű gépekkel való megismerkedésre, az üzemlátogatások gyakoribbá tételére. Általában elmondható, hogy a tanulók, a küldöttek valóban sokakat érintő kérdésekben kértek szót. Ugyanakkor igen sokan elmondták azt is, hogy a jövőben még inkább törekedni kell arra: a KISZ mindinkább politikai ifjúsági tömegszervezetté váljon és a megalakuló osztálybizottságokkal együtt közösen dolgozzanak. A gépi pari sok négy küldöttet választottak meg a megyei diákparlamentre. S bár ez az első iskolai parlament volt, mutatta, hogy tanulóifjúságunk egyre inkább felnő a feladathoz, s a diákparlamentek mindinkább a közös célokért való közös gondolkodás fórumaivá válnak. (cs. a.) A Miskolci Közlekedési Vállalat felvételre keres autószerelőket, akkumulátorkezelöt, hálózati villanyszerelőt, valamint „D” vizsgával rendelkező, és „D” vizsga nélküli gépkocsivezetőket, 2 éves tehertengelyen töltött gyakorlati idővel. Bővebb felvilágosítást a vállalat munkaügyi osztálya ad. ^Miskolc, Szondi Gy. u. L sz. alatt, 7—16 óráig. Munkásszínház és közönsége
