Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-12 / 239. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1974. október 12., szombat i Naponta 1200 múzsa Le nyer Barcikai feljegyzések Mindennap készenlét, mindennap hihetetlen nagy felelősség gondoskodni időben, szinte percnyi pontossággal a kenyérről. Mégpedig úgy, hogy panasz ne legyen. De legyen friss és minőségileg kifogástalan a cipó, a vekni, s a péksütemény is. Mert a kenyérrel ggyütt zsemlét, kiflit, édes ' süteményt s egyéb sütőipari terméket is szállítanak azokra a helyekre, amelyeknek ellátása a Kazincbarcikai Sütőip" ‘ Vállalat feladata. Térkép a falon Nemcsak feladat, de nagyfokú bizalmon alapuló igény is táplálja azt a hivatástudatot, ami e vállalat vezetőire és dolgozóira jellemző. A fogyasztók a megmondhatói: a kazincbarcikai vállalat sütödéiben készült kenyér keresett cikk. Mert előfordul, hogy aki későn tér be a boltba — akár Miskolcon is —, annak már várnia kell, mert azt mondják: elfogyott... Egy kicsit később tessék benézni! Mert utánpótlás mindig van. Tehát hiány nincs. Ami a jól szervezett és tervezett munkának köszönhető. Ennek köszönhető a kiváló minőség s ebből eredően a nagy kereslet is. A több mint 800 dolgozót foglalkoztató vállalat 1G üzemegységgel és 21 szakbolttal rendelkezik. De — mint azt egy falon függő térkép elárulja — szinte a fél megyére kiterjedően 120 település ellátásáról gondoskodnak. Naponta 51 féle péksüteményből 100 ezer darab legyártása mellett, 1200 mázsa kenyeret indítanak útnak a városokba és községekbe, a legapróbb boltokba is. Ha e kenyérmennyiséget vagonokba raknák, egy egész szerelvény"— 12 teherkocsival — állna össze... Nagy tétel, jelentős ' mennyiség. S napról napra ez a program, ez a megmásíthatatlan kötelesség. Ennél csak több lehet, kevesebb nem. Több is ünnepek idején, amikor a napi termelés eléri a 22—23 vagonra tehető mennyiséget is ... Szakértelem, íclkésziiltsc« Az a generáció, amely most éli 40—50. évét, jól emlékszik rá: hogyan áütötték régen falun a kenyeret. Nehéz munkával, körülményesen. ötöt-hatot egyszerre. S mire a hatodik megszegésére került a sor, már szikkadt volt, kemény, olyan, amilyet rna már senki sem venne meg a boltban. A házi kenyérsütés szertartása ma már csupán patinás hagyomány, hiszen a falvakban is szívesebben eszik a gyárilag készült kenyeret, ami egyfajta mércéje is egyben a magasabb igényeknek s annak, hogy az emberek a falvakban is mellőzik a< sütéssel járó fáradozást. Pedig most mindenki- I nek van, lenne miből sütni, nem úgy, mint régen. De van miből meg is vásárolni a készet, a jót, a frisset, a magakellető, ízletes cipót. Teszi a kötelességét a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat is, mert jól' tudja itt mindenki: a lakosság, a fogyasztók bizalmát csak a színvonalasan végzett munka hitelesítheti igazán. Ahhoz pedig, hogy a munka színvonalas is legyen, nem elegendő a korszerű gép és berendezés. Kell — és nem is akármilyen — szakértelem, felkészültség, amihez hozzátartozik a tapasztalatok hasznosítása s az utódok nevelése. A szakma utódainak a képzése, hogy legyen, aki a nyugdíjba vonulók nyomdokaiba lépjen. Erre különösen nagy figyelmet fordítanak itt. Az utódok Az igazgató, Gönczi Sándor pontos adatokat sorol. Korszerűsítésre a IV. ötéves terv időszakában 64 millió forintot fordítanak. De hogy a korszerű körülmények közé felnövekedjék a jól képzett szakembergárda is, nem feledkeznek el a tanulóképzésről sem. Egyetlen tanuló képzése 50 ezer forintjába kerül a vállalatnak. De megéri az anyagi áldozat. Mert ezek a fiúk és lányok nem vágynak el innen, hűségesek maradnak a munkahelyhez, a vállalathoz. Ebben az évben 16 ipari tanuló kapott szakmunkásbizonyítványt. Ugyanakkor 31 fiatalt szerződtettek tanulónak: 18 fiút és 13 lányt. Mindig jó előre terveznek az iskoláztatásban is. Jövőre 25—30 tanulónak lesz hely ennél a vállalatnál. A tervszerűség, a gondoskodás gyümölcse évről évre „beérik”. Jövőre 25-en kapnak szakrnunkásbizonyít- ványt. Van tehát kire, kikre számítani. Mind megalapozottabbá válik a szakember- ellátottság, bővül, gyarapszik a törzsgátda is. Jelenleg 300 dolgozó tagja ennek a derékhadnak, köztük ketten olyanok, akik 30 éves munkaviszonnyal rendelkeznek. Egy szó mint száz: a Kazincbarcikai Sütőipari Válla- , lat évről évre erősödve, izmosodva arra törekszik, hogy hivatásának megfelelően, a fogyasztók igényeihez igazod- j va dolgozzék s minden te- j kintetben kielégítse a lakosság igényeit. Tóth Ferenc A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem miskolci tagozata EGYETEMI FELVÉTELI VIZSGÁRA ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT SZERVEZ. Az előkészítőn matematikát és politikai gazdaságtant oktatunk. Az oktatás díja: 650 Ft. 1ELENTKEZNI LEHET: Miskolc megyei városi Tanács V. B. pénzügyi osztályán (Tanácsház tér 8., Soós József né). 1911. október 15-ig. Stark Jenő műszaki vezető a megfüstölt, száradó kolbász minőségét vizsgálja az Epres-tanyai húsüzemben Húsüzem az Epres-tanyán A borstxis/.iraki Bartók Bél» Ts* egyik legjobban Jövedelmező melléküzemágának a kis húsüzemet tartják. Az itt dolgozó 14 fős szocialista brigád tagjai évente szép haszonhoz, mintegy 17—18 millió forinthoz juttatják termelőszövetkezetüket. Kaczvinszki Kálmánnal, a húsüzem vezetőjével beszélgetve megtudtuk, hogy néhány £wel ezelőtt kezdték el építeni az akkor még jóval kisebb kapacitású üzemet a sajószentpéteri határban, az Epres-tanyán. ‘Ez idő tájt. még a borsodszirákiakkal való egyesülést megelőzően, a sajószentpéteri Cj Elet Tsz birtokában volt a „mini” sertésfeldolgozó telep. Aztán 1972-ben, az egyesülést követően jelentősen bővítet ék a húsüzemet. Ezután a termelés is megnövekedett és egy nap alatt annyi hús került ki innen, mint korábban egy egész hét folyamán. Jelenleg a kilenc heute« Stark Jenő műszaki vezető irányításával évente 5—6 ezer sertést vág le és dolgoz fel. Eö specialitásuk a füstölt házi kolbász. Ebből havonta másfél vagonnal készítenek, de ha a termelés mennyiséget duplájára emelnék, akkor sem tudnák kielégíteni megrendelőik igényeit, Hurkából 30—40 mázsát értéke- siienek havonta, szalonnából t»0—80 mázsát, zsírból és füstölt húsból pedig 40 mázsát adnak át a kereskedelemnek. Legjelentősebb felvásárlóik a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Miskolci Vcndéglátóipari Vállalat. Tőlük szerzik be a hentesáruk jelentős részét az AGROKONZUM ózdi és kazincbarcikai boltjai is. A bányásztelepüléseken, Ormos- bányán és Rudabánván szintén keresett cikk a sziráki kolbász. A termelőszövetkezethez tartozó hét községben hetente van húskimérés, amikor a falvak lakossága friss húshoz és kiváló minőségű, olvasztott zsírhoz juthat. „Titkos nyomozások” a fonodában Hogy a felajánlást teljesíthessék — Szinte hihetetlen, ami napjainkban történik fonodánkban — mondja dr. Szi- gethy Tibor, a Miskolci Pamutfonó igazgatója. — Kollektíváink a vezetés iránt mind nagyobb igényeket támasztanak, ostorozzák a hibákat, sürgetik az akadályok kiküszöbölését. A szó legszorosabb értelmében igazi verseny, szívós vetélkedés alakult ki. Olyannyira, hogy a jubileumra, a kongresszus tiszteletére vállalt társadalmi munka teljesítése érdekében „titokzatos nyomozások” kezdődtek. — Az a helyzet, hogy a kongresszusi munkaversenyben vállalt 3 százalékos túlteljesítést ez évben eddig a fonómunkások 3,2 százalékra teljesítették. Ez közel 130 tonna fonaltöbbletet jelent a népgazdaságnak. Az egyes és a hármas szakmány dolgozói kommunista műszakot tartottak. Ez újabb 10 tonna többletfonalat hozott a konyhára és 70 000 forintot a jubileumi óvoda építéséhez. Ezen kívül 580 dolgozó egynapi bérét adta oda azért, hogy az említett jubileumi óvoda mielőbb felépüljön. Ez megint 50 ezer forintot jelent. Napjainkig városszépitésre 2850 órát fordítottak, a gyár környezetének karbantartására pedig 1620 órát fordítottak. És most jön a bökkenő, ami a titokzatos nyomozásokat elindította: a társadalmi munkavállalás teljesítéséhez meg kell szerezni a munkát. — Szinte felsorolni is ne- hét, annyi ága-boga van. Legutóbb a fonónőket ott találtuk a 3-as kilométerkőnél, amint erdei munkát végeztek. Ongán valamelyik gazdaságban gyorsan leszedték az almát. Már jártak a Nagy-miskolci Állami Gazdaságban is. Most azonban fel vannak háborodva: vasárnap nem fogadja őket a gazdaság, nem tud járművet adni, pedig korábban már 200 órát dolgoztak itt 25-en. Almát szedtek. Más munkabrigádok olyat is megtettek, hogy kimentek egy óvodába, se szó, se beszéd, senkit sem kérdezve, megjavították a zárakat, lefestették az ajtókat, ablakokat. Amikor a többiek megtudták, irigykedve vették tudomásul ügyességüket. De ők sem hagyták magukat. Az egyik brigádtag felesége gyorsan felhívta a másik gyárban dolgozó férjét, hogyan lehetne a Csanyikban társadalmi munkát végezni. Az elmúlt héten a kis kollektíva szomorúan ballagott vissza az egyik kerületből, mert nem engedték őket dolgozni, miután másik kerületből valók (?). A gyári lakatosok „tépik a hajukat”, mert eddig még kevés címet sikerült megszerezniük. S most hiányzik a vállalás teljesítéséből még néhány száz munkaóra. Némely főművezetőnek príma nyomravezető telefonszám van a birtokában, mások jó ismerősöket keresnek, hogy igénybe vehessék különleges protekcióját. Jönnek-mennek az ajánlkozó levelek, amelyben felajánlják két kezüket, szaktudásukat, hogy vegye igénybe a város. A gyár környékén a parkból már minden dudva „kirepült”. A gyár előtt, a főútvonal mellett elterülő gazos rétet simára borotválták. — Hiányzik a koordinálás? — Valóban az a helyzet, hogy hiányzik a koordinálás. Tudomásunk szerint a Miskolci városi Tanácson már működik egy ilyen bizottság, amelytől a jövőben meg lehet szerezni a címeket, telefonszámokat a társadalmi munkavállalás teljesítéséhez. Komolyan mondom, nagyon jólesik erről a nemes versenyről hírt adni. Álmában sem gondolta volna az ember, hogy mire képesek a dolgozók azért, hogy adott szavukat híven teljesítsék. Jól tudják, rangot és megbecsülést- jelent a kongresszusi munkaversenyben való helytállás. A szocialista brigádmozgalomban rejlő nagy lehetőségek továbbfejlesztéséhez a feltételek most teremtődtek meg igazán — fejezte be dr. Szigethy Tibor igazgató. Boda István Középmagas, jó kötésű fiatalember. Vasalt, fehér köpenyében magabiztosan mozog a félhomályos pincefolyosókon egymás mellé állított, támasztott, diópáccal frissen bevont hordók között. A pinceágak nemespenésszel vastagon tapétázott falai, a homokkal felszórt, simára gereblyézett utak gondoskodásról, s esztétikai érzékről tanúskodnak ... Puklus János, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tarcali pincéjének mestere, vagy ahogyan itt hívják: a „pincevezető”. Egy kilométernyi, föld alatti labirintusban tízezer hektoliter bort tárolnak 2600 hordóban. S micsoda borokat!... Három-, négy-, öt- hatputtonyos aszúk, száraz és édes szamorodnik, hárslevelű, furmint sorakozik a hordókban. Mindezek gazdája a 26 éves Puklus János. Fiatal, de már elismert szakember. Ezen a nyáron került Tárcáira, s a mostani lesz az első szürete. — Bodrogkeresztúrban születtem. Az általános iskola után Tokajba kerültem, a gimnáziumba. Ott csak egy évét jártam ... Két falubeli barátommal találkoztam, akik Budapesten, a borászati technikumba jártak ... Mindig érdekelt a szőlészet, borászat ... Sokat pepecseltem az apám szőlőjében is. A technikumot kitűnő eredménnyel végezte el. Tanárai A bormúzeumban... Puklus János pincemester az 1922-es évjáratú aszút mutatja, am-'' «ok palackját már vastagon belepte a nemespenész. Laczó József felvétele kérésére az Iskolában maradt. A harmadikosokat és a negyedikeseket borászati technológiára oktatta öt évig. Közben elvégezte a kétéves műszaki tanárképző főiskolát is. Tavaly megnősült. Bodrogszegibe való kislányt vett el. Egy évig még feljárt Pestre. — Hazajöttem... A nyáron, június elején kerültem ide, a kutatóintézetbe. Az igazgató, Brezovesik László régen ismert Hívott... Nem szerettem Pestet. Én nem vagyok oda érte. Jól érzem magam a Hegyalján. Itt születtem, itt nőttem fel. A tarcali pince és az ott dolgozók is régi ismerősei. Hamar szót értettek a fiatalemberrel, s ő is velük. Sok száz és ezer hektoliter nemes bor gazdája Puklus János. A szakértelem, a nagy gyakorlat itt valóban aranyat ér. — A szőlő feldolgozásától a bor kezelésén keresztül egészen a forgalomba hozatalig, sok mindennel foglalkozom. A mostani lesz áz első szüretem itt, az intézetben. Ez az év nem tartozik a „nagy évjáratok” közé. A hegyaljai bortermelő gazdaságok a kísérleti borokat ide hozzák vizsgálatra, kezelésre. — A kísérleti borokat én kezelem. Ez a munka fejtésből, derítésből, szűrésből, palackozásból áll... Hegyalján három kategóriába soroljuk a borokat: a pecsenye minőségű furmint és a hárslevelű borok, valamint Hegyalja különlegességei: a száraz és édes szamorodni, és az aszúborok különféle változatai. Az a feladatom, hogy a hagyományoknak megfelelően a legklasszikusabb bortételeket állítsuk össze. Ennek során elsősorban érzékszervi, majd laboratóriumi vizsgálatokkal válogatjuk össze a különböző tételeket.. Az ifjú pincemester a bormúzeumra a legbüszkébb. Nem csoda, hiszen a múzeum legidősebb borai 1868, 1917, 1922 és az 1937-es évjáratból valók, 1945-től pedig valamennyi évjárat megtalálható, mintegy 150 ezer palack tételben. Erzsébet angol királynő két évvel ezelőtt például itt vásároltatott bort, palackját (0,5 liter) 12,5 fontért! — Most már készülünk a szüretre. A rossz időjárás ellenére jó cukorfokot mutatnak a szőlők. A minőséggel nem lesz baj, csak a mennyiség kevesebb. Október 21-én megkezdjük a szedést. F. Gy. és igén y
