Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
a ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. október 30., szerda —IW.IWII Egy festő, meg egy szobrász Máger Ágnes és Marosits István tárlatáról Szombathelyről indultak mindketten. Nagyjából egy- korúak, mindketten fiatalok. Máger Ágnes festő három éve Miskolcon él, Marosits István lakhelye Budapest. Most közös kiállításuk nyílt a Miskolci Galériában.' Máger Ágnes félszáznál több festményt — olajpasztellt, olajképet, akvarellt — vagy másfél tucat rajzot és több vázlatot mutat be, Marosits István huszonhat kisplasztikával — beton, bronz, acél, fám, stb. — mutatkozik be a miskolci tárlat látogatóknak. Máger ’ röviddel Miskolcra költözése után a Libresszó- h-in egy kisebb kamarakiállítással már „leadta névjegyét” a városban. 1972 óta Derkovits-ösztöndíjas: részt vett több országos tárlaton, de ez a mostani az első nagyobb lélegzetű tárlata. Marosits első bemutatkozása Budapesten 1971-ben volt, 1973 óta Derkovits-ösztöndíjas. * Máger Ágnes igen nagy anyagot kínál első nagy tárlatán. Nemcsak számszerűségében nagy ez a kiállítási anyag, hanem érdeklődési körének összetettségében is. A fiatal festő eddigi rövid művészpályája igen gazdag és értékesen szép termést hozott. Magam részéről a nem éppen legszerencsésebben elhelyezett és a nyomtatott katalógusban sem látott Századunk I—II—III., triptichon- szérűén felrakott három, olaj- pasztell képéhez tértem visz- sza legnagyobb érdeklődéssel. Ez a munka a festő háborútól, pusztulástól irtózását, a béke iránti vágyát tükrözi. A földgolyó egyik karélya fölé emelkedő csont- ú ijú kéz, meg a lángolva süvítő rakéta, vagy a másik darabon a még mankóval is harcba, fegyverfogásra késztetett katona képe nem a pusztulás elleni tiltakozás-e? Ez utóbbi motívummal találkozunk még egy képén: Az ismeretlen katona című olajpasztelljén is azt a katonát látjuk viszont, aki már megsebesült, rokkant, még van puskája, de már mankója is, s mert arc nélküli, a mindenkori, eleve pusztulásra ítélt, <katonaruhába bújtatott embert szimbolizálja. Túlzottan pesszimisták ezek a képek? Nem. A való rémségekkel akarnak elrettenteni a háborútól, a béke hívei közé sorakoztatni mindenkit. A képek döntő többsége olajpaszlell. Bámulatosan bánik ezzel a technikával. Az erős vonalrajzos képeken átsüt Máger Ágnes vonzódása a rajzhoz, olajpasz- telljei általában színgazda- gok; sikerült megteremtenie az éles vonalú rajzolatok és a jó hatású színfoltok harmóniáját. A kevéssé kemény mondandót hordozó képei roppant hangulatosak, játékosak — például a Szamárság sorozat három darabja, a Jelenet, a Sárkányerege- tők, a Nő szamárháton —, vagy ide sorolhatjuk az angyalos üdvözleteket (amelyek közül eggyel új lakóhelye, a diósgyőri városközpont előtt tiszteleg), a Fáradt királyt, A király bohócát. Feltétlenül megemlítendő az Vbü király, vagy a Szicíliai tengerpart és A taorminai görög színház. Olajképei kevéssé megkapok, kevesebb egyéniséget tükröznek. Az Árvíz és a Csölakó címűeket emelném ki. Rajzaira, nemkülönben a műhelymunkájába betekintést engedő vázlataira is szeretném a későbbi látogatók figyelmét felhívni. , Hét hónappal ezelőtt, amikor műtermében nézhettem meg készülődését e tárlatra, a lapban beszámolva annak a reménynek adtam kifejezést, hogy nemcsak Máger vallja magáénak Miskolcot, hanem Miskolc és közönsége is öt. A sokszínű tárlat után megerősödött hittel vallom ezt újra. * Marosits István egyik munkája már az előcsarnokban megállít: a betonból és bronzból való V1T-emlékmű- terv rögtön elgondolkoztat, hogy megvalósuíása esetén micsoda monumentális alkotás születhet ebből, a két anyag egymásba kapcsolódása milyen szemléletesen jeleníti meg a különböző világrészek fiataljainak összefogását, s az abból fakadó erót. Kisplasztikái — a beton a domináló elem! — mellőznek minden felesleges vonást, szűkszavúak, lenyeg- retöróK. A Sátoraljaújhelyi I Niké emlékoszloppá magasodó alakján semmi felesleges, | a terrakotta Szerelem 1 csz- szehajló alakjai a maguk zárt tömörségében is sejtetik az egymasnoz kötő roppant erőt, a Telefonáló, a belonlal mellett álló emberalak a magiji kidolgozallan- ságaban is beszédes. Kitűnőnek kell tartanom a Barátságkapu tervét, amelynek roppant kőalakjai a szerétéiben, barátságoan egymáshoz boruló emberalakokat idézik, vagy az Öröm című kompozíciót, a felugró kü- alakoan kifejeződő Boldogságot, a különböző emlékmű- és város'kaputerveket, a Dózsa népe című alkotást, amelyben a trón fölé emelkedő-torlódó tömeg emed maga fölé Dózsát, mintegy így óva öt a tüzes tróntól. Marosits nem törekszik könrtyü megoldásokra. Műveinek mondandója v.iágos: tisztelgés a hősök, tisztelgés a dolgozó ember előtt, legyen az földmunkás, vagy otthon vasaló asszony, emlékezle- tés az emberek; népek egymáshoz tartozására, egymásrautaltságára, s az élet szépségeire is. Külön kiemelendő Város című, betonból és acélból készült térplasztikája, amely azt jelzi, hogy mindaz, ami a követ, egyebet várossá teszi, ember 'léikül elképzelhetetlen. ürömmel ismertük meg Marosits István munkáit, törekvéseit. * Két fiatal művész tárulkozik fel napjainkban a Miskolci Galériában. Más tárlatokon már találkoztunk nevükké1, egy-két művükkel Jó, hogy így is láthatjuk őket. Benedek Miklós I ŐSZ Mazsaroff Miklós munkája Filmek a 30 évfordulóra Felszabadulásunk harmincadik évfordulójára készülve a MOKÉP ajánló kötetei állított össze, amelyben a helyi párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteknek, tanintézeteknek, a közművelődési intézményeknek, filmkluboknak, a filmbaráti körök mozijainak segít az emlékünnepségekhez filmek megválasztásában. Olyan filmeket válogattak össze, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a felszabadulás- : nak állítanak emléket, arra I utalnak, vagy előzményeit mu- j tátják be. Helyet kaptak az ajánlásban a , felszabadulást követő éveket | megfogalmazó müvek is. Hatvan- | nál több magyar, mintegy húsz i szovjet és harcmine egyéb, szocialista országból származó müvet kínál az emlékező műsorokba illesztésre, a MOKEP, s ezekhez igen nagy számban rövidfilmeket is. Több tematikus ősz- j szeállítás, sorozat terve is sze-1 repel a hasznosnak ígérkező k1- , adványban, amelyben elolvashatjuk Nemeskürthy Istvánnak Harminc év című. a témához illeszkedő, rövid méltatását is. Építőipari Szolgáltató Vállalat azonnali belépéssel felvesz villanyszerelő, fűtésszerelő, vízszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat. Jelentkezés: Budapest X., Venyige út 1. Valamint Öbuda, Csepel, Lágymányos, Kőbánya, Zugló és újpalotai szállóinkra: FŰTÖKET, F0TÖ-SEG£DMUMíáSOKAT. takarítónőket, konyhalányokat, portásokat, kalanderesekct, ' / udvari segédmunkásokat. Jelentkezés: Budapest XI., Bartók Béla új 157 IV. emelet, 401. szoba. Vidéki dolgozóknak munkásszállást, kedvezményes üzemi étkezést és hazautazást biztosítunk. A CSÖSZERELÖIPARI VÄLLALAT L sz. szerelőipari üzeme AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: HMB minősítéssel rendelkező villany hegesztőket. Fizetés a minősítési fokozat szerint történik. Minden héten szabad szombat. Munkásszállást, különélés! pótlékot, utazási költségtérítést, továbbá étkezési lehetőséget, hozzájárulással biztosítunk. Jelentkezés és felvétel: Miskolc, Kabar u. 16. ö. á. szerclésvezetőségen. Leninváros, Új Hőerőmű L sz. szerelőipari üzem, munkaerő-gazdálkodáson. Miskolc zenes élete Csak egymás melleit és egymást segítve Az elmúlt héten kerékasztal- beszélgetést tartottunk szerkesztőségünkben a város zenei életének képviselőivel. Tőzsér Dániel és Bartba Péter tartót a a két vitaindító referátumot. A beszélgetésen felvetett eredményekről, gondokról, Miskolc zenei életéről megfogalmazott gondolatoknak e helyen adunk teret. Oktatási és előadói intézmények J Ha Miskolc zenei életét kívánjuk mérlegre tenni, akkor elsőnek a fejlődést kell, hangsúlyozni. Hiszen az a tény, hogy három zeneiskola, egy zeneművészeti szak- középiskola és egy főiskolai tagozat biztosítja a zeneoktatást, már önmagában mutatja, hogy igen intenziven folyik zenei képzés városunkban. S akkor még nem is szóltunk a nem szakiskolákban folyó ének-zene oktatásról, amely szintén nem elhanyagolható. Az oktatási intézmények mellett fejlődő előadói intézményhálózattal is rendelkezünk, hogy csak a Miskolci Szimfonikus Zenekart említsük első helyen. A zenekar, a méh' fennállásával bizonyította létjogosultságát, meghatározó szerepet tölt be a város és a megye koncertéletében. De itt kell megemlíteni a Miskolci Nemzeti Színház zenekarát, a város olyan kisebb együtteseit, mint a fúvósnégyest, a fúvósötöst, a Gál-vonósnégyest és a nem elhanyagolható amalőrmoz- galmat. Hiszen az amatőr- együttesek közül a megyei művelődési központ kórusa például nemcsak hazai, ha-| nem nemzetközi elismerést is kivívott már magának. Ha megemlítjük még, hogy egy hivatásos zenészekből álló trió most készül vizsgára és az amatőr kórusmogalom is valósággal új reneszánszát éli, akkor hisszük, hogy nem túlzás azt mondani: a városban viszonylag igen széles alapokon léteznek a zeneoktatás és a zenei közművelődés intézményes feltételei. A személyi feltételek gondjai Ha elmondhatjuk, hogy az objektív feltételek viszonylag adottak — hiszen azért közismert, hogy az oktatási intézmények és a zenekarok elhelyezésével gondok vannak —, akkor azt is el kell mondani, hogy a zeneoktatás és a zenei közművelődés személyi feltételei viszont hagynak kívánni valót maguk után. Igen gyakori ugyanis városunkban, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a színház zenekara zenészgon- dokal küzd, gyakori a személyi átfedés, amikor egy- egy zenésznek két három állása is van, nemcsak játszik, hanem oktat is. A zenei iskolákban a hatékonyabb nevelőmunkát jelentősen akadályozza például az a tény, hogy igen sok az utazó tanár, akikre csak mint oktatókra lehet számítani. Erre — mármint a személyi feltételek hiányára — jellemző például, hogy Miskolcon mindössze egy olyan hegedűtanár van, aki zeneművészeti szakközépiskolában taníthat. Az oktatás szempontjából nem kívánatos — de sajnos szükséges, — hagy a főiskolai tagozat végzős hallgatói közül igen sokan járnak ki tanítani, alkalmanként zenekari szereplést is vállalnak ami szintén a személyi feltételek szűkösségét' bizonyítja. S itt kell megemlítenünk azt, a beszélgetésen felvetett gondot is, hogy- a középiskolai énekkarok karnagyi „állásait” általában nem olyan tanárokkal töltik be. akik ilyen diplomával rendelkeznek, jóllehet van olyan tanszak, amelyik középiskolai énekta-' nárokat és karnagyokat képez. Zenei tanács alakni A város zenei életének emlegetésekor azonban szintén természetszerűleg elsősorban a koncertéletre gondolunk. Ebben a döntő szerep, mint már említettük a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak jut, arhely évente mintegy 100 koncertet ad, s bár fellépéseik jelentős része vidéki ifjúsági hangversenyekből tevődik össze — ez nem elhanyagolható a zenei közízlés terjesztésében! — különböző városi fellépéseik száma is tekintélyes. A nagy koncertek gondozója az Országos Filharmónia általában megfelelő és neves művészek fellépéséről gondoskodik. S e téren különösen figyelmet érdemel az, hogy az ifjúsági hangversenyek száma és rendszeressége növekvő tendenciát mutat. Az olyan rendszeres ifjúsági koncertek, mint amelyekre Kazincbarcikán és Szerencsen került például sor — bár említhetnénk miskolci példákat is — már csak azért is jelentősek, mert a jövő koncertlátogató közönsége kétségkívül a fiatalok zenei nevelésén áll, vagy bukik. S éppen ezért jó kezdeményezése a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak az, hogy a 114. Szakmunkásképző Intézetben rendszeresen ad hangversenyt. A zenei közélet persze lényegesen szerteágazóbb ennél. Hiszen a különböző művelődésig intézményekben a munkásszállásokon is tartanak hangversenyeket hivatásosak és amatőrök közreműködésével. De éppen ez a sokoldalúság, szerteágazóság, s az a jogos igény, hogy a város nagyobb beleszólási jogot kapjon saját zenei életének tervezésébe, egy zenei tanács életre hívását is sürgetik. S mivel Miskolc zenei élete még gondokkal is küzd, a rövidesen megalakuló szervezet feladata lesz az is, hogy az egymás mellett élő különböző zenei intézményeket összefogja, munkájukat koordinálja, hogy necsak egymás, mellett éljenek, hanem meg-' találják egymás jobban segítésének lehetőségeit is. Csutorás Annamária