Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-06 / 208. szám

1974. szept. 6., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Kongresszusi

sz EMW~fa

Műanyag és ívgyalu a iisiflri acélöntődében

Fontos gyógyszeralapanyag ítészül az ÉMV foszgénüzcmc- ben. A kongresszusi munltaverseny során felajánlásukban számos termékből többet termelnek az ÉMV dolgozói.

Fotó: Szabados

HAZÁNK FÉLSZ AB ADU- LÁSANAK 30. évfordulójára és az MSZMP XI. kongresz- szusának tiszteletére szerte az országban széles körű

munkaverseny-mozgalom bontakozott ki. A mur.kaver- seny során a dolgozók méltóképpen akarják megünnepelni e két eseményt, amely újabb munkasikerek kiváltója, s amely nap nap után bizonyítja a szocialista társadalomban rejlő kimeríthetetlen lehetőségeket.

Az Észak-magyarországi Vegyiművek dolgozói a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy i az 1973. évi termelési szintet 23 százalékkal növelik. Az 1974. évi tervhez viszonyítva az ajánlások alapján mintegy 6,5 százalékkal növelik majd a vállalat termelési értékét. A mennyiségi növekedésen kívül a felajánlás részletesen kitér annak tartalmára is. Így a termelés növekedését R0 százalékban a termelékenység emelkedése fedezi majd. A továbbiakban a dolgozók 24 ezer munkaóra- megtakarítást, a befejezetlen munkáknál, félkészállománynál vedig 5 százalékos csökkentést ajánlottak fel. A zömmel import beszerzésű alapanyagokból csaknem 15 millió forint értékű megtakarítást, az energia felhasználásában pedig mintegy 1,5 millió forint megtakarítást tűztek ki célul.

Az ÉMV dolgozóinak munka verseny-felajánlása nemcsak a közvetlen gazdasági eredményekre terjed ki. Az üzem dolgozói tudják, hogy további ésszerűsítésekkel és újításokkal nagyban megnövelik annak lehetőségét, hogy a technológia finomításával, változtatásával esetleg újabb forintokkal csökkentsék a költségeket, vagy növeljék a termelés értékét. Ezért úgy határoztak, hogy ez évben körülbelül 200-ra növelik a vállalathoz beadott újítások számát. Ezt a felajánlást egészíti ki a balesetek csökkentésére és a tanulásra ösztönző felhívás is.

Az ma már jól látható, hogy az ÉMV dolgozói nagyon jó versenyfeltételeket

teremtettek, hiszen nemcsak a verseny ideje alatt, hanem az azt követő időben is megteremtik a feltételeit a további fejlődésnek. Ezenkívül a dolgozók felajánlása mindenütt összhangban van a vállalat; és a népgazdaság érdekeivel is.

A VÁLLALÁSOK teljesítésére is alapos előkészületek történtek. A különböző beruházások határidő előtti megvalósítására komplex brigád alakult és ugyancsak komplex brigád alakult a különböző szintű vállalások ösz- szefogására, a különböző szintű részegységek megfelelő koordinálására.

A felajánlás egyik igen lényeges pontja a t"kés importból származó alapanyagok megtakarítása volt. Ezt főként más kiinduló anyagok cseréjével, kiváltásával tervezték. A különböző üzemegységek az elmúlt időszak alatt az importanyagok megtakarításában kedvező tapasztalatokat szereztek és ezt az üzemek közötti versenyben is kiemelten értékelik. A felajánlás pontjai között igen fontos még a minőség további javítását célzó erőfeszítés is. Ennek elősegítésére több termelő munkásbrigád együttműködési szerződést kötött a MEO-brigád- dal, a gyártás közbeni ellenőrzésre és a nagyobb biztonságra. E cél érdekében a laboratórium brigádjai is felajánlást tettek a „márka becsületéért”.

A FAJLAGOS anyagfelhasználás, és energiatakarékosságon belül az 1973. évhez viszonyítva 862 ezer forint megtakarítást tűztek ki Célul. Ennek időarányos részéből 1S9 ezer forint tényleges megtakarítást értek el. és igen jelentős ezen felül a megtakarított energia is.

Bár az ÉMV első félévi munkáját a tőkés piacon kialakult válságjelenségek megnehezítették, s emiatt a vállalatnak gondjai voltak az importalapanyagok beszerzésével, a tervezett termelés- növekedést időarányosan. 91 százalékban teljesítették. Ugyancsak teljesítették a tervezett 24 ezer munkaóra időarányos részének megtakarítását és az újítások, ésszerűsítések benyújtására tett vállalást is.

II. G.

A tsz-elnök véleménye szerint

Mi a sikeres vezetés titka?

Életünk nagyobb részét munkahelyünkön töltjük. Ez azt is jelenti, hogy megnőtt az emberek közötti kapcsolatok jelentősége. Miután a munkahelyi légkör legdöntőbb tényezője a vezetők és a beosztottak kapcsolata, különösen fontos, hogyan alakul ez a viszony. Az emberek ugyanis a reáljövedelem növekedése mellett sokra becsülik, ha jó a munkahelyen a közérzet. A szerencsi Lenin Tsz-ben szerzett tapasztalatok is ezt tanúsítják.

Az elnöki irodában éppen a napi teendőkről tárgyal a szövetkezet vezetősége.

— Nálunk reggel 8-kor postabontással kezdődik a nap — mondja Angyal Ernő, a tsz elnöke. — Ezen az eligazításon jelen van a főkönyvelő, a föagronómus és a párttitkár. A feladatokat ők adják tovább. A főagro- nómus például minden pénteken megbeszéli szakvezetőivel a tennivalókat. Évek óta ez a gyakorlat alakult ki. Ennek is köszönhető, hogy — s ez így igaz — megváltozott az emberek véleménye, magatartása is. Korábban a vezetőségi üléseken elsősorban egyéni sérelmeket tettek szóvá. Ma javaslatokkal jönnek, s mindig nyíltan, őszintén beszélnek. De mi, vezetők sem ígérhetünk felelőtlenül. Mindig elmondjuk, mi a jó és mi a

javítanivaló. A vezetőségi üléseket mindig határ- és üzemszemlével kötjük egybe. Autóbuszra ülünk és megtekintjük az egész gazdaságot. Ugyanis több mint 30 kilométer a határunk átmérője.

Nem tagadják: a legnehezebb dolog, jól vezetni, aminek sok összetevője van. A vezetést könyvekből megtanulni nem lehet.

— A személyes rátermettségen kívül fontos követelmény — mondja az elnök —, hogy a szövetkezet érdekében megalapozott, reális céljaink legyenek. Nyitva tartom a szemem, ugyanakkor jómagam is keményen dolgozom, de a munkát másoktól is megkövetelem.

Négy éve vagyok a szövetkezet élén. Nincs mit tagadni, az első időben a középvezetők között is akadt,

aki munkaidőben megitta a" magáét. Türelmi időt szabtam. Amikor ez letelt, megváltam azoktól, akiknek fontosabb volt az ital, mint a kenyér. De olyan brigádvezetőm is van. aki ki tudott gyógyulni ebből a betegségéből. Aki italozott, annak nem volt tekintélye, rendet sem tudott tartani. Áldomásra mindig volt ok. Ittak: kazalrakáskor, lucernakaszáláskor, cukorrépaásáskor. Ma másféle „áldomást” kap a tagság. Valamennyien — két napig — Hajdúszoboszlón üdültünk. A taeság szinte észre sem vette, mire learattunk.

— Csaknem 6 ezer ka- tasztrális holdon gazdálkodunk — folytatja az elnök. — Közel hétszáz embernek tudunk kenyeret adni. Az egy tagra jutó jövedelem: 1970-ben 10 órás munkaidővel 52 forint volt. Tavaly már 109. Ennek alan.ia a jól végzett munka, a magasabb terméseredmény. Búzából átlagban 24,6, árpából is ugyanennyi volt az átlagtermés. Főként kukoricát termesztünk. Háromezer holdon van tengeri. Két gépWio két eve h0

száros István lett a diósgyőri

acélöntöde főmérnöke. A valaha híres szakma számára nem volt ismeretlen. A Vörös Csillag Traktorgyárban ő maga is öntőként kezdte életpályáját. Mérnökké válása után ebben az üzemben is két kézzel próbált, gyakorolt végig minden munkafolyamatot. így aztán tapasztalatból ismeri a forma- és a magkészítők, az öntők és a tisztítók rengeteg emberi energiát kívánó munkáját.

A munka sok vonatkozásban ma is magán őrzi a század eleji módszereket. A forma. a mag homokból készül. Izmos kezeket, erőt kíván. Van, amikor jó 30 tonna acél ömlik a homokfor- mába, az 1500—1600 Celsius fokú anyag zúg, morog, tombol és óhatatlanul magával sodor homokot is. A homokot 1(» kell vésni. Igaz, áttételesen gépi erő mozgatja a vésőt, de erős fizikai munkát kíván a légvéső tartása, az anyagra feszítése. A homokszemek ott lebegnek a levegőben, s betolakszanak az emberi tüdőbe. Az igény egyre nő. Az ember kevés volt, túlórával pótolták.

A közelben lakom. Többször bementem éjszaka is — emlékszik vissza a főmérnök —, azt láttam, hogy a túlórázásnak nincs sok értelme. Az emberek fáradtak, s e munkához pedig erő kell. Először a szakszervezet húzta meg a vonalat : az emberek érdekében meg kell szüntetni a mértéktelen túlórázásokat. A gyárvezetés feladattervben írta elő: javítani kell az egészségre ártalmas munkahelyeken a munkakörülményeket.

Valójában ;

mértékű alkalmazását kell j meghonosítani: olyan technológiát kell kidolgozni, hogy ne égjen rá a homok az öntött anyagra. A sok között kísérleti jelleggel a krómitőrleményt alkalmazzák. Ez elég drága és így j csak a nagy, a különleges I öntvényeknél dolgoznak ve- 1 le. Üj dolog a formabevo- ] nat. Nagy tüzállóságú mázt, ' ..fekecset” ecsetelnek a for- i mára. Ez is gátolja a ho- ] moknak az öntvényre égését. És áttértek a műgyan-!

9

sorral CPS-rendszerben dolgozunk, elsők között a szerencsi járásban. Becsléseink l szerint eddig nem látott tor- : méseredmény — átlagban 60 : mázsa hektáronként — vár- j ható. Az állattenyésztésben j is a korszerűség hívei va- | gyünk. Istállóink olyan tech- j nológiával épültek, hogy pél- ! dául az egész libatelcpet fél I óra alatt átalakíthatjuk magtárnak. A kukorica mellett ugyanis az állattenyésztés a másik fő profilunk, ezen belül is a libahizlalás és a szarvasmarha-tenyésztés. Ugyanakkor van 30 ezer i gyöngytyúk is a gazda- ! Ságban, ezeket Olaszország- j ba exportáljuk.

— Az, hogy iparszerűen I csinálunk mindent, meg is ■ hozza az eredményt. Zár- | számadáskor sem kell majd j szégyenkeznünk. Fiatal vezetőgárda segíti a munkámat. | Negyvenöt évesen én vagyok a legöregebb, utánam Czinke j László, a párttitkár következik. A föagronómus 28 éves, az üzemvezetők még fiatalabbak. Tekintélye van ennek a fiatal szakembergárdának, mert szívvel-lélekkel dolgoznak és produkálnak. Nincs pozícióféltés, a szakmai féltékenység pedig ismeretlen nálunk.

Angyal Ernő kezdeményező ember, aki fantáziáját, vállal- 1-ozókedvét felajánlja a közösségnek. Álma az iparszerű mezőgazdaság. Azon munkálkodik. hogy ez mielőbb valósággá legyen.

Búza falvi Győző

tára, a műanyag felhaszná- lasara az öntőszakmában.

— Ennek legfontosabb tulajdonsága: az embert segíti, s megkönnyíti munkáját. A műanyag nagy szilárdságú, rendkívül kemény es ahogy beöntjük az acélt, az fokozatosan megdermed, a műanyag pedig átveszi a meleget, kiég, kifolyik, nincs ami a homokszemcséket ösz- szetartsa, így a mag is kiömlik. Emberi kéz nélkül szabadulnak meg a magtól. Az öntvénytelület szilvakék. Úszta, még az ecsetvonás is látszik rajta.

Az öntvényeket korszerű izotópos vizsgálattal ellenőrzik. Ez 20—30 centiméter falvastagságú anyagnál is megmutatja, hogy hol van az öntésnél a hiba, hol van idegen anyag. Ezt az idegen anyagot ki kell vésni. A munkások légvésőkkel dolgoznak, az zörög, zakatol. Az acél kong. mint a harang. A világon rendszerint zaj- szintcsökkentéssel — például hangszigeteléssel — próbálnak segíteni azokon, akik e munkát végzik.

A diósgyőriek új módszert alkalmaznak.

— Szénelektrodával ívet húzunk. Ez kiolvasztja az acélt, s a kiolvasztott anyagot sűrített levegővel kifú- vatjuk. Most már két munkahelyen dolgozunk az új berendezéssel. Még két ilyen berendezés épül. Ügy gondolom, hogy e módszerrel az öntvények 90 százalékánál elvégezhetjük a szükséges

vésést az ívgyaluval. Az igazi előnye az, hogy nem kíván erős fizikai munkát,

nem zajos, és rendkívül hatékony. Egy ívgyalus többszörösét tudja elvégezni annak, amit a légvésős csinálhat.

Vannak öntvények, például az olajbányászati szelep- ház. amelyből több száz kell. Ezeknél szinte gépesítették az öntést. Vannak megoldások, amelyek kizárólag az emberek egészségvédelme érdekében történnek.

Az acélöntődére most fokozott feladat hárul. Valaha nagy dolog volt az 50 megawattos turbina öntése is. Most már a 220 megawattosnál tartanak. Az energiaprogram szerint nagy- feladat vár a diósgy-őri acélöntődére is. Eszerint — többek között — 500 megawattos turbinákra van szükség. A jövő évben kezdik meg az ezzel kapcsolatos kísérleteket. S csaknem a duplájára kell növelni az egység termelését.

A cliúsűvori denS^t:

hatatlan” fejlődés indult el. Ennek fő ösztönzője maga az élet, élharcosa, s agitátora a főmérnök. Sok segítője van. Munkások, műszakiak egész sora töpreng, segít az új módszerek alkalmazásában. A gyárvezetés pedig tovább ösztönöz: keresni. keresni az uj megoldásokat.

Csorba Barnabás

Krasznok irafda

Nézzük a szsnioiií statisziifcál! (4.j

A kocsma még nem nyitott ki. Megkerülöm a falut és hátul, a kertek alatt elindulok az iskola felé. Odaérve alig ismerek rá, úgy megszépült. Éppen a nyári karbantartás folyik odabent. Mászkálok a kiürült, kongo tantermekben. Együk osztályban az elhagyott, krétaporos táblán képlet: e = m.c'-.

Tóth Lajos igazgató tanárral és Adorján László igazgatóhelyettessel az elsárgult nyilvántartó könyvekben böngészünk. A születési statisztika felől érdeklődöm. Elmondják, hogy most már mind a hét, közös tanács irányította faluból, — Büt- tös (hatszáz lakos), Kány kétszáz), Keresztéte (száz). Pamlény (száz), Perecse (száz), Szászfa (háromszáz), ide a krasznokvaj- dai központi iskolába járnak tanulni a gyrerekek. Az említett falvak iskolái már teljesen elnéptelenedtek. Tavalyelőtt kapcsolódott be Keresztéte, tavaly ősztől pedig a pamlénvi iskola csatlakozott. Iskolás busszal, rásegítő járattal hordják ide a környező falvak diákjait. Kánvból. Büttösről, Perceséről azonban csak a polgári járattal utazhatnak. A szülők szívesen küldik gyermekeiket a központi iskolába. Ha Krasznokvajdán kollégiumot. építenének a bejáró tanulóknak, akkor Gagvbá- torból is ide jöhetnének tanulni. Gag.vbátorban ugyanis csak részben osztott osztályok működnek. így lenne igazán életképes a krasznok- va’dai iskola.

A tanerőellátással sem lenne probléma, hiszen jelenleg nyolc felelős szaktanár és három napközis nevelő dolgozik a tantestületben. csak énekszakos tanár hiányzik még.

Nézzük a szomorú statisztikát! Az idei tanévben Büttösről 40, Kányból 27, Krasznokvajdáról 90, Perceséről 8. Szászfáról 6 alsótagozatos gyerek tanul majd itt.

A felső tagozat ebben az évben összesen 120 tanulót számlál. Ebből 35 ötödikes, 41 hatodikos, 40 hetedikes, 26 ny-olcadikos tanuló krasz- nokvajdai.

A születési anyakönyvi kivonat szerint kiszámoltuk, hogyan fog csökkenni évenként a íelsőtagozatos tanulók száma. Az 1971—72-es tanévben 308 íelsőtagozatos gyerek tanult itt. Az 1978—79-es tanévre ez a szám 244-re apad majd. Az 1982—83- as tanévben pedig ennek a számnak a kisebbik fele, 114 felsőtagozatos diákja marad az iskolának. Feltéve, hogy a családok elköltözésének irama nem gyorsul (!) A környező falvak iskolái sorra elnéptelenedtek már. Ha Krasznokvajdán nem lenne körzeti iskola, szintén erre a sorsra jutna, pedig az innen kikerülő, középiskolában tovább tanuló diákok száma évente tíz, tizenöt. A többi gyerek ipari tanulónak megy. Evenként csak három-négy gyerek marad otthon a tsz- ben dolgozni. A középiskolában végzettek közül négyen- öten főiskolákon, egyetemeken tanulnak tovább.

Megköszönöm a tájékoztatást. Kibotorkálok az öreg fák árnyékában az iskolaudvarról. A kertek alatt körbe járom még egyszer a falut.. Vácott orrú kiscioőimben itt futkostam valamikor, ezen az úton. Ismerős erre minden rög.

Alkonyodik. Füstölni kezdenek a kis. pirostetős házak kéményei. A Kistag oldalából nézem a falut. A szemközti dombról egyr öregember bandukol lefelé, át a tarlón. Háta mögött éppen lebukni készül a nap. Az utolsó sugarak fáradtan megvillannak a vállára vetett kasza élén. Néhánv méterre tőle magányosan lépdel eg.v vacsorázó gólya Mintha csodát látnék. Megdörzsölöm hitetlen szemeimet.

Varga Rudolf