Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-03 / 180. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. aug. 3., szombat Eseményekről riivideii A Dél-afrikai Köztársaságban megjelenő Rand Daily Mail pénteki számában olyan értesüléseket közölt, amelyek szerint Mike Hoare, volt kongói zsoldosvezér gyűjteni kezdte egykori harcostársait a Mozam- bikban a Frelimo ellen indítandó harchoz. A toborozásban fontos szerepet játszik Jorge Jaráim portugál multimilliomos, aki jelentős anyagi támogatást nyújt az akcióhoz. A Rand Daily Mail szerint az imperialista zsoldban álló ezredes máris felajánlotta, hogy 1800 dollárt fizet havonta cimboráinak. KINEVEZÉS 9 Az Elnöki Tanács Surányi Lászlót kinevezte főkonzullá és megbízta a Nyugat-Ber- linben felállítandó magyar főkonzulátus vezetésével. HUSZAR ISTVÁN SAJTÓTAJÉKOZTATÖJA ® Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken a Parlamentben sajtótájékoztatót tartott a hazánk és a Szovjetunió közötti tudományos-műszaki együttműködésről szóló kormányközi egyezmény 25. évfordulója alkalmából. ÚJABB TERRORPER 9 Üjabb terrorper kezdődött Chilében, a fővárostól 275 kilométerrel délre eső Linares városban. Az illegalitásba kényszerített szocialista' párt 7 tagját állították sta- táriális bíróság elé fegyverrejtegetés és hazaárulás vádjával. A vádlottak védői elmondották, hogy az ügyész négy személyre kért halálos ítéletet azzal az indokolással, hogy a belháború idején az ellenséget segítették. ' LETARTÓZTATTAK 9 Az egyik etiópiai lap legújabb száma azzal vádolja Makonnen volt miniszterelnököt, akit csütörtökön letartóztattak, hogy összeesküvésben vett részt. A lap szerint az összeesküvők a katonai koordinációs bizottság tagjainak meggyilkolását tűzték ki célul. VÁDEMELÉS © Az amerikai képviselőház augusztus 19-én kezdi meg a Nixon elleni vádemelési indítvány vitáját — jelentik a hírügynökségek kongresszusi vezetőkre hivatkozva. A döntés a képviselőház republikánus és demokr,ata pártcsoportja vezetőinek találkozóján született. Az első hét napon általános vitát tartanak, majd augusztus 28- tól három, vagy négy napon át cikkenként szavaznak a vádemelési indítványról. Günter Gaus, az NSZK NDK-beli állandó képviseletének vezetője pénteken a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumában ismertette a bonni kormány álláspontját a Nyu- gat-Bcrlinbc vezető tranzit- utakon folyó közlekedés kérdéseiről. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma pénteken nyilatkozatot tett közzé a Thieu-rezsimnek nyújtott amerikai támogatás fokozódásával kapcsolatban. A dokumentum megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya cinikusan megszegi vállalt kötelezettségeit: Dél-Vietnamban hagyta katonai személyzetét, mindössze annyit tett, hogy polgári ruhába öltöztette. Több tízezer amerikai katonai személy tartózkodik Dél- Vietnamban. Az amerikai kormány tömeges fegyverszállítmányokat küldött Dél- Vietnamnak, tevékenyen felhasználta a saigoni kormányzatot vietnami háborújának folytatására, a Vietnamról szóló párizsi megállapodás szabotálására. Ami a dolgokban a legsúlyosabb az, hogy az Egyesült Államok fokozta a Thieu-rezsimnek nyújtott katonai támogatását — állapítja meg a nyilatkozat, majd rámutat, hogy Washington 1974—1975-ben több mint egymilliárd dollár ösz- szegű katonai segítséget nyújt a saigoni bábkormánynak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya erélyesen elítéli az Egyesült Államok kormányának nemzetközi egyezményt sértő akcióit és határozottan követeli: szüntesse meg a saigoni rezsim katonai támogatását, a Dél-Vietnam belügyeibe való beavatkozását, tartsa tiszteletben a Vietnamról szóló párizsi megállapodás rendelkezéseit. „A VDK kormánya — szögezi le a nyilatkozat — meg van győződve arról, hogy a testvéri szocialista országok népei, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő országok, minden béke- és igazságszerető nép, a demokratikus nemzetközi szervezetek, a világ valamennyi népe, köztük az amerikai is támogatja a vietnami népet igazságos harcában és követelik az Egyesült Államoktól, azonnal hagyjon fel a saigoni rezsimnek nyújtott támogatásával, a háború folytatásával.” Párííiikárok értekezlete Tegnap délelőtt 73 párt- alapszervezeti titkár részére tartottak tanácskozást Kazincbarcikán, ahol dr. Vékony Ernő, a városi pártbizottság első titkára adott részletes tájékoztatást időszerű feladatokról. Mindenekelőtt a párt XI. kongresszusára való felkészülés jelenlegi helyzetét, eddigi eredményeit és a további teendőket elemezte. Megvitatták a személyzeti és kádermunkával összefüggő felada- ! tokát, i Pénteken az Országházban befejeződtek a magyar—Sierra Leonc-i tárgyalások. A közös közleményt, valamint a kulturális egyezményt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Siaka Stevens, Sierra Leone elnöke írta alá. O fi vezetők nem lértek vissza Lassan célhoz érnek. .Kibontakozik a bányatelep sötétlő kolóniája. Á földszintes bányászházak sötét ablakszemekkel bámulnak az éjszakába, csak néhol bukik ki parányi fénygöröngy az ablakot takaró sötét papír szélén. Tíz ember lépked a telephez vezető út szürke sáv- ján. Oldalt, mint őrt álló katonák, nyárfák sora húzódik, a fák koronája mesz- sze nyúlik fel a csillagos égbolt felé. Szőnyi suttogva számlálja a fákat. — Egy ... kettő... három ... tizenegy ... tizenkettő ... Ez az! Még indulás előtt állapodtak meg a partizántörzs vezetőivel, Bondarev ezredessel, Nógrádi Sándorral a konspirativ kapcsolatokban. Tizenhármán indultak útnak. Minden kedden éjjel 11 órakor itt, a bányateleptől számított tizenharmadik fánál van a találkozó az összekötővel. Ha kedden nem sikerül, a következő napon esedékes. A politikai tiszt vállára nehéz, súlyos kéz nehezedik. Szőnyié. Ősz Szabó felrezzen. — Elfáradtál János? — A találkozó jutott eszembe. Az összekötő ... — Az ellenség szorít. Nincs alkalom rá. A kapcsolatot a jövő kedden kíséreljük meg. Igen, ha ... Tegnap még jó messze, talán 30—40 kilométerrel ar- rább voltak. Az ellenség egyre jobban körülfogta őket. Elrejtették a tartalékrádiót, a robbanóanyag egy részét. És gyalogoltak, lépkedtek, bukdácsoltak, cipe- kedtek egész éjjel. Ismeretlen terepen, fák között és síit vidéken, hegygerincen és horhosban taposták a Bükk földjét. A foszforeszkáló iránytű vezette őket. — János, itt már nem maradhatunk tovább — zeng szomorúan a parancsnok hangja. — Bekerítenek és felmorzsolnak — bólogat szomorúan Novotnij —, hajtsuk végre az ilyen esetre szóló utasítást, vegyük fel a kapcsolatot Jegorov csoportjával, húzódjunk át Szlovákiába. — Útba kell indítani La- riszát. Sajnálom és féltem őt. Sok veszély várhat rá. — Sok — mondta a törzsparancsnok —, de ő az egyetlen, aki ki tud csúszni a gyűrűből, át tud jutni a szorosan őrzött határon. Bátor, talpraesett lány, remekül megállta helyét Belorussziában is. Az ottani partizánélet megedzette. Fennsíkon vannak. Innen jó messzire látni. Alattuk egészen közel húzódik a mű- út. Nagy távolban egy biciklis, néhány gyalogos halad. Ponyvás katonai tehergépkocsi tűnik fel, és húz el erős motordübörgéssel. Szőnyi egy horhosba kalauzolja a csoportot. — Üljetek le. Mi körülnézünk, egy kis terepszemlét tartunk. Nyakába dobja a géppisztolyt és Novotnijjal, ősz Szabóval együtt útnak indul. A három ember léptei távolodnak. Egyikük sem sejti, hogy ez életük utolsó találkozója, s hogy a csoport hamarosan vezető nélkül marad ... Éjjel vihar korbácsolta a Bükköt. Víz csöpög a fákról. A talaj nedves, jól, túlságosan is jól mutatja a nyomokat. A négy szovjet és a három magyar a nedves talajra dobott sátorlapra telepszik. Valamennyi fáradt az éjszakai vonulástól. Az evéshez sincs kedvük. Különben is veszélyesen fogytán az élelmiszer, s nyugtalanítóan nincs utánpótlás. Csend honol a horhosban. Fel-íeldübörgő motor zuho- gása, távolodása zavarja meg a fenyegető csendet. — Ta ... tata ... ta ... ta ... A hét embert mintha acélrúgó lökné a magasba. Alig fél kilométernyire fegyverek dörögnek, golyószórók kattognak. Á lövéseket, a sorozatokat szovjet géppisztolyok jellegzetes pattogása töri át. Látogatás Lisszabonban W aldheim ENSZ-főtitkár a ciprusi válság miatt csak néhány napos késéssel tudott Lisszabonba látogatni. Péteken délelőtt első ízben fogadtak ENSZ-személyiséget a portugál fővárosban, hiszen a caetanoi—salazari Portugália rossz viszonyban volt a világszervezettel. Minthogy a fasiszta diktatúra figyelmen kívül hagyta az ENSZ határozatait a gyarmati háború megszüntetéséről, a világ- szervezet és annak szakosított szervei megtorlásul nem egy esetben felfüggesztették Portugália jogait. Az ENSZ-főtitkár látogatása önmagában is jelzi, hogy az április 25-i fordulat óta a világnak megváltozott a véleménye Portugáliáról. A belpolitikai életben bekövetkezett demokratizáláson túlmenően, az új lisszaboni vezetés az afrikai területek ügyében is új politikát kezdeményezett. Waldheim tehát mór a megváltozott légkörben kezdhetett tárgyalásokat Spinola államfővel és Mario Soares külügyminiszterrel. A Diario de Noticias az eseményt történelmi fordulópontként értékeli az ENSZ és Portugália kapcsolatainak történetében. A mostani megbeszélésen áttekintik mindazokat a kérdéseket, amelyek Portugália és a világszervezet kapcsolatait érintik. E szélesebb keretben feltétlenül nagy figyelmet szentelnek majd az afrikai területek ügyének. Az időpont kedvező a tárgyalásokhoz, Spinola államfő néhány napja jelentette be, hogy a portugál vezetés az ENSZ alapokmányával összhangban elismerte az afrikai portugál gyarmatok népeinek önrendelkezési jogát. Közérdekű közlemény A Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság értesíti Miskolc város és járás lakosságát, hogy a7. 15)74. évben lejáró, vagy korábban lejárt személyi igazolványok cseréjét és érvényesítését folyamatosan intézi. Kéri a lejárt, érvénytelen személyi igazolványok tulajdonosait, hogy saját érdekükben rövid időn belül gondoskodjanak a cseréről. A lejárt személyi igazolványok cseréjét és érvényesítését a Miskolci városi és járási Rendőr- kapitányság igazgatásrendészeti osztálya (Miskolc I., Rudas László ti. 14. fsz. 5.) végzi, szombat kivételével minden munkanapon. A cseréhez. érvényesítéshez szükséges kellékek: — 2 db 4x4 cm-es nagyságú, fehérsarkas személyi igazolvány fénykép, — 1 darab 10 forintos illetékbélyeg, — „Adatlap személyi igazolványhoz’* c. nyomtatvány, szabályosan kitöltve. A munkahely rovatnál a munkáltató bélyegzőjével ellátva — a nyugdíjasok törzsszelvénye, — a személyi igazolvány tulajdonosának adataiban esetleges változások igazolására; okirat, bizonyítvány, igazolás, a katona- kötelesek katonai igazolványa. Az új személyi igazolvány átvétele vagy a személyi igazolvány érvényesítése után mindenki köteles — 3 napon belül — a lakóhelye szerint illetékes lakónyilvántartó-könyv vezetőjének — a változások átvezetése végett — igazolványát bemutatni ! Aki lejárt személyi igazolványának kicserélését, érvényesítését és az ehhez fűződő kötelezettségét elmulasztja, a 38 1969. (XI. 17.) sz. kormányrendelet, a 3 1969. (XI. 17.) sz. belügyminiszteri rendelet alapján szabálysértést követ el, és a 17 1968. (IV. 14.) sz. kormányrendelet 2. \ 8 (1) bek. alapján 1000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A Miskolci városi és Járási Rendőrkapitányság vezetője — Szőnyiék! — szakad ki Szotákból — harcba keveredtek. — Elvtársak! Gyerünk, segítsünk — sürgeti Vladimir Zsiljajev, s Molnár is ugrik. Bráz Lajos, a parancsnokhelyettes visszahúzza. — Várj! Lefelé figyelnek. Előttük széles völgy. Ott mentek Szőnyiék. Á műúton nagy zümmögéssel katonai gépkocsioszlop közeledik. A kocsikról katonák, csendőrök ugrálnak le, katonai parancsszavak hangzanak. Ä fegyveresek csatárláncban haladnak felfelé, erősen beékelődnek a három vezető és a hét ember közé. Szakasznyi katona egészen a közelükbe kerül. Észreveszik a rejtőzőket. Az ellenfelek hosszú pillanatig megdöbbenéssel merednek egymásra. — Tűz! — csattan a parancs. Magános lövések, sorozatok. Puskák, géppisztolyok, golyószórók lövései hasogatják át köröskörül, nagy területen a Bükköt. A dörrenéseket a hegyek visszadobják, a hangorkán megzavar mindenkit. — Túl nagy az erő — mondja Bráz —, vissza kell húzódnunk. A tűzharc véget ér. Jonov, Vladimir, Larisza, Mihail, Bráz, Molnár, Szoták ismét együtt van. — Mi történhetett Mártonnal, Novotnijjal, Jánossal? A kérdés válaszolatlanul marad. Még egyszer íeldübörög- nek a fegyverek. — Most vonulnak be. Igen, a partizánvadászok alakulatai így jelzik a hajtóvadászat végét. A nap leszállt a hegygerinc mögé, puhán ereszkedett le az esthomály. A völgyben és a bércen kósza szellő pengeti a fák ágait. Feljön a Hold, kék fény játszik a fák törzsein. A hét ember visszafelé lopakodik. Ismét a horhosban vannak. Várnak, figyelnek. Az éjszakát derengő hajnal, fényes reggel, meleg nappal váltja fel. Újból éjszaka van és újból napfény önti el a vidéket. Várnak, várnak, várnak . . Nappal mozdulatlanul rejtőznek. Minden éjszaka, háromszor egymás után a horhosnál és a környékén cirkálnak, keresnek, kutatnak. Riadtak és ingerültek. Másokat és önmagukat hibáztatják. Miért kellett mindháromnak elmennie? Miért nem szólt valaki is: ne hagyják a csoportot gyakorlott vezető nélkül. Sohasem voltak még ilyen kínosak a nappalok és nyugtalanok az éjszakák. Nehéz felfogni, s megérteni, hogy a három vezető nincs többé. Nehéz tudomásul venni, >hogy akkor látták őket utoljára, amikor elmentek. Várnak, várnak ... Madár hívja a párját... Madár hívja ... Madár... Válasz nem érkezik többé. Nem. Hat ember hiányzik már. Hat ember sorsa ismeretlen. Hat emberért való aggódás, gyötrelem, önkínzós marcangolja a szíveket... Csorba Barnabás (Folytatjuk) Fokozódik a Thieunak nyújtott amerikai támogatás
