Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. aug. 1., csütörtök Eseményekről rovidee 'fi'jP’ét hónap óta elö- szőr jelent meg a " ” nyilvánosság előtt Csou En-laj miniszter­elnök. A Kínai Államta­nács elnöke szerda este jelen volt azon a ban­ketten, melyet a hadse­reg napja alkalmából adtak Pekingben. A ren­dezvényen a KKP Köz­ponti Bizottsága Politi­kai Bizottságának 13 tagja vett részt. A ban­kett házigazdája Je Csien-jing, a Kínai KP KB katonai bizottságá­nak alelnöke volt. A protokoll-listából egyébként kitűnik, hogy továbbra sincs betöltve a Kin Piao halálával megüresedett honvédel­mi miniszteri, valamint a vezérkari főnöki tiszt­ség. Csou En-laj május vé­ge óta távol maradt a nyilvánosságtól, a Reu­ter tudni véli, hogy szívrohama volt. TÁVIRAT 9 Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke táviratban üd­vözölte Nicolae Giosant, a Román Szocialista Köztársa­ság nagy nemzetgyűlés el­nökévé történt megválasztá­sa alkalmából. DIPLOMAÄTADÄS 9 Szerdán ünnepélyes kül­sőségek között adták át a diplomákat a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián az idén végzett hallgatóknak. Az akadémián rendezett ünnep­ségen megjelent Czinege La­jos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, Papp Dezső, az MSZMP KB osztályvezető- helyettese, Trombitás Dezső miniszterhelyettes, a kor­mány honvédelmi bizottságá­nak titkára. NEM LESZNEK VÁLTOZÁSOK ® Michael Imru etióp mi­niszterelnök Addisz Abebá- ban nyilatkozott az etióp te­levízió riporterének és kije­lentette, hogy a jelenleg ha­talmon levő kormányban nem lesznek lényeges váltó-' zások. A kabinet tagjainak többsége megtartja pozíció­ját. Az új kormány teljes névsorát — mint mondotta — a hét végén hozzák nyil­vánosságra. A JOGÜGYI BIZOTTSÁG VADAT EMELT Az amerikai képviselőhá. jogügyi bizottsága megsza­vazta a Nixon elleni vád­emelési javaslat második és harmadik cikkelyét (az el­nöki hatalommal való visz- szaélésről és a kongresszus­sal szembeni elégedetlenség­ről). A képen: a jogügyi bi­zottság szavazási jegyzőköny­vet A magyar közvélemény­ben széles körű tiltakozást váltottak ki a chilei terror­hadjárat legutóbbi fejlemé­nyei a légiefő hadbíróságá­nak törvénytelen és gyaláza­tos ítéletei. A magyar tár­sadalom felháborodását tol­mácsolva, különböző magyar szervezetek Pinochet tábor­nokhoz és Jose Berdichews- ki katonai bíróhoz tiltakozó táviratot intéztek. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság táv­irata hangsúlyozza: a haza­árulás vádja és a halálos ítélet Carlos Lazora, a Szo­cialista Párt tagjára, vala­mint három társára, a sú­lyos büntetések kiszabása a légierő tisztjeire, polgári sze­mélyekre — azokra, akik hűségesen szolgálták Salva­dor Allende alkotmányos kormányát: újabb arcátlan kihívás. A reakciós junta nem számol azzal, hogy ke­gyetlenkedései tovább fokoz­zák minden jó szándékú és haladó erő együttérzését és rokonszenvét Chile sokat szenvedett népével. Közvé­leményünk nevében a leg­határozottabban követeljük, hogy az igazi vétkesek, a chilei nemzet véreskezű hó­hérai hagyjanak fel a bű- nöi és jóvátehetetlen erő­szakkal. Követeljük az alap­vető emberi jogok biztosítá­sát, és a legelemibb emberi méltóságot bemocskoló íté­letek azonnali felülvizsgálá­sát, valamennyi haladó szel­lemű politikai üldözött azon­nali szabadonbocsátását! A Magyar Országos Béke­tanács elnöksége táviratban megdöbbenésének ad kife­jezést, hogy a chilei légierő hadbírósága 67 hazafi fe­lett ítélkezett, s csupán há­rom személyt mentett fel. Az elítéltek nem hazaárulók! Az igazság- és a békeszerető magyar nép nevében tilta­kozunk a törvénytelenül ki­szabott büntetések ellen. Kö­veteljük az ítéletek meg­semmisítését, a jogsértő mó­don fogvatartott hazafiak szabadon bocsátását — hang­zik a tiltakozás. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa táviratában szin­tén erélyesen követeli a chi­lei légierő katonai törvény­széke által hozott törvényte­len ítéletek megsemmisítését, az elítélt hazafiak azonnali szabadonbocsá tását. Felmentések, kinevezések Bizottsági ülés a Parlamentben A mértéken (elüli ingatlanokról Gyarmati János elnökleté­vel ma délelőtt a Parlament­ben összeült az országgyű­lés építési és közlekedési bizottsága: a képviselők megvitatták az állampolgá­rok telek-, lakás- és üdülő­tulajdonának rendezéséről szóló jogszabályok tapaszta­latait. Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes tájékoztató előadásában egyebek között elmondotta, hogy a nyilván­tartások szerint az ország­ban 2,2 millió tulajdonosnak csaknem 2,4 millió ingatla­na van. Az ingatlanok meg­oszlása: 154 000 a lakótelek, 51 000 az üdülőtelek, 46 000 az üdülő, a többi pedig la­kástulajdon. Ezek a számok 1974-re vonatkoznak, össze­vetve az 1972-es számokkal: két esztendő alatt a tulaj­donosok száma körülbelül 90 000-rel növekedett. A meg­állapított mértéken felüli ingatlannal rendelkező tu­lajdonosok száma ugyanez alatt a két esztendő alatt körülbelül 14 százalékkal csökkent — 185 000-ről 160 000-re. A megállapított mértéket lényegesen megha­ladó számú ingatlannal azon­ban még mindig körülbelül háromezer tulajdonos ren­delkezik. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lőrinc Imre nehézipari minisztériu­mi államtitkárt tisztségéből — érdemeinek elismerése mellett — felmentette, egy­idejűleg Gór Nagy Sándort nehézipari minisztériumi ál­lamtitkárrá kinevezte. A Minisztertanács Meny­hárt László nehézipari mi­niszterhelyettest e tisztsége alól — más fontos állami megbízatása miatt — fel­mentette, dr. Halász Tibort, a Mátraaljai Szénbányák igazgatóját nehézipari mi­niszterhelyettessé kinevezte. A kormáhy Havrán Ist­vánt, az Országos Bányamű­szaki Főfelügyelőség elnökét — érdemeinek elismerése mellett — e tisztségből, va­lamint miniszterhelyettesi rangja alól felmentette, és egyidejűleg Menyhárt Lászlót, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökévé, mi­niszterhelyettesi rangban ki­nevezte. 1944. augusztus 8-án, kedden éjszaka Szőnyi Márton vezeté­sével nyolc magyar és öt szov­jet partizán ereszkedett le ej­tőernyőn az Űzd környéki er­dőségbe. Lapunk 1969-i számai­ban ismertettünk részleteket a különleges feladattal megbízott csoport tragikus történetéből. Akkor még sok mozzanat, több ember sorsa ismeretlen volt. Az elmúlt évben felkereste az események, harcok színhe­lyét Larisza Polnickája újság­író, a csoport egykori rádiósa. Nikolaj Jancsenkov akadémi­kus — az MHSZ megyei veze­tőségének kiadásában megje­lent riport-könyvet felhasznál­va — felkutatta a csoport szov­jet orvosát, s robbantóját. Így. több más mellett, az ő kuta­tásait is viszontfelhasználva ismertetünk néhány új mozza­natot a Szőnyi partizáncsoport megérkezésének 30. évforduló­ja alkalmából. » gép felszáll Egyenletesen búgnak a mo­torok. Fenn egyre halványabbnak, homályosabbnak látszik az égbolt kéksége. A szárnyak alatt lassan úszik el a zöld növényekkel, erdőségekkel borított táj. Falvak, városok fölött húz el a gép. Némely településnél innen a magas­ból is látni a háború véste sebeket, a kiégett, kormos lakónegyedeket. De hát ki lát bele a lelkekbe, ki tudja, mennyi-mennyi seb van az emberekben. Ősz Szabó János hosszan néz karórájára. A mozdulat mágnesként húzza Szőnyi pillantását. Vajon mire kí­váncsi az alacsony, kerek ar­cú, keménykötésű 24 éves férfi. Pusztán az időre, vagy a karóraszíj vágta barázda a bilincsekre emlékezteti? Ősz Szabó János hamar megismerte az élet keserveit. A zentai napszámos igen fia­talon felismerte; az ember úgy lesz szabad, az élet úgy lesz szebb, ha küzdünk érte. Ő küzdött. Az illegális Jugo­szláv Kommunista Ifjúsági Szövetség KB-instruktoraként járta a Bánságot. Huszonegy éves volt. Tele volt tettvággyal, a fasizmus elleni gyűlölettel. És ekkor ... Igen, ekkor tartóztatták le. Borzalmasan verték, megkí­nozták, teste csupa seb, zú- zódás volt, de lélekben, aka­ratban nem tudták megtörni. Szőnyire ez a szilárdság hat nagyon. Talán ezért is forrt össze barátságuk. Minzlig a legnagyobb feladatokra vál­lalkoztak. Harcoltak a fa­siszták, a vlaszovisták ellen. Hatásos gyújtóbeszédeket tartottak a magyar katonák között, ők ketten mindig 8—10 magyar katonával tér­tek vissza a bevetésről. Szőnyi elmosolyodik. Va­jon milyen arcot vághatott a hadvezetőség, amikor a pinsz- ki vasútnál reggel hült he­lye volt az őrségnek. Talán nem is sejtették, hogy éppen az őrök segédkeztek ősz Szabóéknak a vasút szétrom- bolásában. Szőnyi pillantása a csön­des, halk szavú Csizmadiára siklik. A pécsi bányásszal is ott forrt össze kapcsolatuk. Csizmadiában mély, igazi hazafiság él. Ez a hazafiság szikrázott. 1944. március 22-én — Magyarország német megszállása után — Ősz és Csizmadia röplapot készített a partizán-nyomdában. Jó hatása volt. Jó, hiszen a röp­lappal sok magyar katona jelentkezett a partizánoknál: ők is szembe akarnak for­dulni a németekkel. A motorok erőteljesebben dolgoznak, a búgó hang éle­sebb lesz. Észrevehetően emelkedik a gép... Az utasok kíváncsian pil­lantanak ki a kabinablakból. Az augusztusi napfényt, a gyöngykagyló színű alkonyt lopakodó esti homály, éjsza­kai sötétség váltotta fel. A sötétség letakarja a földet, s féltőén öleli körül a gépet. Novotnij valamit mond, s lefelé int. — A front. Lenn a földön hosszú sza­kaszon csillagszikrák rob­bannak. Tűzcsíkok húznak el a föld felett. Itt is, ott is rakéták villannak. Hosszú fénycsíkok, lángok szakítják szét az ég feketeségét. Nyom­jelzős lövedékek kerülgetik a gépet, az ablakon át jól látni a légvédelmi ágyúk lövedé­keinek sárgásvörös fénypa­macsait. A gép motorjai teljes erő­feszítéssel dolgoznak. A le­vegő váratlanul lehűl. Az utasokat hideg borzongatja^ É rthető módon a világ közvéleményét kedd este óta elsősorban az foglalkoztatja, hogy milyen fo­gadtatásra talál a Genfben aláírt ciprusi meg­állapodás. Miközben a szigetországból nem ér­keztek nyugtalanító hírek, vagyis a szemben­álló felek nem szegték meg a tűzszünetet, a gen­fi, háromhatalmi nyilatkozat vegyes visszhangot váltott ki. Callaghan angol külügyminiszter szerda reggel a londo­ni repülőtéren egyetlen szóval, szokatlanul tömören fe­lezte ki véleményét, amikor megkérdezték, sikeresnek tekinti-e a genfi tanácskozásokat. Válasza így hangzott: „igen”. Jó jel, hogy Cipruson az élet lassan visszatér a nor­mális kerékvágásba. Nagy figyelmet keltett Ecevit török miniszterelnök szerdai üzenete a török fegyveres erők vezérkari főnö­kéhez. A kormányfő szerint a genfi megállapodás megte­remtette „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Véleménye szerint Törökország Genfben tanúsított szilárdságának a legfőbb forrása a török fegy­veres erők Cipruson aratott győzelme veit. Ugyanakkor a szélsőjobboldali török nemzeti jólét pártjának vezetője — Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — bírálta a megállapodást. Aggodalmát arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyeinek helytelen értelmezé­se esetén Törökország mindent elveszíthet Cipruson. Karamanlisz görög kormányfő első nyilatkozatában hangsúlyozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a cip­rusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek megoldása biztosítaná a kapcsolatok helyreállítását Görögország és Törökország között és szavatolná a békét a világnak eb­ben a térségében” — mondta a miniszterelnök. Makariosz ciprusi elnök — aki Londonban tartózkodik — óvatos fenntartással fogadta a genfi megállapodás hí­rét. Genf tulajdonképpen az első lépés a ciprusi rendezés útján. Ez derül ki a nyilatkozatok többségéből, mint ahogy a reális adottságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszmecseréit feltételezik. A genfi Ciprus-konferencia részvevőinek kézfogása a megállapodás aláírása után. Balra Mavros görög, mellet­te Callaghan angol és Giines török külügyminiszter. Athéniek ezrei várták a genfi aláírás bejelentését a Grande Bretagne Hotel, Ka­ramanlisz miniszterelnök re­zidenciája előtt. A motorok zúgása hal­kul... Elmaradt az arcvonal. Megint fénytelen, áthatolha­tatlan éjszaka veszi körül a gépet, utasait. A mélyben gépkocsikara­ván halad az úton. A gépko­csik reflektorainak tompa fé­nye megszűnik. — Tratatata... Dolgozni kezd a Douglason a légvédelmi géppuska. Hogy hova röppennek a golyók, s kiknek szól, az utastérben nem tudják kitalálni. A motorok megint erőtel­jesebben dolgoznak, élesedik a búgó hang. Lenn a mélyből folyó sza­lagja csillan fel. — Ez a Tisza. ^ Szóták Mihály valaha a Tisza közelében, a Sárospatak környéki tanyákon cselédem­ber gyermekeként látta meg a világot. Itt élt szüleivel és két lánytestvérével együtt hosszú éveken át. A méltó­ságteljesen hömpölygő folyó mindig megragadta képzele­tét. — A Sajó — mondja Báli Ferenc. S meggyőződése, hogy a lakott település, ahonnan a jól-rosszul elsötétített laká­sokból fény szűrődik a ko­mor éjszakába, az csak Mis­kolc lehet. Jól ismeri a vidéket. Itt, ezen a környéken, Nyéklád- házán élt hosszú éveken át. Szőnyi a karórájára néz. A világító számlap este 11 órát jelez. Közelednek a célhoz, a Tarnalelesz, Váraszó, Doma- háza háromszöghöz. A fülke izgalommal telik meg. Bár hosszú órák óta vár­nak rá, a csengőszó mégis szívdobogást okoz. A csengő másodszor berreg. A navigátor a pilótafülké­ből egy másik férfival buk­kan elő. Az ajtón matatnak. Légáramlat csap be a fülké­be, s a légcsavarok üvölté­sével telik meg az utastér. A csengő harmadszor ber­reg. Elsőnek Szőnyi feszül a mélységnek, nyakában a 24 kilós rádió. Utána a szovjet tiszt; Novotnij, Ősz Szabó, a rádióslány, Vladimir, a rob­bantó és Jonov, az orvos tű­nik el. A légáramlat megszűnik. A zúgás halkul. A repülőgép egy fordulatot tesz. B’-" ’. Lajos, Molnár István, Mihail Szemeljük, a másik rádiós és Szóták Mihály feszül a mély­ségnek. Már csak hárman vannak. Az első már a mélységbe dől, hirtelen megtorpan. — Állj! Állj! A navigátor a pokoli zú­gásban nem érti a szót, a mozdulatokból azonban kita­lálja. hogy baj van. Csat­tan a gép ajtaja. A derengő fényben a navigátor és a fedélzeti szerelő a biztonsági akasztóval kínlódik. Végre sikerül kinyitni, s rádobni a mennyezetnél végigfutó acél­kötélre. A csengő berreg, egyszer... kétszer ... háromszor ... Hideg légáramlás, üvöltés csap az utastérbe. Elöl Báli, mögötte Csizmadia, majd Kiss Benjámin. Szinte össze­tapadnak. — Most! Egyszerre zuhannak a holdfényes éjszakába. Csorba Barnabás (Folytatjuk) ITiltakozó távirat Pinochethez

Next

/
Oldalképek
Tartalom