Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-21 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1974. július 21., vasárnap ! A hazafias fel*T'nt velés iskoláink egyik legfontosabb feladata napjainkban. A hazánkban végbemenő társadalmi, politikai és gazdasági változások, a tudományos technikai forradalom minden korábbinál nagyobb követelményeket támaszt az oktatás és nevelés, az iskolaüggyel szemben. Az elsajátítandó ismeretanyag soha nem látott méretekben és ütemben növekszik. Az iskolaügy forradalmi átalakulása még többet követel: olyan képzést. Oktatást és nevelést, melynek eredményeként még képzettebb, még műveltebb, még edzettebb, a társadalmi, politikai és gazdasági célokat még világosabban látó, a konkrét pályatevékenységre még jobban felkészült, azáltal a szocializmus építésére és védelmére elhivatott fiatalok kerüljenek ki az iskolákból. Ez intenzívebb és konkrétabb tevékenységet igényel az oktatásban és nevelésben résztvevőktől. Jogos tehát a hivatásra készítés követelése az iskolaüggyel szemben. Az erkölcsi nevelés körén belül egyik leglényegesebb feladat iskolai tanulóink szocialista hazafiságra és honvédelemre nevelése. Ezen belül megérteni a haza haladó történelmi szerepét, felkészíteni az ifjúságot a haza aktív védelmére. A korszerű hazafias nevelés , lényege: az aktiv cselekvő hazafiság, a hazához fűződő gondolat és érzés tetteikben fejeződjön ki. A hazafias nevelés forrásai: nemzeti múlt hagyományai, az eltelt korszak vívmányai, mai társadalmi valóság. A honvédelmi nevelés egyik döntő feltétele az egységes világnézetű tantestület. A pedagógus nemcsak ismeretközlő, hanem egyben modell is. Néphadseregünk hivatásos és sorállománya is szívesen és hozzáértéssel működik közre az általános, közép- és s zak.m u n ká.skép ző iskolákban a honvédelmi oktató, nevelő munkában. Iskoláinkban a pályairányítási felelős tanárok is sokat tettek annak érdekében, hogy a katonai főiskolákra és hivatásos tiszthelyettesi iskolákra szép számban jelentkeztek fiatalok. f itc feladatunk a ff Oíí I OS jövőben a honvédelmi oktató, nevelő munka további javítása, együttműködve az iskolákkal. Amíg az úttörő korú tanulóknál a hazáról, a honvédelemről, a fegyverekről és a technikáról érdeklődést keltő módon az érzelemre és értelemre alapozó ráhatás hagy emlékeket, addig a középiskolás, szakmunkás korú fiataloknál már többről van szó. A kezdeti érdeklődésen túl már érteni tudják a haza és hazaszeretet — érzelemre is alapozódó — fogalmait, és ebből adódó kötelességeket, hazafias felelősség- érzetet és tudatot. A hazafias és honvédelmi nevelés során a KlSZ-szer- vezeteink fontos feladata. hogy megértessék a fiatalokkal a honvédelem szükségességét, a haza védelmében rájuk háruló kötelezettségeket. A rendszeres felvilágosító, paeggyőző munkának, tudatformálásnak, párosulva az érzelmi neveléssel, végső sorban azt kell eredményeznie, hogy ifjúságunk forrón szeresse szocialista hazánkat, legyen tántoríthatatlanul következetesen internacionalista, vállalja szocialista hazánk építését, fegyveres védelmét, és mindezt naponta tettekben jutassa kifejezésre. Az MSZMP X. kongresszusa sokoldalúan elemezte ideológiai kulturális életünk eredményeit, az előttünk álló feladatokat. Az irányelvekben is olvashattuk, hogy „az iskolák és tanintézetek fordítsanak nagyobb figyelmet a tanulóifjúságra, világnézeti, erkölcsi és honvédelmi nevelésére'’. A népek története azt mutatja, hogy az ifjúság akkor tett legtöbbet hazájáért, ha tág teret kapott sajátos, robbanékony alkotóvágyának kielégítésére. Így különösen a népek forradalmi korszakainak, a forradalmi háborúknak, a felszabadult és nagy lendületű munkák idején. a kommunizSvoniim musért folyó világméretű harc kora. Soha lelkesítőbb feladat nem állt ifjúságunk előtt hazánkban, mint a győztes szocializmus további építése és megvalósult, elért eredményeinek védelme. Szakszón István szds. SZÖLLÖSI ZOLTÁN■ Kőbányavidék Lepréselik a tájat, a lombokig süllyedt egek, felém, a párolgó völgyön, óriás idő lépeget. Merengek csak. Hangom, ajkam vizek tükréhez odaforrt. Napkeleti horizonton futószalagra ül a Hold. Köröttem csákány-csőrök és kőbányavidék világít. — Lábamhoz vasalt árnyamat szótalan húzom hazáig. Realizálás Ez a latin eredetű, de a nyelvünkben mindjobban elhatalmasodó szó — mint köztudott — azt jelenti — valóra váltás, megvalósítás. Ha valamilyen szándékunkat, elképzelésünket, avagy egy üzemi, vállalati, intézményi tervet eredményesen teljesítünk, akkor használjuk ennek a fogalomnak a kifejezésére a realizálás szót. Persze mondhatnánk magyarul is, hogy megvalósítottuk, teljesítettük, de akkor nem hangzana elég „szakszerűen”, ha úgy tetszik — „nagyképűen ..Nőst, a melengetőén szép fogalom csúnya „realizálásával” találkoztam a minap egy építkezésen. Néhány ember ténfergett a homolc- hegyek, épületanyagok kazlai között, inkább csak lígtek-lógtak, semmint dolgoztak. Eppenhogy csináltak valamit. Egy másik csoport viszont egyáltalán nem ámította magát és környezetét a munka „mímelésével”, egyszerűen elkeveredtek a cementzsákok árnyékában, szórakoztató zenét. hallgatva a táskarádióból, ahonnan is éppen az ismert zenés darab slágere szüremlctt elő, amelyben a „főhős” arról ábrándozik, hogy ha ő gazdag lenne, mi minden szépet és jót csinálna. A vágyak szárnyán ringatva magát dalolta bele a világba — úgy, hogy a mi építő polgártársaink is hallják —, hogy a legeslegelső dolga lenne — eldobni a munkát. Azt szoktuk mondani, akkor értékes igazán az elmélet, a szép gondolat, ha az a gyakorlatban megvalósítható. Mintha csak erre gondoltak volna a mi szendergő embereink olt az építkezésen. (hej) IIÁLÓKÉSZÍTÖK Mezcy István rajza az ara Elmondja: Koncz: István kombájnos © — Hát kérem, az idén nehéz, nagyon nehéz. Eddigi életemben hétszer arattam kombájnnal. Nekem nem lenne muszáj csinálni, mivel jelenleg anyagbeszerző-gépkocsivezető vagyok, de mégis beszálltam, mert szűkös a kombájnos létszám. Igaz, nagy különbség van a személygépkocsi és a kombájn vezetőülése között. Nem is szakmailag okoz ez problémát, hiszen és traktorosként kezdtem 4 téeszben aztán sokáig szerelő is voltam. Mondom, nem is szakmailag okoz problémát a két munkahely különbsége, hanem fizikailag. Ezzel az NDK gyártmányú kombájnnal most dolgozom először. Jó gép, de komolv karbantartást igényel. Most kezdünk egymáshoz szokni. A nap, az aratás egy napia azonban sokkalta hosszabb, mintha a személygépkocsi volánja mögött ülnék. Nemcsak az órák számát tekintve hosszabb, hanem mindenféleképpen még akkor is ha Bozsik Sándor társammal váltjuk egymást a vezetőálláson.-— Hát először is, ilyenkor hajnali négykor kel a kombájnos. Nekem nem kell óracsengő, magamtól ébredek. Ilyenkor a feleségem meg a két gyerek még alszik. A táskába összekészítem az egész napra való „silót”, vagyis az ennivalót, amit előzőleg a feleségem még este a hűtőszekrénybe készített. Aztán kerékpárral bekarikázok a gépműhelybe, így volt ez tegnap is. Ezután nekilátunk a gép karbantartásához, kezeléséhez és megtöltjük a tankot gázolajjal. Mivel reggelenként sajnos, sokáig van. még harmat, arra is jut idő, hogy a táskából megreggelizzünk. Aztán úgy hét óra felé vonalban a négy kombájn kiindul a gépktelepről ide. a Montái-tanya mögötti táblába. Elég nagy a távolság, nyolc kilométer. A munkát a nagy harmat, miatt tegnap is csak fél kilenckor kezdhettük el. Sándor ült először a gépre, a társam. De én sem maradtam tételen. és a többi váltó vezető sem. Nem sokáig ülhettünk a kukoricás hűvösében, ahol a brigádtapnk táskái vannak lerakva. Mert az egyik kombájn alig, hogy beleharapott a gyomos, a harmattól puha búzatáblába, máris felnyögött és leállt. Hát szóval, itt kezdődik a kálváriánk, ezért nagyon nehéz az aratás. Hiába késik az idő, még nem elég érett a búza, puha a szára, de már vágni kell, aztán maid a szárítóban rendbejön. De a kombájnnak nem mindegy. És emellett ott van a sok puha, élő gyom, ami miatt alig tudunk haladni. Erős gépek ezek. mégis időnként, hiába erőlködnek, befulladnak. Ilyenkor meg kell állni, ki kell tisztítani. —Ügy két óra múlva felváltottam Sándort a kombájnon. Akkor már ugyancsak nagy volt a meleg, s a munka is jobban haladt. De azért én alattam is megélőre érzi az ember, nemcsak a motor hangjából, hanem a gép remégéséből is és ilyenkor dühében az ülésről föláll a kombájnos, tudja, hogy le kell De aztán tárnává n Mégis jut, ho- csépeltek a előttünk járó Szedtem markot koromban, apám kaszája után. Tudom, mit jelentett az akkori nyár. Mi sokkal kevesebb erővel, modern gépekkel, rövid idő alatt, kevesebb emberi fáradsággal, verejtékkel úsz- szuk meg a betakarítás nagy munkáját, mint annak idején ők. És mi is panaszkodunk. Dehát ilyen az ember. .. — Délben aztán Sándor megint felváltott a gépen, és meg leheveredtem a hűvösbe, megebédeltem a táskából, jót húztam a korsóban tartott artézi vízből, meg egy kicsit pihentem. Arra gondoltam, hogy amíg az aratással nem végeztünk, a gyerekekkel csak vasárnap délután fogok találkozni. Mert mikor hajnalban elindulok otthonról, még alszanak, s amikor késő este hazaérkezek, már megint al- szanap. — Délután aztán „végkimerülésig” megy a munka, vagyis sokszor még késő este is, lámpával dolgozunk, ameddig csak lehet. Tegnap este kilencig ment a verkli, igaz mehetett is, hiszen fújt a szél, nem tudott leszállni hamar a harmat. Aztán a négy kombájn vonalban bevonult a géptelepre. Mivel az üzemanyagkútnál nem várakozott senki, megtankoltuk a masinát, aztán tíz órakor megfürödtünk és csak akkor ültem kerékpárra. Szép csendes este volt, szokatlan volt az egész napi zúgás, hőség, por, káromkodás után ez a szép nyugalom. Igen. A gyerekek már aludtak, de a feleségem és az ebédnek és vacsorának számító meleg étel várt. — Hát ezért mondom, hogy nehéz, nagyon nehéz az idén az aratás, nehéz belőle egy nap is. egy óra is, de akár egy perc is. De csinálni kell. minden percet ki kell használni, hiszen nem akármiről van szó. A kenyérről, az ország kenyeréről. a közös kenyeréről és az én családom kenyeréről. És ha jól össze tudjuk szedni a tavaly ősszel, idén tavasszal elszórt mag termését, úgy néz ki, hogy a tavalyinál is gazdagabbak leszünk. Ehhez bízunk!.;. Szöveg: Oravec János Kép: Daczó József Koncz István mert állt párszor a gép. Ezt már szállni a gépről... ismét újult erővel dunk. Itt nem nagyon idő elábrándozni, sokszor eszembe gyan arattak, szüleim, az nemzedék. 12 éves
