Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1974. Július 21., vasárnap EB z aratás idején a mező­k! gazdaságban folyó munkaversenynek kü­lönösen nagy jelentősége van. Ráadásul most az. időjárás is nehezíti a munkát, lassan már elkoptatott közhelynek tűnik, ha folyton emlegetjük, hogy a felga/.osodolt, meg­dőlt vetések mennyire igény­be vesz.ik a gépek, az em­berek erejét, és, hogy a vál­takozó idő szeszélyei miatt úgy kell „lelopkodni” a föl­dekről a termést. A hűvös, csapadékos idő különben cgy-két növény kivételével az egész mezőgazdaságra kedvezőtlen. Jelentős hát­rányt okoz a zöldségterme­lésben, a takarmánybetaka­rításban, illetve a jó. minő­ségű takarmány készítésé­ben. A szövetkezeti dolgozók verseny vállalásaikat tehát, melyek a gazdálkodás min­den részletére kiterjednek, nehéz körülmények között teljesítik. A kongresszusi verseny nagy lendületet adott me­gyénk termelőszövetkezeti mozgalmában is a szocialista brigádoknak, számos helyen át is dolgozták vállalásaikat, oppen a kongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére. Rövidesen elér­kezik az idő, amikor példá­ul a mikóházi Aranykalász Tsz-ben is elvégezhetik az értékelést, hogy sikerült-e a kalászosok és takarmányga­bona termelésében a vállalt 5 százalékos termésnövekedést elérni, vagy a prügyi Tisza- mente Tsz-nek a 45 vagon kenyérgabona-többletet meg­termelni. És sorolhatnánk tovább, hiszen szinte vala­mennyi szövetkezetünk vál­lalásában szerepel a kenyér­gabona-termelés fokozása, il­letve az, időben, minimális .szemveszteséggel történő ara­tás. Az is igaz azonban: szö­vetkezeti dolgozóink amikor versenyvállalásaikat kidol­gozzák, az érésre, betakarí­tásra általában jellemző jó időjárást vették alapul. Most tehát sokszoros erőfeszítésre van szükség, mindenekelőtt a vállalásokban is megfogal­mazott szervezésre, szerve­zettségre. Ez most a vezető szakemberek, irányító tech-1 nikusok legfontosabb felada­ta Mezőkeresztesen is, ahol már nagy hagyománya van a szocialista munkaverseny­nek. 1958 óta a brigádok, majd később a kerületek pás közt is versenyre keltek, a tsz vezetősége pe­ri.g gondot fordít rá. hogy a legjobbakat anyagiakkal is jutalmazza. Kiss Bertalan' elnök szerint: elsődlegesen a szövetkezeten belül folyó ver­senymozgalom kiszélesítése adott alapot ahhoz, hogy a különböző szintű termelési versenyekben szövetkezetük mindig megállta a helyét és az idén is elnyerték a Ki­váló Szövetkezeti Gazdaság — megtisztelő kitüntetést. Természetesen itt is fő szem­pont most a nehéz körülmé­nyek között folyó betakarí­tás jó minőségben való el­végzése, de emellett nem fe­ledkeznek meg a más terüle­ten tett versenyvállalásokról sem. Nagyon jól alakul pél­dául az egy tehénre jutó fe- jési átlag, s remény van rá, hogy az ötéves terv végére előirányzott célkitűzéseiket a tejtermelésben túl is telje­sítik. Növekszik az egy tyúk­ra eső tojáshozam, illetve az egy kocára jutó malacszapo­rulat is. Mindez természete­sen a szövetkezet pénzgaz­dálkodásában, pénzügyi hely­zetén is meglátszik. A mezőkeresztesi negyed- százados múltra visz- szatekintő Aranykalász Termelőszövetkezet a megye egyik legnagyobb gazdasága, csaknem tizenegyezer hold földterülettel. A kerületekre osztott, két községet is ma­gába foglaló gazdaságban, a sokféle munka komplex ösz- szetartozása révén, ahol szin­te vállalatszerűén kapcsolód­nak egymáshoz az üzemegy­ségek, különösen nagy jelen­tősége van a szervezettség­nek. a körültekintő szervező munkának. Az egész évben folyó munkaversenyben ti­zennyolc szocialista brigád a fő lendítő erő és bár az idő­járás itt is nehezíti a mun­kát, remény van rá, hogy tervüket a várakozáson felül teljesítik. O. M. I 3 litván miniszter Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium meg­hívására hazánkban tartóz­kodó Romualdas Sakalaus- kas, a Litván Szövetségi Köztársaság építési minisz­tere néhány napot városunk­ban is eltöltött. Elutazása előtt Vincze Gézának, a BAÉV vezérigazgatójának társaságában elbeszélgettünk vele miskolci benyomásairól. Romualdas Sakalauskas már régi ismerősnek számít a magyar építészeti körökben: egy időben, mint a vilniusi házgyár főmérnöke, majd mint építési miniszter is gyakran fogadja hazájában a magyar szakembereket, akik a nagypaneles építés gyakorlati kérdéseit tanul­mányozzák náljuk. Jártak ott szakembereink a miskolci házgyártól, illetve a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalattól is. A szovjet— magyar műszaki-gazdasági együttműködés keretében, a tapasztalatcserék során a magyar szakemberek ip meg­győződtek arról, hogy napja­inkban a döntő szerepet a Építési Misiikül nagypaneles építkezés viszi, a nagytömegű lakásépítést onélkül nem tudnánk meg­valósítani. Ugyanakkor — mondotta — „diákjainktól” mi is tanultunk, különösen a lakások belső elrendezése, felszereltsége torén. Ami közös gond': az új la­kótelepek egyhangúsága. Ezen a litván építészek úgy segítenek, hogy meghagyni igyekeznek a természetes környezetet, elsősorban a fá­kat, tágas, levegős parkokat alakítanak ki. Változatossá­got igyekeznek teremteni az­zal is, hogy 5-—9 és 12 szin­tes hazakat építenek és azok homlokzatát különböző ele­mekkel díszítik. A miskolci házgyár megfiatalítása után remélhetőleg mihamarabb itt is megjelennek majd a vál­tozatosabb homlokzatú, bel­ső terükben is tágasabb épü­letek. A litván építési mi­niszter rövid miskolci tar­tózkodása során hasznos szakmai eszmecseréket foly­tatott megyénk nagy építő­ipari vállalata vezetőivel. összkomfortos „vándorló" házak gyártását kezdtek meg a Szovjetunióban — ezzel a szibériai lakatlan területeket meg­hódító geológusok, olajkutatók és építészek régi álma való­sult meg. A kelsz' iás lakásokhoz konyha, zuhanyozófülkc és ruhaszárító helj 'táj tartozik. A távoli északon folytatott vizsgálatok során kiderült, hogy' még 50—60 fokos hidegben is megfelelő hőmérséklet biztosítható a lakásokban. A rugós talpakon álló házak a járhatatlan utakon is könnyen „köz­lekednek”. 1 í I 1 j / Néhány napon belül érkezik az új gabona Felkészüli I a sgabonafehrásá vállalat Ezekben a napokban * me- gyeszerte teljes erővel meg­kezdődik az aratás. A terme­lőszövetkezetek és állami gaz­daságok 'a Gabonafelvásárló es Feldolgozó Vállalattal a korábban megkötött szerző­déseik értelmében az elkö­vetkező hetekben 14 ezer 126 vagon kenyérgabonát szállítanak be. Azaz, az ed­dig megkötött szerződések valóban ennyi kenyérgabona felvásárlásáról, s ezt kiegé­szítve további 278 vagon ta­karmánygabonáról és mint­egy 950 vagon sörárpáról szólnak. De mint Szabó Jó­zsef, a gabonaíelvásárló igaz­gatója elmondta, már több gazdaság jelezte, hogy az előzetes termésbecslések alapján több gabona eladá­sára szeretnének szerződést kötni, s ennek részükről semmi akadálya sincs. Hogyan készül fel a fel­vásárló vállalat e hatalmas mennyiségű gabona fogadá­sára? Ez évben megyeszerte 74 településen 166 átvevőhe­lyet jelöltek ki, ahol 208 át­vevő vonalon történik majd meg a termény átvétele. A helykijelölésekkel kapcsola­tos megállapodások néhány kivétellel már megtörténtek, s a hátralevő átvevőhelyek tárgyalásai még „-ért van­nak folyamatban, mert azok­ból a raktárakból jelenleg gabonakiszállítás folyik. A terményfelvásárló válla­latnak a megye területén 10 ezer 400 vagon befogadóké­pességű raktártere van. Ezt mintegy 3500 vagon befoga­dóképességű szükségraktár egészíti ki. ezen felül a ga­bonafelvásárló 1100 vagon­nyit ideiglenesen bérelt rak­tárba és 2500 vagonnyi gabo­nát pedig bértárolás formá­jában tud elhelyezni. A ka­pott tájékoztatás szerint a raktárak előkészítése nagy­részt befejeződött. A műszaki felkészülés megtörtént, kija­vították a különböző anyag- mozgató, rakodó- és szállító­gépeket. Július 15-ig pedig a kiürített és kitakarított rak­tárakból 8350 vagon befoga­dóképességű rakteret fertőt­lenítettek. A gabonafelvásárló válla­lat évek óta raktárgondok­kal küzd, hiszen a meglevő raktárterek egy része is el­avult, és nem felel meg a korszerű követelményeknek. Tulajdonképpen szerencsés körülmény, hogy ebben a hó­napban is a Borsod megyei raktárakból mintegy 800 va­gon mennyiségű kenyérgabo­na export szállítása van fo­lyamatban. Ennek mintegy 60 százalékát a raktárakból már el is szállították. Az eddig megkötött szer­ződések alapján két körzet­ben lesz a felvásárló válla­latnak terményelhelyezési gondja. A szerencsi és encsi körzetben lényegesen több gabona felvásárlására van szerződés, mint amennyit az azon a területen levő raktá­rakban el lehetne helyezni. A vállalat ezen úgy segít, hogy az export-szállítási kötele­zettségeket ezen a területen felvásárolt gabonából elégí­ti ki. A következő napokban a gabonafelvásárló vállalat mintegy 1200 dolgozója kez­di majd meg a gabona fel­vásárlását, amely tulajdon­képpen a munkanapokon a) világosodástól egészen a sö- ■ tétedésig, ünnepnapokon pe­dig az igényeknek megfele­lően történik. Mint a gabonafelvásárló vállalat igazgatója elmondta, eddig csak minimális meny- j nviséget szállítottak be az idei termésből, így a termény minőségével kapcsolatban adatok még nem állnak ren­delkezésre. A kedvezőtlen időjárás miatt viszont nagyon fontos, hogy valamennyi szö­vetkezet és gazdaság a nagy­fokú gyomosodás miatt a tisztító és szárító kapacitá­sát használja ki, hogy az át­adott gabona megfelelő mi­nőségű legyen. , A kapott tájékoztatás sze­rint a miskolci István-ma- lom telephelyén ez évben mintegy 450 vagon termény átvételére kerül majd sor, s ezzel a gabonával végzik majd el ez év végén a meg­épülő kétezer vagonos ter­ménytároló próbaterhelését. Mint Szabó József igazgató el­mondta, ez évben ugyan még nem számolhatnak a felvá­sárlásban a kétezer vagonos terménytárolóra, de az építés már befejeződött, s a tech­nológiai szerelést, illetve a járulékos munkákat is ez év végéig az építők befejezik, így december végén nem lesz akadálya az új létesítmény próbaterhelésének. H. G. Kétkarikás Az események átélőinek mindig nagy élményt nyújt az egykori filmhíradók újra- • vetítése. Ülünk a Borsodi Vegyikombinát művelődési házának hüs vetítőtermében, cs cgy-egy filmkockán ma­gunkat is megpillantva rá­csodálkozunk a vászonra. A gyártörténeti összeállítás rit­ka becsű ipartörténeti doku­mentummá érlelődik. Hogy is volt csak? A mai nitrogén- műtrágvagyár helyén kuko­ricás állt. Előtte éppen fel­hőszakadás pásztázta végig, amikor a kitűzők munkához kezdtek. Megörökítette a film: esőkabátos, gumicsizmás fér­fiak csúszkáltak a sárban, a lovak erőlködve vontatták a földdel megrakott kordét. Honnan jöttek a gyárépitők? Az ország minden vidékéről, több mint háromszáz telepü­lésről, községből. S voltak itt — ez is a gyártörténethez tartozik — „csíkosak” is, akik jó! őrzött barakkokban lak­tak ... Vakolókanál, puíajka Mai szemmel nézve, az emberben tisztelet ebred az egykori építők iránt. Hogy is épült ez a gyár? Nehezen, nagy erőfeszítéssel! A mos­tani építötechnika. ami in­kább szerelőtevékenységet jelent, forradalmi utódja elődjének, amikor a kőmű­vesek felszerelése a vakoló­kanál, a simító, a függőón, a kalapács, a vízszintező és a vakolóléc volt. Védőruhá­zatuk pedig a pufajka. Mind­ez most — emléket, tisztele­tet állítva az építőknek — ott áll egy vitrinben, a gyár mellé épitelt új város hely­történeti kiállításán. Azok­nak az építőknek állít em­léket, akik a dokumentum­filmben sapkájukat dobálva örvendeznek, lelkesednek, amikor 1955. augusztus 20-án az első. műtrágyával megra­kott szerelvény kigördült a műtrágyagyár iparvágányá­ról. Lehetetlen nem gondolni rá, mennyit változott azóta is a világ! Még az emberek öltözéke is más ma, mint ak­kor volt. S mennyit változott azóta ez a gyár: tulajdon­képpen amióta először meg­épült, azóta is folyton épül... A Borsod megyében építendő nitrogénműtrégyagyár létesí­tését a kormány 1949-ben határozta el. A háborús ká­rok helyreállítása és az ipari termelés megindítása után kulcskérdéssé vált a vegyipar, ezen belül is a műtrágya- termelés nagyarányú fejlesz­tése. Ezért úgy döntöttek, hogy a borsodi szénmedencé­ben, Sajókazinc, Barcika és Berentc térségében a szén komplex hasznosítására al­kalmas kombinátot kell lét­rehozni. Egységei a szénosz­tályozómű, az erőmű, a kokszolómű, a nitrogénmű és egy bányagépjavító üzem. Ebben a koncepcióban in­dult meg akkor az ország legnagyobb ipari beruházása, amely a kokszolómű és nit­rogénmű révén a felszabadu­lás után a legkiemelkedőbb vegyipari gyárépítkezés volt. Azt azonban kevesebben tudják, pedig ez is ipartörté­neti tény, hogy 1928-ban, a inai BVK területén már dol­gozott egy kis vegyészeti üzem. Alapítója Kandó Kál­mán, a világhírű magyar mérnök volt, aki a fejlett európai vegyi gyárakkal egy ^időben ismerte fel a szén ve­gyi feldolgozásának nemzet- gazdasági jelentőségét. Kez­deményezését azonban a kül­földi konszernek megbuktat­ták és a borsodi szén kémiai hasznosításának gondolata csak harminc évvel később került ismét előtérbe. Folyamatos építkezés Mondtuk: ez a gyár fel­épült és építése mégsem fejeződött be. Így igaz. Hi­szen, miközben a BVK-ban megindult a folyamatos mű­trágyatermelés. a mezőgazda­ság kemizálása máris annak fokozását kívánta. A kor­mány 1959-es döntése sze­rint: a BVK kapacitását kell növelni a földgáznak szinté­zisgáz előállítására való fel- használásával. Ugyanakkor egy másik fontos kormány­zati döntés is napvilágot lá­tott. miszerint PVC-gyár épí­tését határozták el. s így épült meg megyénkben az ország első, hőre lágyuló mű­anyagot előállító gyára. 1962- ben pedig a Gazdasági Bi­zottság már a pvc-termelés ötszörös növelésére hozott határozatot. Peregnek a filmkockák, a gyártörténet megannyi fontos részlete: a kaprolaktám tizem építése, felavatása; a PVC- gyár bővítése, újabb és újabb üzemek termelésének megindulása. Állandó fej­lesztése során a BVK tele­pei ma hatszáz méter sze­lességben 3 és fél kilométe­res területet foglalnak el, kapcsolatai pedig a tanul­mányutak, gépvásárlások, az export és import révén az egész világgal vannak. Ala­pításának 25. éves évfordu­lóján elmondhatjuk: a Bor­sodi Vegyikombinát kétka­rikás emblémájához sehol nem kell magyarázat, min­denütt tudják, mit jelenL Mai szemmel — a jövő Mi, borsodiak egy felöl szerencsések vagyunk, mert az országos ipartelepítési, fejlesztési terviekből nagy rész esik ránk, ezek meg­valósításaként új arculatot ölt a borsodi táj. Kazinc­barcika alapításának 20. év­fordulójára az ország más vidékeiről is sokan érkeztek. Közöttük olyanok is, akik a „puíajkás korszak” szerep­lői voltak, Közülük kettővel bejártam a várost és a kom­binátot. Talán elég, ha annyit mondunk, nem hit­tek a szemüknek. S a gyár­történeti dokumentumfilm vetítésekor, amikor egy-egy kockában magukra ismer­tek, így kiáltottak fel: „jé, hát ennyire megváltoz­tunk!...” Mai szemmel nézve szinte alig ismertük meg régi önmagunkat és mai szemmel nézve talán nem is látjuk még minden­ben pontosan holnapi való­ságunkat. Az alapkőletétel megün­neplésének 25. évfordulója itt egy küzdelmes korszak lezárását és egy új korszak nyitányát is jelentette. Al­kalmasabb. szebb időpontot nem is találhattak volna a következő alapkő letételére: az olefin-program keretében épül az új PVC-gyár, amely világszínvonalú technológiá­val évi 150 ezer tonna ter­méket állít elő abból az eti­lénből. melyet csővezetéken szállítanak át a testvérgyár­ból, testvérvárosból. Lenin- városból Kazincbarcikára Negyedszázaddal ezelőtt, amikor egy meleg júliusi napon az elsó alapkövet le­tették. történ p>»m írásba is kezdtek a pufajkás, malteros kanalat markoló emberek. A maiak, akik gépeket ve­zényelnek. finom, érzékeny műszereket figyelnek — folytatják. Onodvári Miklós Verseny - egész évben ] i

Next

/
Oldalképek
Tartalom