Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

ESZAK-MAGYARGRSZAG 4 1974. július 21., Tasórnap A Y YI i\ Yv _/v 1. TOKAJI TÁBOR Tftlíli ismét — immár 1 '' “ í huszonegyedszer — vendégül látja nyári művész­telepén a képzőművészeket és az ország képzőművészeti szakköreinek legtehetsége­sebb tagjait. Az első turnus­ban, amely június 30-tól jú­lius 17-ig tartózkodott a nagyközségben, 50 művész­tanár vett részt, döntő több­ségben olyanok, akik már nem először jöttek el két hétre művésztársakkal talál­kozni, egymás munkáját job­ban megismerni, segíteni, meríteni Tokaj szelleméből. Itt volt többek között Mikii Ferenc, Heil Ferenc, Dér Ist­ván, Dékány Mihály, Agárdi Károly, Szerdahelyi Sándor, Kalmár Sándorné, Sebestyén Ágnes és sok más régi-régi visszatérő, többségben szak­köröket vezető művésztanár és egyéb képzőművész. S ott volt a borsodi fiatalok közül például a kazincbarcikai Me- zey István, aki korábban még a másik turnus tagjaként járt Tokajban. A második turnus tagjai július 19-től augusztus 1-ig vesznek részt a telep életé­ben. Az ő létszámuk már a duplája az előbbinek, kere­ken százan élnek a telep cél­jaira szolgáló kollégiumban, vesznek részt a közös mun­kában. A kedvezőtlen időjá­rás, legalábbis látogatásunk­kor, megváltoztatta az ilyen­kor megszokott tokaji utca­képet. Máskor a hangulatos település utcáin mindenütt rajzoló, festegető művészek, szakköri tagok voltak, ők né­pesítették be a Tisza partját is. Most több a belső mun­ka, az utcákat a hegyről le­mosott vastag földréteg ta­karja; a Tisza partján az ár­víz nyomai. A telep élete a második turnusnál is válto­zatos, ' mozgalmas, program­gazdag. A résztvevők érkezé­se után Bánszki Pál művé­szettörténész, a telep vezető­je, valamint Karsai Zsíg- mond, a helyettese szétosz­tották a tagokat csoportok­ba, korrigáló művésztanárok vezetése alá, s a munka azonnal megkezdődött. Dél­után már folyt a krokizás, de bizony be kellett fűteni a termet, hiszen a modell két órán keresztül állt vagy ült a pódiumon, 5—10 percekre mozdulatlanságba dermedve. A legvegyesebb korosztá­lyokból tevődik a most To­kádban tartózkodó turnus tagsága. Nyugdíjas korúak- tól visszafelé, középiskolá­sokig. Négy fiatal fiú most vesz először részt a tokaji telep életében. Budapestről jötték mind a négyen. Kom- lódi István szerkezetlakatos korábban Pécsett élt és ott vett részt szakköri munká­ban, ott hallott Tokajról, az­ért jött ide. Lőrincz Péter gimnáziumi tanuló és Mol­nár János műszerész egy szakkörbe járnak a főváros­ban; ugyancsak szakköri tag Palkovics Gábor orvostan­hallgató is. Mindnyájan a szakkörükben ismerték meg a tokaji művésztelep hírét, s azért jöttek ide. Még most ismerkednek a környékkel és a teleppel. megyéből 28—30 szakköri tag jött el a különböző körökből. Nagy számban vannak a di­ósgyőri vasasok közül. Mező- fi Tibor, a Lenin Kohászati Művek mintaasztalosa immár tizenötödször jött el a tokaji táborba. Mit ad neki a to­kaji telep? — Olyasmit, amit Miskolc nem, vagy nehezen adhat meg — válaszolja. — Alko­tási lehetőséget. Korábban főiskolai tanárok, Xantus Gyula, Tamás Ervin, más is­mert művészek, korrektori segítségét. Szakmai előadáso­kat, vitalehetőségeket, orszá­gos kitekintést. — S mutatja az első napon készített, im- presszionisztikus benyomáso­Borsod Mczőfi Tibor (balról) munkáját értékeli Karsai Zsigmond Szorgalmasan krokiznak a telep lakói Fotó: Laczó József kát tükröző, gazdag vázlata­it. Leleszi Anna néhány hete érettségizett Budapesten. O is először jár Tokajban, elő­ször jár művésztelepen: — A képzőművészeti főis­kolára jelentkeztem, de saj­nos nem sikerült most be­jutnom. Ruhaipari szakkö­zépiskolában érettségiztem, néhány hét múlva a szak­mámban fogok dolgozni. Bu­dapesten, az I. kerület egyik szakkörébe járok, ott hallot­tam a telepről, azért- jöttem ide, s azt hiszem jól fogom itt érezni, magam, hasznom­ra lesz az itteni tapasztalat, a munkában, és ha bejutok a főiskolára, ott is. A Tisza és Bodrog találko­zása, meg a hegyvidék és Alföld nyújtotta természeti adottságok, a művészi-baráti együttlét, az alkotási lehető­ségek mellett mindkét tur­nusban több szakmai előadás is szerepel, valamint képző­művészeti filmek vetítése. Az első turnusban az alkotóké­pesség fejlesztése, a bábter­vek, a magyar népi gyer­mekjátékok, az illúziók és információk a művészetben, az orosz—szovjet avantgárd, Tóth Menyhért festőművész bemutatása, napjaink építő- művészeti törekvései, vala­min); egy szovjet művészet- történész, German Kasginov előadásában Rodcsenko vol­tak az első turnus témái. Ezekből kitűnően kitekintés nyílt a társművészetekre is. Hasonlóan építették fel a második turnus előadási prog­ramját, amelyben a művé­szet és megismerés, a kör­nyezet, az ember és a tár­gyak kapcsolata, a legújabb törekvések a kortársi képző- művészetben, a képzőművé­szeti hatások a filmművé­szetben, Weöres Sándor ver­sének vizuális képe, a népi ábrázolásmód kifejezési esz­köze, valamint a népi kép­zőművészet és a mai művé­szet kapcsolata szerepelnek előadási, illetve vitatéma­ként. i A mű vészi eJep ais,™^ légiumban nyert elhelyezést. Ugyanitt szokott lenni az írótábor és a sporttábor is. Tekintettel erre a nagyará­nyú vonzásra, az otthont adó kollégium felújításra szorul, berendezése bizony már mél­tatlan a nyári hírnévhez. Tudjuk, szűkösek a keretek, négy helyiségben sikerült csak korszerűsíteni a beren­dezést, de a telep rangja megkívánná a továbblépést. Esetleg felsőbb szervi támo­gatással is. Tokajban összetorlódtak a művészeti jellegű események, rendezvények. A nyári mü- vésztelep második turnusá­val egyidőben a SZOVOSZ- iskolában a középiskolai kép­zőművészeti tábor és az ifjú népművészek tábora műkö­dik. Egyenként 50—50 részt­vevővel, tehát a művésztele­piekkel együtt kétszázan dol­goznak most művésztelepi jelleggel Tokajban. Dér Ist­ván szegedi festőművész ki- j állítása pedig ma, vasárnap délután nyílik meg a Hely- történeti Múzeumban. Benedek Miklós In memóriám Ernest Hemingway MILYEN IS VOLT He­mingway, az ember? E kér­dés megválaszolásához nem kell vastag lexikonokat fel­ütni, tanulmányozni. Azok mind mesterkélt, vagy szá­raz tárgyilagossággal csu­pán néhány adatot közöl­nek. Ha valaki a kérdésre ' választ akar kapni, a leg­jobb ha valamelyik regé­nyét emeli le a polcról. Azt olvassa el és közelebb jut a rejtvény megfejtésé­hez, mint száz ismertetés átböngészésével. Hemingway minden regé­nyében, novellájában ön­magát, az átélt élmények, a szenvedélyek, a küzdel­mek hősét adja. Sohasem szakad el a valóságtól. Csak azt tudja igazán megírni, hitelesen, élvezetesen tálal­ni, ami egyszer megtörtént vele. Milyenek hát a hősei? Nick Adams — vaksin tapogatózva nekirugaszko­dott, megnézni közelről az életet. Bebarangolta a Sziklás-hegység kanyonjait, végigballagolt a Nagy Két­szívű folyó pisztrángoktól dús medre mellett, elunta szerelmét, Hortons Bay meghalt öblében, fölka­paszkodott robogó tehervo­natok bakterfülkéjébe, hogy minél messzebbre repítse őt az élet. Szárnyra kelt, hogy meg­birkózhasson az ellenséggel a háborúban. Frederick Henry hadnagy — hittel, lelkesedve indult ölni vagy halni, minden megfontolás nélkül, a háború, a hősies­ség aranyló dicsőségétől hajtva, hogy belássa: így nem lehet élni! Különbekét köt saját magával, megun­dorodva a lövészárkok egy­hangú, véres valóságától. Dezertál, hogy szerelmével végre boldog lehessen. De a háború kínja elől nem menekülhet. Nem ő, hanem a kedves, a szerelem pusz­tul el. Túlélték. Életben marad­tak, de holtak. Látták a háborút, szagolták a hal­dokló test rothadását, élték a félelmet. Ezeket nem le­het elfelejteni, nem lehet józanul elviselni. Inni kell! Jake Barnes — a Fiesta édes-keserű Harlekinja. Az, aki elvesztette önmagát a háborúban, aki elveszett Amerika számára. Az „el­veszett nemzedék” képvise­lője. AZ ÉLET CSORDOGÁL tovább. Nem lehet, hogy a fásultság mocsara lehúzza az írót. Eszmélve a kábult- ságból fölismeri, utat kell törni a haladásnak. Robert Jordan — a spanyol pol­gárháború önkéntese, az a Hemingway, aki kiállt nem­csak egy nemzet, de az Em­ber igaza mellett is. A halállal már egyszer szembe állt Henry hadnagy. Csak akkor a fiatalság lá­zas vágya, a harc roman­tikája, félig az öntudatlan­ság csábította az arcvonal­ba. De a II. világháborúba indulást már nem a kama- szos vagányság inspirálja, hanem a fasizmust gyűlö­lő, az embert szerető szív, tudat. Richard Cantwell ez­redes — öreg, megfáradt frontharcos, nagyszerű ka­tona. G a győztes, a győző. Utoljára szerelmes. Talán Renátába, talán a fiatalság­ba, talán önmagába, talán az életbe. Búcsúzóul, mi­előtt meghalna. De nem hal meg. Él, csak új alakot öltött és végér­vényesen megöregedett. Uj Hemingway-hős lép a szín­padra, mielőtt végképpen lehullana a függöny. Az utolsó, a legnagyobb, a leg­szebb, a leghemingwayibb! Santiago, az öreg halász — az öreg, akit valamikor, if­júsága delén El Campeon- nak, bajnoknak hívtak. Most ez a bajnok, aki már elvesztette akkori nimbu- ,szát, esténként viskója előtt ülve olvassa a baseball- tudósításokat, éjszaka letűnt fiatalsága fürtös oroszlán­járól álmodik. Utolsó nyolcr vannégy napja kudarc, si­kertelenség, amely megtöri az almok csalóka, egységes ívét. De sejteni lehet a nyolcvanötödik napon, San- tiagoval, Hemingway-vel ij történni'fog valami., HEMINGWAY MÜVEI­NEK figurái messzi hangzó­an kiáltják örökérvényű igazságként az öreg halász tanulságát: „Az ember nem arra született, hogy legyőz- ; zék — az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha”. 1961. július 2-án, 62 évés korában az Idaho állambe­li Ketchumban önkezével vetett véget életének, az amerikai irodalom nagy „öregje”, Ernest Heming­way. Hogy milyen fiatal és milyen öreg volt egyszerre, arra csak akkor döbben rá az ember, amikor a két kacskaringózó számot ráír­ja a papírra. Ma lenne 75 éves __ F ECSKE CSABA Utazás Nem hazafele, mégis: otthon; hazám húsába víig ez is, ez a keréknyom. Nézem az ismerős tájban a vetést: hogy liheg, hogy izzad habzsolva fényt. integet a fűz kacagva, — rokon, itt zöldell őszig a honi dombokon. S ott, azt a tanyát is üsmerem rég — őrei lombegyenruhás, konok jegenyék. Városok, faluk nevét kéne sorolnom, ahol járíam én: — s mindenütt, otthon. Operett a barlanqban A Borsod Tourist Idegen- forgalmi Hivatal a hagyomá­nyokhoz híven évről évre gazdag és tartalmas kulturá­lis programot nyújt az Agg­telekre látogató turistáknak, kirándulóknak és művészet- barátoknak. Nemcsak a ter­mészetkedvelők keresik fel a világhírű aggteleki cseppkő­barlangot, hanem azok is, akik egy-egy magas színvo­nalú művészi élményt nyúj­tó hangversenyre, koncertre, vagy vidám zenés estére ér­keznek a festői környezetbe. A Magyar Televízióban már évek óta nagy népsze­rűségnek örvend Rátonyi Ró­bert érdemes művész „Ez is operett, az is operett” című műsora, amely nemcsak a hazai, hanem a külföldi ope­rett- és musical-szerzők mü­veit mutatja be a közönség­nek. Július 28-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a termé­szet és a könnyű műfaj ked­velői Aggteleken, a Baradla cseppkőbarlang hangverseny­termében élőben” kaphat­nak ízelítőt Rátonyi nép­szerű műsorából, amelyben Zentay Anna, Németh Mari­ka, Lehoczky Zsuzsa, Né­meth Sándor, Marik Péter, a Fővárosi Operettszínház mű­vészei, valamint az operett ritmuszenekara lépnek fel. Klasszikus és modern ope­rettek, musicalek szerepelnek a sok tánccal és tréfával „fű­szerezett” műsorban. A Borsod Tourist Idegen- forgalmi Hivatal, a nagy ér­deklődésre való tekintettel már megkezdte a jegyek áru­sítását Miskolcon, a hivatal irodájában, Aggteleken, a barlang bejárata előtt, vala­mint az utazási irodákban. A vonattal érkezők részére Aggtelek állomástól biztosít­ják az autóbusz-csatlakozást is. Bizonyára kellemes, mű­vészi élményekkel távoznak majd az Aggtelekre látoga­tók az operettszínház művé­szeinek vendégjátékáról. TANULMÁNY Lcnkey Zoltán munkája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom