Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 17., szerda Kórusfesztivál és kiállítások „Debrecen dicsérete ” Krónikás jegyzetek a szomszéd megye székvárosából „Debrecen! Debrecen! Oly sok viszályt kiállott nemze­tünknek meghódithatatlin vára te va'áí... így kezdő­dik Sárai Tibor zeneszerző­nek a felszabadulása har­mincadik évfordulójára ké­szülő Debrecent köszöntő új kórusműve, a Debrecen di­csérete cimű, nagyszabású kompozíció, amelyet szomba­ton este a Bartók Béla VI. nemzetközi kórusfesztivál zá­róünnepségén mutattak be ősbemutató előadásban az Arany Bika Szálló kon­certtermében, az egyhetes da­losünnep utolsó akkordjaként. Kortársi kórusművek Július 8-án nyílt meg a hatnapos fesztivál Debrecen­ben. A hatodik alkalommal megrendezett nemzetközi fesztivált dr. Garamvölgyi József kulturális miniszter- helyettes nyitotta meg a nagy számban megjelent hazai és külföldi érdeklődő előtt. A debreceni Arany Bika Szálló egész héten pezsgő nemzetközi élet szín­helye volt. Eljöttek a talál­kozóra sok európai ország kórusai, énekesei, a kórus­mozgalom ismert szaktekin­télyei, s természetesen igen nagy számban képviseltették magukat a hazaiak. Az ün­nepi megnyitáskor a debre­ceni Maróthi György Kórus, a helyi MÁV Filharmonikus Zenekar, valamint több ope­raénekes bemutatásába!! Kodály Székelyfonója hang­zott el, majd négy napon át a modern hazai és európai kórusművek bemutatóinak lehettek élvezői a részvevők. Holland, szovjet, csehszlo­vák, NDK-beli, dán, román kórusok adtak ízelítőt fel­készültségükből és Európa országai korszerű kórusmű­vészeti törekvéseiből, új, modern kórusirodalmából. Természetesen a külföldi együttesek között magyar kórusok is pódiumra léptek (sajnos, szűkebb pátriánk képviselőivel nem találkoz­hattunk itt!), sőt a negye­dik esten kizárólag magyar szerzők — Károlyi Pál, Balázs Árpád, Petrovics Emil, Kocsár Miklós, Fehér András — új szerzeményei szerepeltek a műsorban. A kórusfesztiválhoz kap­csolódva megrendezték a magyar énekkarok országos minősítő hangversenyét há­rom napon keresztül, a ha­zai és külföldi kórusok kö­zül több pedig koncertet adott részben a város több pontján, részben iparüzemek művelődési , házában, rész­ben Hajdú megye más tele­pülésein. Csütörtökön és szombaton Balázs Árpád, illetve Petrovics Emil talál­kozott a zenekedvelőkkel. Három nagyobb szakmai ta­nácskozást is tartottak, a ze­neszerzők pedig dedikálták műveiket. Közvetlenül kap­csolódott a fesztiválhoz két kiállítás, amelyet a koncert­terem előcsarnokában ren­deztek: az egyiken a Zene­műkiadó Vállalat mutatta be a magyar zeneszerzők mü­veit, a másik fényképek, egyéb dokumentumok felso­rakoztatásával érzékeltette a magyar kórusmozgalom száz­évi fejlődését. Különösen ez utóbbi tárlat volt igen fi­gyelemre méltó, s gazdagított sok új ismerettel, adalékkal. A szombat esti záróün­nepségen Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, a nemzetközi zsűri elnöke ér­tékelte a fesztivált, majd Szűcs Gábor, a városi ta­nács elnökhelyettese adta át a díjakat. Diplomát atallinni akadémia női kara, a brnói akadémia kórusa, valamint a wernigerodei (NDK) ifjúsági rádió kórusa kapott. Kiad­tak több személyi díjat és társadalmi elismerést is. Ezt követően hangzott el a be­vezetőben említett kórusmű, a Debrecen dicsérete. Népi szobrászat, 1974 A Népművelési Intézet, a Fiatalok Népművészeti Stú­diója, a városi és megyei művelődési központ közös rendezésében került a kö­zönség elé a Népi szobrászat, 1974 című tárlaton negyven- három alkotó százhúsz mű­ve. Többségben fából, kisebb részben kjíből készült szob­rok, cserép-, kerámiamun­kák láthatók a teremben. A tárlat országos jellegű, a ki­állítók között négy borsodit — Bortnyák Istvánná (Tor­nyosnémeti), Eper Sándor (Mezőkövesd), Gaál János (Arló), és Homonnai György (Sárospatak) — találtunk. A nagyszámú kiállítási darab nagyon vegyes képet mutat. A téma többségben a paraszti élethez kapcsoló­dik, meg természetesen a pásztorkodáshoz. A szinte szekercével faragott ember­alaktól a finoman kimunkált, csiszolt, sőt fényezett fáig, a papírmassétól a terrakottáig sokféle törekvés fellelhető. Az önmaga kedvére faragó, szobrászkodó ember naiv művészete találkozik e tárla­ton a művészi rafináltság- gal, a népművészet az ál­naivitással. Egymás mellett áll a még szinte befejezet­len hatását keltő, a paraszti élet egy jellegzetes mozza­natát jól érzékeltető munka, meg az olyanfajta megfogal­mazású darab, amelyről azt hihetnénk, műkereskedésből került ide, cizellált aprólé­kosság, és erős absztrakció (például Kiing József Bika című munkájánál) .váltja egymást. A katalógus szerint a „je­lenleg számon tartott népi szobrászat a népművészet és a naiv művészet határesete gyanánt ebben a században alakult ki, egyelőre bonta- kozóban látszik." Ez a tárlat erősen ezt a bontakozást tükrözi. Nyári tárlat Kiemelkedő eseménye Debrecen nyári heteinek a : IV. debreceni országos tár- ' lat. A Kossuth Lajos Tudo-s mányegyelem aulája kivá­lóan alkalmas tárlat rende­zésére, ami a megvilágítást illeti, kevéssé alkalmas vi­szont a nagy tömegek von­zására, mivel a város forgal­mából kiesik, ha pedig az egyetem környékén egyetlen plakát sem hívja fel rá a figyelmet, bizony elkerülik a látogatók. Debrecenben még nincsen nagy hagyománya az orszá­gos tárlatnak. Az idei a ne­gyedik. A rendező szervek — a városi tanács, a Kiállí- , tási Intézmények, továbbá ] társrendezőként a megyei ta- ‘ nács, a Művészeti Alap, a Hajdú megyei SZMT, a Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete — két témakör­ben hirdették meg a tárla­tot. Táblakép 74’, illetve Üj Debrecen születik volt a két téma. A beküldött anyagból a zsűri hatvannyolc művész mintegy százhúsz táblaképét és tizennégy szobrász kis­plasztikáját, illetve éremmű­vét fogadta el. Bernáth Aurél, Czóbel j Béla, Bálint Endre, Bér Ru- I dolf művei is fellelhetők a színes anyagban, a nálunk is gyakrabban szereplők közül Blaskó János, Berki Viola, Hézső Ferenc, Kurucz D. István, Koszta Rozália, Orosz János, Somos Miklós és a szobrászként is jelentkező Tenk lAszló nevét jegyeztük fel. A grafika teljes egészé­ben hiányzik a tárlatról. Kondor Béla emlékét fest­mény és érem egyaránt idézi A tárlat anyaga egyenetlen, s az újjászülető Debrecent a legnagyobb jó szándékkal sem lehet felfedezni az alkotáso­kon. Ha nem is a felhívás­nak megfelelően, nem a vá­ros felszabadulását idéző jel­leggel, de igen sokrétűen ad képet ez a tárlat mai festé­szetünkről. Néhány figyel­met érdemlő alkotás, s nagy mester munkái mellett akad gondolatszegénység, forma- játék is. Ugyanakkor erénye, hogy a helyi és környékbeli alkotókon kívül az ország más részein élőket is meg tudta mozgatni a tárlat, amely így nemcsak nevében, hanem valóságban is orszá­gos — fogyatékosságaival és pozitívumaival együtt. Benedek Miklós Mezey István rajza A laskcnli fesztivál választékából A Taskentben megrende­zett filmfesztiválon látott, művekből a magyar delegá­ció négyet — egy japánt, egy argentint, egy tuniszit és egy szenegálit — vett át magyar- országi bemutatásra. A japánok filmjének címe Mi a szerelem? Európai hang­zású beat a zenéje, ifjúsági témájú vígjáték. Az argentin film hőse egy népi tehetség, aki bányászból lesz híres énekes, s mert dalainak töl­tése nem tetszik a jobboldal­nak, egy koncertje után meg­ölik. A film címe: Amikor az énekes elhallgat. Egy családi tragédiát mutat be A kiáltás című tuniszi film. A törté­net középpontjában egy anya áll, akinek egyik lányát meg­erőszakolják, a másik pedig megőrül. Végül átvették A bronz karperec című szene­gáli filmet, amely egy város­ba került falusi fiú rossz út­ra tévedéséről szól. Napközis óvodák A Fejér megyei Tanács a megye két városán kívül el­sősorban a kisközségekben segíti elő a gyermekintéz­mények építését. Még az idén 15 községben épül új, napközis óvoda, a csaknem 22 millió forintos községi beruházáshoz a Fejér me­gyei Tanács nyolcmillió fo­rint támogatóst nyújt. Az új községi óvodákban ösz- szesen 850 gyermek kap he­lyet, további ötmillió forin­tot fordít a tanács az idén a népesedéspolitikai tanács­adó hálózat kiépítésére és a szülészeti osztályok bővíté­sére. VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! AJANL1AK FEL MEGVÉTELRE felesleges új. használt vagy üzemképtelen VILLANYMOTORJAIKAT a MAGÉVNEK Miskolc, Kőris Kálmán utca 16. Telefon: 38-140 Telex: 62-411 VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETE"! A1ANLJAK FEL MEGVÉTELRE felesleges i^gHNWr'. SZERELVÉNY-, GOLYOSCSAPAGY-, ELEKTRÓDA-, VAS-, SZÍNESFÉM-, GUMI- és MŰANYAG KÉSZLETEIKET a MAGÉVNEK Miskolc, Petőfi tér 4. Telefon: 37-592 Telex: 62-411 np ff Ff 1 r I imodes két tételben 1. Megcsappanó érdeklődés Az újságárus, akinél rendszeresen vásárolok szá­monként egy csomó heti­lapot és folyóiratot ma­gamnak és családomnak, említi, hogy megcsappant az érdeklődés a „regény- újság”, a Rakéta iránt. Márciusban, amikor ez a hetilap megindult, az első két-három számból alig- alig tudott juttatni még a régi „törzsvendégeinek” is. Azután a példányszá­mút megemelték, ő is töb­bet kap belőle, de most már „van” mindig ... Meg­csappant iránta az érdek­lődés, „nem kapkodják úgy, mint eleinte” ... — Tűnődésre késztető jelenség. Mi lehet a ke-1 resiet visszaesésének oka? Hiszen a legrangosabb ma­gyar könyvkiadók — az Európa, a Gondolat, a Magvető, a Móra, a Szép-« irodalmi — szerkesztő bi­zottsága állíttatja össze... És jól is szerkesztik: vál­tozatosan, könnyedebb és „fajsúlyosabb”, de mindig „olvasmányos" írásokból... Képanyag, sőt, képregé­nyek is találhatók az egyes számokban, „sztárfotók” is, kitűnő színművészeink em­lékezetes filmszerepeiből. A Rakéta vásárlói kereszt­rejtvényt is kapnak, mely­nek megfejtői között min­den héten húsz 50 Ft-os könyvutalványt sorsolnak ki... Alighanem az játszik itt közre, hogy az első szá­mok után kiderült: ez a „regényújság” nem csak és nem is elsősorban folyta­tásos regényeket — és ki­vált, nem csupán bűnügyie­ket, „izgalmasakat”, eroti- kusokat és fantasztikusokat •— bocsát közre hétről hét­re, hanem: elbeszéléseket, apróságokat is, és mindig nemes anyagot, művészi rangút a legtöbb oldalon... A bekalauzoló „engedmé­nyek” is legalább A. Co­nan Doyle és Agatha Christie szintjén mozog­nak. De, ha csupán az el­ső két júliusi számot né­zem, Turgenyev, Mc^-icz Zsigmond, Tamási Árun, Karinthy Frigyes, Koszto­lányi Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, Móra Ferenc a szerzők!... — Bizakodó vagyok. Hi­szem, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlyát a Ra­kéta — könyvkiadóinknak ez a csakis méltatható és áldozatos vállalkozása — előbb-utóbb kialakítja és megőrzi... 2. Élőszó és önállóság Néhány hete hírül vet­tem, hogy a Kossuth Könyvkiadónál Szónokok és előadók kézikönyve címmel új könyvecske je­lent meg. A Népszabadság is tudósít Most jelent meg rovatában ilyesmiről, az Élet és Irodalom is fel­sorolja A hét könyvei-t, így értesültem róla. Vaká­ciózó kisfiam nyakába szedte a várost. Sehol sem tudott példányt szerzeni belőle, még a Pártoktatási Igazgatóság könyvtárában és a Kossuth Könyvkiadó ugyanott működő megyei irodájában és raktárában is azt mondták neki: „el­fogyott” ... — Ügy látszik, hatalmas az igény az élőszó, az ön­álló gondolkodást megjele­nítő élőszó erejét és fegy­verét ismertető, oktató könyvecske iránt. Az iránt, hogy értelmesen, szépen, hatékonyan és meggyő­zően, magyarosan és ter­mészetesen tudjunk beszél­ni a társadalmi élet fóru­main, a közéletben. Az iránt, hogy gondolatainkat logikusan és formásán kö­zöljük. És — természete­sen — önállóan is ... Magam máig hálás va­gyok kisdiákkorom öreg történelemtanárának, aki gyerekként megszokatta velünk a fellépés és az önálló előadás bátorságát és gyakorlatát. Mert az osztállyal szembeállva, a tanári asztal mellett kel­lett nála felelnünk, és csakis „saját szavainkkal”. Aki „bemagolta” és szó­ról szóra „felmondta” a tankönyv szövegét, azt a mi öreg tanárunk a leg- megbocsáthatatlanabb bűn­ben leledzőnek és — „elég­telennek” minősítette, mondván: „Fiam, addig nem állok szóba veled, amíg csak a leckét tanu­lod meg, de nem tudsz vi­lágosan, szabatosan, ma­gyarosan beszélői, és nem tudod a lényeget saját sza­vaiddal, önállóan elmon­dani!" ... — Persze, hogy rossz és bakafántos volt a régi is­kola, osztály-jellegéről nem is beszélve... De voltak haladó, nagy egyéniségű, jó tanítók, tanárok akkor is... — Az én öreg törté­nelemtanárom ilyen volt. Most látom igazán ... Gyárfás Imre A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz — HEGESZTŐ SZAKMUNKASOKAT kazincbarcikai munkahelyre. Kazincbarcika, Magyar-r—Szovjet Barátság tér 3. Továbbá felvesz: — FESTÖ-MÄZOLÖ és — SZIGETELŐ (nedvesség elleni) szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Magyar—Szovjet Barátság tér 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom