Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-05 / 284. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. dec. 5., szerda A HARMADIK ÓRA Egészen megszokottá vált már az utóbbi időben, hogy egy-egy iskolai ünnepségen az első tíz perc elmúltával egymás után „dőlnek ki” a diákok a sorból. Kezdetben azzal magyaráztuk, hogy a figyelmeztetés ellenére sem reggeliztek odahaza, így azután nem bírták sokáig az áll- dogálást. Ám a jelenség — akár így, akár úgy magyarázzuk — egyre aggasztóbbá vált, mert tünete volt, s tünete ma is egy általánosabb és elszomorítóbb ténynek: fiatalságunk fáradékony, a hosszúra nőtt ifjak és lányok nem képesek nagyobb erőfeszítésekre. Sokan ezzel az általános jelenséggel magyarázzák azt is, hogy serdülő lányaink ideálja nem a „del- tás” fiatalember, hanem annak ellentéte, a gyufaszól vékony, inkább beteges külsejű ifjú. Baj van az ifjúság testi nevelésével — hangoztatták egyre gyakrabban. S hogy ez mennyire igaz, azt egy statisztikai felmérés is bizonyította; fiataljaink törzsizom- zatából majdnem három kiló hiányzik. Így azután érthető, hogy az oktatáspolitikai határozatot követő új rendelkezések előírják a harmadik kötelező testnevelési órát. Igaz, ezt a rendelkezést elég vegyes visszhang fogadta. Sokan szakmai elfogultságból ellenezték, hogy épp a testnevelés óraszáma növekedjék, de többen voltak azok, akik örömmel üdvözölték. Még akkor is, ha az igenlők közül többen mondták; hiányzanak a harmadik testnevelési óra személyi és tárgyi feltételei. Bár látszatra igaz ez az érv, hiszen valóban meglehetősen mostoha az iskolák tornatermi ellátottsága, és sok helyen hiányzanak a szakképzett testnevelő tanárok is, mégis azt kell mondanunk: nem lehetett tovább odázni a testnevelés óraszámának növelését. De ez a bizonyos harmadik óra nem is minden esetben kívánja meg a tornatermet. A miniszteri rendelet ugyanis konkrétan azt írja elő, hogy „A testnevelés óraszámainak emelése lényegében az évi összóraszámban jut kifejezésre ... Azokban az iskolákban. ahol a tanítási feltételek lehetővé teszik, ott a tanítás heti órarendjébe kell bevezetni a heti háromórás testnevelést... Ahol a heti háromórás testnevelés feltételei még nem állnak rendelkezésre, ott a harmadik órát a harmadik testnevelési óra bevezetéséhez készült útmutató alternatíváinak felhasználásával kell megtartani.” Magyarán szólva: a lényeges az, hogy a tanév végére a plusz harminckét óra, illetve a középiskolák negyedik osztályaiban a huszonnyolc óra meglegyen. Az útmutató pedig — amelyet a testnevelő tanárok megkaptak — rendkívül sokféle lehetőséget kínál. Hiszen — a teljesség igénye nélkül — lehetőség van olyan megoldásra, hogy a harmadik órát az őszi és a tavaszi hónapokra vigyék át. Azokban az iskolákban, ahol a környéken lehetőség van a téli sportokra, összevonással, tömbösítéssel — az útmutató előírásai alapján — szabad téren is tarthatnak foglalkozást, síelést, ródlizást. korcsolyázást. De járhatnak uszodába is. A lényeg egy: ezt a harmadik órát játékos mozgásra kell felhasználni. Mert akkor, amikor a testnevelés óraszáma növekedett, a testnevelés tantervi követelményei változatlanok maradtak. S ilyen körülmények között épp ezt a harmadik test- nevelési órát lehet felhasználni játékos formában a sport, a testedzés megszerettetésére, következésképpen a testi kultúra növelésére. A határozat, a miniszteri rendelkezés és az útmutató is egyértelműen fogalmazza meg e harmadik testnevelési óra célját és felhasználásának módjait. Ugyanakkor tapasz- í falhatok olyan jelenségek, I amelyek — bizonyos kényelmi okokra visszavezethetően — a mindenáron a tantervbe „gyömöszölést” mutatják. De olyanok is, amikor az útmutató kínálta lehetőségekkel élve — de rosszul élve — például egyetlen órára uszodába viszik a gyerekeket. S bár az uszoda, mint lehető- / ség rendkívül jó, ilyen formában mégis elvetendő, hiszen az odautazással, az öltözködéssel, majd a végén a szárítkozással az idő nagy része elmegy, s tulajdonképpen 10—15 perc marad az úszásra. Nyilvánvalónak tűnne, hogy az uszoda lehetőségével legalább két összefüggő órán éljenek. Mint ahogy korcsolyázáshoz, ródli záshoz, hógolyózáshoz, sítúrához, vagy terepfutáshoz sem elegendő egyetlen 45 perces óra. Az útmutató rendkívül sokféle lehetőséget teremt a harmadik testnevelési óra felhasználásához. Ügy véljük, a lehetőséggel élni kötelessége minden iskolának, és minden testnevelő szakos pedagógusnak. Ifjúságunk testi nevelése, az ép testben ép lélek igazságának megvalósítása nem magánügy. Társadalmi vonatkozásai nyilvánvalóbbak, mint gondolnánk. Ezért is van az minden bizonnyal, hogy most, amikor lassan fél tanév tapasztalata áll a pedagógusok rendelkezésére, a megyében megpróbálják felmérni, hogyan éltek a lehetőséggel, milyen formában, s miért. Ha a kérdésekre adott válaszokból kirajzolódik az összkép, minden bizonyai sok.tapasztalattal leszünk gazdagabbak, s ezeket a tapasztalatokat már a következő tanévben hasznosítani lehet. Csutorás Annamária KÓTAközgyűlé es m? Lenkey Zoltán rajza A KÖTA. a Kórusok Országos Tanácsa december 8- án, szombaton Budapesten, a Fészek Művészklubban közgyűlést tart, amelyen Maróti Gyula főtitkár számol be a KÖTA legutóbbi plénuma óta, tehát 1971 novemberétől végzett munkáról és tesz javaslatot a következő időszak főbb feladataira, majd dr. Kiss Kálmán elnökletével megválasztják a KÖTA új elnökségét. A közgyűlésen előreláthatólag 250-en vesznek részt, s azok között a különböző énekkarok képviselői, karvezetők, zeneszerzők, zenetudósok, kritikusok, zenepedagógusok valamint az állami, társadalmi szervezetek és intézmények vezető munkatársai, a kórusmozgalom iránt vonzalmat érző gazdasági vezetők szerepelnek. Megyénk tíztagú küldöttséggel vesz részt a KÖTA közgyűlésén. Elnéptelenedő és benépesülő falusi mozik Három könyv a kicsinyeknek Tündérek, törpék, táltosok Ahány mese, annyi csoda, varázslat. Ezzel el is árultuk: tündérmeséket olvashatunk az új gyűjteményben, amely a Népek meséi sorozat köteteitől eltérően nem egy-egy tájegység népmesekincsét tárja föl, hanem műfaj alapján fogja össze anyagát. Öt világrész legszebb, legfordulatosabb tündérmeséiből született meg a válogatás. Varázslók, manók, boszorkányok, törpék, különféle tündérek sokasága — és hányféle alakváltozatban! — szerepel a kötet páratlanul gazdag mesevilágában. Ekke Nekkepen, a víziember, A zöld lovas, a Barlangi tündér, Mimi-Hili vitéz és a többiek valamennyien a népi fantázia varázslatos figurái. Feltűnik a könyv lapjain egy-két ismertebb mesehős is, mint Tlmarinnen és Peer Gynt, de legtöbbjüknek csak bűvere- ja ismerős, sajátos alakja kevésbé. Az említett meséken kívül a felnőtt olvasó is elgyönyörködhet például A Szoria-Moria palota, vagy A halász és az ifrit klasszikus történetében. A meseátdolgozások hangulatvilágát színes egész oldalas ílusztrációk egészítik ki. Mackóanyó dajkát keres Az Icinke-picinke ‘után, amely a magyar népmesékből válogatott, ez a gyűjtemény a világ népmesekincséből ad ízelítőt az óvodáskorú gyermekeknek A kötet több mint félszáz meséje három ciklusba rendeződik — az óvodás korcsoportoknak megfelelően. A Kiscsoportosok meséi főként rövid állattörténetek (A kisegér nagy utazása, A jaguár és az eső, Hogyan röpült versenyt a kolibri és a gólya stb.), amelyek köny- nyen és élvezetesen tanítanak. Egy fokkal, néha csak egy-egy árnyalattal összetettebb történetek a Középső csoportosok meséi. Jórészt ezek is állattörténetek. de találunk közöttük néhány eredetmítoszt is, mint például A nappal és <?z éjszaka, vagy A szelek eredete címűt. A kis hallgatóságnak magyarázatok nélkül is nagy gyönyörűségük lehet a sokszínű és elgondolkoztató népmesékben (Az oroszlán és a teknősbéka, A tigris és a datolya, A kisbojtár furulyája, A fazék). A harmadik ciklusban találhatjuk a gazdagabb szövésű népmeséket, köztük több varázslatos tündérmesét (A szamárfülű királyfi, A kígyó meg a kislány, Pöttöm Frikk. a hegedűs). Az öt világrész népmeséi nem eredeti formájukban szerepelnek a kötetben; kivétel nélkül átdolgozások. Jórészt a tolmácsolok — köztük Hab Zsuzsa, Rónay György, Ottlik Géza — érdeme, hogy az egzotikus mesevilág várhatóan közel kerül az óvodásokhoz. A kötetet fekete-fehér és színes illusztrációk díszítik. BronholT: Babar és a Télapó Elefántország mindenható urát nehéz helyzet elé állít- J ja egy kismajom. Zefir i ugyanis hírét vette, hogy az embergyerekek világának van egy csodálatos szerepelője. „Miért ne látogathatna el hozzánk is?” — kérdezi a j királyi csemetéktől. Artúr és Adorján egy percet sem késlekedik: meghívó levelük na- j pokon belül elmegy Télapó- ' nak. De válasz nem érkezik. J Mit tehet ilyenkor az elefántok királya, aki mellesleg apa is? Hasonlóan más apákhoz, maga kerekedik fel,! hogy eloszlassa a gyermeki szomorúságot. Három egér segítőkészsége. Donald kutya szimata, s a nagynevű tudós, Villiam Jones okossága fedi fel előtte Télapó rejtőkét. Aki nem tudná: Csehszlová- j kiában lakik, egy Prjmnestve nevű városka közelében. j Milyen élmények várnak birodalma behavazott erdejében Babar királyra? S egyáltalán: uruk elé engedik-e a megvadult apró hegyi törpék a betolakodót? Igen. ' \ j agy másfél évtizeddel ezelőtt többször is beszámoltunk róla, hogy Borsod megyének nincs egyetlen községe sem, amelyben n lenne rendszeres filmvetítés. Ez a rendszeresség természetesen nem mindennaposat jelentett, hanem a legkisebb helyeken hetenként 1—2 alkalmat, mégis rendszerességet. A mozilátogatók csökkenése viszont éppen ezeket a kis mozikat érintette legerősebben. Amilyen helyes volt a lenini tanítást megszívlelve — „Számunkra valamennyi művészet közül a legfontosabb a film” — megteremteni ' az ötvenes évek végén a film megismerésének lehetőségét a legtávolabbi falvakban is, annyira észszerű napjainkban a megváltozott művelődési igények, a televízió és egyéb okok miatt megvizsgálni, vajon ezek a kis falusi mozik megfelelnek-e feladatuknak? Szükséges-e mindegyiknek a fenntartása, szolgálnak-e népművelési, művészeti ismeretterjesztési feladatokat, vagy pedig csak néhány ember szórakoztatására rendkívül nagy állami dotációval fenntartott létesítmények ezek? Mint említettük, ezek nagy részét igen jelentékenyen érintette a látogatói létszám csökkenése. Napjainkban ott tartunk, mint legutóbb a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat kommunistáinak tanácskozásán is tájékozódhattunk róla, hogy vannak mozik, amelyekben egy-egy előadásra 3—5 néző vált jegyet. Hallottunk olyan szélsőséges példáról is. hogy a mozi dolgozói saját pénzükön veszik meg a minimális nézőszámhoz szükséges legolcsóbb jegyeket, hogy megteremtsék o vetítés formális jogi lehetőségét, és a még meglevő 4—5 nézőt se riasszák el. Az ésszerűség azt diktálja, hogy ezeken a helyeken meg kell szüntetni, fel kell számolni a mozit. Ezek a kis, keskenyfiLmes mozik egyébként sem korszerűek, nem vonzóak, semmiképpen nem alkalmasak rá, hogy barátokat szerezzenek a filmművészetnek, s bármennyire is becsülendő egy-egy faluban 4—5 ember film iránti kíváncsisága, az állam nem fedezheti sokáig ennek a szórakozásnak igen drága költségeit. Általában ezekben a mozikban még a filmszálli- tás költségének egy töredéke sem jön be a jegyek árából, hol van még akkor a személyzet, a terembér, a fűtés, filmkölcsöndíj és ki tudná felsorolni, még miféle költség. Mi hát akkor a teendő? Borsod megye, sajnos, igen sok olyan kisközséggel rendelkezik, amelynek lakossága semmiképpen sem tud eltartani mozit, vagy művelődési házat. Bizonyos centralizáltságra van szükség, olyan körzetek kialakítására, amelyekbe mozit nézni is bemennek a néhány kilométerre levő kisebb községekből. Ezeken a helyeken viszont feltétlenül meg kell teremteni a kulturálódásnak olyan lehetőségeit, amelyek vonzzák oda az embereket. Korszerű, kulturált, jó technikával felszerelt mozihelyiségek kellenek. Megfelelő műsorpolitikát követve úgy kialakítani a műsorrendet, hogy az vonzó legyen, egyben értékes, hasznos, tanulságos. Mindehhez megfelelő üzemvezető kiválasztása szükséges. Ugyanazon a tanácskozáson hallottuk, hogy míg a falusi, illetve kis falusi mozik helyzetére a fentiekben vázolt szomorú kép a jellemző, addig már jó néhány más keskenyfilmes falusi moziban megemelkedett a látogatottság, anélkül, hogy az előadások számát növelték volna. Ez pedig olyan helyeken következett be, ahol az üzemvezetői, egyben propagandista munka ellátására jól képzett pedagógust, gyakorló népművelőt tudtak megnyerni, s ahol ennek folytán a mozik műsora szervesen belcapcsolódott a település népművelési programjába. A lighanem ez az egyetlen járható út a kis falvak moziellátásában. A lenini tanítás ma is érvényes. De semmiképpen sem úgy realizálandó, hogy akkor és ott is tartsunk fenn mozit, ahol és amikor arra nincsen igény, és a kulturált film- bemutatók lehetősége a leg- minimálisabban sincs biztosítva. Kis mozicentrumok kialakítása és ott a jó filmforgalmazás megteremtése lehet a falvak lakói jobb filmellátásának útja. Benedek Miklós Minden jól végződik, s mire | eljön az ideje, elefántország legkisebb ormányosai is kö- rülállhatják a csillogó-villogó karácsonyfát. * Mindhárom könyvet a ] Móra Könyvkiadó adta közre. ovális, címeres táblák szabványos életvédelmi táblák, utcanév- és házszámtáblák remii V: Vm 1450 Budapest, Üllői út 32. TISZAI KŐOLAJIPARI VÄIXALAT felvesz elemző közgazdászt, raktárgazdálkodás! csoportvezetőt, továbbá víz-gázszerelő és marós szakmunkásokat, hőközpont-kezelökcl, segédmunkásokat. Jelentkezés: Leninváros, Gázfogadó Állomás, Tel.: 274 Miskolc és Vidéke Áfész pályázatot hirdet, 5/1972. Bk. M. számú rendelet alapján a 14. sz. Szirma, a 90. sz. Radostyán és az 58. sz. szirmabesenyői szabadkasszás egységek vezetői és az utóbbinál vezetőhelyettesi munkakör betöltésére. Boltvezetői, illetve bolti eladói képesítés és 5 éves szakmai gyakorlat, erkölcsi, működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés: Miskolci Afész. Miskolc, Kossuth u. 1. Személyügyi csoport.