Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

T973. nov. 28., szerda ESZAK-.MAGYARORSZAG 3 Az igazgató ♦ ♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ❖ ♦ ♦♦♦ ♦ ♦ és a virágok A 7. Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dol­gozói az idén ünnepük az or­szágrész villamosításának 75. évfordulóját. Néhány hete reprezentatív, a nagy dá­tumhoz méltó ünnepségen idézték a 75 év krónikáját. Mi most az ünnepség egyet­len epizódjára szeretnénk emlékezni ... Elhangzott egy név. és szokatlanul heves, szokatlanul hosszú tapssal reagáltak rá az emberek. Virágot kapott egy idős, tö­rékeny, sápadt arcú férfi és a tapsvihar megismétlődött. A vállalatnál sok a fiatal, az ünnepség részvevőinek csak egy kis csoportja is­merhette őt személyesen. Ök kezdték a tapsot. Olyan sze­retettel ünnepelték az emel­vény széksoraiban könnyező embert. hogy hangulatuk magával sodorta az összes jelenlevőt, velük ünnepelt mindenki, aki ott volt. Azok is, akiknek nem lehetett em­lékük Kiss Zsigmondiéi, az EMÄSZ első munkás igaz­gatójáról. Az ünneplés hosz- szú ideig tartott, talán hosz- szabban, mint amennyit egy beteg szív elvisel. * — A boldogság megvisel­te egy kicsit a szívemet, de az olyan betegségből, ame­lyet boldogság idézett elő. gyorsan gyógyul az ember. Zsiga bácsi 1961. óta nyug­díjas. Betegsége a kiskert­hez, de még inkább a la­káshoz köti. Keveset lát a nyüzsgő világból, ám nem szakad el tőle. Olyannak „látja az. eleiünket, amilyen­nek a lapok, a rádió, és a televízió megmutatja. Min­denre figyel, de a legjobban a munkásság sorsa érdekli. Munkáscsaládból származott, munkás volt maga is. 1951- ben nagy feladatot kapott. —• Akkor alakultak meg az üzletigazgatóságokból tájegységenként az áram­szolgáltató vállalatok. Űj emberek, új vezetők kellet­tek a régiek mellé. A válo­gatósért az igazgató felett. Jól képzett műszakiakra volt szükség, de a miskolci nagy­üzemekkel nehéz volt fel­venni a versenyt, Kazinc­barcika építőinek is jobban fizettek. így nem csoda, hogy messze elkerültek min­ket a villanyszerelők. Pedig nagy dolgok álltak előttünk, villamosítanunk kellett a borsodi falvakat, a fiatal termelőszövetkezeteket, álla­mi gazdaságok' majorjait. — A falu villamosítása — ez már történelem — mégis­csak megkezdődött 1951-ben. — Meg kellett kezdődnie! A segédmunkásokat szerelő­nek k űztük át. Szívesen tanult?!' az emberek. És sze­rencsénk is volt. kitűnő fia­talemberek jöttek hozzánk az egyetemről. Vörösdiplo­más, ifjú mérnökök. Lelkes fiatalok. A legnehezebb mun­kát választották: már a má­sodik napon bekapcsolódtak a faluvillamosításba. — Hogyan fogadták a fal­vakban a villanyszerelőket? — A legkellemesebbről mesélnék ... Szendrón egy fiatalember volt a tanács­elnök. Barátságos, tiszta szobákba szállásolta el a sze­relőket, gondoskodott arról, hogy meleg ételük legyen. És amikor kigyulladt a fény, a szendrőiek megvendégelték az embereinket, megköszön­ték a fáradságos munkát. Sajnos, nem mindenütt volt ilyen a fogadtatás. És aszal- makazal-ágy. a korgó gyo­mor a leglelkesebbnek is kedvét szegte. Én is elkese­redtem ilyenkor, de tartani kellett az erőt, a lelket az emberekben. A terveinktől n^m tágíthattunk. — 1951-től 1961-ig kilenc­szer nyerte el az ÉMÁSZ az élüzem címet. — A terveinktől, nem tá­gíthattunk. mert fontos cél­ért dolgoztunk. — Az emberek áztak-fáz- taik. nem mindig volt védő­ruha, meleg kabát... Erről szól a krónika, Zsiga bácsi. A nagy multű üzemek töb­bet fizettek. És az emberek különbözőek ... Akiknek rosszul megy a sora, nem biztos, hogy érdekli a válla­lati cél... — Ha egy ember egyedül marad a gondjaival, akkor biztos, hogy nem érdekli őt a vállalat célja. De mi úgy csináltuk, hogy senki se érezze magát egyedül. Én mindig velük voltam. Min­denkinek ismertem a baját, gondját. És segítettünk. Ahogyan tudtunk. Én nem tudom pontosan, hogy van ez manapság! De mintha azt olvasnám ki a tv-riportok- ból. az újságok soraiból, hogy vannak vállalati veze­tők, akiket nem érdekel a munkás élete, a gyáron kí­vüli élete. Ez nem jól van igv! Akkor előbb-utóbb ne­héz helyzetbe kerül a veze­tő. elveszti az emberek bi­zalmát, és ennek karát vall­ja a munka, az egész üzem. Kiss Zsigmond. a nyugdí­jas igazgató jót ismert a mai áramszolgáltató vállalatot. Azok a fiatalok, akikről oly szeretettel beszél, ma veze­tők. Zsiga bácsi ismeri a legújabb létesítményeket: és a tervekről is tud. Gyakran jönnek hozzá látogatóba a „kitűnő fiatalemberek'’, s né­melyik bizony már nem tud­ja titkolni őszes tincseit. — Az ÉMÁSZ mindent el- . ért, amiről én csak álmodoz- j tarn. Kényelmes munkahely, j jó felszerelés, szép sikerek, erőteljes fejlődés. Mindez j pedig akkor érhető el, ha a j vezetők törődnek a munka- j sokkal, ismerik őket. és se- j gítenek nekik. Enélkül nin­csenek eredmények. Tapasz- j tálaiból tudom. * Zsiga bácsi fényképeket vesz í elő. A vállalati ünnepségen készültek. Az érzéketlen len­csének is sikerült megörökí­tenie valamit abból az em­lékezetes ünneplésből, amely tizenkét év távlatából is bi- : zonyítja, hogy Kiss Zsig- ’ mond jó vezető volt. S ma is érdemes figyelni rá. Iévay Györgyi A feladat: r kielégíteni a lakosság igényeit Uj utakat keres a tejipar A minap az a meglepetés ért egy miskolci fűszerbolt- ban, hogy ugyanazon az áron jobb tejtermékeket vehet­tem. A pénztárgép oldalára ragasztott lista adta tudtom­ra, hogy a tej, a tejföl, a túró és a vaj zsírtartalma nőtt, ára viszont változatlan. Ez a jó reklám, gondoltam, nem a plakátok, amelyek több tej ivására serkentenek. Az említett „akciót” aztán újabb követte: november 21- től 30 százalékkal olcsóbb lett a gomolyatúró. A tej­ipar így próbálja megked- veltetni termékeit, amelyek valóban a korszerűbb táp­lálkozást szolgálják. Dicséretes kezdeményezé­sek ezek. A propagandára eddig is rákényszerült a tej­ipar (és a kereskedelem) csak a módszerek nem vol­tak jók. Pedig manapság égető gond a tejtermék- fogyasztás visszaesése, hi­szen a tejfelvásárlás növe­kedett. A Borsod megyei Tejipari Vállalat például 125.3 százalékos „felvásár­lást” produkált az idén (ez azt jelenti, hogy 1973-ban nem szorult tejbehozatalra a megye, a vállalat áltál ellá­tott területen élő egymillió ember igényeit ki tudja elé­gíteni), ugyanakkor a tej­értékesítés 92,5 százalékra esett vissza. Mindezekből nyilvánvaló, hogy termékekké kell fel­dolgozni a tejet. A terméke­ket pedig meg kell kedvel- teini. Például a gomolya- túrót is. Hogy ez mennyire szükséges, arra az újságíró számára az „élet” mindjárt példával is szolgált. Egyik ismerősöm megkért: kérdez­zem meg. mi a különbség a gomolyatúró és a juhtúró között? íme. a szakszerű magya­rázat: a juhtúró 80 százalé­ka juhtej, 20 százaléka _ te­héntej, míg a belföldön áru­sított gomolyatúró száz szá­zalékosan tehéntejből készül. Természetesen, sok példát lehetne még felsorolni a tej­ipar erőfeszítéseiből. Borsod­ban például már négy tej­üzem is foglalkozik sajt­készítéssel. elkészült s hama­rosan a boltokban is kapha­tó lesz a „Borsodi” ömlesz- tett-sajtcsalád, amely négy, teljesen új ízzel gyarapítja az amúgy is bőségfes válasz­tékot. Szólhatnánk az iskolatej­akcióról is. Ma már napon­ta több mint: 11 ezer adag iskolatejet, s ugyanannyi is­kolakakaót szállítanak ki az oktatási intézményekbe. Jö­vőre a miskolci tejüzemben megkezdik a tejpor gyártását is... Mindezekkel kapcso­latban a gondokról is lehet­ne és kell is beszélni —bár a tejipar feladatként kezeli mindezt, s „panaszkodás” helyett dolgozik, keresi az új utakat. Valamiről azon­ban nem szabad megfeled­kezni: a tejiparnak szinte minden gondja szorosan ösz- szefügg a kereskedelemmel, a vendéglátással. Ezért örvendetes, hogy a különféle akciók mellett no­vember 29-én, csütörtökön 9 órától közösen beszélik meg feladataikat, gondjaikat az ipar és a kereskedelem szak­emberei a miskolci tejüzem­ben. A Borsod megyei Ta­nács kereskedelmi osztálya az áfészek, az élelmiszer kis­kereskedelmi vállalatok, ven­déglátóipart vállalatok veze­tőit is meghívta az eszme­cserére. amely bizonyára tisztázza az igényeket és a kéréseket. Azt, hogyan szol­gálják legjobban a lakossá­got? l*y. P. Műszak I után ’ { L/eninvárosi pillanatkép Őszi munkák Kedden a MÉM-ben ütést tartott az időszerű mezőgaz­dasági munkák szervezésére létrehozott operativ bizott­ság. Megállapította: az idő­járás továbbra is kedvez az őszi betakarítási munkák­nak. és így a termények be- hordásánál már nem sok tennivaló maradt hátra a földeken. A kukorica és a cukorrépa kivételével vala­mennyi növény betakarítása befejeződött. A kukorica ter­mőterületének 98 százaléká­ról törték már le a csöveket. Ennél is élőbbre tart a cu­korrépa felszedése: a termő- területnek már csak a fél százalékán kell végigmenni- ök a betakarító^ gépeknek, jól halad a mélyszántás, a kijelölt terület csaknem há­romnegyed részén készítet­ték már elő a talajt a tava­szi munkákhoz, 600 000 hek­táron azonban még az év hátralevő részében munká­juk lesz a traktorosoknak. Megkönnyíti a mélyszántást, hogy az ország nagyobb te­rületei kaptak esőket az el­múlt napokban, a talaj a Dunántúlon és az északi hegyvidéken kellőképpen fel­lazult, s így a mélyszántó brigádok könnyebben boldo­gulnak. Munkahelyek — távol egymástól pártmunka SAJÁTOS KÖRÜLMÉNYEK seizin M igam is kíváncsi voltam, miként birkózik meg a napi munka sokrétű, bonyolult feladataival egv olyan párt­bizottság. amelynél a tagság néha egyetlen alapszer­vezeten beiül is 50—60 kilométer kiterjedésű munkahelyen dolgozik. Erre és még számos, a pártmunka nem általános, sokkal inkább sajátos vonásokat tartalmazó kérdéseire vá­laszolt az a jelentés — és a tárna kapcsán kibontakozó vita, — amely a Borsodi Erdő- és Fáf eldolgozó Gazdaság párt­szervezeteinek tömegpoaibiikai munkáját tartalmazza. Az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága elé ke­rült 15 oldalas, négy mellékletet tartalmazó jelentés el­olvasása és megvitatása után kirajzolódott az a valós kép. amely ennek a több, mint ötezres kollektívát foglalkoztató vállalat kommunistáinak és pártonkívüli dolgozóinak törek­véseit jellemzi. A töm eg politikai munkának olyan helyeken is vannak egyedi vonásai, kialakult módszerei, ahol szinte percek alatt el lehet érni egv-egy alapszervezet népes tagságát. Ezek az utak azonban nem járhatók az erdészeti alapszervezetek- ben. Ott mások a tömegpolitizálás körülményei és adottsá­gai. Ma is szembetűnő még az erdőgazdasági munka fizikai jellege, viszonylag alacsony gépesítettsége — jóllehet évről évre milliós beruházásokkal, okos. könnyen kezelhető kis­gépekkel segítik a hegyek ..üzemeiben” dolgozók munkáját. Míg a falakkal körülvett, tetővel védett munkahelyeken az időjárás és a természeti tényezők szinte elhanyagolhatók, addig az erdőben keményebb • a tél, nehezebb elhúzódni az eső. a hóvihar elől és jobban tűz a nap is. A sok száz ilyen, szabad munkahely és ezek távolsága — mely még egy- egy üzemen belül ás 60—70 kilométer — mindenképpen ne­hezíti a tömegpolitizálást, ugyanakkor kialakította azokat a sajátos formákat is, amelyek jól megfelelnek ezeknek a körülményeknek. így eljutnak a központi igények, a külön­féle határozatok még a legkisebb munkahelyekre is. Onnan az információk visszacsatolása szintén megtörténik — ha időben kissé elhúzódva is. K ialakultak a tömegpolitikai munkának az olyan, jól bevált formái és módszerei, mint az egyéni és csopor­tos megbeszélés, a párt- és tömegszervezett oktatás, a munkásakadémia, a pártnapok és így tovább. E formákon belül azután az agitáció és a nevelés kiterjed a világnézeti témákra csakúgy, mint a gazdaságpolitikára, az etikai kér­désekre. az életszínvonalra és az ifjúságpolitikára egyaránt. Persze, ahhoz, hogy egy-egy kérdésben az ötezer erdésze­ti dolgozó közül csupán 40—50 emberrel szót válthassanak a pártszervezetek vezetői, néha egész napon át kell utazni a terepjárókkal, hiszen a brigádokban 3-tól 10 ember dolgo­zik. Ez ismét meghatározó és sajátos az ottani tömegpoliti- kai munkában, rugalmas és nagyon is differenciált tevé­kenységet igényel. Az erdőgazdaságnál ugyanis az üzemek­ben és az intézményekben, vagy a kereskedelemben jól be­vált tömegpolitikai módszerek csali ott alkalmazhatók, ahol azonosak, vagy legalább hasonlóak a körülmények. Pedig itt is nagy szükség van a választ sürgető kérdések megvita­tására. hiszen az erdészek manapság egyre gyakrabban ta­lálkoznak turistákkal, hazai és külföldi vadászokkal, s nem közömbös számunkra, hogy az ilyen „véletlen” találkozáso­kon hogyan vélekednek dolgainkról. n villanásnyi gondolatokból is szembetűnik, hogv a Bor­sodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál nemcsak ke­resik a tömegpolitika sajátosan alkalmazható módsze­reit, hanem a pártbizottság megalakulása óta tudatosan, át­gondoltan, tervszerűen, ennek eredményeként léyeocsen ha­tékonyabban is alkalmazzák őket. S a tegnap tapasztala­tai alapján készített feladatterv egyfajta garancia rá, hogv az erdőgazdaságban a jövőben még inkább szót akarnak váltani és érteni minden olyan téma kapcsán, amely az élet­viszonyokat. a politikai és gazdasági tisztánlátást közvetve, vágj' közvetlenül érinti és alakítja. Paulovils Ágoston 420 szer lakás A Technika Házában ked­den reggel dr. Trautmann Rezső, az Építőipari Tudo­mányos Egyesület elnöke megnyitotta a III. lakásépí­tési konferenciát. Szilágyi Lajos épitésügj-i és városfejlesztési miniszter- helyettes tartott vitaindító előadást a 13 éves lakásépí­tési tervről, a negyedik öt­éves tervben elért eddigi eredményekről, a további feladatokról és az V. ötéves terv előkészítéséről. Többek között elmondotta, hogy 1975. végére a 15 éves tervben előírt 400 ezer helyett vár­hatóan 420 ezer lakás építé­sére lehet számítani. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom