Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-28 / 278. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. no». 28., szerda VIZSGÁLÓDÁS MIS KO IC I LAKÁSOKBAN Az Ipari Művészet című szakmai kiadvány, az Ipar- művészeti Tanács tájékoztatója legújabb, 73/5-ös számának vezető helyén nagyszabású íást találunk. Szerzője S. Nagy Katalin, címe Művészetszociológiái vizsgálat 21 lakásban. (Igaz, a cikkben többször 22-ről esik szó, de ez a pontatlanság talán nem is lényeges.) Minket azért is érdekel különösebben, mert a felmérések, vizsgálódások miskolci lakásokban történtek, s mert a lakáskultúra fejlődését, az abban adódó feladatok elsősorban szűkebb pátriánk vonatkozásában nekünk, is folyamatos teendőt adó témánk. A cikk befejezéseként a szerző ezt írja „... ez a cikk csupán jelzés és jelentés kívánt lenni megkezdett munkánkról, a szakma: forma- tervezők, lakberendezők, építészek, iparművészek, műtörténészek, esztéták felé. Nem művészetszociológiái tanulmány, csupán egy művészetszociológiái vizsgálat egy szeletének egyfajta bemutatása.” Nos, hát nézzük azt az egyfajta szeletet és egyfajta bemutatást. „1972-ben Miskolcon 21 családot kerestünk fel lakásában és a 21 lakásban élő 58 felnőtt emberrel — kérdőív, mélyinterjú és egy úgynevezett „lakásberendezési teszt” segítségével — lakás- körülményeiről, a lakás minőségéről, kulturális tevékenységéről, a lakásban található tárgyak beszerzési módjáról, eredetéről, funkciójáról és értékéről beszélgettünk. Az anyagi-tárgyi környezetnek ugyanis\ nemcsak az életmód meghatározásában és a szükségletek kielégítésében van szerepe, hanem mintegy térképül szolgál az emberek vizuális kultúrájának megrajzolásához is. A mi alaptémánk annak a kinyomozása, hogy milyen az egyes emberek és milyen az egyes csoportok, társadalmi rétegek tényleges kapcsolata a vizuális kultúrával.” Ezzel a feladatmegszabással kezdődik S. Nagy Katalin értekezése. Megállapítja bevezetőben, hogy „a lakás a család vizuális kultúrájának szubjektív és objektív szimbóluma.” A vizsgálódás során, amikor már 22 családról, illetve 2? lakásról beszél, elemzés alá veszi a lakások, illetve a lakásokat magukban • foglaló házak, a berendezések és a vizsgálatban résztvevők élet- korát. Adatait kategórikusan felsorolja, kevés következtetést von le azokból. Megjegyzi, hogy a képzőművészeti tárgyak a lakásokban a kevésbé újak,, van ahol giccsképeket talált, a harmincas évekből, kevesli a kortársi festményeket, kis- plasztilcálcat, feljegyzi, hogy a sokszorosított grafika mellett inkább művészi fotókkal, plakátokkal, színes reklámokkal találkozott. Vizsgálat alá veszi a környezet- kultúrát jelentő tárgyak eredetét is. Megállapítja, hogy a döntő többséget 1080 után vásárolták a családtagok, s azok között kézműves orientációjú tárgyak, esztétikusán megformált ipari termékek és tetszetős, kereskedelmileg előnyös formák egyaránt megtalálhatók. Megállapítja a tanulmány, hogy megnövekedett az igény a design, az esztétikusán megformált ipari termékek iránt, ugyanakkor ezekben a lakásokban is bőven találkozni a tetszetős. de nem hasznos kereskedelmi termékekkel, a sty- linggal. A részletes leltározás után a vizsgálat alá vont lakásokból kettőt vet össze a cikk írója, amelyek közül egyik, véleménye szerint a legalacsonyabb, a másik legmagasabb kulturális szüntet képviseli. Tagadhatatlan, hogy az egymás mellé tett leltár- jegyzékek éles kontrasztot képeznek. Mert például, míg az egyikben díszítőművészeti tárgyként 25 darab nippet, 3 darab virágtartó kerámiát, 4 kerámivázát, 12 darab italosüveget és külföldi cigarettásdobozokat talált, a másik lakásban 4 fémdomborítás. 2 díszkard, egy maszk, 2 fémgyertyatartó, 4 kerámia- tál, s 5 kerámiaváza jelentette a díszítést, s ha még hozzávesszük, hogy ebben a második lakásban 50 darab népi kerámia is volt, valamint 25 Kovács Margit-szo- bor, egy ikon, Perz Jánosnak egy ötvösmunkája, Reich Károly és Lenkey Zoltán grafikái, úgy végletes ez az összehasonlítás. Sok minden kiderült S. Nagy Katalin írásából. Az is kitűnik, hogy a számokkal jelölt lakások tulajdonosai milyen képzőművészeti igényekkel, milyen környezetkulturális igénnyel rendelkeznek, kitűnik, mióta laknak a lakásban, s mikor vették bűtorukat. Csak az nem tűnik ki, kik is ezek a lakástulajdonosok. Régi értelmiségi család-e, vagy összkomfortos lakáshoz most először jutott fizikai dolgozó, kispolgári környezetben neA FEJÉR MEGYEI BAUXITBÁNYÁK FELVÉTELRE KERES: föld alatti bányamunkára 18. életévüket betöltött segédmunkásokat, csilléseket, bányagépkezelőket, segédvájárokat, vájárokat. A felvételhez érvényes tüdőszűrő lelet és o megelőző munkahelyi egészségügyi törzslap szükséges. Jelentkezni lehet: a vállalat munka- és bérügyi osztályán. Kincsesbányán. Székesfehérvárról autóbuszközlekedés van. Felvétel esetén az igazolt utazási költséget megtérítjük. Korszerű munkásszálláson elhelyezést és napi háromszori étkezést biztosítunk. Családlátogatás törvényesen biztosított kő'tségét a vállalat kifizeti. velkedett ember, vagy olyan, aki már korábban is fejlettebb ízléssel próbálta környezetét megteremtem, legfeljebb anyagiak híján nem sikerült? Mert nagyon sok múlik azon, hogy ki is lakik abban a lakásban. Tagadhatatlan, hogy az a fizikai dolgozó asszony, aki gyerekkorában az aknász, vagy a segédjegyző kispolgári cicomával telezsúfolt otthonát tekintette vágyai netovábbjának, talán ma is szebbnek találja a blondelkeretes, színes festményt, mint egy- egy jó grafikát, és jobban tetszik neki a gobelíndíszíté- ses párna a kettős ágyon, mint a subaszőnyeg a heverő felett. A környezetkultúra rendkívül fontos összetevője életünknek. Lakberendezési kiállításaink,, e célra kiadott lapjaink, ismeretterjesztő előadásaink, ízlésfejlesztő egyéb ténykedéseink még mindig keveset tettek annak érdekében, hogy a korábban szinte semmiféle lakáskultúrával nem rendelkező, de kispolgári ízléssel fertőzött tömegek érdeklődését abba az irányba tereljék, ahol a célszerű és esztétikus, s nem utolsósorban hasznos és gazdaságos lakáskörny ezet megteremtődhet. Erről S. Nagy Katalin tanulmánya keveset mond, de mert saját bevallása szerint nem művészetszociológiái tanulmány, csupán egy művészetszociológiái vizsgálat egy szeletének egyfajta bemutatása, elfogadhatjuk, mint figyelemfelhívást. Mert azzal az alapvető hibájával együtt, hogy éppen az emberről feledkezett meg, mégis jelzés, még ha 21, vagy 22 lakás kevés következtetésre is nyújt alapot. Benedek Miklós Mesterségünk címere A Magyar Rádió ifjúsági osztálya az általános iskolát most végző gyermekek pályaválasztásának segítése végett a Pajtás című lapban színes vetélkedőt hirdetett meg. Hat város, illetve megye hetedikesei és nyolcadikosai közül városonként egy-egy iparággal ismerkedtek meg az úttörőőrsök. Felkeresték a gyárakat, üzemeket. riportokat készítettek az ott dolgozókkal, szakmai szavakat, kifejezéseket gyűjtöttek, ismerkedtek a gépekkel, gyártási folyamatokkal, s minderről beszámoltak pályázati albumaikban. A nagy nyilvánosság előtt folyik majd a verseny. Városonként három-három őrs vetélkedőjét közvetíti a rádió a kilenc részből álló sorozatban. A vetélkedő a hat elődöntővel , kezdődik. Ezek során Pécsett az építőiparról, Budapesten a híradástechnikai iparról. Szegeden a szalámigyártásról. Debrecenben a konzervgyártásról, Győrött a műbőrgyártásról, Miskolcon pedig a kohászatról szerzett ismereteiket kell elsajátítani, bizonyos mértékig gyakorlati teendőkből is vizsgázni kell. A vetélkedő főnyereménye egy hordozható televízió, s ezen kívül magnetofon, ke- rékpár, táskarádió és számos sport- és túrafelszerelés talál majd gazdára. A pálya- választási vetélkedő első alkalommal december 1-én 16 óra 05-kor jelentkezik a Petőfi rádió hullámhosszán, majd ezt követően a műsorok hetenként jelentkeznek. Katonadiákok Az ifjúságról szóló törvénnyel összhangban, a néphadsereg csapatainál, intézményeinél lehetővé tették, hogy a nyolc általánosnál kevesebb végzettségű katonák — szolgálati idejük alatt — elvégezhessék, a nyolc osztályt. A lehetőséget nagy örömmel ragadják meg azok a fiatal katonák, akik iskolaköteles korukban szociális, családi, vagy egyéb ok miatt a nyolc általános elvégzése előtt kimaradtak az iskolából. A miskolci rádióban [ jFórum a művelődésügyről Hétfőn este új sorozat kezdődött a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójában. Imreh József szerkesztette a Kérdezzen, az illetékes válaszol című megyei fórumműsort, amelyben a művelődésügy- gyei kapcsolatos — elsősorban oktatáspolitikai — kérdésekre adtak választ a megyei és a városi tanács művelődésügyi osztályának illetékesei. illetve iskolaigazgatók. óvodavezetők. A kezdeményezés igen hasznos, ezt bizonyították a fórumhoz érkezett kérdések is. ’Jóllehet ezek zömmel egyéni problémákat, észrevételeket rejtettek, mégis jelentőségüknél fogva nyilvánosság elé kívánkoztak, mert általánosabb érdeklődésre is számot tarthattak. A tananyagcsökkentéstől a diákok magatartásáig, az óvodai new velási programtól a származási kérdések jelentőségéig a továbbtanulásban sok mindenről volt szó, s ez egyszersmind azt is jelzi, hogy a rádióhallgatókat — a közvéleményt — érdeklik ezek a kérdések. Így tehát a nyilvánosság rendkívül fontos lehet, mert nem egy esetben félreértéseket tisztázhatnak; A műsort Simon István vezette, és nemcsak tartalmilag, hanem felépítésében is érdekes volt a félórás fórum. Reméljük, a folytatás sem marad el, s a miskolci stúdió akár a művelődésügy, akár más témájában lehetőségeit biztosít a kérdezésre, valamint a válaszadásra. (os. a.) Képzőművészet az üzemben Az öadi Kohászati Üzemek finomhengerrnű vének villamos karbantartó műhelyében dolgozó Pattantyús szocialista brigád még az év elején együttműködési szerződést kötött a Mednyánsiziky László képzőművészeti körrel, amely az ózdi Löszt Ferenc Művelődési Központ keretei között működik. Az együttműködés kétoldalú kötelezettséget jelent. Kölcsönösen látogatják egymás rendezvényeit, segítik egymás tevékenységét. Az együttműködésnek igen lényeges pontja, hogy a kör helybe vitte a brigádnak a művészetet, ez évben már négy alkalommal rendeztek tárlatot a Pattantyús szocialista brigád műhelyében a kör tagjainak kiállításra leasürizett képző- művészeti alkotásaiból. Kedden délután az ötödik műhelytárlat nyitására is sor került, majd az együttműködésben résztvevők baráti beszélgetésen értékelték a közös munkát, előkészítették a szerződéskötés megújítását az 1974-es esztendőre. N. Gy. KI TUDJA, HÁNYADSZOR ülünk le vasárnap délutánonként a képernyő elé, hogy részesei legyünk a népdal, a népzene felfedezésének, hogy gyönyörködjünk a kristálytiszta csengésű, magyar. székely, vagy moldvai csángó népdalokban.. Százezrek, milliók ismerőseivé lesznek a sokszoknyás, főkötős asszonyok, dudát fújó öregemberek. Meg ^ fiatalok is. Legények, akik a tévészereplésre magukra öltik a hímzett gúnyát, egyébként pedig a termelőszövetkezetben vagy a ktsz-ben dolgoznak. De esténként ők is elmennek a pávakörbe, hogy nagyanyáik régi kincsét, a magyar népdalt megtanulják. Ebbe a csoportba persze a fiataloknak csak egy része tartozik. Mert megdöbbenve találkozunk — televízió- és rádióriportokban, de mindennapi jártunkban-keltünk- ben is — olyan fiatalokkal, akik a beaten, a slágereken kívül mindennemű zenét megtagadnak. Zenei igényük tökéletes kielégítést lel abban. ha esténként elmennek a klubba vagy a presszóba, s ott meghallgatnak egy-két „számot”. Az értékes népdal, a komolyzene, vagy ha úgy tetszik, mindennemű igényesebb zene süket fülekre talál köztük. Faluhelyen, a pávaikörökben — a fiatalok kisebb-na- gyabb csoportját érintve — jó lehetőség nyílik a zenei nevelésre. A tanítók, a népdalkörök: vezetői — ismerve legtöbbjük odaadó munkáját — már az általános iskolától kezdve formálják a fiatalok éneklési kedvét, helyes irányba igazítják őket, hölgy tizen- és huszonéves korukban is fogékonyak legyenek a zene iránt. A lehetőség a falusi pávakörökben tehát adott. A városokban a fiatalok zenei nevelésének legjobb bázisa, legcélszerűbb módja a kórusmozgalom. Különösen a szakmunkásképző intézetekben, a szakközépiskolákban, ahol tantervszerű- en, iskolai órákon nincs ének- vagy netán zenei képzés. Mint a gimnáziumokban, ahol szakképzett ’ énektanárok foglalkoznak a diákokkal, s ahol az énekórákon a zenetörténetbe is belekóstolhatnak a fiatalok. Ezért is van, hogy a gimnáziumok énekkarai igényesebb zenei felkészültségről, magasabb színvonalról tesznek tanúbizonyságot. VISZONT annak örülünk, hogy megyénkben egyre több szakmunkásképző intézetben alakulnak kórusok. Igaz, gyakorlatlanabbak, eléggé kiforratlanok ezek a szakmunkástanuló-kórusok. Természetes, hiszen a legtöbb intézetnek nagy gondot jelent a szükséges feltételeket megteremteni. Ahol nincs pénz egy zongorára, s egyéb más anyagi problémával kell megküzdeni, ott nehezebb is színvonalas kórus- életet létrehozni. Gond a szakképzett karvezetők biztosítása is. Háttérbe szorulnak az ipari szakmunkás- képző intézetek a zenei nevelésnek e területén. Ezért is tűzte ki célul a KÖTA Borsod megyei Szervezete, hogy több gondot fordít a szakmunkástanulók kórus- mozgalmának szervezésére. Mert nem kétséges, hogy a ka evezőtöknek intenzívebb és szélesebb körű továbbképzésre van szüksége. S különösen azokban az intézetekben. ahol a jövő munkás- osztálya nevelkedik. Mert a karéneklés nemcsak mennyiségben ad több tudást a fiataloknak. Igényesebb ízlésre, zenei értésre is neveli őket. A közös éneklés, az együttes szereplés élménye a közösségi érzést mélyíti el. S a tanulók iskolán kívüli tevékenységében, a szabad idő hasznos eltöltésében is jó, ha fontos szerepet kap a kórusmoz- galom. HANGVERSENYSOROZAT szervezésére is találunk példát szakmunkásképzésünk életében. Miskolcon a Bartók Béla Művelődési Központban — az Országos Filharmónia miskolci kirendeltségének közvetítésével — rendszeresen rendeznek hangversenyeket a Lenin Kohászati Művek szakmunkástanulóinak. S ahhoz, hogy a hangversenyteremben értő közönség 'üljön, mi sem járul hozzá jobban, mint a zenei nevelés. Azok a fiatalok pedig, akiknek diákkorukban élményt jelentett "* közös éneid Rs. a zene. felnőttként is igényes zenére vágynak majd. Olyan zenére, amely tartós élményt ad. s amely a ma emberének alapműveltségéhez hozzátartozik. Mikes Márta IFJjJMIJilRÁSQK. feS k ZENE
