Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-03 / 258. szám

1973. nov. 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A határt féri?a Őszi liUEiiícák a csati járásban Energiabázis Fotó: Laczó József üz ipari száiépislöía ünnepe Őzéit Novembert írunk. Jóllehet, az időjárás pillanatnyilag még kedvez a mezőgazda­ságnak, egyre inkább szá­molni kell azzal, hogy szin­te az egyik napról a másik­ra beköszönthet a tél. Tud­ják ezt jól a termelőszövet­kezetekben is. Ezért, most arra összpontosítanak min­den erőt, hogy mielőbb be­fejezzék az ősziek vetését, s meggyorsítsák a betakarítást, valamint az őszi mélyszán­tást. Legutóbb a mezőcsáti já­rásban szereztünk tapaszta­latokat. Megtudtuk, hogy já- rásszrrte jól halad az őszi búza vetése. Több gazdaság­ban — igy Ároktőn, Hejő- papin, Tiszapalkonyán, és Tiszadorogmán —■, már az el­múlt héten földbe került a vetőmag. A községekből be­érkező adatok alapján, a be­vetett terület nagysága meg­haladta a hétezer hektárt. Tehát, minden remény meg­van rá, hogy a hátralevő, mintegy ezer hektáron a hét végére elvetik a jövő évi ke­nyérnek valót. A betakarítás állása már nem mutat ilyen kedvező ké­pet. Igaz, a cukorrépát már mindenütt felszedték, s le­törték a napraforgót is. de kukoricából — amely válto­zatlanul a legnagyobb terü­leten termelt takarmány- növény a járásban — még több ezer hektár vár betaka­rításra. Azt tapasztaltuk, hogy azokon a helyeken, ahol iparszerű termelési rendszer­ben foglalkoznak a kukorica termesztésével, nincs különö­sebb probléma. A nagyfokú gépesítés nyomán nemcsak a termelési eredményekben szárnyalták túl a hagyomá­nyos módszerekkel dolgozó gazdaságokat, hanem a beta­karításra fordított időt is lé­nyegesen lerövidítették. Pél­dául Tiszakesziben, a Tisza menti Tsz az idén. 800 hek­táron termelt ipari viszonyok között kukoricát (ez a járás összkukorica-termő területé­nek több mint 20 százalékát jelenti), mégis már október második felében betakarítot­ták az egész termést, sőt a magtárakba került ez a fon­tos szemes takarmány. Sok szó esik ezekben a na­pokban az őszi vetések fej­lőd .'»érői. A szakemberek egvirv • ogzó véleménye sze­rint. a vetések á’apota — legalábbis ebben a járásban — aggodalomra ad okot. Ed­dig ugyanis csak a káposzta- repce kelt ki, míg az őszi búza, illetve az őszi árpa csak helyenként, kisebb-na- gyobb foltokban látható. Ezt azzal magyarázzák, hogy az októberi csapadékot szokat­lanul hideg idő követte, amely rendkívüli módon hát­ráltatta a mag csiraképződé­sét. Pedig a termelőszövetke­zetek minden tőlük telhetőt elkövettek a nagyobb termés érdekében. A gazdaságok — gondolva az esetleges nehéz­ségekre — a szokásosnál mintegy 15—20 százalékkal több vetőmagot használtak fel az idén. Igen fontos az őszi mély­szántás időben és jó minő­ségben történő elvégzése. Nagyrészt ettől függ ugyanis a tavaszi vetésű növények fejlődése, illetve a termés­hozamuk. Eddig a száraz idő nagy nehézségeket gördített a gépek és az ember mun­kája elé. Kőként ennek tud­ható be, hogy a felszántan­dó területnek csupán 36—40 százalékát készítették elő a tavasziak alá. U L. Az ózdi ipari szakközép - iskola életében jelentős dá­tum 1973. november 3-a. Több mint húszmillió forin­tos beruházással elkészült az iskola mintegy kétezer négyzetméter alapterületű tanműhelye, s ma birtokuk­ba vehetik az erősáramú, a finommechaikai és műszer­ipari tanulók. Az új létesít- méto’hen A'y különböző-mű­hely (lakatos, hegesztő, mű­szerész stb) segíti a tanulók oktatását. Az új műhely át­adásával egyidőben a szak- középiskola ma veszi. fel Bródy Imre nevét, s ünne­pélyes külsőségek között kerül sor az új könyvtár felavatására is. A tanműhelyt délelőtt t.fz árakor Varga Dezső, a vá­rosi tanács elnöke adja át. a könyvtárat Fejes István, a városi tanács elnökhe­lyettese avatja fel. Az ün­nepi műsorban közreműkö­dik az Gzdi Népművelési Intézmények zenekara, a József Attila Gimnázium, valamint a szakközépiskola énekkara. Megőrzi az emlékezet 90 Öltözői beszélgetések Török bácsi, a Lenin Ko­hászati Művek csavargyárá­nak egyik legidősebb dolgo­zója kényelmesen, nyugodt mozdulatokkal tett-vett az öltözőszekrény előtt. Műszak vége lévén nem sürget az idő, jut belőle egy kis be­szélgetésre is. A munkatár­sakkal, a barátokkal; külö­nösen azokkal, akik ugyan­olyan ráérősen készülődnek, mint ő. Mindennapos szertartás ez itt, a szekrénysoroknál, ahol a „ruhacserét” meg-meg- toldják parázs vitával, né­hány derűs pillanattal, vagy komolyra fordított szóval is. Komolyan kérdezte az öregtől egy alkalommal a Pártlitkár. Verbőczj Ferenc, hogyan él, hogyan boldogul, s itt a gyárban munkahe­lyén mennyit keres? Török bácsit az első pil­lanatban meglepte az érdek­lődés. Hímezétt-hámozott egy darabig, aztán csak elárulta, hogy fizetések idején meny­nyi kerül a borítékba. — Nézz«*, titkár elvtárs — kezdte az (/.reg. — Legutóbb volt 28 túlórám, ugyanakkor egyetlen napot sem hiányoz­tam, 'végigdolgoztam az egész hónapot. S ha mag számí­tásba veszem a pótdíjákat is. kereken 4 ezer 700 forin­tot kaptam. — Ezek szerint? ... —- A titkár nem tudta be­fejezni a mondatot, mert 'az öreg máris közbeszólt: — Azt akarja kérdezni ugye, hogy elégedett va­gyok-e? — Igen' azt! E röpke eszmecserére má­sok is odafigyeltek. Jól is­merik a párttitkárt, aki 15 éve mindennap ugyanitt öl­tözik velük együtt, ismeri gondjaikat, problémáikat', s tudják róla: bárki, bármi­lyen időpontban felkereshe­ti, bekopoghat hozzá, s ha csak egy tanács erejéig is, soha nem távozik tőle üres kézzel. Éppen ezért az öltö­zőbeli eszmecsere kötetlenül, a legkisebb feszélyezatt- ség nélkül indult és folyta-, tódolt. Mások is közbeszól­tak, egy félmondattal, vagy éppen egy adattal kiegészí­tették azt. ami egymás közt elhangzott.1 — Nekem is az a vélemé­nyem — kért szót egy fiatal­ember —, hogy panaszra nem lehet okunk. Mindenki ráfigyelt, s vár­ta, mivel „rukkol” ki még fiatal munkatársuk. — Én 4 ezer 600 forintot keresek átlagban. Igaz jól jön a pénz, mert építkeztem, sok volt a kiadás, van hová fi­zetni. Igaz, hogy szeptem­bertől valamivel kevesebb a kereset, de az átlag így sem rossz. Vajon mitől kevesebb szep­tembertől a kereset. Nem­csak ennél a fiatalembernél, de másoknál is. Gyorsan el kell mondani: nem attól, hogy rosszabbul, hanyagab- bul dolgoztak, ennek más oka van. Az ok pedig az, hogy az úgynevezett meleg- pótlék csak a nyári hóna­pokban jár. Ami például a sajtolónáí óránként 1 forint 50 fillér. A melegítőknél pe­dig 1 forint. Ez az összeg maradt ki a borítékból mind­addig, amíg újra el nem ér­kezik a nyár, és fizethető lesz ez a külön munkadíj is. Egyébként a bérezésben itt is lényeges változások történtek. Amíg korábban az éjjeli pótlék mértéke csak 15 százalék volt, most 20 szá­zalék. Amellett, miután az üzem vezetősége a műszaki feltételekre nagy gondot for­dít, ezzel egyben megterem­ti a lehetőségét a hatéko­nyabb, termelékenyebb mun­kának. S ha magasabb a tel­jesítmény. több a fizetés is. A kiugró hónapokat nem számítva, hanem csupán az átlagot véve alapul, a kere­setek mértéke a csavargyár­ban a sajtolóknál, a melegí­tőknél és más hasonló kate­góriába sorolható munkahe­lyeknél három—három és fél ezer forint. Mindezek szóba kerülnek a műszak eleji, vagy mű­szak végi öltözői beszélgeté­sek idején, ahol természete­sen nemcsak a munkahely­hez való hűségről, a munka szeretetéről, s általában, a kötelességekről beszélnek, de arról is, hogyan lehetne még jobban, még eredményeseb­ben dolgozni. Különféle ész­revételek, elképzelések, kí­vánságok hangzanak itt el, amit a párttitkár, aki nap mint nap ott van a dolgo­zók között, „elraktároz”. Nem tart magánál jegyzet­füzetet és ceruzát, de ’amit közölnek vele, azt súlyának, jelentőségének megfelelően mérlegeli. Amiben jehet, úgy is mint politikai vezető, úgy is mint szakember intézke­dik, vagy éppen magasabb fórumok elé visz ügyeket. Egy időben például, éppen az öltöző volt legnagyobb gond­ja a csavargyárnak. S első­sorban a nők helyzete. ‘ Az asszonyok és lányok ugyanis eléggé mostoha körülmények között tisztálkodhattak és öltözködtek át munka után, ami egyáltalán nem volt megnyugtató az üzem veze­tői számára. Addig „törték a fejüket”, amíg megoldást találtak. Abban, hogy ' ma már korszerű körülménye­ket teremtettek az öltözőben is a nők számára, természe­tesen a különféle források­ból szerzett anyagiak mel­lett, rengeteg társadalmi munka is van. Joggal büsz­kék a csavargyárban erre a tettre, amely méltán váltott ki elismerést a gyár legfel­sőbb vezetőinek körében is. Ha a párttitkár naplót ve­zetne, ezek az öltözői be­szélgetések és tapasztalatok bizonyára oda kerülnének az emlékezés lapjaira. De az emlékezet megőrzi azokat a tetteket és eredményeket, amelyek ilyen mondatok megfogalmazásé rá késztetik a csavargyár dolgozóit: jól érezzük itt magunkat... T. F. ipzpils és tsz-clnikik klubja Igazgatók és termelőszö­vetkezeti elnökök klubja ala­kul Miskolcon a MTESZ Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság Borsod me-_ gyei szervezetének keretében.' A ■ tudományos technikai forradalom, a napjainkban ránkzúduló információs ára­dat minden vezetőtől meg­követeli. hogy megfelelően tájékozott legyen, ismerje és értse a gazdaságra ható erők mozgását és egyúttal a rábízott vállalat irányításá­ban ismereteit alkalmazni is tudja. Az SZVT országos vezető­sége az MSZMP Központi 'Bizottság határozata alapján mintegy három hónapja az országban elsőként Buda­pesten létrehozta az igazga­tók és tsz-elnökök klubját. A vidéken elsőként Miskol­con beinduló szervezet cél­jairól Pahota Károly, az ÉSZAKTERV piackutatója, az SZVT szervezési szakosz­tályának vezetője adott tá­jékoztatást. — Az SZVT Borsod me­gyei szervezete eddig is szá­mos előadást tartott, amely­ben hazai es külföldi elő­adók a vállalati vezetőket érintő számos kérdésről tar­tottak referátumokat. Az elő­adásokon igen gyakran sze­repeltek a helyi nagyüzemek­ben szerzett tapasztalatok is. Az igazgatók és tsz-elnökök klubjának mindezeken túl­menően más fontos szerepe is lesz. Elsősorban az. hogy vitafórumot, tájékozódási le­hetőséget és ismeretek meg­szerzését biztosítsa a klubok­ban munkálkodó tagoknak, A tervek szerint, a meg­alakuló szervezet három részre tagozódik. Elsőként az igazgatók klubja alakul meg, s ez még ebben a hónapban megkezdi működését. A klu­bokban az előadásokat ma­gas beosztású meghívott ál­lami és vállalati vezetők tartják meg. Az igazgatók klubját az úgynevezett tennelöszö vet­kezeti elnökök klubjának megalakulása követi. A szer­vezet célkitűzései lényegé­ben ugyanazok, mint az ipa­ri nagyvállalatok klubjának célkitűzései, a témakör lé­nyegében mezőgazdasági kér­désekkel foglalkozik. Harmadikként a kis- és kö­zépüzemek, vállalatok veze­tőinek klubja alakul meg. Mivel a kis- és középválla­latoknál más, sajátságos jel­legű problémái«: vannak, mint a nagyüzemeknél, ez a fórum mindenképpen sokat segít a vállalati igazgatók, vezetők jelenlegi gondjain. H. g. 784 szocialista brigád A Diósgyőri Gépgyárban régi hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalom- nak, amelynek irányítását a szakszervezeti bizottság és a KÍSZ-bizoitság közösen látja el. A munka „gyakor­lati kivitelezője” a termelé­si igazgató mellett működő xnunkaversenv iroda. A gépgyáriak 1971-ben műkö­dési szabályzatot készítettek a szocialista brigádmozga­lomra vonatkozóan, amelyet egy évvel később, a meg­változott feladatok alapján módosítottak. A DIGÉP-ben 784 szocia­lista brigád (7584 dolgozó­val) tevékenykedik. Ebből — az elmúlt évben — az ifjúsági kollektívák száma 71 volt, 683 fiatal munkás­sal. Az idén viszont jelen­tősen csökkent az ifjúsági brigádok száma (36 brigádban 315 fiatal). Ennek az az oka. hogy a brigádszerződé­sekben és felfogásban is azt az elvet követik: a szo­cialista kollektívák egy-egy átszervezés kapcsán a munkahelyi kollektívába épüljenek be. Így a fiatalok úgynevezett „vegves” brigá­dokba kerültek be. Megíté­lésünk szerint ezeknek a. közösségeknek erősebb a formáló ereje. Ezzel párhu­zamosan jelentkezett a szak­mai nevelés fejlődése, in­tenzitása is. A különféle brigádvállalások a legtöbb esetben tartalmazzák a fia­talok tanulásának segítését, s a gépgyárban már hagyo­mányos szakmai vetélkedők­re történő jelentkezéseket. A patronálás számos for­mája közül a DIGÉP-ben a szocialista brigádok első­sorban a szakmai patroná- lást választották. Kedvezően alakult azoknak az ifjú szakmunkásoknak aránya, akik nem tudták normáju­kat teljesíteni. A fejlődés ellenére számos hiányosság megszüntetése vár még a nagyüzem szakszervezetó- és KISZ-bizottságára. Nagyobb figyelmet kell fordítani a gyengébb eredményeket, pro­dukáló fiatalokra, s még jobb. hatékonyabb támoga­tásra ván szükség azoknál a szak munkásoknál, akik az iskolából kikerülve nehezen tudnak beilleszkedni a munkahelvi kollektívákba. (f- gy ) Cigaua es a swms/,euus Községei« juuy im-ujci i'iiaiasaiuuv biztosítására a Cigándi Afész ez évben korszerű sütőüzemet létesített a faluban. Az 1 millió 250 ezer forint költséggel épült üzemben naponta mintegy 7 ezer ember számára ké­szítenek kiváló minőségű kenyeret és péksüteményt — a többi között Tiszacsermely, valamint Pacin községekbe is szállítanak. Fotó: Laczó József V

Next

/
Oldalképek
Tartalom