Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-03 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 2 1973. nov. 3., szombat ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács ülést tartott. A kormány — érdemei elismerése mellett — Huszár Istvánt, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, dr. Garamvölgyi Károlyt a pénzügyminiszter első helyettese, dr. Kocsis Józsefet a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Madarasi Attilát, a pénzügy- miniszter helyettese, Buda Istvánt a munkaügyi miniszter helyettese és dr. Hetényi Istvánt az Országos Tervhivatal elnökének helyettese tisztségéből felmentette. Egyben Madarasi Attilát a pénzügyminiszter első helyettesévé, Buda Istvánt a munkaügyi miniszter első helyettesévé, Gácsí Miklóst a kohó- és gépipari miniszter első helyettesévé, dr. Hetényi Istvánt az Országos Tervhivatal elnökének első helyettesévé, dr. Kocsis Józsefet a kohó- és gépipari miniszter helyettesévé, dr. Garamvölgyi Károlyt a pénzügy- miniszter helyettesévé és dr. Ganczer Sándort az Országos Tervhivatal elnökének helyettesévé nevezte ki. Hz Elnöki Tanács lése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács Huszár Istvánt, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettesét államtitkári tisztsége alól felmentette. Az Elnöki Tanács dr. Sághy Vilmost, a belkereskedelmi miniszter első helyettesét belkereskedelmi minisztériumi államtitkárrá. Rácz Sándort, a belügyminiszter első helyettesét belügyminisztériumi államtitkárrá; dr. Schultheisz Emilt, az egészségügyi miniszter első helyettesét egészségügyi minisztériumi államtitkárrá, dr. Szabó Jánost, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettesét építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkárrá, Csémi Károlyt, a honvédelmi miniszter első helyettesét honvédelmi minisztériumi államtitkárrá, Földi Lászlót, a könnyűipari miniszter első helyettesét könnyűipari minisztériumi államtitkárrá, Gácsi Miklóst, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesét kohó- és gépipari minisztériumi államtifcxrrá, Rödönyi Károlyt, á közlekedés- és postaügyí miniszter első helyettesét közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkárrá, Baczoni Jenőt, a külkereskedelmi miniszter első helyettesét külkereskedelmi minisztériumi államtitkárrá; dr. Soós Gábort, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesét mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumi államtitkárrá, dr. Lőrinc Imrét, a nehézipari miniszter első helyettesét nehézipari minisztériumi államtitkárrá, Madarasi Attilát, a pénzügyminiszter első helyettesét pénzügyminisztériumi államtitkárrá, Buda Istvánt, a munkaügyi miniszter első helyettesét munkaügyi minisztériumi államtitkárrá, dr. Hetényi Istvánt, az Országos Terhivatal elnökének első helyettesét tervhivatal! államtitkárrá kinevezte. Az Elnöki Tanács az elhalálozás miatt megüresedett budapesti 8. számú, a Fejér megyei 2. számú és a Veszprém megyei 5. számú ország- gyűlési képviselői választókerületekben az időközi képviselőválasztás napját 1973. évi december 9-re írta ki. Végül az Elnöki Tanács legfelsőbb bírósági bíró választásáról, valamint bírák választásáról, felmentéséről és egyéb folyamatban levő ügyekben döntött. * Huszár István, a Minisztertanács ' elnökhelyettese péntek délben hivatali esküt tett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Az eskütételen jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Cseterki Laps, az Elnöki Tanács titkára. Huszár István életrajza 1927-ben Hernádkak községben született mezőgazda- sági munkáscsaládból. 1948 óta a párt tagja. 1951-ben végezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, s az egyetem statisztikai tanszékén 1953-ig mint tanársegéd dolgozott. Ezután a párt központi apparátusában folytatta munkáját, 1961—-1963 között az MSZMP KB államgazdasági osztályának helyettes vezetője volt. 1970-ben az MSZMP Központi Bizottságának tagjává választották. 1969. január 23- tól államtitkár. 1969 januárjától 1973 júniusáig a KSH elnöke volt. Ekkor az Országos Tervhivatal elnökének első helyettesévé nevezték ki, s tagja lett az Állami Terv- bizottságnak. A Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a tudománypolitikai bizottság tagja, egyetemi tanár. Számos tanulmánya jelent meg a gazdaságpolitika, statisztika és a tervezés tárgyköréből. Egy békeproiram távlatai KISZ-csÉcsvezetöseget rüasztiltak a Begyei A Borsod megyei Tanács járási jogú pártbizottsága mellett újonnan megalakult KISZ-szervezet — amely 5 alapszervezet 160 tagját foglalja magába — tegnap, november 2-án, pénteken délután fél 3 órakor tartotta csúcsvezetőség-választó ülését Miskolcon, a megyei könyvtár előadótermében. Az ülésen megjelent Fejes László, a. megyei tanács elnökhelyettese, dr. Rohács Gyula, a megyei tanács párt- bizottságának titkára és TeIlláCSH szárovics Miklós, a városi KISZ-bizottság titkára is. Eljöttek az érintett szervek hivatalvezetői és pártvezetői. Az ülés elnöki tisztét Jurás László, a megyei tanács pártbizottságának tagja töltötte be. A 9 tagú csúcsvezetőség titkára Móré László, a megyei tanács ipari osztályának csoportvezető főmérnöke lett. A városi KISZ-bizottság küldöttértekezlete képviselőivé Móré Lászlót és F. Tóth Gézát választották meg. Ü lést tartott november elsején a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, s az erről kiadott közlemény szerint a kibővített ülés elsősorban a nemzetközt helyzetet tekintette át. Pártunk Központi Bizottságának megállapítása szerint a nemzetközi helyzetnek, a világpolitikának jelenleg két fő jellemzője van. Az egyik örömmel tölt el minden becsületes embert: ez az alapvető jellemvonás ugyanis abból áll, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatai erősödnek. Más szóval: csökken a nemzetközi feszültség, vezető irányzattá vált az enyhülés, mindinkább romlanak a háborús párti körök esélyei. Sok példát lehetne felhozni e fő tendencia erősödésének bizonyítására. Említhetnénk az erőszakról való lemondásról kötött szerződéseket a Szovjetunió s az NSZK. illetve Lengyelország és Nyugat-Németország között, a két német állam viszonyát rendező alapszerződést, a Nyugat-Berlin helyzetét szabályozó négyhatalmi megállapodást. Nagy eredményei ezek az elmúlt éveknek, következményei a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogramnak, a szovjet kormány lenini külpolitikájának, amelyet egységesen támogatnak a szocialista tábor országai, s amelyhez jól kooperáló partnereknek bizonyultak a nyugati világ realitásokkal számoló polgári politikusai. A szocialista közösség egységének, az együttműködés erősítésének, a külpolitika egybehangolásának szempontjából kiemelkedő esemény volt a nyolc szocialista ország pártvezetőinek július végén a Krím-félszlgeten megtartott találkozója. A világpolitika másik — de már korántsem örvendetes — jellemző tényezője, hogy az imperialista, militarista körök elkeseredetten szembeszállnak a békeszerető erők általános előretörésével és elszánt támadást intéznek mind az enyhülés politikája, mind a haladás ellen. Az utóbbi időkben ennek legdöbbenetesebb példáját Chilében szolgáltatta a chilei, s az őt leplezetlen örömmel támogató nemzetközi reakció: ellenforradalmi puccs nyomában fasiszta terror. És nem hagyhatta szó nélkül a Központi Bizottság közleménye azt a sajnálatos tényt sem, hogy aktívan szerepelnek a világpolitikai porondon Kína maoista vezetői is, szovjetellenes állásfoglalásaikkal, a szocializmus ügyének ártva, az imoeria- lizmusnak hasznot hajtva. Mindamellett nem az említett negatív jelenségek jellemzők a nemzetközi életben, hanem az enyhülés, a béke, a haladás irányzata. Ennek a programnak azért is van olyan nagy sikere, mert imponáló egységben, közösen fellépve hirdetik és valósítják meg a gyakorlatban a szocialista közösség tagországai. Jövőbeli eredményeiknek is ez az egység, a közös fellépés a biztosítéka. Mint eddig, úgy a jövőben is ezzel összhangban kíván dolgozni az MSZMP, s a Magyar Népköztársaság kormánya. / Veszélyeztette a békés egymás mellett élés politikáját, az enyhülés tendenciáját az elmúlt hetekben a Közel- Keleten ismét fellángolt háború. „Az izraeli uralkodó körök agresszív politikája, amely ellentmond az izraeli nép valóságos érdekeinek is, a világ közvéleménye előtt lelepleződött és mindinkább elszigetelődik” — állapítja meg a közlemény. Ugyanakkor üdvözli a Szovjetunió, s az Egyesült Államok közös javaslatára elfogadott, biztonsági tanácsbeli tűzszüneti határozatot, annak, s a BT korábbi, 19G7. novemberi határozatának maradéktalan végrehajtását szorgalmazza. A széles körű és elmélyült áttekintés a nemzetközi helyzet alakulásáról joggal töltötte el bizakodással a Központi Bizottságot, miként eltölti egész népünket is: a szocializmus, a haladás, a béke erői, a reakció minden gáncsvetése ellenére is, világszerte izmosodnak. Jubileumi ünnepség ii tMflSZ-nál (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban dr. Herbert Richter, a Drezdai Energia Kombinát igazgatója, Jan Kral, a Közép-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat igazgatója, Jan Novotny, a Kelet-szlovákiai Áram- szolgáltató Vállalat igazgató- helyettese köszöntötte a velük szoros műszaki és baráti kapcsolatban álló ÉMÁSZ dolgozóit. Az ünnepség következő részében kitüntetéseket adtak át. Simon Antal, a Munka Érdemrend arany fokozatát, Gál Lajos, az érdemrend ezüst fokozatát, és ketten bronz fokozatát kapták. Szili Géza az ÉMÁSZ tizenkét dolgozójának adta át a Nehézipari Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetést. Ezt követően kiváló szakszervezeti munkáért, kiváló KISZ-munkáért, kiváló MHSZ-tevékenységért adtak át kitüntetéseket, valamint kiosztottak számos vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést, oklevelet. Valaska László, az ÉMÁSZ igazgatója, a vállalat vezetősége nevében, valamint a KISZ-es fiatalok nagy szeretettel köszöntötték Kiss Zsigmondot az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat első munkásigazgatóját. és elismerő oklevelet adtak át az országrész villamosításában kifejtett tevékenységéért. A jubiláló vállalat dolgozói ez alkalommal emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista B'orradalom 56. évfordulójáról is. A központi ünnepséget követően megünnepelték e két jelentős évfordulót valamennyi üzem- igazgatóságon. MÜNCHENIÜL GLEIWITZIG —15.— A köztársaság kormánya ünnepélyesen tiltakozik visszapillantás Coulondre március 15-én már tájékoztatta a francia kormányt: „Hitler és Ribbentrop urak ma éjszaka irtózatos repres- száliákkal fenyegették meg a csehszlovák minisztereket.. Most már a francia kormány is kénytelen volt egyeztetni álláspontját az angol kormánnyal, s ezután „határozott lépésre” szánta el magát. Külügyminisztere március 17-én utasította berlini nagykövetét: „Kérem, jelentkezzék kihallgatásra a külügyminiszternél és adja át neki az alanti jegyzéket (brit kartársa utasítást kapott, hogy hasonló értelemben járjon el):... .Franciaország nagykövete tisztelettel közli a Reich külügyminiszterével, hogy a köztársaság kormánya ünnepélyesen tiltakozik azok ellen az intézkedések ellen, amelyeket Welczek gróf tudomására hozott... A Reich kormányának Csehszlovákia ellen lefolytatott akciója következtében az 1938. szeptember 29-én Münchenben aláírt egyezménynek mind betűjén, mind szellemén súlyos sérelem esett... A köztársaság kormánya ilyen körülmények között nem ismerheti el jogosnak a Reich akciója által Csehszlovákiában teremtett új helyzetet.” A francia és az angol kormány tehát egy gyakorlatilag semmit sem jelentő diplomáciai tiltakozással tért napirendre korábbi szövetségese, Csehszlovákia megszállása felett. Ezzel tovább egyengette Németország agresszió-sorozatának útját, amelyet azzal a müncheni szerződéssel indított el, amelyről — a tiltakozó jegyzékben foglaltaktól eltérően — Coulondre így vélekedett: „A müncheni egyezmény tehát végeredményben nem szolgált másra, minthogy segítségével a hitleri vezetők lefegyverezzék Csehszlovákiát, hogy aztán annál köny- nyebben annelctálhassák ... Már a müncheni egyezményt követő napokban nyilvánvaló volt, hogy a Rajnán túl a müncheni egyezményt úgy értelmezik, mint amely teljes cselekvési szabadságot biztosit Németországnak Közép- és Kelet-Európábán, s megállapítja a nyugati nagyhatalmak érdektelenségét ezeken a területeken" Annak ellenére tehát, hogy a francia kormány már a müncheni szerződés aláírását követő napokban tisztában volt Hitler szándékaival, egyetlen olyan határozott lépést sem tett, amely a német agressziót meggátolhatta volna. Az „ünnepélyes tiltakozás” értékéről pedig maga Coulondre is így nyilatkozott: „Az anyagi erők megszilárdulásán kívül számot kell vetni a hitleri vezetők önérzetének talán még jelentősebb megnövekedésével... Egyetlen vércsepp nélkül, s anélkül, hogy a Reichnek — néhány tiltakozó jegyzéktől eltekintve — bármilyen kellemetlensége lett volna, húszmillió embert csatoltak a birodalomhoz, gyökerestül 1 elforgatták Európát.. Csehszlovákia feláldozásának indítéka, az Antant politikájának koncepciója világosan fogalmazódik meg Coulondre eseményeket értékelő, összefoglaló jelentésében : > „A Németországnak engedelmeskedő hűbéres Csehszlovákia alkalmas kiindulópontja lesz Németországnak dél és kelet felé való terjeszkedésében, amely a ruszin folyosón át hamarosan elérne a román petróleumig, s az ukrán gabonáig. ... Megkísérlem, hogy ősz- szefoglaljam az európai térkép felbomlása után keletkezett új helyzetet, megállapÚ- sam, milyen irányban fog terjeszkedni a német dinamizmus, hogy továbbra is kizárólag kelet felé orientálódik-e . . Cseh- és Morvaország elfoglalása és Szlovákia gyámság alá való helyezése egyenes folytatása annak a keleti expanziós politikának, amelyet Németország az elmúlt ősz óta nemcsak hogy nem titkolt, de nyilvánosan hangoztatott... Ha tehát nincs is okunk csodálkozni a német befolyásnak kelet felé való terjeszkedésén, annál jobban háborodhatnan : fel azokon a minősíthetett módszereken, amelyekkel Reich él. Ezek a módsz azok, amelyek a tulajdo‘ - képpeni szakítást jelentik .i Münchenben elindított béltd- lési politikával... Mind; ez ideig semmi jel sem mutat arra, hogy a Reich megváltoztatta volna általános politikai irányvonalát, s hogy akárcsak ideiglenesen is elfordítja tekintetét Keletről... Ellenkezőleg, megemlíthetünk egy olyan tényt is, amely amellett bizonyít, hogy a hitleri vezetők már abban a pillanatban, amikor elhatározták cseh—morvaországi vállalkozásukat, tervbe vették, — hosszabb-rövidebb idő múlva — útjuk folytatását Kelet felé. Értesüléseim szerint a német hadsereg nemcsak egész Szlovákiát, de Kárpátalját is meg akarta szállni... (aminek) csak akkor lett volna politikai és katonai értelme, ha más, újabb vállalkozásokra készítik elő a talajt, akár Lengyelország, akár Románia ellen. Berlini jól értesült körökben ezt a lehetőséget tartják ma a legvalószínűbbnek.” Barbarits Miklós (Folytatjuk)
