Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-24 / 275. szám
ÉSZAK-MAG íARGááZAG 4 1973. nov. 24., szombat Bemutató november 30-án Készül a második Siratófal A napokban jelent meg a téli könyvvásár egyik újdonságaként Berkesi András immár nem tudni, hányadik regénye, a Siratófal. A Miskolci Nemzeti Színház november 30-án mutatja be Berkesi András tizedik színpadi munkáját, amelynek címe: Siratófal. Az azonos időben piacra került regény és vele egyazon című színpadi mű között óhatatlanul is összefüggéseket keres a kívülálló, gondolván, a színdarab esetleg a regény színpadi változata, vagy annak egy részlete, mint az Bér késinek egy korábbi regénye — Sellő a pecsétgyűrűn — esetében történt. Nos, ebben az esetben nem erről van szó. A színpadi mű nem a regény változata, attól teljesen független cselekmény, bár szereplői a regényben is éltek, és egyes visszautalásai a regényben szélesebb körben bontakoznak ki. A Siratófal cím mindkét esetben egy szimbólumra utal. A Horthy-elleníorradalom idején, amikor a regény és a darab központi hősének, Te- réznek a férjét temették, az illegalitásban levő párt nevében egy ismeretlen férfi búcsúztatta a hajdani vöröskatonát és kerületi direktóriumi vezetőt. E gyászbeszédben említette először a siratófalat, amely jelképesen ott kell hogy legyen az elnyomottak lelkében, s amelyre fel kell aggatni mindazoknak a nevét és fényképéit lélekben, akikre emlékezni akarunk, s akik megérdemlik az utókor tiszteletét. Ez a siratófal annak idején azért is szükséges volt, mert éppen a hősöknek nem lehetett emléket emelni. S később, mint motívum, végigvonult az Iványi család életén, és a központi hős, Teréz lelkében alighanem ott él ma is. A regény meglehetősen vaskos könyv. Hétszáznegyven nagyformátumú oldal, tehát bőséges olvasnivaló. Berkesi, bár nagyrészt a történéseket mondja el, kevesebbet ás a dolgok mélyére, rendkívül lebilincselő módon fogja össze egy óbudai munkáscsalád életében azt a negyven esztendőt, amely 1913-tól 1953-ig eltelt. Az Iványi család és a hozzájuk kapcsolódó néhány rokon, jó barát, ismerős, sorstárs életének széles hömpöly- gésű történetében e négy évtizedes időszak szinte minden magyarországi lényeges eseménye felvillan, felrajzolódik. Az első világháború az első nagyobb esemény, és a történet az ötvenes évek elején. a konspirációs perekkel, emberek meghurcolásának történetével zárul. S közben történelem, munkásmozgalmi történet, háború, élet a hátországban és minden, ami ez idő alatt történt, jelen van a regény alakjain. A színpadi Siratófal napjainkban játszódik. Az Iványi család létszáma bizony már megfogyatkozott. S talán egy kicsit mások is lettek ezek az Iványiak. Ha nem is mind, főleg Teréz nem. S Iványiék mai életében ismét sorsdöntő események adódnak, s közben vissza-visszatér a múlt egy-egy villanása. Több idősíkban játszódik a történet, s e visszatérésekben találjuk meg a regény egyes mozzanatait. A színpadi mű története azonban a regénytől gyakorlatilag független, önálló alkotás. A szakszervezeti kulturális él Mindezeket akkor gondol- ' tam végig, amikor a minap a Miskolci Nemzeti Színház üres nézőterén ülve, a pró- j bákat figyeltem. Kovács Má- j ria, Simon György, Demeter Hédi, Koroknay Géza, Kulcsár Imre, Zoltán Sára voltak a színpadon. A színpadkép több kisebb térre bomlik, amelyiken éppen játszanak majd, azt világítják meg később a reflektorok, a többi homályba borul. Jurka László rendezővel beszélgettünk. Elutasítja kifogásomat, .amely szerint a színpadi műben a munkás- mozgalom háttérbe szorul a regénybeli erőteljes ábrázolással szemben. — A darab független a regénytől — mondja —, s a regénnyel szemben nem a hősök munkásmozgalmi részvétele a döntő motívuma, nem azt a családot kapjuk, amely hosszú évtizedeken át aktívan részt vett a munkásosztály csatározásaiban, és megvívta családon belül is a maga harcát, hanem mai társadalmunk családjainak egyikét, mai társadalmi problémákkal. Például olyannal, mint az egyedül maradt anyának a megbecsülése. Ez a család a darabban már csak visszapillant a korábbi évtizedekre, de nem kronológiai sorrendben, hanem csak annyira, amennyire az a cselekmény jobb ismeretéhez, Teréz mama és a menye, Sára konfliktusának értékéhez szükséges. Teréz azokat az anyákat képviseli szerintem, akik családjukén élnek-hal- nak, áldozatot vállalnak. Az a proletárasszony Teréz, aki becsülettel tesz eleget mindennek, anélkül, hogy politizálni akarna. Kovács Mária, Teréz alakítója milyennek látja ezt az asszonyalakot? Milyen szerinte Teréz? — Hogyan tudnék én erről nyilatkozni, amikor az olyan jól meg van írva?! Nagyon sok ilyen Teréz van országunkban. Ilyenekre, a tisztákra, az ösztönösen jókra alapozódik sok minden. Azt mondja magáról, hogy nem politizál, holott mégis politizál egész életén át. Politizál a maga tisztaságával, őszinteségével, azzal, hogy nem tud hazudni. Talán egy hibája van, hogy menye, Sára iránti ösztönös ellenszenvén, amely a múlt rendszerből maradt benne, ma sem tud úrrá lenni. A színpadon formálódik a darab. A szövegkönyvből játék lesz. S ez lesz egyben a színház jubileumi évadának második magyar ősbemutatója. (benedek) A BORSOD MEGYEI ALLAM1 ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvesz: központifűtés-szerelő, csőszerelő, hőszigetelő szakmunkásokat, valamint a felsorolt szakmákban jártas betanított munkásokat Jelentkezni lehet: BAÉV Szerelőipari Főépítésvezetőség Miskolc, Szekerész utca 5. sz. alatt. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa mellett működő agitáció«, propaganda és kulturális munkabizottság 27-én, kedden reggjeí kilenc órától tartja soron következő ülését Miskolcon, a MÁV Vörösmarty Mihály Művelődési Házában. Megvitatja az 1973/ 74-es év szakszervezeti politikai oktatás megszervezésének tapasztalatait, majd ezt követően az ÉDOSZ-ban végzett kulturális nevelő munkát. Az első napirendi pontot dr. Szűcs Lajos, a másodikat Czifra Sándorné ismerteti. Szakszervezeti könyvtárat avatnak a Volán 3. sz. Vállalatánál, Miskolcon, a József Attila utca 70. sz. alaitt november 30-án, délelőtt 10 órakor. A könyvtárat dr. Valykó István adja át rendeltetésének. Sajószentpéteren, a bányatelepi Petőfi Sándor Művelődési Központban ma. november 24-én délután négy órakor emlékű nnepeéget rendeznek a KMP megalakulásának évfordulója alkalmából, este pedig ugyanott fúvószenekari koncertet tartanak. A hány fisz szakszervezeti kulturális hetek rendezvényei sorában ma délután ötszázéves a magyar könyvnyomtatás címmel Alberttelepen lei- állítást nyitnak, Ormosbányán és Herboiyán kisfilme- ket mutatnak be és találkoznál: a filmek alkotóival, Herboiyán területi bányász fotókiállítást nyitnak, Perecessen pedig az ifjúsági klub- mozgalom helyzetéről tartanak ankétet. ÖLELKEZÉS Lenkey Zoltán rézkarca Kötődés a faluhoz — Első és egyetlen munkahelyem Szemere, ahová „hadiképesítővel” a zsebemben 1944 őszén telepedtem le — így kezdi vallomását munkájáról, életéről Ványay László, a szemerei iskola igazgatója, a kis falu népművelője. A csendes beszédű, nyugodt tekintetű ember majdcsak három évtizede tanítja-for- málja a falu gyerekeit, meg a felnőtt embereket is. — Az eltelt időre emlékezni, erről beszélni nem lehet csak egyszerű szavakkal, számok. események felsorolásával. Akik a felszabadulás utáni időkben magunk mögé sorakoztattuk a községek lakosságának többségét, fiatalabbakat és idősebbeket, valamennyien a kulturális felemelkedésért küzdöttünk. Nem lehet elérzékenyülés nélkül emlegetni a csereháti falunapok rendezvényeit, a zsúfolt teremben néoes közönség előtt tartott előadások forró hangulatát. Megváltozott körülmények Szemerén korábban is voltak nyomai a közművelődésnek. az emberek sok könyv között válogathattak a könyvtárban, a fiatalok meg a tánccsoportban, a színjátszó csoportban találták kedvüket. A XI. világháború után könyvtárat csak 1950-ben sikerült teljesen felújítani, berendezni. A szép új művelődési otthon vonzotta a lakosságot, estéről estére tervszerű, rendszeres munka folyt. — Űj lendületet kapott a népművelési munka a 60-as évek elején. TIT-előadásadn- kat a nagyüzemi mezőgazdaság átszervezése érdekében terveztük meg. Egy-egy jól sikerült előadást a környező falvakban is megtartottunk, s nemegyszer éjfélbe nyúló heves viták alakultai: ki. Az iskola 1969-ben költözött be a gazdátlan kastélyba, amit a falu asszonyai tákarí- tottak-festettek ki. így a régi „népház” mellett, — melyet azóta klübkönyvtnrrá neveztek hí — a kastély épülete is helyet ad esténként a falu fiataljainak. A színjátszók is esténként próbálnak, nagy lelkesedéssel készülnek egy- egy előadásra. — A televízió elterjedése, az erőltetett témájú színdarabok és a falusi fiatalok „elvándorlása” némileg visz- szavetette a színjátszó mozgalom tevékenységét. A lányok vágynak a szereplésre, de nincs elegendő fiú. No, meg a szombat-vasárnap is kevés a jó felkészülésre. Igényesebb fiatalok A klubkönyvtár tevékenysége eléggé rapszódikus. Kiscsoportos előadás, rétegtalálkozó, magnós összejövetelek* tv-nézés — mind megtalálhatók a programban. Sok minden nehezíti a tervszerű és korszerűbb munkát. A városban gyakrabban megforduló fiatalok ma már igényesebbek. viszont a klubfelszerelés elavult, a berendezés hiányos. Az épületben nagyterem, zsúfolt, négyezer kötetes könyvtár, s egy öltöző- helyiség van. Több megértésre, támogatásra lenne szükség. A tanácsnak, a termelőszövetkezetnek is kevés a pénze, de közös erővel minden bizonynyal eredményre lehetne jutni. Mert összefogás, közös munka nélkül — Ványay László szavaival — inkább csak szélmalomharc a népművelő hivatásszeretetből vállalt missziója. — Hogy mi köt ide. a faluhoz? Még egy, a fiatalokkal töltött este is. Velük fiatalodom. Jó látni, hogyan lelkesíti őket a KISZ, mit terveznek a fáklyavivők körében. Mindegyiket ismerem, tanítottam kisgyermekkora óta. A hétszázötvenhét lelkes községben kilencvennégyen végezték el a dolgozók iskoláját. Négy év után most ismét szervezik a felntőtt felső tagozatos oktatást, s máris szép számmal van jelentkező arra. hogy ismét beüljenek az iskolapadba. Jóleső érzés ez is a szemerei iskola- igazgatónaK. — Hogy eltelt három évtized, s a népművelő fáradozásai közben egy-egy siker után újra félvillanyozódik, ez csak természetes. Ilyenkor úgy érzem, hogy életemmel, munkámmal adtam választ a tanítói képesítő vizsga írásbeli dolgozatára: „Hogyan képzelem el magam, mint falusi tanító?” Nekem nem volt nehéz: Szemerén kultúrára vágyó, egyszerű, szorgalmas emberek laknak. Megértéssel fogadják jó szándékú közeledésemet: ezekért az emberekért érdemes tevékenykedMegérdemelt kitüntetés Ványay László, a szemerei általános iskola igazgatója, a klubkönyvtár vezetője s valamennyi falubéli ember jó ismerőse, 1959-ben kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Mikes Márta Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy Miskolc, Kossuth út 1. szám alatt (Sötét-kapuval szemben) megnyitottuk ünnepi ajándékvásárunkat Kényelmesen, egy helyen, nagy készletből választhatnak: JÁTÉK, KÖNYV, FENYŐFA. KARÁCSONYFADÍSZ, KARACSONYFA-FÜGGELÉK, SZALONCUKOR, MIKULÁS-ÄRUT hétköznap 10—19 óráig. 200 Ft-on felüli vásárlás esetén BORÍTÉKOS NYEREMÉNYJEGYET ADUNK vásárlóinknak, 10 Ft-tól 500 Ft értékben, mely a helyszínen beváltható. MISKOLCI AFÉSfe y
