Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973., nov. 15., csütörtök ! Fi lm jegyzet | Álljon meg a menet! Huszonegy festmény A lépéstartás — alapkövetelmény A gyár képviselője, meg az ünnepelt (Szilágyi Tibor és Mar­kovich Miklós). Gyarmathy Lívia új filmjé­nek; címét úgy is értel­mezhetjük, hogy álljon meg a menet, valami baj van az­zal az ünnepléssel, amelyről itt szó esik, hiszen valakiről megfeledkeztek, de talán in­kább szélesebb körben kell ezt értelmezni: álljon meg a menet, álljon meg a lélelcte- V'.nség, a felszínesség, a sta­tisztikákért cselekvés, amely mögött elveszhet az ember. S nem is kell különösebben bi­zonygatni, hogy ilyen esetek adódnak, ha egy kicsit szét­nézünk környezetünkben, eb­ben a változó, eseményeket egymásra torlasztó világban. Gyarmathy Lívia és férje, Böszörményi Géza, aki a for­gatókönyv társírója ez eset­ben, ezt a változó és nem ke­vés fonák helyzetet produ­káló világot vallatja immár harmadszor. Első közös já­tékfilmjüknél — Ismert a szandi-mandit? — a mostani­val azonos volt a felállás, il­letve alkotói szereposztás, a másodiknál — Madárkák — Böszörményi rendezett, Gyar­mathy volt a forgatókönyv­író. A házaspárnál olyan társ­alkotói együttműködésről van szó, amely hosszú távra oszt­ja meg a munkát, és követ­-elcsen képvisel egy alko­tóművészi véleményt, látás­módot, akármelyikük neve szerepel a címlistán rendező­ként. Üj harmadik közös játékfilmjük, az Álljon meg a menet! szervesen il­leszkedik a művészpár eddigi alkotásainak sorába, folytatja azt, s talán ebben sikerült eddig legközelebbről láttatni a mai munkáséletnek azt a vetületét, amelyet már az első filmjükben Is megkö­zelítettek, vallattak. Korunkban — és még ki tudja meddig — a munkás­ság éleiében az átmeneti idő­szak jellegéből adódó kisebb- nagyobb ellentmondások, az előrelendítő erők mellett visz- szahúzó hatások is jelentkez­ne'-, ezek olykor groteszk for­mában is felbukkannak. Mo­dern környezet, korszerű gyár és annak évtizeddel vagy év­tizedekkel utána ballagó élet­mód ; modern lakótelep és ra­gaszkodás régi kalyibához, munkásmozgalmi múlt és giccses műdalok kontrasztja. A gyárban még olykor soka pufogó frázis, sokkal keve­sebbé megvalósulás, például nagy a „felhajtás” a veterá­nom megünneplésére, de ép- pa'.i az ünnepeltről feledkez­nek meg. Hosszan lehetne so­rolni azokat az ellentmondá­sokat, amelyeket Gyarmathy és Böszörményi nemcsak észrevesz, hanem láttat­ni is tud, a korábbi filmjeikben megismert, sa­játosan ironikus megkö­zelítéssel, úgy mutatva fel görbe tükörben a jelensége­ket, hogy érződik: belülről látják és sojc szeretettel áb­rázolják a jobbítás szándéká­val mindazt, amit felmutat­nak. A groteszk ábrázolási forma kinevetteti az elavul­tat, állást foglal velük szem­ben, s velünk, nézőkkel is el- utaisíttatja azt. A film története két rövid, egymással ölelkező szálra épül: a nagy, üzemi ünneplés közben adódó bosszantó, de derűt is fakasztó fonákságok, és ennek az üzemi történet­nek az árnyékában két gyári család fiataljainak szerelme. Az Álljon meg a menet! meg­valósulásában a filmalkotó házaspár legjobb ábrázolási eszközeit sorakoztatja fel. Az öreg, még nyugdíjasán is te­vékeny vasas ünneplése kö­rüli történetkék, szembeszökő fonákságok részben már is­merősek. Legalábbis egyik fontos motívuma, az öreg ki­tüntetésének mozzanata, amelynek mintegy „előtanul­mányát" készítette el Gyar­mathy Lívia két évvel ezelőtt egy kisfilmben, a nyugdíjas postásokról szóló Tisztelt Címben. Ez az élőmunka csak javára vált ez újabb alkotás­nak. A két történeti szál kö­zül az üzemi a domináns, a fiatalok szerelme inkább jó adalék a történethez és a mondandóhoz. Az egyes szerepekben né­hány kitűnő színészi megfor­málással találkozunk — Hor­váth Sándor, Bulla Elma, Éva Ráss, Szilágyi Tibor —, de sok tehetséges amatőrt is lá­tunk. Az ünnepelt öreget ala­kító Markovich Miklós feltét­lenül kiemelendő közülük, s külön említést érdemel az if­jú szerelmespárból Rajts 1st- ván. Kár, hogy az amatőrök szinkronja nem mindig kifo- 1 gástalan. A filmben Presser Gábor zenéjét a Lokomotív GT, Illés—Bródy dalát Koncz Zsuzsa szólaltatja meg. Elis­meréssel kell említeni Koltai Lajos operatőr nevét. A filmet egészében öröm­mel üdvözölhetjük, munkás­életünk egy érdekes szeletké­jének jó ábrázolásaként fo­gadhatjuk el, s vetítése köz­ben még kitűnően szórako­zunk, gyakran hangosan de­rülünk is. ★ A hét további filmjei kö­zül a Fellini rendezte Róma című, kiemelkedően érdekes alkotásról korábban, a film­barátok körének mozijaiban történt bemutatásakor, októ­ber 11-én közöltünk részletes méltatást. Fellini tisztelőinek, a különlegesen érdekes fil­mek kedvelőinek figyelmét ismételten felhívjuk e filmre. Szeretnénk olvasóink fi­gyelmébe ajánlani még a Mi a teendő? című, egész műsort betöltő chilei filmet, amely még a fasiszta puccs előtt ké­szült, s amely azt mutatja be, mit és hogyan alcart Allende kormánya megvalósítani. Benedek Miklós A Szőnyi István teremben huszonegy festményt láthat­nak az érdeklődők a ma, no­vember 15-én megnyíló kiál­lításon. A Képcsarnok Vál­lalat miskolci termében mu­tatják be ugyanis — ezúttal első ízben vidéken — a Kép­csarnok hagyományos figurá­lis festménypályazatán részt vett és díjazott alkotásokat. A minden különösebb ün­nepség nélkül nyíló kiállítás huszonegy alkotása huszon­egy művész munkája. A mű­veket összekapcsoló erőként elsősorban az emberközpon­túságot említhetjük, hiszen maguk az alkotások rendkí­rencsi Hunyadi János Általá­nos Iskola tanulóinak és ne­velőinek az új iskolai könyv­tárat. A szépen berendezett, szabadpolcos rendszerű könyvtárszobában 3800 kötet sorakozik. Mód van az ottani olvasásra is. A szerencsi já­rásban ez már az 5. szaksze­rű iskolai könyvtár, létreho­zásához az iskolát fenntartó nagyközségi tanács 20 000 fo­A valós történet még most, néhány év múltán is megbpr- zongat. Hozzánk, borsodiak­hoz még különösen közel állt a tragédia, bár semmi ré­szünk nem volt benne, csak a mi területünkön történt. Néhány gimnazista fiú és lány, egy tanárjuk vezetésé­vel az aggteleki cseppkőbar­langban akarta köszönteni a szilvesztert. Egyházi gimná­zium diákjai voltak, tanárjuk pedig pap. A kemény, kime­rítő túrák, a barlangi éjsza­ka, a járatlan, nehéz folyo­sók, vizes területek megmá­szása több diák életét köve­telte. A pap-tanár, aki Mus­solini hírhedt „veszélyben élni!" elméletének nemcsak híve volt, hanem korábbi ne­veltetését fel nem adva, mai társadalmunk lehetőségeivel visszaélve, diákjait is így igyekezett nevelni, ezért szer­vezett barlangász szakkört, a következő nyáron egy lányt hagyott magára a viharos Balaton vizében. O maga az északi partra csónakázott, a lány pedig a déli parton ért földet sok órás hányódás után, s valóban csak a csoda mentette meg az életét. Ez a néhány év előtti ket­tős történet, amelynek fősze­replője azonos személy és azo­vül sokféle művészi irányzat­hoz sorolhatók. A pályázat első díjas alko­tása Iván’ Szilárd Munka és természet című nagyméretű festménye, művészileg is igen értékes Breznay József Anya című munkája, amely máso­dik díjat kapott. Ugyancsak második díjas Jakuba János Kukoricahordás című alkotá­sa. Harmadik díjat kapott Benedek György Menet 1944, Blaski János Csellózó és Hock Ferenc Gázégetők című fest­ménye. A kiállítást december 1-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. rimtot adott. Ezenkívül szá­mottevő társadalmi támoga- í tást is kapott az iskola: a he- j lyl általános fogyasztási sző- ; vetkezet 10 000, a szülők j munkaközössége 5000 forint­tal járult hozzá a könyvtár gyarapításához. A könyvtár- szobát úgy alakították ki, hogy lehetőség legyen hosz- , szabb távlatban is az állo­mány és a berendezés rend­szeres fejlesztésére. nos — rettenetes — éle tel v idéződik fel Gyurkovics Ti­bornak a Kozmosz Könyvek sorozaídőan megjelent, Isten nem szerencsejátékos című regényében. A szerző nem az isimért valóságos történet re­gényes leírására törekedett, a helységek és a személyek, ne­veit nem is említi, hanem egy emberi magatartásformá­nak lélektani indítékait pró­bálja kikutatni, megmutat­ni annak az eszménynek tár­sadalmi veszélyességét, ame­lyet a történet központi alak­ja képviselt' és nevelői és em­beri minőségébe,n realizált. Gyurkovics a kötet elősza­vában elutasítja a regény és az inspiráló történet azonosí­tását A történetet az egy­mással párhuzamosan futó jelenbeli dialógus — a letar­tóztatott tanár és a hatósági személy között — és a köz­ponti alak élettörténete rész­leteinek egymásbafonódásá- val roppant izgalmasan jele­níti meg, az egyedi esetből megmutatva az általánosabb mondandót, markánsan ér­zékeltetve a lelki torzulás szülte veszélyes magatartás- forma elítélését. Az UNESCO statisztikája szerint a világon megjelenő könyvek több mint felét a tankönyvek teszik ki. * A tankönyvek elsősorban akkor kerülnek a közfigye­lem előterébe, amikor a tan­év közeledtén a könyves­boltokba érkeznek, s amikor megkezdik szétosztásukat, ki­szállításukat az iskolákba. Azután, amikor már benne élünk a tanévben, s minden megy a maga kerékvágásá­ban, a tankönyvekről, álta­lában tankönyvkiadásunkról, a Tankönyvkiadó Vállalatról vajmi kevés szó esik. A Tan- könyvkiadó munkája sokkal bonyolultabb, sokrétűbb, mintsem gondolná a hétköz­napok embere. A Tankönyv- kiadó hazánk egyik legna­gyobb kiadó intézménye, hi­szen a sok százféle tan­könyvön kívül — az általá­nos iskolás könyvektől az egyetemi jegyzetekig — fel­adata a pedagógiai munkát segítő művek, az alap-és to­vábbképzést szolgáló mun­kák, a nemzetközi tapaszta­latok kézbe adása, s termé­szetesen a hazai kutatások eredményeinek — pedagó­giai kutatásokról van szó — publikálása is. De míg egyik tevékenységük — a szoro­sabb értelembe vett tan­könyvek kiadása — a vissz­hangtól függetlenül a társa­dalom figyelmének előteré­ben van. úgy ez utóbbi te­vékenységük paradox módon nem. Nem egy esetben elő­fordul, hogy alapvetőnek számító tanulmányok, mun­kák csak igen csekély — ér­tetlenül csekély! — vissz­hangot váltanak ki a szak­mán belül, a pedagógusok körében. * Igaz, bizonyos mértékig objektív akadályai vannak a nagyobb visszhangnak, a fo­kozottabb érdeklődésnek: az alacsony példányszámok. Mintha maga a kiadó mondana le eleve a szé­lesebb pedagógus közeg­hez való eljutás lehe­tőségéről. De az is igaz: oly­kor a csekélyebb példány­szám is soknak bizonyul, a pedagógusok informáltsága a megjelenő új kiadványok­ról nem elégséges. Ennek okait kutatni — hisszük — nem felesleges időtöltés len­ne. mert a lépéstartás a pe­dagógia új eredményeivel, tapasztalataival, elengedhe­tetlenül szükséges oktatás- politikai célkitűzéseink meg­valósításához. A különböző módszerek és eredmények megismerése már csak azért is nagyon fontos lenne, mert igen sok kisiskola pedagógu­sainak, tantestületének adhat­na olyan segítséget, amely erősen csökkenthetné az is­kolák közötti, színvonalbeli különbségeket. Az út lerövi­dítésén kívül a buktatók el­kerülése is lehetséges így. A pedagógia lényege, a folytonos megújulás, a dif­ferenciáltabbá válás követ­kezésképp igényli, — még akkor is, ha pedagógusaink valóban igen túlterheltek, időben lekötöttek — a fo­lyamatos, állandó továbbkép­zést. Azaz: mindazoknak az új ismereteknek — nemcsak szakbeli ismereteknek! —az elsajátítását, beépítését eddi­gi munkájukba, amelyeket a kísérletek, a kutatások fel­színre hoznak. Csak ily mó­don biztosítható a pedagó­giai munka folyamatának megújulása, a folytonos fel­frissülés, amely alapjaiban kétirányú folyamat: a Tan- könyvkiadón keresztül a pe­dagógusokhoz és fordítva, a pedagógusoktól a Tankönyv- kiadóhoz. Mert szükség van erre a visszaútra is, hogy olyan művek láthassanak napvilágot, amelyeknek té­mái, kérdései széles körben foglalkoztatják a pedagógu­sokat is. * Mindezekből, úgy véljük, egyértelműen kitűnik, hogy igen fontos lépést tartani a szakirodalommal. Nemcsak azoknak a pedagógusoknak, akik maguk is tevékenyen részt vesznek a pedagógiai kutatásokban — szerencsére Borsodban igen sok ilyen pe­dagógus van, — hanem azok­nak is, akik „csak” az okta­tó-nevelő munkát végzik. Ál­talánosan van szükség egy érzékeny, vitára és befoga­dásra kész pedagógus közeg­re ahhoz, hogy ne csak kül­sőségeiben — a különböző, az iskola anyagi ellátottságá­tól függően beszerzett szem­léltetőeszközökkel — újul­jon meg az oktató és nevelő­munka, hanem lényegében, belső tartalmában is mind j jobban felzárkózzon oktatás­politikánk fő célkitűzéseihez. S ehhez elsősorban a tantes­tületeken belül van szükség az újra érzékeny szemlélet- mód általánossá tételére. Ha szükséges, úgy is, hogy csök­kentsük a pedagógusok más irányú lekötöttségeit, időt biztosítva ezzel szakmai to­vábbfejlődésükhöz, pedagó­giai ismereteik bővítéséhez.. S ehhez meg kell találni a megfelelő formát is: egyál­talán az informáltság lehe­tőségét. Mert ez elsősorban ott hiányzik, ahol egyébként is hátrányosabb helyzetben kell dolgozniuk a pedagógu­soknak. Csutorás Annamária íbm) Magyar Viscosagyár az ország egyetlen vcgyiszálgyára — korszerű üzemek, a legmodernebb technológia; — biztos megélhetés, jó fizetés; — kitűnő munkahelyi körülmények; — jó szociális ellátottság; — korszerű munkásszállás, férfiak részére; — jó tanulási, kulturális és sportlehetőségek stb. JÖJJÖN DOLGOZNI NYERGESÚJFAI URA, A MAGYAR ViSCOSAGYARBA! A GYÁR FELVESZ: vegyipari szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, lakatosokat, csőszerelőket, és építőipari karbantartókat. JELENTKEZÉS: Nyergesújfalun (Komárom megye), A Magyar Viscosagyár munkaügyi főosztályán. (cs. a-) Üj iskolai könyvtár A napokban adták át asze­Regény, való történetből s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom