Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

1973. október 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A pártmaaaka miskolci tapasztalataiból A városi párt-vb intézkedése a leszámoló taipiésekre Öl tsz közös vállalkozása Mire büszkék az edeiényiek? Az MSZMP Miskolci vá­rosi Párt-végrehajtóbizott­sága intézkedési tervet dol­gozott ki, illetőleg hagyott jóvá legutóbbi ülésén az év végi beszámoló taggyűlések előkészítésére és lebonyolítá­sára. A beszámoló taggyűlések célja, hogy azok segítsék a párt politikai célkitűzéseinek következetesebb végrehajtá­sát, a párton belüli demok­rácia szélesítését, a személyi felelősség és aktivitás növe­lését, a pártellenőrzés erősí­tését, az alapszervezeti mun­ka fejlesztését — végered­ményben a X. kongresszus határozatainak és a KB 1972 novemberi útmutatásainak végrehajtását — mutat rá bevezetőben az intézkedési terv, amely mindenekelőtt az előkészítés politikai fel­adataira hívja fel a párt- szervezetek figyelmét. Politikai tcladatok A párttagság politikai fel­készítése, véleményének, ja­vaslatainak meghallgatása és felhasználása alapvetően fontos a taggyűlés sikere ér­dekében — olvashatjuk a tervben, amely rámutat a pártcsoportok feladataira, s a vezetőség beszámolójának legfontosabb követelményei­re. Ügyelni kell rá, hogy a pártcsoportok kellő alapos­sággal vitassák meg évi te­vékenységüket, kérjék szá­mon a megbízásokat, s már ez alkalommal bízzák meg a párttagokat a soron követ­kező feladatokkal; az egyes párttagok munkájának érté­kelését idejében kezdjék meg, s az egyéni beszélgeté­sek során vegyék figyelem­be a Politikai Bizottság 1972. Elhangzott a beszámoló, amit Endrédi József, az OTP megyei igazgatója tartott. Mindenképpen figyelemre méltó adatokat „árult el” ar­ról, hogyan is alakult a me­gyében a takarókbetétállo- mány. A betétgyűjtő szervek — az OTP, a posta és a taka­rékszövetkezetek — képvi­selői jóleső érzéssel vették tudomásul: a megyében a betétállomány jelenleg 2 mil­liárd 824 millió forint, ami 247 millióvál több az első félév végén, mint a múlt esztendő hasonló időszakában volt. A cél viszont az, hogy az év végéig 314 millióval több pénz kerüljön takarék­ba, mint az elmúlt évben. Ehhez továbbra is arra van szükség, hogy — mindenek­előtt a felvilágosító szó ere­jével elérjék: akinek megta­karított pénze van, azt r.e otthon a ládafiában, hanem a bankban helyezze el. A Sárospatakon megtartott ankéton minderről szó volt, ahol a feladatokon kívül né­hány szakmai, gyakorlati ten­nivalót 's tisztáztak a pénz­ügyi szakemberek. E fontos tanácskozáson a Hegyalján működő OTP-fiókok, póstahi- vatalok és takarékszövetke­zetek vezetői vettek részt. Ott volt az ankéton Dudás Elemér, a postaigazgatóság vezetőjének helyettese, Cse- ge Géza, a MÉSZÖV elnöke, az OTP megyei igazgatójá­nak helyettesei: Jávorklíti november 21-i határozatának követelményeit. Azokban az alapszerveze­tekben, ahol nincsenek párt­csoportok, a személyes be­szélgetést a vezetőség tag­jainak kell elvégezniük — mutat rá az intézkedési terv. A városi párt-vb intézke- dés'i terve messzemenően igyekszik segítséget nyújtani a beszámolók elkészítéséhez. Ezzel kapcsolatosan — töb­bek között — rámutat: gon­doskodni kell róla, hogy a beszámoló kollektív munká­val készüljön, tartalmazza a párttagság véleményét, őszin­tén tárja fel azokat az oko­kat is, amelyek helyenként gátolják az alapszervezeti munka hatékonyságát. Az intézkedési terv a további­akban felhívja a figyelmet a beszámolók optimális ter­jedelmére, és helyes ará­nyaira, valamint azokra az elvi és gyakorlati kérdések­re, amelyekkel a beszámoló­nak célszerű lesz foglalkoz­nia. Szervezeti és módszertani kérdések A városi párt-vb intézke­dési terve természetesen tar­talmazza a beszámoló tag­gyűlések — illetőleg az ösz- szevont taggyűlések és kül­döttértekezletek — előkészí­tésének szervezeti és mód­szertani feladatait is. Ezek egy része az irányító pártszervek tennivalóival foglalkozik, nagyobbrészt azonban az alapszervezetek vezetőségének nyújt bizo­nyára hasznos segítséget, egyúttal összehangolja a megyeszékhely pártalapszer- vezeteinek, csúcsvezetőségei­nek és pártbizottságainak munkáját. Megtudhatjuk belőle — többek között —, hogy Mis­kolcon a párttagokkal októ­ber 1-e és november 10-e között beszélgetnek, hogy eb­ben az időpontban bonyolít­ják le a pártcsoport-értekez- leteket, hogy a beszámolót tárgyaló vezetőségi üléseket András és Kolla György, va­lamint az OTP országos köz­pontjának képviseletében Dajkó József főelőadó. E tájjellegű értekezletre minden esztendőben sor ke­rül. S mindig ősszel, a szü­ret küszöbén. Arról van ugyanis szó, hogy ekkor kez­dődik az úgynevezett „boros­akció” amit főként a szőlő­termelő gazdaságok, termelő- szövetkezetek és szőlősgazdák jól ismernek. Ilyenkor meg­élénkül a határ, a vidék, de nagyobb a forgalom a taka­rékbegyűjtő helyeken is. A termés kádakba, majd mint must, illetve bor hor­dókba kerül. Ennek ellenér­tékét az átvevő helyeken készpénzben fizetik, ami mil­liókra tehető. Csak a borfor­galmi vállalat több mint egy­millió forint kifizetésével számol az átvett termék el­lenértékeként. A termelők pedig — eddigi tapasztalata­ikhoz híven — most is ta­karékba teszik pénzük jelen­tős részét. Erre, a forgalom megnövekedésére felkészülni a takarékbegyűjtő helyeken elsőrendű kötelesség. A Pa­takon megtartott tanácskozá­son, a vitában felszólalók is azzal fejezték be a mondan­dójukat: a „boros akció” sikeréhez ebben az esztendő­ben sem féi'het kétség, mert annak lebonyolítására a. be­tétgyűjtő helyeken minde­nütt jól felkészültek. Ehhez nyújtott segítséget ez a ta­nácskozás is. a taggyűlés előtt két-három héttel megtartják, hogy az alapszervezeti beszámoló taggyűléseket — a pedagó­gus pártszervezetek ki­vételével — november 1-e és december 15-e között tartják meg, míg a csúcsvezetőségek az alapszervezeti taggyűlé­sek után december 5-e és 20-a között számolnak be ez évi munkájukról. A városi párt-vb intézke­dési tervének útmutatása szerint a beszámoló taggyű­lések mindenütt • egyszerű munkaértekezletek lesznek majd, amelyeket munkaidőn kívül tartanak meg. A párt- vezetőségek — és várhatóan a kommunista gazdasági ve­zetők is — ’ intézkednek majd, hogy a beszámoló taggyűléseken a párttagok hiánytalanul meg tudjanak jelenni. Tudatos előkészítés Kitér az intézkedési terv a taggyűlések lebonyolításá­nak célszerű rendjére, admi­nisztrációs feladataira, a taggyűléseken elhangzó ész­revételek és javaslatok fel­dolgozására, illetőleg továb­bítására is. Végezetül hang­súlyozza: a beszámoló tag­gyűlések tudatos és gondos előkészítése, lebonyolítása a pártélet kiemelkedő feladata. A taggyűlések sikeres elő­készítésének és lebonyolítá­sának újabb lendületet kell adnia a határozatok követ­kezetes végrehajtásához. * A felsőbb pártszervek út­mutatásainak megfelelően hasonló tervet készített és hagyott, illetőleg hagy jóvá megyénkben valamennyi já­rási jogú párt-vb. Ezeknek megfelelően megyeszerte tervszerűen készülnek a be­számoló taggyűlésekre. (csé) — Nagy feladatra vállal­koztak, és azt kiválóan meg­oldották. Edelónyben néhány nap­pal ezelőtt, a Kincsem Aru­ház megnyitásakor többen mondták ezt Lukács János­nak, az Edelényi járási TÖVÁLL igazgatójának. — Nagyon örültünk a di­cséretnek. Amikor elvállal­tuk az építészetileg egyálta­lán nem könnyű feladatot, kettős cél vezetett bennün­ket — mondja a TOVÁLL igazgatója. Az egyik: nekünk, edelé- nyieknek is nagyon kellett egy minden szempontból megfelelő, kulturált üzletház. A másik: tudtuk, hogy vál­lalatunk erőpróbája is lesz ez az építkezés. Eddigi leg­nagyobb munkánk, megbí­zatásunk volt ez a feladat. Boldogok vagyunk, hogy si­kerrel teljesítettük. A járási TÖVÁLL öt ter­melőszövetkezet közös építő­ipari vállalkozása, s mint ilyen, a kis vállalatok közé tartozik. A megyében szét­szórtan 80 emberük dolgo­zik: ennyi ugyanis a vállalat létszáma. Űj üzlet Sajóvclezden Oj üzletet és bisztrót nyi­tottak meg a közelmúltban Sajóvelezden. A lakosság jobb ellátására a putnoki ÁFÉSZ létesített korszerű kereskedelmi és vendéglátó egységet. A több mint 600 ezer forint értékű beruházás részben társadalmi összefo­gással valósult meg: a helyi tanács 50 ezer forintot és in­gyenes telket biztosított, a község lakossága pedig mint­egy 123 ezer forintnyi cél- J részjegy megvételével és tár­sadalmi munkával segítette a bolt és a bisztró megépíté­sét. — A Miskolci Mezőgép Vállalatnak csaknem félmil­lióért dolgozunk. Asztalos­műhely, portásfülke és más létesítmények építésén mun­kálkodunk. Szó van róla, hogy a közeljövőben a vál­lalat újabb megrendelésére szociális létesítmények épí­tését is megkezdjük. A Borsodi Hőerőműben szociális létesítményeket újít fel a TÖVÁLL. A Boldvai községi Tanács megbízásából Zilizen klubkönyvtárat és au­tóbuszvárót építenek mint­egy 260 ezer forintos költ­séggel. Mucsonyban a ter­melőszövetkezet megrendelé­sére 800 ezer Ft-os beruhá­zással kétszintes lakást épí­tenek. Az építkezés it t a be­fejezés előtt áll. Xzsófalván 1 millió 200 ezer forintos költséggel pártház építését kezdték meg a közelmúlt­ban. A tervek szerint ennek befejezési határideje 1974 júliusa lenne. De ők szeret­nének jóval a határidő előtt végezni a munkával. — A tervhez képest előny­re tettünk szert. Az alapok kiásásával és a teljes alap- betonozással már elkészül­A z ipari termelés szer­kezete, a struktúra ­változás üteme és irá­nyé, napjaink elsőrendű köz­életi témái sorába emelke­dett. Ha az elvontan szak­szerű kifejezést — struktúra — köznapi jelentésére for­dítjuk, egyszeriben elénk rajzolódik az ok, miért ke­rültek a gazdaság szerkezeti problémái a közérdeklődés reflektorfényébe. Nos, a struktúra változása nem je­lent kevesebbet, mint azt a képességet, hogy a lehető legalacsonyabb „nemzeti költséggel” a lehető legna­gyobb gazdasági előnyt el­érve, a lehető legjobban iga­zodjunk a változó világhoz. A szerkezeti változások sokféle nézőpontból vizsgál­hatók, ám alighanem egyike a legfontosabbaknak: az ága­zatok növekedési aránya. Az a horizont tehát, amit — jel­képesen szólva — az iparfej­lődési láthatár kimagasló hegycsúcsai és völgyei nyúj­tanak. A Központi Statiszti­kai Hivatal nemrég publikált adatsorai szemléletesen áb­rázolják az iparnak ezeket a „domborzati” viszonyait. Az 1968 és 1972 közötti eszten­dők változásait áttekintve, kitűnik, hogy ágazati mére­tekben mindenekelőtt a vegyipar látványos növeke­dése, és a bányászat rész­arányának mérséklődése jelzi a láthatár kontúrjait. A vegyipar részesedése az ál­lami ipar termelési értéké­ből 1968-ban 9.8 — 1972-ben pedig 11,8 százalék volt. mi­közben a bányászat részese­dése 5,7 százalékról 4.8 szá­zalékra mérséklődött. Sokat-' mondó az a tény, hogy a vegyipar belső arányai is erőteljesen változtak: leg­gyorsabban a gyógyszeripar növelte termelését — 86 szá­zalékkal — miközben a vegy­ipar több ága is 35—45 szá­zalékos növekedést ért el. Aligha kell mindehhez hoz­zátenni. hogy a kemizálás világméretű térhódítását is­merve — a vegyipar erő­teljesen növekedő aránya a korszerűsödés folyamatát ér­vényesíti népgazdaságunk­ban. tünk. Az oldalfalak felhúzá­sát a napokban kezdjük meg. Sajnos, a munkát a telek kedvezőtlen adottságai gátol­ják. anyagot például nem tudunk tárolni. így folya­matossá kell tennünk a szál­lítást. Ennek ellenére ez év végéig szeretnénk „tető alá hozni” az épületet. Remél­jük, az időjárás nem akadá­lyoz bennünket. A TÖVÁLL egy éri ter­melési költsége egyébként 9—10 millió forint. Mit ter­veznek a jövőben? — A tervezés a legna­gyobb problémáink közé tar­tozik. Munkánkat gátolja, hogy a különféle megrende­lések gyakran az utolsó pil­lanatban érkeznek. A leg­közelebbi programunk: Tor- naszentandráson a Mezőgép Vállalat részére csaknem 1,5 millió forintos költséggel bővítjük a kötörőművet. Ezt a munkát is szeretnénk még ebben az évben befejezni. Tennivaló, feladat tehát van bőven. A vállalat időben igyekszik felkészülni ennek sikeres elvégzésére. n. G. Az ágazati és a főbb ipar­ági változások mindenekelőtt azokat a kedvező hatásokat tükrözik, amelyeket a köz­ponti fejlesztési programok váltanak ki a népgazdaság­ban. Ezek a programok, aa anyagi és az emberi ténye­zők összpontosításával, a vál­tozások fő irányait jelzik; azokat a csomópontokat raj­zolva ipari térképünkre, amelyek később korszerűsí­tési impulzusokat sugároz­hatnak majd tovább más iparágakra is. Egyetlen tény, is szemlélteti ezt a változást: 1971. és 1972. között, tehát egy év alatt a gépipar érté­kesítésében elfoglalt rész­arányát 6,5 százatokról 8 szá­zalékra emelte a közúti jár­művek termékcsoportja — szükségszerű összefüggésben természetesen • a közúti jár- inüprogrammal. Utaltunk már rá, hogy a szerkezetváltozás egész sor mércével vizsgálható. Nos, a másik kimagasló jelentősé­gű elemzési „műszer”: az iparágak-vállalatok termék­szerkezetének átalakulása. Er­ről szólva mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a haladás mértéke, üteme itt lényegesen mérsékeltebb, mint amire a kor követel­ményei, íratlan törvényként köteleznek. A termékszerkezet változá­sa — ez a tömörré sűrített fogalom — természetesen roppant erőfeszítéseket téte­lez fel, nemcsak azért, mert a megszokott gyártmányok előállításának megszünteté­se, az újak meghonosítása az eszközök-gépek átcsopor­tosítását, olykor a technoló­giák teljes átalakítását, a munkaszervezés gyökeres módosítását követeli. Aligha­nem ennél is lényegesebb, bonyolultabb az emberi' té­nyezők sokasága, amelyek felhalmozódnak, és nagy te­hetetlenségi nyomatékukkal fékezik a változást. A ragasz­kodás a régihez, a megszo­kotthoz — természetes em­beri tulajdonság; a követel­mény viszont, amely az új meghonosítását nélkülözhe­tetlenné teszi, szintúgy ter­mészetes. O. M. Változó iparszerkezet — a kor követelménye 2 milliárd 824 millió forint...

Next

/
Oldalképek
Tartalom