Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-24 / 249. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. október 24., szerda Találkozások a kisfilmekkel A kisfilmek alkotói, a film- forgalmazás szakemberei évek óta vitatják, mi lenne a legjobb módja a kisfilmek és a közönség találkozásának. Nagyrészt ezt a célt szolgálja, illetve e találkozást szorgalmazza a miskolci filmfesztivál is. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a nézők nagy tömegei mozikban viszonylag ritkán találkoznak kisfilmmel, sérelmezik is ezt az alkotók, a filmforgalmazók pedig nagy igyekezettel osztják be kísérőfilmként a különböző rövidfilmeket a játékfilmek mellé. A MOKÉP, amely e két filmfajta kapcsolását végzi, az esetek nagy hányadában gondot fordít rá, hogy legyen némi összhang a kísérőfilm és a játékfilm között, sőt már olyan eset is volt. hogy a két film rendezője előre megegyezett az együttes vetítésben (Jancsó Miklós ßgi bárány című filmjéhez így kapcsolódott Moldovánvi Domokos Halálnak halálával című kisfilmje), azonban a jó tervezésnek gátat szab a mozik vetítési rendje, illetve a vetítési idő, valamint a játékfilm hosszának összefüggése. Ugyanis, ha a játékfilm kitölti a híradón kívül az egész vetítési időt, nem jut idő a kisfilmre, és hasonló technikai gondok is adódnak. Így aztán a közönség hol találkozik a mozikban kisfilmmel, hol nem, de ha találkozik is, igen nagy százalékban nem figyel rá, mert egy másfajta elvárással, a játékfilm megismerésének szándékával ült be a nézőtérre. Nem ritka eset az sem. hogy csak a nagy film kezdetére foglal helyet. Hol találkozik mégis a közönség a legbiztosabban a kisfilmekkel? Egyrészt a kisfilmek fesztiválján, ez azonban édeskevés. Részben mert egy hét az ötvenkét hétből nagyon rossz arány, másrészt a legutóbbi filmfesztivál tapasztalata szerint itt Miskolcon például meghökkentően alacsony volt az érdeklődés. Marad hát akkor a televízió. Az a televízió, amely napjainkban több mint kétmillió otthonban jelen van. amely az előfizetők nagy többségénél mindig villog, amikor csak otthon tartózkodik valaki, s amely műsorszerkezeténél fogva is képes rá, hogy 10, 15, 20, 25. perces filmeknek fórumot teremtsen a legkülönbözőbb időpontokban. Néhány hete szombaton késő délután láttam Az 18.12- es év című adást. Az ezzel azonos című kisfilmet ismertem korábbról. Ismertem a film alkotójának más munkáit is. azonban ebben az összeállításban, amit a televízió sugárzott, valamennyi filmje a friss megismerés erejével hatott. Ugyanis nemcsak az 1812-es év című munkát láttuk, hanem annak előzményeit, illetve az alkotó egyéb munkáit is, sőt beszélgetést is láttunk, hallottunk a rendezővel, s így feltárult előttünk egy szélesebb alkotói portré, a filmekből megismert alkotói törekvéseket az önvallomás is jól egészítette ki. Akik ilyen formában látták a filmet, minden bizonnyal sokáig emlékeznek rá. Nem lenne haszontalan egy ilyen fajta sorozatot tervezni a képernyőn, ismert kisíilmalkotók legjobb munkáit így közelíteni a közönséghez, s így bemutatni az alkotót. Természetesen nem csak a televízió kisfilmeseinek munkáira gondolunk, hanem minden rövidfilmalkotóra, akiket a moziban kevesen látnak. így juthatnának nagyobb nyilvánossághoz, s így gyümölcsözne munkájuk. A televízióban sugárzott és a mozikban vetített kis- filmeket nem célszerű és nem is szabad elválasztani j egymástól. Igaz, hogy a legutóbbi miskolci fesztiválon a technikai különbözőségből adódtak vetítési nehézségek, s ebből nemtetszés is született egyes nézők körébpn, ez | azonban nem meghatározó, j A képernyőn egyformán hat minden technikával készült kisfilm és amikor a néző tetszéssel fogad egy 15—20 perces alkotást, kényelmesen, saját otthonában, eszébe sem jut firtatni, vajon az adott művet eredetileg is képernyőre szánta-e alkotója, vagy moziban kívánta bemutattat- ni. Mind több kisfilmes dolgozik a televíziónál. Moziba szánt filmjeik is gyakran kerülnek képernyőre, és lesznek százezrek, vagy milliók előtt közkinccsé. De az előbb említett gyűjteményes bemutatás még inkább rájuk irányíthatná a figyelmet. Mindez persze nem jelentheti. hogy ne igyekezzünk a mozivásznon mind több kisfilmet bemutatni. Ha lehet, még többet, mint eddig, még fokozottabb gonddal. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a televíziós tömegkommunikáció lehetőségeit, az élet jelenségeire viszonylag gyorsan reagáló kisfilmművészek legjobb, legértékesebb darabjainak milliós nézőterek előtti bemutatását, illetve az ilyen publikálás hasznosságát. Nyugdíjasok köszöntése Nyugdíjasok találkozója lesz ma, október 24-én, szerdán délután a Borsodnádas- di Lefnezgyár művelődési házában. A találkozóra 350 nyugdíjast hívtak meg Bor- sodnádasdról és a környező községekből. A találkozón a Miskolci Nemzeti Színház művészei ajándékműsort adnak. A művelődési ház vezetősége a Miskolci Nemzeti Színház fennállásának 150. évfordulója alkalmából köszönti a színház társulatát és emléklapokkal ajándékozza meg a műsorban részt vevő művészeket. Benedek Miklós HARMINC ÉV MÁLYINKÁN Művészeti hetek Sátoraljaújhelyen Aranykoszorús kórusok hangversenye A zempléni részek székvárosában, Sátoraljaújhelyen hagyományosak az október —november hónapokban sorra kex-ülő művészeti hetek. Az idei rendezvénysorozat igyekszik szinte valamennyi művészeti ágból igényes ízelítőt szolgáltatni a város és környéke nagyközönségének. A művészeti heteket Vavrek István, a városi tanács elnöke nyitotta meg. A megnyitó- ünnepségen a Miskolci Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt Mozart-, Liszt- és Mendelssfthn-mű vekből Mura Péter vezényletével, Kincses Margit zongoraművész közreműködésével. A sátoraljaújhelyi művészeti hetek — a városi tanács művelődésügyi osztálya és a Kossuth Lajos Művelődési Központ — minden évben jelentőségének megfelelő teret adnak megyénk legjobb amatőr együtteseinek művészi fejlődésük tanúsítására. Most vasárnap az amatőr kórusok mutatkoztak be a művelődési központ színháztermében. A közreműködők között több aranykoszorús, illetve aranyérmes minősítésű kórus szerepelt. A felnőtt kategóriában igazolta hirét a Sárospataki Tanítóképző Intézet „aranykoszorús diplomával” kitüntetett női kara, amely a tavaly végzett tanítónők tá- voztával nagyrészt új összetételében is törés nélkül folytatja bevált stilusát, Rózsa László intézeti docens, karnagy avatott irányításával. A kórus fő értéke, csiszolt énektechnikája az érzelmi árnyalatokat is pontosan kifejező előadásmódja. Külön érdeme, hogy hitelesen szólaltatja meg az énekkarok képességpróbájának számító Bartők-kórusműveket. Az együttes magas színvonalon szolgálja a mozgalmi dalok népszerűsítését is. Ezúttal Juhász Frigyes Kavarog- a forradalom című lendületes művének előadásával jeles- kedett a női kar, Asztalos Adrienne intézeti zenetanár zongorakíséretével. A másik sárospataki együttes, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Ház aranykoszorús kamarakórusa Csehi Ferenc vezényletével klasszikus és mai szerzők müveinek egyaránt gondosain kidolgozott előadásával tanúsította sokoldalú felkészültségét. Emlékezetes élményt szerzett előadásával a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium kamarakórusa és leánykára. A kamarakórus Bartók Leánynéző, s Pászti Miklós A szépség című műveivel érzékeltette képességei széles skáláját. A népes leánykar pedig Kodály Cigánysiraló- jával, s a kortárs, Karai József Petőfi versére komponált, modem hangvételű kórusművével aratott igazi sikert. Mindkét együttes női karoknál ritka belső erővel, telt-hangzással, énekkel — és a teljes átélésből eredő érzelmi többlettel egyénített előadásmóddal tudja gazdagítani az eredeti művek értékeit. Ebben a fő érdem Homoródiné, Engi Zsuzsa karnagyé, aki szakmai rátermettségét példás pedagógiai érzékkel egyesítve irányítja ezt a nagy tehetségű ifjúsági énekkart. A házigazda tisztét is gondosan betöltő helyi együttes, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium vegyeskara Horváth Lajosné vezényletével Kodály diákkorusokra szánt műveinek, s Bárdos Lajos hangulatos, kórusművének előadásával illeszkedett a közös műsorba. Ezenkívül helyi ihletésű kórusdarabbal, a Lóránd István által megzenésített Kazinczy-epigram- mával adott sajátos színt a méltán sikeres hangversenyhez. Stílusosan kapcsolódott az amatőr együttesek bensőséges értékű hangversenyéhez egy képzőművészeti esemény is: Mezey Tamás fafaragó- népművész és Mezey István grafikus vándorkiállításának itteni megnyitója. A művészeti hetek következő rendezvényei közül kiemelkedőnek ígérkezik a debreceni Csokonai Színház operatársulatának vendég- szereplése, Puccini Manón Lescaut-jának színre vitelével, s a Miskolci Nemzeti Színház Stúdiószínpadának sátoraljaújhelyi bemutatkozása a Festett pillangók előadásával. Az intenzív zenei ismeretterjesztést szolgálják a középiskolai kollégiumokban és az ifjúsági klubokban rendezett klubhangversenyei!: a helyi zeneiskola tanárainak közreműködésével. Bfrera .lórsrf A bozontos szemöldökű férfi arcát mintha véső faragta volna. Kemény öklét maga előtt nyugtatja, az ákom-bákommal teleírt iskolapadon. Nemzedékek nőttek fel Kóta Lajos tanító keze alatt... — Az évfordulók ideje van most nálunk, igaz? — néz a feleségére. — Harminc évvel ezelőtt, éppen október- f ben jöttem Mályinkára. Aztán öt év múlva, 1918-ban ide került Szabolcsból a feleségem is. Idén ünnepeljük huszonöt éves házassági évfordulónkat. Mindketten a falut szeretik. Mólyinkán is egy-két év alatt megszoktak. De az évek hosszú során több lett a megszokásból: a faluért élő, a falu gyermekeit, felnőttéit nevelő tevékeny, tartalmas élet. Mert mi minden várt itt rájuk? Küzdeni a maradiság ellen, hogy az emberek elfogadják az újat, a szokatlant. A hosszú’ téli estéken összehívni az embereket, beszélgetni a változásokról, a tennivalókról; falusi énekkart szervezni, színdarabokat tanítani. Művelni a népet... kicsiket és nagyokat. S a legnehezebb: elfogadtatni magukat, hogy szót értsenek az emberekkel. — Itt tényleg lehetett tenni a népért, s ne érezze ezt üres szólamnak, — erősítik mindketten. — Hisz a közmondás is azt tartja, hogy oda kell az orvos, ahol a beteg. Jó érzés tudni: közöm van ahhoz, hogy minden házban villany, minden utcában vízvezeték van. Friss forrásvíz jön a hegyből, ellátja az egész falut. Mégis nehezen barátkoztak meg az emberek a vízvezetékijei. De higgye el, a gyerekeken keresztül a szülőket is tudja nevelni a tanító. A gyerekek gyakorlati foglalkozását látva szoktak rá például az emberek a palántázásra. Kóta Lajoséknak ma már könnyebb a dolguk a faluban. A gyerekek szüleit is ők tanították, születésük óta ismernek minden nebulót. Annak idején ketten szervezték a dolgozók iskoláját is. Ahogy beköszönt az ősz, aá emberek minden héten egyszer élj önnek ma is az iskolába. Beszélgetni a világ folyásáról, távoli, érdekes népekről, életekről hallani. — Nem tudom, másutt hogy van, de itt nagyon népszerű a kisdobos élet, — mondja a feleség. — Az avatáskor az egész falu jelen van. Eleinte búsás ajándékokat kaptak a gyerekek, de a szülők lassan megszokták, hogy könyvet vegyenek nekik. Azt szeretnénk, ha minden gyermeknek kis házi könyvtára lenne. Mert bizony az iskolai könyvtár nagyon szegényes ... Ma már minden házlxan — ha másutt nem, az éjjeliszekrényen — találok könyvet a családlátogatáskor. De hogy nevelni, művelni tudja az embereket, a tanítónak is állandó képzésre, önművelésre van szüksége. Kitekinteni a világba, megismerni a legújabb tudományos eredményeket. Kótáék- nak ezerkötetes a könyvtáruk, a lexikonokat, a legújabb kiadású könyveket gyakran az órákra . is beviszik. — Hogy mit érzek a legnagyobb eredménynek? — kérdezi vissza Kóta Lajos. — Az ötvenes években egykét gyerek tanult csak tovább, ma már nincs a faluban, aki ne végezne valamilyen középfokú iskolát. De ezt a kor szelleme is magával hozta. Kollégiumba még nem szívesen adják a gyereket, de a közlekedésünk egyre javul. Így könnyebb az utazás. Kevés az olyan ember, akin ennyire nem fognak az évek, mint Kóta Lajoson. Gondolkozása fiatalos, hangja, mozgása energikus. Ez az utolsó éve. Jövőre nyugdíjba megy; de tele van tervekkel, célokkal : — A közélettől a tanítás befejeztével sem lehet elszakadni. Továbbra is tanácstag maradok, a népművelési ténykedést sem hagyom abba. Minden újításért eddig is harcolni kellett a faluban, a fejlődésben ezután sem szaíbad megállni. Azt mondom ma is: nem érdemes változtatni egy tanítónak a helyét. Mindennél többet ér, ha az ember nemcsak a személyi lapokról ismeri a tanítványait. Ezzel a felesége is egyetért. Munkájáról beszélve az osztatlan iskola fejlődési lehetőségeit hangsúlyozza: — Az igazán színvonalas oktatást az osztott iskolában lehet megvalósítani. De a lehetőséghez mérten itt is teremteni kell. Feladatlapokkal, differenciált foglalkozásokkal jó eredményt érhetünk el. Most kapott az iskolánk tévét, rádiót és magnót. A kis falvak gyerekei is sokat tudhatnak a világról, ha megadjuk a segítséget hozzá. A házaspárnak sok gond- ban-örömben van része. Mindent együtt vállalnak. Néhány éve pedagógusköl- csömből házat építettek. Kis kertjüket nagy gonddal művelik, szeretik a virágot, a természetet. Ez nyújt nekik pihenést. öt gyereket neveltek fel. Valamennyi felnőtt, dolgozó ember már. Ki erdész, ki tanár, ki katonatiszt. De Kóta Lajoséknak a legnagyobb örömet a hat unoka jelenti. S ha nyugdíjba megy a tanító, legkisebb lányát, a tanárnőt szeretné a maga helyén tudni. Mikes Márta t
