Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. október 20., szombat Kállai Gyula beszéde (Folytatás az 1. oldalról) coljunk e politika útjában álló hidegháborús maradvá­nyok felszámolásáért, az imperializmust rákényszerít- sük a nemzeti szuverenitás, a gazdasági önállóság tiszte­letben tartására, a belügyek. be való közvetlen és közve­tett beavatkozási politika feladására. A további előre­haladás megmásíthatatlan feltételei a következők: — A Szovjetunió által meghirdetett békeprog­ram következetes meg­valósítása minden nép, minden ember alapvető érdeke. — Óriási erőt jelent a Szovjetunió és a szocialista országok helyes külpolitiká­ja. amely mindenkor a né­pek alapvető jogait és a bé­ke érdekeit tartja szem előtt. A béke és haladás har­madik döntő eleme: a tö­megek támogatása, s ennek a tömegmozgalomnak az ak­tivitása. — A mi feladatunk tehát az, hogy a tömegek aktivitását ébren tartsuk, meggyőz­zük őket arról, hogy a cselekvő részvétel, az állásfoglalás, a jelenlét a közélet fórumain ma fontosabb, mint bármi­kor volt, s egyre fonto­sabb lesz. A Béke-világtanács, amely megalakulása óta hatalmas, történelmi jelentőségű mun­kát végzett, most is kellő idő' 3n felismerte, ho-zv a békemozgalom történetének új szakasza kezdődik. Legutóbb október első napjaiban Moszkvában tar­tottak előkészítő megbeszé­léseket. Bebizonyosodott a béke-világkongresszus hiva­talos elnevezése, egyben programja — „a békeszere­tő erők világkongresszusa a nemzetközi biztonságért és leszerelésért, a nemzeti füg­getlenségért, az együttműkö­désért és a békéért”. — A világkongresszus jó előkészítésének irányvonalai négy fő jellemzője: a széles körű együttmunkalkodás, a párbeszéd jelleg kiemelése, a cselekvés érdekében való eszmecsere és a tanácskozá­sok nyílt jellegének biztosí­tása. Beszéde további részében Kállai Gyula elmondta: — A magyar békemozga­lom súlyához és jelentőségé­hez mérten készült fel a bé­keerők moszkvai világkong­resszusára. Békemozgalmunk 1073. évi tevékenységének középpontjában a világkong­resszus törekvéseinek hazai és nemzetközi népszerűsíté­se állt. — Nagy felelősség há­rul azokra a küldöttek­re, akik a magyar bckc- mozgalmat képviselik a békeerők moszkvai vi­lágkongresszusán. Küldötteink a béke híveinek több százezres táborát kép­viselik, tőlük kanták meg­bízatásukat. közvéleményünk mindenekelőtt azt várja, hogy a küldöttség — amely néoünk képviseletére hiva­tott. összetételében jól tük­rözi a különböző társadalmi osztályokat. rétegeket — munkájával bizonyítsa azt az egységet, amely népünkben a szocialista haza éoítése, erősítése és a béke védelme érdekében kialakult. Beszédét így fejezte be a magyar előkészítő bizottság elnöke: — Közös dolgunk a béke­erők moszkvai világkong­resszusán való részvétellel ejeződik be. Máris a gondo­lat: az előkészítő bizottság folytassa a tevékenységét, mint a moszkvai kongresz- szus határozatainak végre- j hajtását egybehangoló testű- 1 let. 1 Ezután Sebestyén Nándor- né, az Országos Béketanács főtitkára ismertette a ma­gyar békemozgalom sokrétű tevékenységét a moszkvai világtalálkozó hazai és nem­zetközi előkészítésében, majd vázolta a világkongresszus várható programját. A moszkvai béke-világ­kongresszuson részt vevő magyar küldöttség vezetője Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos I Tanácsának elnöke. A küldöttség tagja Simkó Tstván, az Ózdi Kohászati Üzemek előhengerésze, a i szocialista munka hőse. A magyar küldöttség ked- j den utazik Moszkvába. Értekezlet Drezdában Drezdában megnyílt a Var­sói Szerződéshez tartozó hadseregek politikia szervei vezetőinek kétnapos tanács­kozása. A napirenden a kö­vetkező kérdések szerepel­nek: az ideológiai munka és a szocialista fegyveres erők harcképességének további fo­kozása: az imperializmus ideológiai diverziója ellen ví­vott harc időszerű problé­mái. Az értekezleten részt vesz­nek a bolgár néphádsereg, a csenszlovák néphadsereg, a lengyel hadsereg, a ma­gyar néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a ro­mán fegyveres erők és a szovjet hadsereg és haditen­gerészeti flotta politikai fő­csoportfőnökei és főcsoport­főnök-helyettesei. A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága nevében Kari Heinz Hoff- ; mann hadseregtábornok, az 1 NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, az NDK nemzet- 1 védelmi minisztere üdvözöl­te az értekezlet részvevőit. Változatlan hevességgel Ml a közel-keleti háború irptekstós - díszGktevét-áíadással A Volán 3. számú Válla­lata kazincbarcikai üzemigaz­gatóságán nagy hagyomá­nyai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. Negyed­évenként rendszeresen érté­kelik a kollektívák munkáját, megbeszélik a tennivalókat. Ilyen tanácskozásra ma, októ­ber 20-án, szombaton kerül sor. Az 58 kollektíva, s az egység munkájának értékelé­se, a tennivalók megbeszé­lése most jelentős, ünnepi mozzanattal egészül ki. A vá­ros születésének 20.. jubile­umi évfordulója alkalmából szervezett versenyen a Volán kazincbarcikai egysége el­nyerte a tiszta, rendes üzem címet. A szorgoskodásért — amely elsősorban a szocialis­ta brigádok érdeme — a bri­gádvezetői tanácskozáson nyújtják át Kazincbarcika városi Tanácsának és a tö-1 megszervezeteknek díszokle- j veiét. I Lassan harmadik hetébe lépő közel-keleti háború frontjain továbbra sem csi­tulnak a harcok: lankadatlan hevességgel folytatódtak csü­törtökön és csak valamicskét vesztettek erejükből a pén­tekre virradó éjjel. Heikal, a kairói A1 Ahram főszerkesz­tője szokásos heti vezércikké­ben megjegyezte, egyelőre nem számít arra, hogy a Szí­riái (Golan-) magaslatokon és a Sínai-félsziget homokjá­ban véget érnek a csatározá­sok. Ha Izrael elfogadná is a tűzszünetet — írja Heikal — szak azért tenné, hogy „lé­legzetvételnyi időhöz jusson”. A legfrissebb — 48. számú egyiptomi katonai közlemény bejelentette, hogy a Szuezi- csatorna keleti partján heves harcok bontakoztál? ki az egyiptomi szárazföldi csapa­tok és izraeli alakulatok kö­zött, miután az izraeliek friss utánpótlás bevetésével meg­próbálták pótolni a legutóbbi napokban a front középső szakaszán elszenvedett súlyos veszteségeiket. Az egyiptomi tüzérségi és légitámadás nagy veszteségeket okozott —, han­goztatja a kairói hadijelen- tés. A közlemény ezután arról tájékoztat, hogy az egyipto­mi alakulatok folytatják a beszivárgott izraeli páncélos­kommandó bekerítését és fel­morzsolását. Ugyanakkor — mondja — az egyiptomi lé­gierő sikeresen vette fel a harcot az egyiptomi alakula­tokat a frontvonalon támadó izraeli gépekkel, és négy el­lenséges repülőgépet meg­semmisített. Egy damaszkuszi katonai szóvivő pénteken reggel kö­zölte, hogy a Golan-front északi szakaszán a Szíriái erők 14 izraeli harckocsit és 3 ellenséges üteget semmisí­tettek meg. Ettől valamivel délre 7 izraeli tankot lőttek ki. Damaszkuszban péntek dél. ig nem jeleztek légiriadót, de két ízben egy-egy izraeli Phantom-gép mélyrepülésben húzott el a város felett. Fél egy tájban izraeli repülőgé­pek Damaszkusz nemzetközi repülőterét bombázták. Líbia úgy döntött, hogy azonnali hatállyal beszünteti az Egyesült Államokba irá­nyuló kőolajszállítást —, kö­zölte pénteken a hivatalos líbiai hírügynökség. Bár a katonai szóvivők egymással ellentétes jelenté­seket közölnek, Bejrútban két alapvető tényezőt emel­nek ki: a szíriai, iraki és marokkói alakulatok meg­állították az izraeli hadsereg előretörését Damaszkusz irá­nyába. Mivel az északi fron­ton Tel Aviv ném tudott döntő áttörést elérni, most délre összpontosította erőit. Ezt Dajan izraeli hadügy­miniszter a fronton tartott, rögtönzött sajtóértekezleten is megerősítette. Bejrútban egyéhként igen sokat várnak a diplomáciai erőfeszítésektől. Sőt, azt a véleményt kockáztatják meg, hogy rövidesen számítani le­het a tárgyalások elkezdésé­re. Ebből a szempontból egy­értelműnek látják a Szov­jetunió álláspontját. Az arab országok kommu­nista és munkáspártjainak képviselői élesen elítélték a kínai vezetőknek az arab né­pekkel szemben kifejtett el­lenséges magatartását. A beiriti incidensről Október 18-án pisztolyok­kal és géppisztolyokkal fel­fegyverzett ismeretlen szemé­lyek behatoltak a Bank of America bejrúti fiókjába, s az ott tartózkodó mintegy ötven személyt túszul ejtve, tízmillió dollárt követeltek az „arab népek harcának fi­nanszírozására”. Követelték továbbá, hogy bocsássák sza­badon a libanoni börtönök­ben fogva tartott palesztino­kat és biztosítékot kértek szabad elvonulásukhoz. A libanoni hadsereg és rendőrség egységei pénteken délelőtt behatoltak az ame­rikai Bank of America pénz­intézet bejrúti fiókjának épü­letébe. ahova négy fegyveres férfi csütörtökön számos tússzal elsáncolta magát. A merénylők és a biztonsági erők között tűzharc keletke­zett, amelynek során két merénylő életét vesztette, a másik kettő pedig megadta magát. Hírügynökségi jelen­tések szerint a túszok közül néhányan könnyebben meg­sérültek. A libanoni haladó erők ki­jelentették, hogy az amerikai bank ellen olyan személyek intéztek támadást, akik a li­banoni lakosság hazafias be­állítottságát arra szeretnék felhasználni, hogy kalandor módszerekkel gyanús célokat ér lenek el. A 24 éves Amir Fakurlt el­vezetik a bejrúti Bank of America-tól, amelyet társá­val együtt megtámadott. lörfénelmi visszapillantás MÜNCHENTŐL GLEIWITZIG 4.— Szudéta-vidék, az aperitif A müncheni szerződés megkötését megelőző tárgya­lásokon, amikor Csehszlová­kia sorsa tulajdonképpen megpecsételődött, az Antant nem sok érvet hozhatott fel szövetségese államhatárainak megvédésére. Erre enged kö­vetkeztetni Francois-Poncet, berlini francia nagykövet ok­tóber 4-i jelentésének néhány mondata. A jelentésben Bonnet külügyminisztert tá­jékoztatta a müncheni szer­ződés berlini visszhangjáról, és többek között a követke­zőket írta: „A német sajtó... nem győzi hangsúlyozni ezekben a napokban, hogy a müncheni szerződés kiindulópontja le­het egy új Európa felépítésé­nek ... Mindegyre megismét­li, hogy Franciaország és Németország között semmi­féle kérdésben nincs nézetel­térés ... Felélesztette Göring úrnak egy szavát is, amely szerint olyan emberrel, mint amilyen Daladier úr, nem nehéz politikát csinálni." Kétes értékű dicséret, mint ahogy kétes értelmű önigazo­lás ugyanennek a levélnek a müncheni szerződésről írt összefoglalása is: „A lényeget illetően ugyan (Hitler) követelései teljesed­nek, de a végrehajtás módo­zatainak ügyében alá kellett vetnie magát egy nemzetközi eljárásnak, jóllehet élénk ellenszenvvel «. viseltetik e módszerek ellen. Nem érte el tehát teljesen azt, amit akart?" Hát igen. Nem ért el mást, csak követeléseinek lényegét! Érezte is mind az angol, mind a francia kormány, hogy a müncheni szerződés aláírásának magyarázata kö­rül nincs minden rendben. Éppen ezért mind a két kor­mány, különösen Chamber­lain szívesen hivatkozott ar­ra, hogy Németország katonai erejét látva a béke megőrzé­se érdekében írták alá a hír­hedt okmányt, azzal tulaj­donképpen az európai békét biztosították. De ellentmond a fennen hirdetett, nagy né­met katonai potenciálnak Francois-Poncet idézett je­lentése, amely — igaz, hogy négy nappal a szerződés után — így értékeli Németország katona-politikai felkészültsé­gét, háborús lehetőségeit: „Néhány fanatikus kivéte­lével kevés német volt azon a nézeten, hogy a szudéták megérik egy európai háború kockázatát... Azzal a gon­dolattal, hogy büntető had­járatot kell vezetni Csehszlo­vákia ellen, még valahogy megbarátkoztak volna, de in­kább lemondanak a szudé- tákról, semhogy Németor­szágra zúdítsák az egész vi­lágot ... Bizonyosra vehető, hogy a nép lelkesedés nél­kül követte volna a Fiihrert az általános háborúba." Ezeket az információkat Francois-Poncet természete­sen nem a nép soraiból, ha­nem vezető német diploma­táktól, közéleti személyek­től szerezte. Ebből is látható: ha Franciaország és Anglia az előzetes tárgyalások során határozottan közli a néme­tekkel, hogy az érvényben le­vő szerződések alapján tá­madás esetén fegyveres segít­séget nyújt Csehszlovákiának, meghátrálásra kényszeríthet- te volna az akkor még kato­nailag, és politikailag felké­születlen Németországot. A közreadott okmányok nem mentik a Csehszlovákiá­val szemben elkövetett angol —francia árulást. Inkább megerősítik. Németország akarata — a lényeget tekintve — telje­sült tehát. A német monopol­tőke és a lassanként fejére növő édes gyermeke, Hitler és fasiszta pártja joggal gon­dolta, hogy szabad kezet ka­pott Közép- és Kelet-Európa politikai problémáinak tetszé­sük szerinti rendezésére, az „Új Európa” jelszavának végrehajtásához. A diplomá­ciai jelentések, amelyeket a francia diplomaták küldtek ebben az időben a francia külügyminisztériumnak, egy­re gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a né­met fasiszta vezetők nem te­kintik befejezettnek Európa „újjárendezését” a Szudéta- vidék annexiójával; Hitler világuralmi törekvéseinek végrehajtása érdekében há­borúra készülődik és csak ar­ra vár, hogy Németország katonai ereje lehetővé tegye egy nagyméretű háború ki­robbantását, illetve megfelelő indokot találjon a háború megindításához. A müncheni szerződést a német vezetők általában közbeeső lépésnek, talán erőpróbának tekintet­ték. Egyesek közülük takti­kai meggondolásokból erő­gyűjtő pihenőt ajánlottak a Szudéta-vidék bekebelezése után, mások azonnali további akciót sürgettek; de egyön­tetűen a német fasiszta esz­me győzelmének könyvelték el a müncheni szerződést. „A Reich politikai köreiben még nem tudják, mit tanul­janak a leckéből. Két külön­böző áramlatot lehet megkü­lönböztetni. A józanabb kö­röket rendkívül meglepte az az ellenállás, amelybe — ez­úttal első ízben — a Führer akarata beleütközött... Tu­domásul kellett vennie, hogy elérkezett arra a halárra, ame­lyen túl a külföld ellenkezése esetleg fegyveres ellenállás­sá változik. A magasabb po­litikai körökben, sőt még a legbefolyásosabb meggyöző- déses nácik között ma már egyre több az olyan, aki azt ajánlja, hogy legalábbis ide­iglenesen meg kell elégedni az elért eredményekkel, meg kell pihenni, enyhíteni kell a gazdasági és pénzügyi fe­szültségen, meg kell egyezni a nyugati hatalmakkal... De sokan vannak olyanok is, akik azt tartják, hogy tovább kell haladni a megkezdett úton és a lehetőség határain belül érvényesíteni kell a Reichnek véleményük szerint ma még fennálló katonai túlerejét. Ezeknek az embereknek be­folyását még a nemzetközi bizottságban is érezni, ahol úgy viselkednek, mintha győztesként diktátori követe­lésekhez volna joguk. Több alkalommal is emlékezetük­be kellett idézni, hogy a szeptember 29-i egyezmény nem német „diktátum”, ha­nem nemzetközi megállapo­dás... (A német sajtó) a Führer- nek és a brit miniszterelnök­nek a müncheni értekezlet után elhangzott nyilatkozata­it úgy kommentálta, mint egy meg nem támadási szer­ződést és kifejtette, hogy vé­leménye szerint mi sem áll útjában annak, hogy Fran­ciaország és Németország ugyanilyen megegyezésre jus­son. Ennek első feltétele sze­rinte nyilvánvalóan az, hogy Franciaország gyakorlati po­litikát folytasson és levonja azoknak az eseményeknek következményeit, amelyek most Európában lejátszódtak. Ebből a szempontból a müncheni értekezlet intő jel lehet a számunkra. Ha azt akarjuk, hogy az egyezmény, amely Csehszlovákiának új határokat és új helyet bizto­sit Európában, kiinduló pont­ja legyen a kontinensnek igazságos alapokon való új­rarendezésére, elkerülhetet­len, hogy a nyugati demok­ráciák a múlt hét drámai eseményeiből levonják a szükséges tanulságokat. El­kerülhetetlen, hogy — ha ki­tartanak is békepolitikájuk mellett — eltüntessék belső gyengeségük okait, a lehető leggyorsabban helyrehozzák fegyverkezésük hiányait s a munka, az egyetértés és az öntudatos erő látványát nyújtsák. Csak ezen az áron fogják megkímélni Európát attól, hogy hosszabb-rövidebb idő múlva ismét a nyakába szakadjon egy olyasfajta válság, amilyent most a müncheni értekezlet megol­dott ...” A józanul gondolkodó Francois-Poncet figyelmezte­tése elhangzott: a fasiszta agresszorral nem tárgyalni kell, hanem erőt kell szem­beszegezni vele. Szavai azon­ban — pusztába kiáltott sza­vak maradtak. Barbarits Miklós (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom