Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
föZAK-MÄGYARORSZAG 4. 1973. suept. 9.; rasármip Mérlegelve a jogos igényeket Döntések az óvodai kérelmekről A szülők megértésére is szükség van A legkevésbé sincsenek iááylésre méltó helyzetben azok, a luk részt vesznek az óvodai felvételi kérelmek el- bírálásáíssn, s azok sem, akiknek a fellebbezések sorsáról kell dönteniük. Mert igaz ugyan, hogy a Miskolcon pánik- — és futótűzszerűen elfer jedt adatok — már arról, hány kérelmet utasítottak vissza első fokon az óvodák — túloznak egy kicsit, de az is igaz, hogy meglehetősen magas a visszautasítottak száma, annak ellenére, hogy a megyében és Miskolcon is a tanácsok jóvoltából — no és az üzemek hozzájárulásából — fokozatosan és folyamatosan épülnek új óvodák, szerveződnek újabb csoportok. Az egyare növekvő igényekkel ugyanis egyre nehezebb a lépéstartás — s ez elsősorban érvényes az új lakótelepekre, a fiatalok által lakott te. rületekre, megyei viszonylatban pedig a fiatal városokra. * 5 t Miskolcon például a legnagyobb gondot egyértelműen a Győri kapui lakótelep okozza: első fokon itt utasították vissza a legtöbb felvételi kérelmet De hasonlóképpen nehéz a helyzet a Bársony János utcai óvodában, a Brigád utcaiban és a Kilián-délen. A Győri kapuban például 220 százalékos az óvodában a hely kihasználása — s ez csak mint szükségmegoldás tartható lenn. A kényszer diktálta helyzet — mert' ilyen körülmények között érdemi nevelőimunkát aligha lehet kifejteni. Az óvónők számára már az is teljes erőfeszítést kíván, hogy a gyermekek felügyeletét ellássák. De hát az is igaz, hogy a kérelmek döntő többsége jogos, s a dolgozó szülők problémáját valamiféleképpen meg kell oldani. A Győri kapuban egyébként jövőre már enyhül a helyzet. Alapozzák az új, 200 gyermek napközi felügyeletét. elhelyezését megoldó óvodát, s tavasszal sor kerül az átadásra is. Addig, ha nem is teljes értékű megoldásként, előreláthatóan novemberben újabb nyolcvan gyereket tudnak majd fogadni: a most épülő új lakásokból négyet átad a városi tanács végrehajtó bizottsága óvodai célokra. — Persze, másképpen is. próbálunk enyhíteni a gondokon — mondta dr. Veres Béla, a Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa.- — Jó néhány esetben átirányítjuk a gyerekeket más óvodába. Azt kérnénk, hogy a szülők fogadják el ezt a megoldást — gyermekük érdekében. * Tény: a tanács hihetetlen erőfeszítéseket tesz a szülők gondjának megoldására. De az is tény, hogy valahol meg kell szabni a fogadható létszámot. mert ha már ezen, az egyébként igen feszített létszámon is túljutnánk, a gyermekek rovására menne. S a legtöbb esetben — ha egy kis időeltolódással is — születik megoldás. Azokban az esetekben legalábbis igen, ahol semmi más rnód nincs a kicsik elhelyezésére. De nemcsak Miskolcon okoz nagy gondot az óvodai felvételi kérelmek elbírálása. Kazincbarcikán például a 417 jelentkezőből 237-et vettek fel, s a fellebbezések után legfeljebb 25 újabb óvodáskorú elhelyezéséről tudnak gondoskodni. Pedig fiatal szocialista városunkban szinte másfél-két évenként épül meg egy újabb óvoda. Talán jövőre javul a helyzet Kazincbarcikán, belép egy kétszáz helyes óvoda — de ez is csak időlegesen oldja meg a gondokat. A gyermekek örvendetesen szaporodó száma és a növekvő igények ugyanis egyszerűen lehetetlenné teszik a lépéstartást. Azaz: bármenynyire is elfogulatlanok a bizottságok, néhányan most is ki fognak maradni.. Még akkor is, ha a legjogosabb igényeket megpróbálják kielégíteni. Mert — amint azt miskolci példáink is bizonyítják — a bizottságok munkáiban résztvevők és a tanács is mindent megpróbálnak. De hát azért szükség van a szülők megértésére is. Arra, hogy aki meg tudja oldani gyermekértek felügyeletét, az próbálja megérteni a nehezebb helyzetben levőket. S arra is, hogy akinek valamilyen lehetőséget felajánlottak, fogadja el, mert mások gondján is segíteni igyekeznek. Egyszerűen szólva: próbáljunk mások gondjaira is gondolni. Talán nehéz, de szükségszerű. A segítés céljából határozták el azt is, hogy mégis felújítják a Tanácsház téri óvodát, mely egyébként már lebontásra ítéltetett. De így legalább — ha korlátozott számban is — fogadni tud gyerekeket. * A jelen gondján ugyan keveset enyhít, mégis biztató az a minisztertanácsi határozat, hogy a jövőben a laká_ j sokkal párhuzamosan kell megépíteni a szolgáltató intézményeket — tehát az óvó- , dát is. De ezenkívül az is szükséges, hogy a tervosztályok mind több óvodai fejlesztést határozzanak el, s a már elhatározottakat kiemel- ‘ ten kezelje az építőipar. Csú- t szás, késés nélkül épüljenek ! meg az új óvodák. Mert ez a j gond valóban égető gond , valamennyiünk számára. ! Társadalmi kérdés. De addig is — bármilyen nehéz — megértésre, segítő- készségre van szükség, nemcsak a hivatalos fórumok, hanem a szülők részéről is. A gyerekek érdekében. Csutorás Annamária FECSKE CSABA Alvó feleségemhez: Szép vagy: az éj púderozta be arcod; a ráncaidat most fürge homály fedi el. Könnyű kis ingeden át gömbölyű Holdja világol a két kicsi mellnek, a hasnak: hol baba nőtt egyszer, kisbaba, dundi csoda — Csillagos álmokat álmodj, érd el, amit csak akartunk, ébren. (Látod, a vágy pulzusa csillapodik, lankad a hit, sok pajkos örömnek csak fara látszik!) Őrzöm az álmodat, jaj, föl ne riassza a fény, kóbor nesz. Puha bársonya testednek simogasson, higgyem el: értem is élsz, értem is álmodozol. DARABOS ZSUZSANNA Bátyám piros almája Hiába tornyozta asztalomra akaratos estém üres papírjait — valami szépet kell írnom, mindenkinek jót, eszembe csak az jut: a tanya melletti temetőnél mennyire féltem; öregasszonyok meséi jártak-mentek szívemben; a hold pesti mosolyával nézett rám, vihogó fiúk virtuskodva, mindentértő öreg bátyám rámborította ócska bőrkabátját (mint őrá azóta halála a földet) oltálmazón, és nagy piros almát dugott reszkető kezembe. Szép volt az alma. Oly szép: beleharapni sem mertem. OLVASÓ Mezey István rajza Egy gyár művelődési életéről A Cement- és Mészművek miskolci gyára több, mint ezer embert foglalkoztat. Három műszakban dolgoznak a munkások; kemény fizikai munkát végeznek. A cementgyári dolgozók közösségi életéről, művelődéséről beszélgettünk Ádám Gyulával, a gyár szakszervezeti bizottságának kultúrfelelősével. Nincs könnyű dolga: nem függetlenített állásban szervezi a gyár kulturális életét, s bizony, segítséget is csak keveset kap. — Sole a vidéki dolgozónk — mondta. — Munka után sietnek a vonathoz, érthető tehát, ha nem szívesen maradnak itt a rendezvényeken. Egy-két TIT-előadást azért szoktunk tartani évente. A gyár művelődési élete átformálódott az utóbbi években. A szakszervezeti bizottság a politikai oktatást tartja legfontosabb feladatának. • Háromszáz dolgozó részvételével, társadalmunk időszerű kérdéseiről, a munkások problémáiról beszélgetnek, vitatkoznak. A politikai foglalkozások minden év októberében, kezdődnek, s május végéig tartanak, havonta egyszer gyűlnek össze a részvevők, — Szakszervezeti könyvtárunkban csaknem kétezer kötet várja a munkásokat. Sajnos elég kevesen élnek a lehetőséggel; inkább csak a munkásszállásunk lakói kölcsönöznek könyvet. Segítségre lenne szükség a szervezésben, hogy több dolgozónk vegye igénybe a könyvtarat. A szakszervezeti bizottság ebben a tanévben a dolgozók iskolájának hetedik nyolcadik osztályát szándékozta megszervezni á gyárban, Eddig még senki sem jelentkezett. Az érdektelenség oka egyrészt bizonyára a kellő szervezés, propaganda hiánya is. Másrészt a dolgozók legnagyobb része szakmai tanfolyamra jár: a munka korszerűsítésével, gépesítésével ismerkedik. — KlSZ-fiataljaink ez év elején népi tánccsoportot alakítottak — folytatta a kul- túrfelelős. — Most a cementipari kulturális seregszemlére készülnek. A fiatalokat egyébként elég nehéz mozgósítani. A színjátszó műkedvelő tevékenység nem érdekli őket. Közel van Miskolc, moziba, színházba járnak. A szervezésben jobban együtt kellene működnünk a K1SZ - szervezettel: több filmvetítést, ismeretterjesztő előadást, vitat rendezzenek a fiatalok. A gyár szakszervezete közös színházlátogatást, mozi- látogatást is szokott szervezni a munkásoknak. A nőnapot, s a nyugdíjasok napját kis műsorokkal teszik ünnepélyessé. — Gyárunkban sok a fiatal. Nekik kellene átvenni a stafétabotot, s pezsgő, eleven kulturális életet szervezni, ■JiW-'í'' (mikes) Lakótelep, műemlékkel Mintegy nyolcezer ember talált, korszerű, kényelmes otthonra eddig a diósgyőri varosközpontban, Miskolának e legújabb lakótelepén. A sajátos elrendezésű, középmagas házsorok lakásaiból a diósgyőri várra és a Bükk zöld érintetlenségére esik megnyugtató, jó környezetérzést biztosító rálátás. A lakótelep azonban eredetileg kétezerrel több ember számára született a tervezői asztalon, s a magas házakltal kapcsolatos építési rendelkezések miatt az adott területen kevesebb lakás készülhetett el. További lakások építése szükséges, további kétezer embernek kell otthont biztosítani. Az érdekes ívű házsorok folytatásánál azonban Diósgyőr történelmi múltjának egy értékes emlékcsoportja megállásra kényszerít: a hajdani pálos kolostor romjainak komplexuma. i kultúrpark,------_______— --------------———-— ------------------------! centrum kialakítását, A több mint hat évszázados romok és a bennük megtestesülő értékes múlt tisztelete, meg az égető lakásszükség parancsolta építés természetesen nem ütközhet egymással olyan felállításban, hogy vagy műemlék — vagy lakásépítés. A kettőnek együtt kell megvalósulnia. Okosan, hasznosan, békésen! Miskolc javát szolgáló módon kell egymás mellett léteznie. Rövid visszapillantás talán nem szükségtelen. (Szakmai tájékoztatónk Fe- renczy Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség tervezőmérnöke. a diósgyőri vár rekonstrukciójának irányítója, aki csaknem két évtizede vesz részt Diósgyőr új arculatának kialakításában, segíti annak a szép elgondolásnak megvalósulását, hogy az új városrészben élő emberek közvetlen környezetükben, a várban, annak környékén, a pálos kolostor területén és az ezeket összekötő egykori falurészben, a hegyek lábánál ■megtalálják a kultúrált élet, a szórakozás, a művelődés, az ellátás lehetőségeit.) A diósgyőri vár története jórészt ismert a nagyközönség előtt. Talán érdemes azonban kiemelni Nagy Lajos királynak hajdani törekvését, amikor Budán és Krakkón kívül itt akarta harmadik, az észak-keleti területet irányító székvárosát kifejleszteni. És érdemes feljegyezni a királynak a pálos szerzetesek iránt megmutatkozó jó szándékú támogatását. Az is ismeretes, hogy a vár rekonstrukciója 1953-ban kezdődött, és azóta húszmillió forintos költséggel —- az OMF és a városi tanács közös juttatásából— megvalósult az épület újjáéledése és kultúrális hasznosítása. Az OMF számvetése szerint ez a rekonstrukció a budai vár után a legjelentékenyebb műemlékfelújító munka. A régészeti feltárást a hatvanas évek elejétől Czeglédy Ilona irányította. Mintegy 30 ezer köbméter földet termeltek ki, félmilliónyi leletanyagot hoztak felszínre, ezer oklevelet néztek át, közben felfedezések adódtak, feltevések születtek és nyertek alátámasztást a vár telepítésének körülményeiről, múltjáról. A vár romjaiban is nagy célt, nagy törekvéseket prezentál. A diósgyőri városközpont tervezésénél természetesen figyelembe vették a várat, az új lakóházak karéja is ezt a törekvést tükrözi, s logikusnak tűnik, hogy Diósgyőr újjáélesztésénél a vár sokféle kisugárzó szerepe érvényesüljön, egyik pólusa legyen annak az új településnek, amelyben a modem lakást, s az üdítő környezetet a közvetlen közelben kell a ma emberének megtalálnia. A vártól mintegy rövid kilométer távolságra van a hajdani pálos kolostor, a már kész, az első ütemben felépült házsorok túlsó végén. A kolostor a vár tartozéka volt,1 de nemcsak ezért érdemel részletesebb méltatást, hanem, mert a kialakítandó kultúrált környezeti terület másik pólusa lehetne. A kolostor régészeti kutatását Czeglédy Ilona ez év április 26-án kezdte és augusztus végén fejezte be. Maga a kolostor igen sokszor szerepel középkori oklevelekben. 1304-ben Emye bán alapította, 1526-ban elpusztult, majd a XVIII. század elején újjáépült, de még annak a századnak a végén II. József feloszlatta a pálos rendet, s azóta az épület kincstári, majd erdészeti lakások céljait szolgálta, s lassan pusztult. A Hegyalja utcában még áll a kolostorhoz tartozó egykori csárdaépület, amelynek gerendáján olvasható az 1773- as építési évszám. áll a Szúrva partján a régi malom, van egy pajta is, sőt távolabb megtalálható a pálosok negyven méter hosszú borospincéje. A pálosok jelentették egyébként az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, a középkori Magyarországon száznál több kolostort alapítottak, Diósgyőrött gyümölcstermesztéssel, kódexmásolással, fa- és kőfaragással foglalkoztak. A település nevében a diós jelző is az 6 gyümölcstermesztésükből származik. A most végzett feltárás meglepő, új eredményeket is produkált. Bebizonyította, hogy már 1304 előtt volt itt épület, ugyanis a kolostortól délre egy sokszorosan egymásra rétegződött romterület került elő, s a leletek a XIII, századtól a XVI.-ig hitelesítik az itteni életet, a feltárt fal- maradványok pedig két. egymástól független építési korra utalnak. A XIV. századi falak alatt korábbi, másfél méteres, 1,80-as falak kerültek elő, amelyek még korábbi ém'tke- zésre utalnak, s különféle feltevésekre adnak alapot. Feltételezhető például, hogv a kglostor mellett különböző, más építmények is voltak. Az oklevelek tanulsága szerint Ernye fia, István nádor telepítette a pálosokat diósgyőri kúriája mellé. E kúriát eddig a várnál feltételezték, de a most feltárt, eddig három méter mélységben rejtőzött falait arra utalnak, hogy a kúria itt állt, s ebből arra lehet következtetni, hogy Er- nyééknek, illetve a Bors nemzetségnek itt volt első szálláshelyük. A feltárás nem várt új ismeretekkel gazdagított, s bizonyította; hogy a pálos kolostor a diósgyőri királyi várral egyenértékű egyházi épület volt. Ez a műemléki romkomplexum és a meglévő épületek, például a régi csárda, természetszerűen kínaija a korszerű idegenforgalmi szerves összefüggésben a közvetlen várkörnyezettel. A pálos kolostor romjainak megmentér séyel, és a környezetnek a fentiekben vázolt kialakításával minden érdekelt szerv képviselője, helyi és országos hatóságok vezetői egyetértenek. A műemléki terület jobb védelme érdekében figyelmet érdemlő tervezet is született a főútvonal megfelelő és gazdaságos elterelésére (az Árpád utca a kolostor mellett csatlakozna az Erdész utcán épülő északi tehermentesítő útvonalba), különböző elképzelések születtek a lakótelep építkezésének folytatására is, hiszen a kétezer embernek lakás kell, de a műemléki terület szomszédságában nehéz az építkezés (például közmüveket nem lehet átvezetni!) Mit tehet hozzá a tényálláshoz az újságíró? Múltunk emlékeit meg kell mentenünk, de lakás is kell. És a lakótelephez kell a megfelelő környezet is. Nem lenne jó, ha nálunk ismétlődne meg a televízióból, országos lapokból ismert óbudai műemlék- kontra építőipar vita. Nem is hisszük, hogy erre sor kerülhet, hiszen nálunk más a hozzáállás: de a műemlékvédelem és a beruházási program versenyfutásának az eredménye még ismeretlen. Ismételt megfontolásokkal. okos kompromisszumokkal talán meg lehet találni a majdani városnak leghasznosabb megoldást. Benedek Miklós