Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-24 / 197. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4, 1973. aug. 24., péntek Százötven meg a Ü nnepel ma Miskolc, és szeretnénk hinni, vele együtt ünnepel az egyetemes magyar színházi élet. Szeretnénk hinni, hogy gondolatban velünk, miskolciakkal érez mindenki, aki szereti a magyar színházi kultúrát, szívügyének érzi, s vallja, hogy egy vidéki város színháza nem holmi elhanyagolható művészeti társulás, hanem egyike Thália magyar templomainak, azoknak a művészeti intézményeknek, amelyeknek összessége egyenlő a magyar színházzal. Jubileumot ünnepel ma a Miskolci Nemzeti Színház, Magyarország első állandó kőszínháza. Százötven esztendővel ezelőtt ezen a napon, 1823. augusztus 24-én tartották az első előadást a magyar színészek új hajlékában. Kisfaludy darabja, A tatárok Magyarországon nyitotta meg a sort, került először igazi színházi hajlékban Miskolc színházat szerető közönsége elé. Mert Miskolc közönsége százötven évvel ezelőtt is — és azt megelőzően sok-sok évvel már — szerette a színházat, őszinte rajongója volt a magyar színészetnek. Nem véletlenül maradt itt olyan sokáig az a társulat, amelynek Déryné volt a csillaga. A Korona-szálló udvara, a Csizmadia-szín forró sikerű előadásai a magyar színészet és Miskolc polgársága eltéphetetlen kapcsolatának első láncszemei, egyben előkészítői annak, hogy itt teremjen meg a magyar nyelven játszó, a magyar igazságot hirdető színjátszás otthona. Százötven évvel ezelőtt felgördült a függöny. Azóta szinte megszakítás nélkül hallatszik a magyar szó, a magyar és a világ- irodalom értékeinek tolmácsolása a miskolci színpadról, a Déryné nevét viselő utcából. Igaz, hogy ez az első színházi épület (a jelenleginek a tőszomszédságában) 1843-ban tűzvész áldozata lett, de a húszesztendős működés már eltörölhetetlen nyomokat hagyott, és Miskolc nem maradt színház nélkül. 1856-ban felépült a jelenlegi színházi épület, amely e század húszas éveiben, majd az 1956. és 1959. közötti átépítés után korszerűsítve, de több mint évszázados építészeti jellegét megőrizve szolgálja ma is a színházi kultúrát. A százötven esztendő hiteles történetét feldolgozták a színháztudomány szakemberei. Éppen a mai jubileumi ünnepnapra jelenik meg a történetet közreadó kötet is. A miskolci színházi élet helyét a magyar színjátszás történetében nemcsak a szaktudomány állapította meg, hanem a közvélemény előtt is ismert. Az egymást követő generációk a nézőtéren és a színpadon örökül adták egymásnak a miskolci színház szeretetét, a színházhoz való ragaszkodást, ugyanakkor a színház művészeti munkájának, az előadások színvonalának híre, az ebben az intézményben évtizedeken át végzett igen értékes művésznevelő munka elismerése messze túlszárnyalt a város és a megye határain, országos rangot szerzett. A magyar színművészet legjelesebbjei mindmind megfordultak ebben a teátrumban. Hosszabb-rövidebb ideig erről a színpadról szolgálták Tháliát. így volt ez az elmúlt században, s így a mi századunkban is. Mai élő színművészeink legnagyobbjai közül is igen sokan működtek Miskolcon, itt ismerkedtek a művészet gyakorlatával, itt mutogatták meg oroszlánkörmeiket, váltak színészekké. Talán nincs is napjainkban Magyarországon olyan színház, amelynek társulatában ne találkoznánk egykori miskolci teátristákkal. A Miskolci Nemzeti Színház a felszabadulás előtt is a legelismertebbek közé tartozott. Jó színészgárdája, kiváló vezetése, az akkori lehetőségeken belül megvalósított műsorpolitikája, jó közönségkapcsolatai ma is figyelemre méltóak. esztendő, holnap S a felszabadulás után újra hamar magára talált a színház. Az ország első állandó kőszínházában tartották a felszabadult Magyarországon az első színházi előadást, 1944. december 25-én, karácsonykor. Azóta egy másfajta színház játszik Miskolcon. 1949- ben állami tulajdonba és irányítás alá került. S ez a huszonnégy év, amely azóta eltelt, tovább ápolta a múlt értékes hagyományait, ugyanakkor sikeresen valósította meg, hogy szocialista népszínházzá váljék a Miskolci Nemzeti Színház. Nem volt könnyű dolog Miskolcon a fel- szabadulás után és azóta sem színházat teremteni, illetve új színházat teremteni. A humán ^egyetemekkel gazdag más városoktól eltérő adottságok között kellett új közönséget hódítani. A felszabadulás előtti színházlátogatók, a jó értelemben vett városi kispolgárság igen jelentős hányatja elpusztult a háború során. Az új közönség, a munkásság, amely már a felszabadulás előtt is élénken érdeklődött a színház iránt, lassan kezdte birtokába venni a művelődésnek ezt a lehetőségét. Az államosítás óta eltelt huszonnégy esztendő nem volt egyenetlenkedésektől mentes. De a hatvanas években, különösen annak második felében mintha a közönség és a színház mind közelebb kerülne egymáshoz. Talán kevesebb a nagy reklámot kiváltó, meghökkentő produkció. Kevesebb a csinnadratta, de szisztematikusabbnak látszik a közönség és a színház, a miskolci, diósgyőri, borsodi munkás- és egyéb dolgozó közönség , és a Miskolci Nemzeti Színház kapcsolatának építése. A jubileumi ünnepség a számvetésre is \ módot ad. A mai ünnepségsorozat szónokai bizonyára ezt is elvégzik. De mert a jubileumot is úgy kell ünnepelnünk, hogy a holnapra tekintünk, előre nézünk, ez alkalommal is fel kell említeni Miskolc színházi életének nagy gondját: a miskolci és egri színház nyolc év előtti összevonását, és az abból adódó olyan hátrányos következményeket, amelyek nem ritkán a művészi munka nehezítői, a színészi állomány fejlesztésének gátlói, általában a miskolci színházművészeti életet károsan befolyásoló tényezők. Azt is meg kell jegyezni, hogy a százötven évét ünneplő intézmény ilyen formában talán nem is létezik, hiszen nyolc éve már miskolci és egri színházról kell beszélni. Az összevonáskor nemcsak Eger, hanem Miskolc is elvesztette önálló színházát, amely pedig valamikor az országban az első volt. Ünneprontás szándéka nélkül, de az igazság kedvéért ezt itt is ki kell mondani. M a sokféle ünnepség lesz. Emléktáblát lepleznek le, ünnepi társulati ülést tartanak, megkoszorúzzák a színház nagy halottainak sírját, díszbemutatót tartanak, aztán jönnek a szorgos hétköznapok. Megkezdődik az 1973/74-es, a színház életében százötvenegyedik évad mindennapi munkája. És ünnepség közben, míg a múltra emlékezünk, már a holnapra is gondolunk. A holnapra, amikor három darab együttese próbál, amikor már előkészítik az évad későbbi produkcióit, s amikor a színház minden tagja azért dolgozik, hogy azokat a jó törekvéseket, amelyek az elmúlt években mind közelebb hozták ezt az öreg teátrumot a szocialista népszínházhoz, és együttesét a közönséghez, a jövőben még erőteljesebben megvalósítsák, és a másfél évszázad legnemesebb hagyományainak ápolásával, a szocialista színház építésével olyan jövőt alakítsanak ki a Miskolci Nemzeti Színháznak, amely mai és jövőbeli körülményeink között méltó folytatása lesz az értékekben gazdag és most ünnepelt múltnak. Benedek Miklós Élő kapcsolat Szívügyük, hogy segítsenek Örvendetes, hogy ma már egyre többet hallani: az üzemek, vállalatok segítik az iskolákat. Különösen a falvakban, kis községekben fontos, hogy a termelőszövetkezetek — erejükhöz mérten — támogassák az oktatási intézményeket, hiszen sok faluban az általános iskola még szerény anyagiakkal, tárgyi feltételekkel rendelkezik. * Amit viszont Szentistvá- non tapasztaltunk, manapság még ritkaság. A száraz tények nem sokat árulnak el: a szentistváni VII. Párt- kongresszus Termelőszövetkezet és az általános iskola 1970 májusában társadalmi szerződést kötőit. Célja: a termelőszövetkezet és az iskola kölcsönös segítése. A rideg „szerződés” szó mögött több éves élő, emberi kapcsolat rejlik. Szinte lehetetlen felsorolni; mi mindenből áll a termelőszövetkezet és az iskola kapcsolata. Mégis, jóleső érzés volt hallani Bozsik Sándornénak, a termelőszövetkezeti nőbizottság titkárának szavait: — Azért dolgozunk, hogy az iskola ifjúságának és nevelőinek munkáját segítsük. Faluhelyen csak úgy lehet élni, ha számíthatunk egymásra. Emberi közelségben állunk a kisdiákokkal, a tanárokkal is. Hogy a termelőszövetkezet valóban magáénak érzi az iskolát, az már többször be- ' bizonyosodott. Minden tanévben tízezer forintot ad az általános iskola úttörőcsapatának (kirándulásra, táborozásra. — Júliusban a Balatonon voltak az iskolások, a termelőszövetkezet üdülőhelyén táboroztak — mesélte Hajdú Benjámin főkönyvelő. — A tsz vezetősége az üdülés végén meglátogatta őket. Egy szép birkát vittek ajándékba, amelyet közösen megsütöttek a gyerekekkel. Még most is emlegetik, milyen jól érezték magukat... Az általános iskola sok szemléltető eszköze a termelőszövetkezet gépműhelyéből kerül ki. Motorszerkezetek, gépalkatrészek készülnek itt társadalmi munkában, hogy az általános iskolások megismerkedjenek a mezőgazda- sági munkával, a gépekkel. Nemrégiben az iskola gyakorlókertje egy K—25-ös Ze- tort kapott, s az ajándék hamarosan a gyerekek kedvence lett. A politechnikai oktatást is korszerűsítették: a termelőszövetkezet gépkezelői külön szakköröket vezetnek a szentistváni gyerekeknek, ahol a nagyüzemi, gépesített kertgazdálkodással ismertetik meg őket. —. Ügy érezzük, a gyerekek is szeretnek minket — mondta Lőrincz Margit, a nőbizottság elnöke. — Minden évben társadalmi munkában segítenek az őszibarack szedésében, a lucerna gyűjtésében. A szüretről sem hiányoznak az iskolások. De amiért a leghálásabbak vagyunk: minden összejövetelünket hangulatossá, ünnepélyessé varázsolnak. A termelési versenyben jó eredményt elért brigádokat műsorral köszöntik a gyerekek; az öregek napján fellépett az iskola népitánc csoportja is. * A termelőszövetkezet az általános iskola elvégzése után is segíti a fiatalokat. Támogatják a tagok közép- iskolás gyerekeit: a legjobbak havonta 150 forintos támogatást kapnak. A jó kapcsolat alapja, hogy az emberek szívügyüknek tekintsék a másik támogatását. Hogy egy falusi termelőszövetkezet érezze: az iskola a községé, az iskola az övék is, hiszen az általános iskola neveli a jövő mezőgazdasági szakembereit, biztosítja a szakmunkásutánpótlást. Szunyi Gábor, a Szentistváni Általános Iskola igazgatója elégedetten nyugtázta: — Nincs olyan hét, hogy ne tartanánk megbeszélést a termelőszövetkezeti vezetőkkel. Problémáinkat, s eredményeinket is elmondjuk egymásnak. Tudjuk, hogy az a szándék vezeti őket: segítségüknek a tanulók vegyék hasznát. A termelőszövetkezet pártvezetősége minden évben tárgyalja az iskola, az oktatás helyzetét. A júniusi párt- határozatra is azonnal reagáltak: a termelőszövetkezet minden tagja egy napot ajánl fel a szentistváni iskoláért. — A tanulók pályaválasztásában is nagy szerepet játszik ez'a kapcsolat —mondta Szunyi Gábor. — Üzem- látogatásra visszük őket a termelőszövetkezetbe, hogy közelebbről megismerkedjenek ,a nagyüzemi gazdálkodással. Falun élünk, szeressék meg a gyerekek a mezőgazdasági munkát! • * A szentistvániak kapcsolata több mint papíron lefektetett szerződés. A termel ő- szövetkezet és az iskola élete összefonódik, sikereiket, eredményeiket egymásnak is köszönhetik. A segítséget, a támogatást pedig nemcsak a szentistváni emberek, szülők és gyerekek, hanem a társadalom is lemérheti. Mikes Márta Az encsi járás élete 1346 cikkben A cím egy kis korrigálásra szorul. Nem a járás sok száz éves életéről, hanem legutolsó 25 évéről szól az 1346 cikk, továbbá található még 29 korábbi újság-, vagy fo- lyóíratközlemény ismertetése is, amely a, felszabadulás előtti évszázadokból, illetve e század első feléből való, és a mai encsi járás egy- egy szeletkéjét mutatja be a korabeli életből. Mindezek a cikkismertetések az encsi járási könyvtár által most közreadott Az encsi járás 25 éve a sajtó tükrében című cikkbibliográfiában található. A bibliográfia — összeállította Takács Gyula — a megyei lapokon kívül az országos lapok és folyóiratok anyagát is felhasználta. Szükségesnek tartották a szerkesztők a kötet közreadását a honismereti munka megsegítése végett, hogy a bibliográfiában ismertetett cikkek támpontul, útmutatásul szolgálhassanak a helytörténeti munkaközösségek adatgyűjtő és -feltáró munkájához. A kötet első részében a járásról általában szóló írásokat, a másodikban pedig községenként! csoportosításban találunk cikkeket. Jó dolog, hogy függelékben 29, felszabaduVillanyszerelőipari fállalat építőipari részlege budapesti és vidéki munkákra felvesz kőműveseket és segédmunkásokat Jó kereseti lehetőség, minden héten szabad szombat. Különélés! pótlék. Kedvezményes utazás és étkezés. Természetbeni szállás vagy szállásköltség. Jelentkezés: Budapest, VH.. Sip utca 23. Beruházási osztály „D” épület, I. emelet 3. szoba. I ÉRTESÍTÉS! építőipari gépek eladók Értesítjük fogyasztóinkat, hogy az alábbi helyeken — betonkeverők, hálózatkarbantartás miatt — vibrátorok, az áramszolgáltatást szüneteltetni fogjuk. — szállítószalagok, — géplapátok 1973. szeptember 3-án, — gyorsfelvonók, 4-én, 7—16 óráig: repülőtéri állami — kotrógépek, gazdasági lakások — úthengerek, és közületek. — dóserek. 1973. szeptember 5-én, — autódaru stb. 6-án, 7—16 óráig: CÍM: VEGYÉPSZER Építési Igazgatóság, gépészeti osztály. Budapest, 1., Iskola u. 13. Forrásvölgy és a Feszty Árpád utcák által bezárt területen; Nimród u., Pacsirta u., Tinódi u., Major u., László J. ti., Szőnyi M. u., Mátyás kir. u., NapÜgyintéző: Soltész Béla fürdő u., Közdomb, Dóczi (telefon: 360-337) J. u., Tóth u. ÉMÁSZ 1. sz. kirend. lás előtti cikket is figyelembe vettek, amelyek a korábbi kutatómunkát segítik. A cikkbibliográfia a fel- szabadulás utáni időből 61 újság, illetve folyóirat közleményeit mutatja be, minden alkalommal a szerző nevén és a címen, illetve a feltalálási helyen kívül ismerteti röviden a cikk témáját is. Ilyen formában valóban jó segítség a helytörténeti kutatóknak. Az 1346 cikk, bár vázlatosan, de igen markánsan rajzolja fel az encsi járás történetének utolsó 25 évét, a korábbi 29 pedig bepillantást ad íz előzményekbe. A kötetet a felhasználást segítő többféle mutató egészíti ki. Ebből például kitűnik, hogy 243 szerző tollából valók a járás történetét felrajzoló közlemények. >1 243 között igen nagy hányadot képviselnek lapunk munkatársai, illetve munkatársainknak lapunkban publikált cikkei. (bm)
