Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4. 1973. aug. 7., kedd A képernyő előtt Bizonyíték nélkül— Filmek Az elmúlt hét műsorainak domináns eleme a X VIT ese­ményeinek bőséges és sokszínű ismertetése volt. Valóban ott érezhette magát a nagy találkozón az is, aki itthonról figyel­te érdeklődve a sűrűn jelentkező adásokat. * A hét .legkiemelkedőbb művészi vállalkozása a Galgóczi Erzsébet novellájából. Kabay Barna diplotnarendezéseként készült, Bizonyíték nélkül című tv-dráma volt. Talán szél­sőséges, de jellemző eset a fiatal nyomdászfiú története, aki az igazi vörösőrök, a Lenin-fiúk közé vágyódástól és a fia- talos hencegéstől vezérelve olyan valótlan hőstettel dicse­kedett el, amely elégségesnek bizonyult Horthy bírósága szá­mára a halálos ítélet kiszabásához. Jani, a fiatal nyomdász , aligha volt tisztában helyzetével, csak a vizsgálati fogság­ban, majd a főtárgyaláson ébredt rá nemcsak helyzetére, hanem a társadalmi igazságtalanságokra is. A Tanácsköztársaság napjait idéző, eredeti képsorok a já­ték kezdetén előrevetítik a korhangulatot, s a korabeli do­kumentumok bevágása a továbbiakban is roppant hitelessé teszi a történetet. A tárgyalás képsorai, a végső, lelassított, eltorzuló képsorok pedig azt érzékeltették markánsan, merre, milyen irányba fordult 1919 őszén az ország szekere, miként is nézett ki a „törvényes rend” visszaállítása. A nyomdászfiú félszegségét, bátortalanságát jól hangsú­lyozta Paudits Béla kamaszos alakja. Darvas Iván a fehér kesztyűs gyilkosok kitűnő képviselőjét jelenítette meg, Né- methy Ferenc a fehérterror vérbíróságát jellemezte jól. Em­lékezetes Ruttkai Éva titokzatos festőnője. * Mácza Jánost, a Moszkvában élő és egészen a közelmúltig1 aktív egyetemi oktató munkát végző tudóst, aki a fehér­terror elől menekülve hagyta el hazáját, hogy Csehszlovákiá­ban, Ausztriában, majd fél évszázada a Szovjetunióban szolgálja a művészet-tudományt és a szocializmus ügyét, nyolcvanadik születésnapján riportfilmmel köszöntötte a televízió. Illés László rövid, tömör, az egész életpályát ér­zékletesen összefogó bevezetője, majd az adás nagyobb rész­ben az Urbán Nagy Rozália készítette, de — nagyon jól szerkesztetten — monológszerű önvallomásnak tűnő riport az ünnepelttel sokszínűén mutatta meg Mácza János élet­útját, emberi, tudósi, közéleti tartását. * Játékfilmekben nem volt hiány az elmúlt héten. Időrendben elsőként Az ingaóra című, nyugatnémet szár­mazású, de olasz műből készült egyórányi unalom pergett a képernyőn. Az olasz szerző, Aldo Nicolai nekünk, miskolciak­nak szinte ismerősünk. Korábban két játéka is szerepelt stúdiószínpadunkon, most is műsoron tartják a Festett pil­langók című művét. Az ingaóra című játéka filmen is szín­padi játék maradt, de a jómódú házaspár unott csevegése sem őket^ sem minket nem érdeklő témákról, harminc esz­tendős közös múltjuknak fel-felidézése, se vele, se nélküle alapon egymás mellett élése csak éppen időtöltésül szolgált, míg sor kerülhetett a VIT-műsor közvetítésére. A Papírrózsák című angol tv-filmet szerdán láthatták a 2. adást is fogni tudó nézők, a többiek meg szombaton. Ke­serű történet egy öregedő és az öregkortól roppant félő új­ságíróról, lélektelen, embertelen környezetéről, a gyárszerű sajtógépezet, az angol mammutlap-szerkesztőségek ember­telen mechanizmusáról. A történet tragikus végét nem érez­tük eléggé motiváltnak. A villogó képek, ismétlődő újság­címek jól érzékeltették a szerkesztőségek életét és a környe­zet szenzáció-igényét. A vörös diplomata című szovjet tv-filmet két részben láttuk, csütörtökön és pénteken. A szovjet filmgyártás nem először nyúlt hasonló témához és a mozifilmekben emléke­zetest alkotott (Egy nő a diplomaták asztalánál, vagy az ugyancsak hasonló, legalábbis a történet első feléhez ha­sonló A svéd asszony). Kraszinnak, a mérnökből lett forradalmárnak, a későbbi diplomatának története, il­letve annak tv-film feldolgozása kevésbé volt szerencsés. Túlzottan visszafogott, inkább dokumentum játéknak tetsző alkotás született, amelyben igen jó hatásúak voltak a kora­beli híradók képsorai. Az írók között Molnár Ferenc, Vadnai László, Fodor László, Görög László és további hat idegen, a szereplők között Charles Boyer, Henry Fonda, Charles Laughton, Rita Hayworth, Edward G. Robinson, Paul Robeson. Ennyi nagy művész hogyan tudott 1942-ben együttesen létrehozni egy olyan giccshegyet alkotó gegcsomót és értéktelen szeméthal­mazt, mint amit a szombat esti, Egy frakk története című hajdani hollywoodi készítmény kínált?! Egyetlen erénye a f filmnek: láttuk a nagy művészeket harminc évvel ezelőtt és hallottuk énekelni Paul Robesont. * „Közkívánatra” megismételték a Fekete macska című té­véfilmet, Nemere László rendező munkáját. Dayka Margit és Major Tamás vidám komédiázása megérte, hogy újra meg­nézzük. Benedek Miklós Felveszünk a Hejőcsabai Cementgyár szereléséhez lakatos, hegesztő, ács szakmunkásokat és segédmunkásokat KIEMELT BÉREZÉSSEL! Minden héten szabad szombat, vidékieknek szállást biztosítunk, útiköltséget, különélési díjat fizetünk. Jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltségén, Miskolc, Szabó Lajos u. 66. Hétfőn 10 órától csütörtök délig Magány Teliinger István tusrajza Kedvtelés is, művészet is SZAKKÖRÖK ÉS VEZETŐIK Sokféle népművelési for­mával találkozunk faluhe­lyen, városban egyaránt. Szervezett, élénk kulturális életet tapasztalhatunk egyes községekben, másutt pedig még gondokkal küzdenek. A sok évi gyakorlat bebi­zonyította már, hogy ott a legeredményesebb, legcélra­vezetőbb a népművelői mun­ka, ahol együttesen, közö6 ér­dekek alapján tevékenyked­nek a közművelődésben. A másutt látottakat-tapasztal- takat felhasználják saját munkájukban, községük kul­turális életének szerveslésé­ben. Napjainkban az egyik leg­népszerűbb, legelterjedtebb népművelési forma a klub­szerű foglalkozás, a szakköri tevékenység. Az encsi járásban is nagy múltja van a művelődési há­zak szakköri életének. Még az eldugott kis falvakban is szép számmal működnek fel­nőtt és ifjúsági szakkörök. A járásban különösen a színját­szó köröknek, az amatőr mű­vészeti csoportoknak van jó híre. S hogy eredményesen működnek, ahhoz az is nagy­ban hozzájárul, hogy az encsi járási művelődési központ segítségén, szakmai irányí­tásán kívül a környező köz­ségekből is szereznek tapasz­talatokat. A közeli falvak gyakran tartanak közös ren­dezvényeket. egy-egy irodal­mi vagy népzenei műsoruk­kal ellátogatnak egymáshoz. A művelődési központban hat felnőtt és tizenhét ifjú­sági irodalmi színpadot tar­tanak számon a járás terü­letén. Községük művelődési életében jelentős szerepet töltenek be az irodalmi szín­padok, színjátszó körök. A társadalmi ünnepeken min- dik fellépnek és rendszeresen készülnek önálló műsorokkal is. Az aszalói fiatalok irodalmi színpadát például járásszerte emlegetik. Legutóbbi, Dózsa- műsorukat a környező fal­vakban is bemutatták. A já­rási művelődési központ iro­dalmi szakköre a japán iro­dalomból készített összeállí­tást, amelyet a távolabb eső községek közönségének is el­vittek. Fellépéseik a színvo­nalas szórakozáson kívül az esztétikai nevelést, az irodal­mi ízlésformálást is segítik. Az encsi járásban is bebi­zonyosodott, hogy a szakkö­ri, kiscsoportos tevékenység a kis falvakban az egyik legalkalmasabb népművelési forma. Mert az adott lehe­tőségek, igények megszabják a kulturális élet jelleget. Már­pedig a falusi művelődési házakban a tárgyi feltételek inkább a szakköri tevékeny­ségre adnak lehetőséget. S hogy a szakköri élet eleven, pezsgő legyen, ahhoz a mű­velődési központ szakmai irá­nyításán, segítésén kívül a falvak közötti együttes mun­kára is szükség van. Az encsi járási művelődési központ egyébként a szak­körvezetőknek minden évben szervez továbbképzést. A szakkörvezetők az idén a nyári továbbképzésen vettek részt Sátoraljaújhelyen. A népművelés, a szakköri mun­ka elméleti és módszertani kérdéseivel 32 népművelési szakember ismerkedett. A tanfolyamot a jövő évben folytatják és a részvevők szakkörvezetői képesítést kapnak. A műkedvelő csoportok, szakkörök munkája több mint kedvtelés. Ott, ahol az egyszerű időtöltésen kívül a szakköröknek más célja is van, szép eredmények szület­nek. S az elismerést, a si­kert a szakkörök és vezetőik maguknak könyvelhetik el. Mikes Márta A 112. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet i pályázatot hirdet 1 fő magyar-történelem szakos egyetemi végzettségű tanári állásra, 2 fő nevelőtanári (férfi) állásra, tanítói, vagy főiskolai végzettséggel. Magyar-történelem szakos előnyben részesül. Fizetés a 210/1970. MM. MüM. sz. utasítás szerint. • Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban az intézet igazgatójánál, Kazincbarcika, Építők útja 15—17. sz. alatt. NÓTÁIKÉRT TÁVOLBÓL IS JÖNNEK Korán kelők a tardi asszonyok. Mint a falusi asszonyok általában. S egy részük, ha már elvégezte dolgát a ház körül, buszra száll. Mert egy részük Egerbe jár dolgozni. A Rö­pülj páva kör asszonyai és lányai közül is eljárnak néhányon. Korán mennek, későn jönnek. De azért, találnak időt rá, hogy szerdánként, amikor összeülnek a tardi asszonyok, ott legyenek közöttük, s énekeljék a régi nólálcat, a régi tardi énekeket. Tizennégyen vannak. Csak tizennégyen, de le­hetnének többen is. Lehet­nének, mert ahogy Gaál Kál­mánná, a kör szervezője és mindenese, Tárd népművé­sze mondotta, nem az ének­lési kedv hiánya, hanem más akadályozza, hogy többen le­gyenek. Elsősorban az, hogy nincs igazi otthonuk — a pártházban ülnek össze szei*- da esténként egy kis közös éneklésre. Nehezíti helyzetü­ket, hogy a tanár Miskolc­ról jár hozzájuk, így heten­te csak egyszer találkozhat­nak, no meg az is, hogy az asszonyok különböző helye­ken dolgoznak, keveset van­nak otthon. — Akkora sikerünk volt, amilyet még nem tapasztal­té"’ ’^stanában Tardon. * Hát az indulás valóban emlékezetes volt. Az elmúlt évben, november 7-én, ami­kor az első, igazi, nagy fel­lépésüket tartották a Röpülj páva kör asszonyai, annyian jöttek el meghallgatni őket, hogy nem fértek be mind a kultúrterembe. Váraljára díszkísérettel vitték le az asz- szonyokat. Amikor pedig a Takács Tiborral rendezett író—olvasó találkozón rá­adásként még énekeltek is, az íróvendég — az emlék­könyv bejegyzésének tanú­sága szerint — valóban meg­hatódott. — Ahol a páva-körösök ott vannak, oda szívesebben eljönnek a tardiak — mond­ta Kovács János, a község tanácselnöke. Ezen, persze, nincs semmi csodálkoznivaló. Legfeljebb az csodálkozik, aki nem is­meri eléggé a községet, s nem tudja, hogy az itt élők mennyire ragaszkodnak ha­gyományaikhoz, milyen büsz­kék népművészetükre. — Mindig mondták nekem az asszonyok: Erzsi, hát Tárd nincs sehol? — Gaál Kál­mánná próbálja feleleveníte­ni a kör megszületésének előzményeit. Mert hozzá gyakran bejöt­tek, bejönnek tanácsért, jé szóért, egy kis beszélgetésért, s ilyenkor nemcsak a hím­zésekről, a keresztszemesek­ről volt szó, hanem arról is, hogy jó lenne feleleveníteni a régi szokásokat, a gyön- gyösbokrétát, meg az éneke­ket. Azokat az énekeket, amelyeket az itt élő matyók énekeltek valaha. Addig, amíg feledésbe nem tűnnek, amíg élnek egykori éneklőik. — Jó hangú emberek él­tek itt, szerettek is énekelni. Most már gyűjtjük is őket, gyűjti tanárunk is. De távo­labbról is eljönnek értük. Csak az vigasztal minket, hogy azt mondják: úgy ahogy mi tudunk énekelni, másoknak nem megy. Mért azért volt egy las fél­tékenykedés, idegenkedés at­tól, hogy elviszik a nótáikat. De nem tartott sokáig, mert a lényeg az — ezt vallják —, hogy éljenek ezek a nó­ták. S ez az oka annak is, hogy amikor a páva-körösök fel­lépnek, megmozdul a köz­ség. Kollektívaformáló ereje van a körnek. Bizonysága ez annak; valamennyien magu­kénak vallják ezt a népmű­vészetet. Ezért is van az, hogy fellépéseiken — ra­gaszkodnak hozzá — mindig saját népművészeti visele- teikben lépnek színpadra. S ezért is szeretnék, ha régi, dédelgetett álmuk, a tájház egyszer valósággá válna. Mert képzeletben már be is rendezték, s magukat is oda képzelték a próbákra, ottho­nosan, a hagyományok szel­lemében. — Nem könnyű, persze — a tanácselnök már sorolja is a község más gondjait. — Mert kellene ide művelődési ház, ez a meglevő nemigen felel meg a célnak, kellett az óvoda, amely most végre megvalósult, és hát, az isko­lának is szüksége van egyre, s másra. A segítség meg ke­vés. Mármint az anyagi. Pe­dig jó lenne, ha előbbre lép­hetnénk. Mi adjuk azt a húszezer forintot, a termelő- szövetkezet is segít, többre most nem futja. Ezzel egyet kell érteni. S egyetértenek a tardi asszo­nyok. Az asszonyok, akik most már ismét összeülnek szerdánként, hogy — miként apáik és nagyapáik — együtt énekeljék a régi dalokat, s közben akaratukon kívül egységesebbé kovácsolják a községet. Pusztán azért, mert azt teszik, azt csinálják, amire valamennyien nagyon büszkék, őrzik a hagyomá­nyokat. Csutorás Annamária A Miskolc Tiszai pu. állomásfőnöksége lelvéíclt hirdet FELVESZ férfi munkavállalókat kocsirendezői, váltóőri és vonatkísérői munkakörbe, női munkavállalókat jegy vizsgálói munkakör b1' Feltételek: 18—36 év életkorhatár, 8 általános iskolai végzettség, yasútorvosi alkalmasság. Érettségizettek előnyben. Fizetés a fenti munkakörökben kikép­zés után 2400—2700 forintig. Juttatás: egyenruha, szabadjegy a csa­ládtag részére is. Jelentkezni lehet: , Miskolc Tiszai pu. állomás felvételi irodájában, munkanapokon 7.30-tól 16 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom