Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
1973. aug. 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORS2AG ö Ötszáz intézeti férőhely még betöltetlen Kevés a hengerészés a váj ■ AZ Nüt- ' Kék színű esztivál 2. Szemtanúk ás harcostársak „Esküszünk, hogy az egész világon megteremtjük a különböző fajú, színű, nemzetiségű és felekezetű fiatalok egységét, eltüntetjük a földről a fasizmus minden maradványát, megteremtjük a világ népeinek őszinte és nemzetközi barátságát, fenntartjuk az igazságos és tartós békét, felszámoljuk a nyomort és az ínséget... Eljöttünk, hogy hitet tegyünk az egész ifjúság egysége mellett; hogy megemlékezzünk a harcban elesett társainkról és megesküdjünk, hogy az Ifjúság dolgos keze, alkotó elméje és lelkesedése soha sem esik többé áldozatul egy háborúnak.” , Aláírásgyűjtők gyűrűjében Hoang Viet A hírek a hazai helyzetről számolnak be. (A szerző felvételei) Első pillanatban kedvezőnek ítélhetjük meg, hogy a nem egészen egy hónap múlva kezdődő új iskolai évre több mint 4 ezer fiatal jelentkezett felvételre ■ a miskolci szakmunkásképző intézetekbe. A magas szám ugyanis azt jelzi, hogy az általános iskolát végzettek közül, már a végzés előtt — s nem csupán utolsó lehetőségként — mind több gyerek választja élethivatásának egy-egy szakma elsajátítását. Közel sem ilyen kedvező a kép, ha azt vizsgáljuk; hogyan oszlik meg ez a szám az egyes szakmák között. A kereskedelem a vegyes- és a szolgáltató, valamint a textil- és a ruházati ipar egyes szakmáira többszörös a túljelentkezés, ugyanakkor a bányászat, a kohászat és gépi forgácsoló szakmákra jelentkezés lényegesen elmarad a felvételi lehetőségektől. Legvonzóbb a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakma, ahol csaknem háromszoros, és a pamutfonó szakma, ahol kétszeres a túljelentkezés. A fiúk körében elsősorban a motorszerelő, a lakatos, a A gépi adatfeldolgozás, a számítástechnika egyre nagyobb teret hódít hazánkban. Ezért a KISZ KB, a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Televízió, a SZOT és a MTESZ meghirdette a „Számítástechnika ifjú alkalmazói” című országos vetélkedőt, amelyre minden olyan fiatal jelentkezhet, aki 1973. július 31-ig nem töltötte be a 30. életévét. Ismeretes, hogy a KISZ KB 1972-ben védnökséget vállalt a számítástechnikai program Alacsony, vékony férfi nyit a szobába. Vaskos dossziét tart a kezében. Segítséget kérni jött — mondja, majd hozzáteszi, hogy sürgős, mert egy-kettőre vége a nyárnak, az ősznek és télen megint kezdődnek elölről a problémák. Tűrhetetlen, állandóan megfáznak azok a gyerekek. Gondoljuk csak el, a meleg fürdő után végig kell menniük a hosszú, hideg folyosón ... Amíg beszél, kiterít az asztalra egy rajzot, amelyen régi épület keresztmetszete látható. Komor műemléképület — mondja —, nem arra a célra épült, amire használják. De, ha valóság lesz a tervezgetés, igazán ideális nevelőotthon válik belőle. Kényelmesen élhetnek benne mind a százharmincán. * Herényi Tibor, a girincsi Gyógypedagógiai Nevelő és Foglalkoztató Intézetet patronáló szocialista brigádok egyikének vezetője. Brigádja, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat műszaki ellenőrzési osztályán működő Alkotmány1 szocialista brigád, 2 éve alakult. A második évben már rendszeresen jártak Girincsre, vállalatuk Volán szocialista brigádja viszi őket rendszeresen. A kastély körül mindig akad valami javítanivaló, ami az intézetnek gond. nekik „csak” időtöltés. A javítgatásokra természetesen rámegy a legtöbb szabad szombat és nagyon sok vasárnap is. A brigádnak mindössze hét tagja van. Kevés ez a hét ember azokhoz a munkálcvíz- és gázvezeték-szerelő szakmák a divatosak. Miskolc hét szakmunkásképző intézetében 2600 tanuló felvételével számolnak az új tanévben. Eddig csupán 2100 diákot vettek fel, a többi csaknem 500 férőhely jelenleg még „kiadó”. A többszörös túljelentkezések miatt törvényszerű, hogy sok felvételi kérelmet el kell utasítani, ugyanakkor néhány szakmunkásképző intézetben továbbra is sok a betöltetlen férőhely. Azok a lányok, akiket nem veitek fel a korábban választott szakmára, a szeptemberi tanévkezdésig még a 100. sz. intézetben hegesztő, forgácsoló és lakatos szakmákra kérhetik átirányításukat, felvételüket. A fiúk előtt lényegesen nagyobb a lehetőség, a 100. sz. intézetben ugyanis hengerész-for- rasztár, kovács, öntő, gépiforgácsoló. a 104. sz. intézetben vájár, építőgép-szerelő tanulókat, a 114. sz. intézetben pedig víz-gázvezeték- szerelő. ács és állványozó, valamint vízszigetelő szakmákra továbbra is elfogadják a jelentkezéseket. megvalósítása felelt. A vetélkedő elsődleges célja az, hogy a fiatalok mind szélesebb körben megismerkedhessenek a számítástechnikai j programmal, a korszerű adatfeldolgozással, annak előnyeivel, a KGST ezen irányú törekvéseivel, és segítse a pályaválasztást is. A vetélkedőre 1973. augusztus 1-e és december 31-e között kerül sor. A 3—5 tagú csapatok legjobbjait 10—30 ezer forint közötti jutalomban részesítik. hoz, amelyekbe belevágtak. Központi fűtést akarnak szerelni a nagy műemlékházba. — Ezért kellene a segítség — mondja a fiatalember. — Ha dolgozna nálunk valaki, aki meg tudná tervezni a központi fűtést, nem fordulnánk máshoz. Talán van valahol egy ember, aki megért minket, aki nem sajnálná azt a néhány órát... * Az irathalmazból tervrajzot vesz elő. Egy 192 négyzetméter alapterületű épület tervei. Létszükségletű dolgokat, politechnikai műhelyeket, mossdahelyiségeket rendeznek be benne. Az értékes tervet a szocialista brigád egy jó barátja, Miklós Imre készítette. Szép és nehéz feladat volt, hiszen arra is ügyelnie kellett, hogy az új épület stílusa jól alkalmazkodjék a műemlékkastélyhoz. A terv társadalmi munkában készült. Az építőanyag beszerzéséhez segítséget nyújt az intézet gazdája is. A felépítést a brigád vállalta. De ahhoz a héttagú brigád ismét csak kevés ... Minden bizonnyal segítségükre sietnek mindazok, akik még az Alkotmány brigád előtt teremtettek kapcsolatot a girincsi intézettel. Szerencsére szép számmal vannak. A Borsodi Vegyikombinát Patkós-brigádjáról, az Ózdi Kohászati Üzemek oxigéngyárának egyik kollektívájáról, az Észak-magyarországi Vegyiművek brigádjáról. az Észak-magvar- országi Áramszolgáltató Vállalat és a MÁV Jármű jaGondoskodás az építőkről, szerelőkről Borsodban a vegyipar nagyarányú fejlesztése — az olefinprogram mielőbbi megvalósítása nagyszámú munkaerőt igényel. Ezeknek az építőknek és szerelőknek kulturált elhelyezéséről mesz- szemenően gondoskodnak. A minden kényelmet kielégítő munkásszállásokat úgy alakítják ki, hogy az építkezések befejezése után lakásoknak használhassák. Így például Leninvárosban házgyári elemekből 420 lakásból álló kis lakótelepet építettek. A szállodai lakótelep utolsó épületét a napokban adták át a borsodi építők. A fürdőszobákkal, hideg-melegvíz szolgáltatással ellátott, kétszobás lakásokban általában hat dolgozó részére rendeznek be otthont, s így a kis lakótelepen több mint 2 ezer ember él majd. Hasonló építkezésbe kezdtek Kazincbarcikán is, ahol a negyedik és ötödik ötéves tervben, a Leninvárosban gyártott etilén egy részének felhasználására, 9 milliárd forintos beruházással új pvc-gyárat létesítenek. A majd itt dolgozó építők és szereink elhelyezésére 240 panellakást — köztük egy 10 emeletes lakóházat — szerelnek össze. Ezek a korszerű munkásszállások a nagyobb gyárépítési munkák kezdetére, jövőre készülnek el. A lakótelep építésén már a harmadik ház alapozását is megkezdték, és hamarosan sor kerül az első lakásokat alkotó panelok összeszerelésére. vító KISZ-fiataljairól beszél Hon ti József intézeti igazgató. Sokat tettek már ők valamennyien a 6—16 éves kis betegekért. Azok a politechnikai műhelyek, amelyek egyelőre csak a terveken láthatók, megnövelnék annak az esélyét, hogy az intézet 130 növendéke valamilyen módon beilleszkedjen majd a társadalomba. Az igazgatónak szép tervei vannak. Az egyikbe talán szövőszéket tesznek, a másikban egyszerű játékokat készítenének, a harmadikban kerítést fonnának, a negyedikben konyhát rendeznének be, ahol a kislányok megtanulhatnák az egyszerű ételek készítését. * Megható az igyekezet, ahogy az Alkotmány és a többi brigád az intézet segítségére siet. Pihenőnapjaikat áldozzák fel, hogy javítsanak a 130 beteg gyerek körülményein, esetleg későbbi életén is. A mindenáron való segítés hajszolja őket sokszor olyan munkába is, amelyek majdnem meghaladják erejüket. Pedig számukra idegenek azok a gyerekek. A sok brigád sok tagja között mindössze egy férfi van. aki Girincsre apaként érkezik, akinek saját gyereke is örül a sok kis ragaszkodó emberke között. De ő csak egyedül van. A többi szülő helyett idegen emberek gondoskodnak a gyerekekről. Fáradhatatlan munkásemberek. — lővay — A fesztiválok történetén jól érzékelhetően végighúzódik a béke, a barátság és a szolidaritás eszméje. Berlinben azonban a szolidaritásnak oly mindent átható atmoszférája volt, amilyent korábban nem lehetett tapasztalni. Szinte nem volt olyan rendezvény, összejövetel, tanácskozás, vagy konferencia. ahol a részvevők ne juttatták volna kifejezésre erőteljesen szolidaritásukat az igazságos ügyért harcoló indokínai és arai) népekkel. s mindazokkal, akik a földtekén bárhol is harcolnak az emberibb holnapért, a megaláztatás, az elnyomás ellen. Ügy érzem, Berlinben ismét hitet telt a világ ifjúsága a szó igaz értelmében fajra, bőrszínre, nemre és vallásra való tekintet nélkül a VIT alapító okmányában foglaltak mellett. Hogy a szolidaritásról mégis több szó esett, mint korábban — annak történelmi háttere van. Nemcsak jelszó Az Unter den Linden. Berlinnek ez a történelmi sugár» útja a VIT alatt valóságos „felvonulási terület” volt. Naponta százezrek indultak el az „Alexre", s a Brandenburgi kapu felé. Itt találkoztam Vu Dinit Dúccal. Ez a vietnami diák. túlélve pusztító bombázásokat, megjárva Dél-Vietnam börtöneit és Haiphong lövészárkait, most Berlinben tanul, mérnök akar lenni. — Az én hazámban még mindig több a rom, mint a háborút túlélt épület. És sok a bánat. Nem hiszem, hogy van család, amelyben ne gyászolnának valakit, S a háború még mindig csak papíron fejeződött be. A valóság ... — mondja tört németséggel, aztán így folytatja: — A szolidaritás itt jelszó. A X. VIT jelszava. A mi fogalmainkban az életet jelenti. Éveken át éreztük azt a felmérhetetlen erkölcsi és anyagi segítséget, amely ez egyetlen szó alapján érkezett. Akkor a harcban segítettek nekünk, most abban. hogy tanult emberként szolgálhassam népemet. A fegyverropogást nehéz elfelejteni Hoang Viet néhány héttel korábban még a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadseregének egyenruháját hordta. Amikor Berlinbe indult, még nem tudta, élnek-e szülei. Másfél év óta nincs hír róluk... Néztem, amint a vietnami esten honfitársainak művészi produkciójában gyönyörködött — néha láttam, amint mosolyog. de tekintete mindig a messzit kutatta. Az előadás végén néhány szót váltottunk. A szokásos kérdés: — Hogy tetszik Berlin? — Szép város, és mindenki vidám, de ami nálunk történt, azt itt sem tudom elfelejteni. A fegyverropogás messzire hallatszik. Kívánom, soha ne hallják meg. —■ Lassan béke lesz Vietnamban is. — Igen... Lassan... Nagyon lassan — aztán egy képet adott emlékbe. Vietnami lányt ábrázol. Az aláírást nem lehet kiolvasni, és Hoang Viet is csak annyit mondott: — ö nem élhette meg a békét, „Mi elmondjuk...” Berlin központjában, a 365 méter magas tv-torony tövénél v'olt a szolidaritási központ. Itt találkoztak azok, akik a két Vietnamból érkeztek, akik átélték a borzalmakat, s most a világ ifjúságával a jobbat hozó holnapról álmodnak. De megfordulnak afrikai, dél-amerikai és ázsiai küldöttek is. „Tipu Sultán Bangla Desh” olvasom a VIT-kendőn a fekete filctollal írt vastagbetűs szöveget — miközben próbálok szót érteni a magas, barna fiúval. Kézzel-lábbal és német szótár segítségével magyaráz — többször is emlegette a békét és a szolidaritást, végül egy tolmács segítségével tudom meg. hogy a délutáni szolidaritási nagygyűlésre hívott meg — melynek ő volt az egyik szónoka. Hát lehet ilyenkor ellenállni? — Még akkor sem, ha az ünnepi beszédből egyetlen szót sem ért az ember. És találkoztam jemeni diákkal, bur.mai munkásfiatallal, szenegáli négerrel — akik sok mindent elmondtak a fesztiválról. De az a szó. hogy szolidaritás, egyiküknek sem hiányzott a szókincséből”. Berlinben a szolidaritást nemcsak az ezrek ajkán zúgó hangorkánból, a fesztivál- programokból éreztük, hanem a küldöttek magatartásából is. Egv arab fiatalember kérte, mondjuk ■»! ezt, ha hazaérünk. Mj elmondjuk ... Paulovits Ágoston (Következik: Az Alex varázsa) KISZ-fiatalok és a ssámítústeehnika Egy apa és sok jó liegen
