Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. aug. 1„ szerda Hét falu — egy község A feltételek megteremtése is gond Tavaly leszakadt Krasz- nokvajdán a művelődési ház színpada. Az épületet be kellett zárni, s ez bizony sok gondot okozott. Hiszen Krasznokvajdán nemcsak az itt lakó közel hétszáz em­ber művelődési lehetőségei­ről kell gondoskodni, ha­nem még hat másik közsé­géről is. Közös tanács irá­nyítja ugyanis Büttös, Kány, Keresztéte, Pamlény, Pere- cse és Szászfa ügyes-bajos dolgait, így a művelődési életet is. Tavasszal azután elsők között gondoskodtak legalább az ideiglenes hely­reállításról, hogy legalább a szakkörök működhessenek. Ahol tiatatok vannak Persze a pezsgőbb kultu­rális élet kibontakozását sok minden hátráltatja. Elsősor­ban az, hogy a községekben nagyon kevesen élnek. Pam­lény, Perecse és Szászfa egyre inkább elnéptelene­dik. Keresztétén például már az alsótagozatosok sincsenek otthon, bejárnak ők is — a felsősökkel — a krasznok- vajdai központi iskolába. Most szeptemberben pedig megszűnik az iskola Pam- lényben, s előbb-utóbb ha­sonló sorsra jut a szászfái is, azon egyszerű oknál fog­va, hogy alig 4—5 alsótago­zatos tanuló van. Az pedig régi tapasztalat már, hogy ahonnan „elfogynak” az is­kolások, ott csendesedik a kulturális élet is. De persze más gondokkal is számolni kell. Azzal pél­dául, hogy ezekben az alig pár száz lélekszámú kisköz­ségekben nincs is jószerével olyan helyiség, ahol megte­remthetnék az alapokat a mozgalmasabb művelődés­nek. Mert ahol megvan a lehetőség, ott azért — mint például Szászfán, ahol ön­álló klubkönyvtár működik — a televízión kívül más is érdekli az embereket. Még az idősebbeket is. Dehát Kányban, Perecsén csak egy kultúrterem van — az utób­bi faluban ez tanácsterem céljaira is szolgál — Büttö- sön nem „hivatalosan” van meg ugyanez, Keresztétén és Pamlényban meg csak az iskola épülete maradt. Igaz viszont, hogy Büttösön, ahol viszonylag a legtöbb fiatal otthon maradt, van egy ön­álló helyiséggel rendelkező ifjúsági klub. Ságvári Endre nevét viselik, s a klub tag­jai szerint igazán sok min­dent csinálnak, hasznosan töltik el az időt. De igazán pezsgő élet csak Krasznokvajdán alakul ki — itt rendezik meg a nagyobb ünnepségeket is, és a jelentősebb rendezvénye­ket — s éppen ezért az a legnagyobb feladat, hogy rendbe tegyék a művelődési házat. A végleges helyreál­lítás meg is kezdődik még ebben az esztendőben. A megyei tanácstól háromszáz- ezer forintot kaptak erre a célra. A könyvekre bővebben futja — Nagyon nehéz helyzet­ben vagyunk — mondta ott- jártunkkor Szobeczki László, a közös községi tanács vb- titkára. — Szűkös anyagi lehetőségeinkből meg kell teremteni a művelődési há­zak, klubok, a könyvtárak és az oktatás feltételeit. Ahol pedig hét falu kö­zött kell osztani, s minde­nütt van mit csinálni, ott csakugyan nehéz a helyzet. . A művelődésnek, a közmű­" velődési munkának juttatott 43 ezer forint bizony alig több mint ami a fenntartás­ra, a tiszteletdíjakra, a fű­tésre és a világításra szük­ségeltetik, de a könyvtárak­nak szerencsére már több jut. A 65 ezer forintos költ­ségvetésből húszezret könyv­vásárlásokra fordíthatnak. Igaz, könyvtárak dolgában jobban is állnak, mint a művelődési házak, otthonok ügyében. A már emlegetett szászfái klubkönyvtáron kí­vül Krasznokvajdán egy szép könyvtár működik, de Keresztétén és Kányban is van könyvtár. A másik há­rom községben — Perecsén, Pamlényban és Büttösön — viszont az iskola épületében, néhány szekrényben helyez­ték el a könyveket. Megle­hetősen avítt körülmények között. A legfontosabb az iskola Bár ezek a gondok sem csekélyek, a legfontosabb feladatnak mégis az iskola ügyét érzik a közös községi tanácson. Hiszen a krasz- nokvajdai központi iskolába — bár összességében csök­ken az iskolások létszáma — egyre több alsó tagozatosról is gondoskodni kell, mert a bejárás bizony nem nagyon könnyű. Szükség van arra, hogy a csatolt községekből bejárókat egész nap foglal­koztatni tudják, biztosítani kell az étkeztetésüket, a napközis foglalkozásokat. Ezért is határoztak úgy, hogy mintegy 130 ezer fo­rintos beruházással önálló napközis foglalkoztató ter­meket alakítanak ki az is­kolában. A munkához még az idén hozzákezdenek, de minden bizonnyal csak a következő évben fejezik be. Ami rajtuk múlik, azt megteszik. De egy másik — ugyancsak a bejáró tanuló­kat érintő gondon eddig nem sokat tudtak segíteni. Pedig — bár elsősorban az iskolá­sokat érinti nap mind nap — általában is javulhatna a közművelődési munka, ha jobbak lennének az utak. Csutorás Annamária Épül az Új vásárváros A kormány intézkedése alapján meghatározott átte­lepítési programnak megfe­lelően üríti ki a Hungexpo a városligeti vásárvárost. A legújabb esemény, hogy a BNV-igazgatóság átköltöz­ködött Kőbányára. Az új kiállítási központ­ban, Kőbányán nagy lendü­lettel, az ütemterv szerint dolgoznak az építők is. A Könnyűipari Szerelő és Épí­tő Vállalat már az utolsó simításokat végzi az ország legnagyobb — 23 ezer négy- . zetméteres — kiállítási csar­nokában, s szeptemberben adja át az új létesítményt. Megkezdték a vásárváros huszonkét szintes szolgáltató központjának alapozását is. A tavaszi BNV megnyitásá­ig ezt, az. épületet is átad­ják, amelyben a külföldi és a hazai kiállítók, külkeres­kedelmi vállalatok kapnak irodákat, tárgyalószobákat, s nagyobb összejövetelekre, ta­nácskozásokra ezer szemé­lyes és két kétszáz, illetve 300 személyes konferencia- termet. Tévéjáték és igényfelkeltés A Francia Televízió stúdióiban, ahol tévéjátékokat, tévéfilmeket szoktak fel­venni, állítólag időnként kiakasztanak egy táblát, amelyen ez olvasható: „Fi­gyelem, az adás házmesterek számára készül.” Ez persze, korántsem azt je­lenti, hogy sugárzás előtt bemondják: ezt házmestereknek szánják, hanem a njegjelölésnek bizonyos pejoratív tar­talma van, s azt kívánja jelezni, hogy alacsonyan kvalifikált nézőknek szán­ják a műsort, akik nem értik az eset­leg áttételes művészi kifejezési for­mát, ezért bizonyos művészi igénycsök­kenés szükségeltetik. Ez a francia módszer nálunk nem le­het alkotói alapállás. A mi társadalmi viszonyaink, társadalmunk szocialista jellege eleve kizárják az ilyenfajta ka­tegorizálást, nem engedhetik meg egyet­len nézőcsoport, vagy réteg lebecsülé­sét sem. Nem készítünk külön filmet egyetemi tanároknak és külön a ter­melőszövetkezeti fejőgulyásoknak. A Magyár Televízió, mint minden szocia­lista ország televíziója, össznépi felada­tot lát el, még akkor is, ha a műsoron belül adódnak olyan riportok, vitaműso­rok, egyéb adások, amelyek csak sző­kébb réteghez szólhatnak, de a filmek, tévéjátékok nagy többsége milliós tö- r ' ^ek készül. Erről volt szó többek között néhány héttel ezelőtt Veszprémben, a III. tévé­találkozó vitájában, amelynek egyik na­pirendi pontjáról már korábban beszá­moltunk, a második napirendi pontot, a televízió-játékok helyét és szerepét a közművelődésben, csak jeleztük. Megál­lapította ezt a tanácskozás, s mind a re­ferátum, mind pedig a hozzászólások azt tükrözték, hogy nálunk a televíziójáté­koknak, filmeknek igen fontos helye és szerepe van a közművelődésben, és ezek az alkotások éppen a televízió össznépi hatásánál fogva rendkívül fontos kul­túrpolitikai feladatot töltenek be. A te­levízió lett a művészetek tömegesítésé­nek eszköze, ráadásul olyan eszköze, amelynek tömeghatása is fokozott. Ugyanis míg a színházban és a filmben a színvonal-emelkedés nem jelentette a tömegesítést és nem jelenthette a tö­meghatás fokozódását, mert az esetek nagy hányadában ugyanazok a nézők ismétlődtek a nézőterek széksoraiban, a televízió merőben új helyzetet terem­tett, elsősorban azzal, hogy a művészet különböző jelentkezési formáit elviszi az otthonokba, mind több otthonba, egyszerre hatmillióba. Ma már nem is képezi vita tárgyát a televízió művészeti műsorainak töme­geket formáló ereje, tömeghatása. Meg­növekedett például a televíziós adások nyomán az érdeklődés a klasszikus ma­gyar művek iránt. Ez nemcsak a televí­zióhoz érkező közönségkívánalmakból mérhető le, hanem az irodalmi érdeklő­désből, a könyvtárak és a könyvesbol­tok tapasztalataiból is. A különböző jó zenei, művészeti műsorok a zenei ér­deklődés felkeltésében jelentettek igen nagy előrelépést. Tagadhatatlan, hogy ugyanakkor szórványosan előrefutás is tapasztalható, mint például Strindberg egyszemélyes kisoperájának bemutatása, amely magas értékének elismerése el­lenére is csak igen szűk nézőréteg igé­nyeivel találkozott még napjainkban. Igaz viszont, hogy ami ma még szűk nézőréteg érdeklődésére tart számot, holnap esetleg már szélesebb közönsé­get vonz, és ami ma még csak nozzá- edződés, holnap igény lehet. Ami ma jó, holnap esetleg már unalom és a hol­napi tömeghatást ma kell kialakítani. Ezért kell vállalni esetleges kudarco­kat, illetve csökkentett közönségsikert bizonyos produkcióknál. A televízió megszületése óta igen fontos helyet foglal el, nagy jelentőségű szerepet tölt be a társadalomban. Ko­rábban elmondtuk, hogy a magyar ház­tartások több mint 60 százalékában van televízió, ugyanakkor 50 százalék alatt van a nyolc általános iskolai végzett­séggel nem rendelkező nézők aránya, amit nem lehet figyelmen kívül hagyná A nézők kulturális szintje, befogadóké­pessége tagadhatatlanul befolyásolja az alkotást, illetve az alkotót, de meg kell találni a lehetőséget, hogy a művész igényesen alkothasson, ugyanakkor meg­legyenek a televízió műsorában a tár­sadalom igényeit szisztematikusan fel­keltő alkotások is. Az is tény, hogy a kvalifikáltabb közönség nem lebecsü­lendő hányada szintén a sokat idézett házmesteri igényekkel nézi a televíziót, és erről a ma még fennálló, nagyon sokszor csökkentett művészi töltésű szórakozásigényről nem feledkezhetünk meg. A közönségben él egy bizonyos hős-igény. S ezt az igényt ki kell elé­gíteni. (Nem lehet az alkotó tehetetlen­ségének igazolása jó előre annak ki­mondása, hogy a közönség úgysem érti meg őt. Mi tehát a teendő? A televízió nem mondhat le népművelő szerepéről, köz- művelődési feladatainak teljesítéséről. Részben különböző rétegműsorokkal, részben a tömegeknek szánt művészi műsorok szintjének szisztematikus eme­lésével kell mind intenzívebben felkel­teni a közönség igényét, és a műsor- szerkesztésben több gonddal figyelni rá, hogy a saját készítésű művészi műso­rok szintje keltette igényt ne rombol­juk le importkészítmények silányságá­val. Benedek Miklós Személygépkocsi­tulajdonosok, figyelem! Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat Közűt! Gépjárműjavító Szakosztályának helyi szakcsoportja személygépkocsi-tulajdonosok részére ügyfélankéíot rendez ma délelőtt 10 órai kezdettel, mely alkalommal a német LIQUI—MOLY és a magyarországi FINOM VEGYSZER SZÖVETKEZET közös bemutatót tart termékeikből 1973. augusztus 2-án délelőtt 9 órai kezdettel személygépkocsik korszerű üregvédelmének bemutatója TVK-anyagokkal. , v Az ügyfélankét helye: AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat 3. sz. üzemegysége Hejőcsaba, Téglás u. 4. sz. Minden személygépkocsi-üzemeltető megjelenésére számítunk! Felveszünk a Hejőcsabai Cementgyár szereléséhez lakatos, hegesztő, ács, szakmunkásokat és segédmunkásokat KIEMELT BÉREZÉSSEL! Minden héten szabad szombat, vidékieknek szállást biztosítunk, útiköltséget, különélési díjat fizetünk. Jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltségén, Miskolc, Szabó Lajos u. 66. csütörtökön és pénteken

Next

/
Oldalképek
Tartalom